27.
fejezet
Szürke
hétköznapok?
Az elkövetkezendő két hét is mozgalmasan kezdődött.
Kathy a Happy Dreams új
feladatával volt elfoglalva. Egy államfő fiának esküvője szervezésébe merült bele. Ez olyan
nagyszabású megbízatás volt, hogy közösen lehetett csak elvállalni a Sweet
Momets-szel. De természetesen a projekt felelős vezetője most
is csak Kate Eve Buthler lehetett, és
Christopher felügyelte a helyszíni biztonsági intézkedéseket.
Kathy-re ebben az időben új feladat is hárult, mivel egy tanár nyugdíjba vonulásával felajánlották neki a Roosevelt High
School énekkarának vezetését. Mary pedig ideje többségét a bíróságon és a HD könyvelési osztályán töltötte az adózási szezon hajrája
miatt. Az egész család szinte ki sem látszott a munkából, ráadásul közeledett
Gillian és Dany táncversenye is. Kate ezért a maradék szabadidejében a
fiatalokat tréningezte.
- Molly, már megkértelek, hogy ne hagyd szanaszét a dolgaidat a lakásban, és utoljára kérlek, hogy takarítsd ki a szobádat. Már olyan, mint a disznóól.
- De, hát, anya! „A zsenik átlátják a káoszt!” – védekezett a lány pimaszul.
- Ne bosszants, te lány! Láss munkához!
- De anya! – nyafogott Molly.
- Semmi, de anya! Mozgás!
- A te dolgozószobádban sincsen rend. – feleselt még mindig a kishölgy.
- Ott fontos papírok vannak, és tudod, hogy mindig ilyen állapotban van, ha nagy projekten dolgozom.
- Megmondtam, hogy ne engedd be oda az öcsédet! – ordított már magából kikelve Kate, amikor meglátta Andrew-t önfeledten játszani a papírok között.
- Andy, gyere ki onnan, anya ma harapós kedvében van.
- Jézusom, Fly! Tiszta idegbeteg vagy. Nem szokott téged így kiborítani egy megbízatás sem. – érkezett le a nappaliba MaryAnn gyanútlanul.
- Nem, persze, hogy nem. De általában ezeket a dolgokat közösen csináljuk.
- Nem hiszem, hogy rajtad akármilyen kreatív munka kifogna. Te vagy a szakma legjobbja.
- Ne dicsérgess, mert a végén még a fejembe száll.
- Azt nem hinném. Már jóval korábban a fejedbe szállt. – kacagott fel felszabadultan Mary.
- Most jut eszembe, Erica küldött nekünk egy halom számlát a személyzeti osztályról, hogy nézzük át őket. És nekem is szükségem lenne pár aláírásodra a szerződésekre. Menjünk be a dolgozószobába!
- Rendben, irány a munka, újra! Néha úgy éreztem vannak olyan napok, amik soha nem akarnak véget érni. És ez is egy olyan nap, már szinte nem is látok a fáradtságtól.
- Én is így vagyok vele, de majd ha a munka végére érünk egy pár hónapig nem vállalunk nagyobb feladatot. Ránk férne egy alapos, pihenéssel összekötött nyaralás.
- Anya, ezt komolyan mondod? Elmegyünk nyaralni? – rontott be a félig nyitott szobaajtón Molly.
- El. De higgadj le, nem most azonnal indulunk. Majd csak akkor, ha megkezdődött a vakáció.
- És… és hova megyünk?
- Arra gondoltam ki mehetnénk a farmra. Olyan régen jártunk már ott.
- Jaj, de jó! Megyünk a farmra! Megyünk a farmra! … Megyünk a farmra! – galoppozott ki mantrázva a helyiségből a lány.
- Molly, már megkértelek, hogy ne hagyd szanaszét a dolgaidat a lakásban, és utoljára kérlek, hogy takarítsd ki a szobádat. Már olyan, mint a disznóól.
- De, hát, anya! „A zsenik átlátják a káoszt!” – védekezett a lány pimaszul.
- Ne bosszants, te lány! Láss munkához!
- De anya! – nyafogott Molly.
- Semmi, de anya! Mozgás!
- A te dolgozószobádban sincsen rend. – feleselt még mindig a kishölgy.
- Ott fontos papírok vannak, és tudod, hogy mindig ilyen állapotban van, ha nagy projekten dolgozom.
- Megmondtam, hogy ne engedd be oda az öcsédet! – ordított már magából kikelve Kate, amikor meglátta Andrew-t önfeledten játszani a papírok között.
- Andy, gyere ki onnan, anya ma harapós kedvében van.
- Jézusom, Fly! Tiszta idegbeteg vagy. Nem szokott téged így kiborítani egy megbízatás sem. – érkezett le a nappaliba MaryAnn gyanútlanul.
- Nem, persze, hogy nem. De általában ezeket a dolgokat közösen csináljuk.
- Nem hiszem, hogy rajtad akármilyen kreatív munka kifogna. Te vagy a szakma legjobbja.
- Ne dicsérgess, mert a végén még a fejembe száll.
- Azt nem hinném. Már jóval korábban a fejedbe szállt. – kacagott fel felszabadultan Mary.
- Most jut eszembe, Erica küldött nekünk egy halom számlát a személyzeti osztályról, hogy nézzük át őket. És nekem is szükségem lenne pár aláírásodra a szerződésekre. Menjünk be a dolgozószobába!
- Rendben, irány a munka, újra! Néha úgy éreztem vannak olyan napok, amik soha nem akarnak véget érni. És ez is egy olyan nap, már szinte nem is látok a fáradtságtól.
- Én is így vagyok vele, de majd ha a munka végére érünk egy pár hónapig nem vállalunk nagyobb feladatot. Ránk férne egy alapos, pihenéssel összekötött nyaralás.
- Anya, ezt komolyan mondod? Elmegyünk nyaralni? – rontott be a félig nyitott szobaajtón Molly.
- El. De higgadj le, nem most azonnal indulunk. Majd csak akkor, ha megkezdődött a vakáció.
- És… és hova megyünk?
- Arra gondoltam ki mehetnénk a farmra. Olyan régen jártunk már ott.
- Jaj, de jó! Megyünk a farmra! Megyünk a farmra! … Megyünk a farmra! – galoppozott ki mantrázva a helyiségből a lány.
Másnap Mary-re és
Davidre újabb kötelesség teljesítése várt, ugyanis a lányaik új osztályfőnöke pont erre a napra
tette a szülői értekezletet. Oda érkezésük után pár perccel oda is tipegett
hozzájuk egy szőke
cicababa, akit csak nagyon nagy jóindulattal
lehetett tiszteletet parancsoló középiskolai tanárnak
nevezni. MaryAnn egyenesen viszolygott az ilyen emberektől, de
most megpróbálta a jó
kapcsolat érdekében félretenni rossz érzését.
- Nagy örömömre szolgál, hogy a Buthler lányok különösen elfoglalt édesapja és … édesanyja is elfáradt bemutatkozó szülői értekezletemre.
- Elnézést, de … - akarta David felvilágosítani a tanárnőt tévedéséről, de erre nem volt lehetősége, mert a szőkeség megállás nélkül ontotta rájuk a nem kért információkat, az iskola felújított épületéről, a tantervről, a szabadidős programokról és a tanév rendjéről.
- Jaj, milyen szétszórt is vagyok, még be sem mutatkoztam.
- Nathasa Watson vagyok a lányok új osztályfőnöke.
- Örvendek, MaryAnn Radens-Buthler, Jennifer anyukája – fogott kezet vonakodva az egyáltalán nem szimpatikus tanárnővel Mary.
- És engedje meg, hogy bemutassam a sógoromat, David Buthlert , Molly Elen édesapját. De gondolom, ez kegyednek az osztálynaplóból, már jóval korábban kiderült – közölte mézes-mázasan MaryAnn, de ha a szemével ölni lehetett volna, Watson kisasszony nagy valószínűséggel holtan esik össze. Mary örök életében maga volt a megtestesült precizitás és nem tűrhetett ilyen hibát szótlanul. A mellette álló David is jól eső elégedettséggel mosolygott a megszeppent nőre.
- Ó, bocsánat, az elnézésüket kérem, ezért a fatális tévedésért, de az elmúlt két hétben még nem volt időm átnézni a naplók személyi adatokra vonatkozó részét.
- Fátylat rá, de ha megkérhetném most már mesélne nekünk valamit a lányok tanulmányi elmeneteléről? - kérte David félbeszakítva a bocsánatkérő áradatot.
- Mert lényegében ezért vagyunk itt – vetette közbe morcos ábrázattal az órájára pillantva MaryAnn, fontos tárgyalásra várták.
- A tanárnőcske rá sem hederített. Szorosan David mellett lépkedve nyájas modorban beszélt a férfihez, amitől Mary gyomra szinte émelygett.
- Buthler apuka Ön nagyon megértő, és a lánya kiemelkedően részt vesz az osztály közösségi munkájában, remek a szervező készsége. Valószínűleg ezt az édesapjától örökölte. Ön is a közösség központjának számított a középiskolában?
- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsam hölgyem, de a hokin és a és a tanuláson kívül nem sok mindenre volt időm akkoriban.
- Oh!
- Sajnálom, hogy félbeszakítom ezt a magasröptű társalgást, de 10-re megbeszélésen kell lennem. Dave elvinnél, kérlek!
- Majd valamikor benézek, és akkor beszélünk Jenny-ről.
- Persze, bármikor. Majd egyeztetünk egy Önnek megfelelő időpontot.
- Jó! Valószínűleg, akkor Kate-t, Molly édesanyját is magammal hozom. De most a viszont látásra. Rohannom kell!
- Viszontlátásra! Köszönöm, hogy befáradtak... - még akart valamit mondani, de Mary rosszallóan félbeszakította.
- Dave? - nézett sürgetően sógorára.
- Induljunk! - haladtak a hosszú folyosón egy darabig néma csendben egymás mellett.
- Ne duzzogj, nem áll jól! - törte meg a csendet évődő hangnemben David, széles kaján mosollyal az arcán már a lift ajtón bemenve. Ilyenkor még jobban hasonlított mókamester öccsére.
- Jó, hogy ez a nő nem mászott egyenesen rád az iskolafolyosón! - háborgott MaryAnn.
- Ugyan, Mers, csak nem vagy féltékeny?
- Nem – jelentette ki határozottan a sógornő.
- De a gyomrom felfordul az ilyen nőszemélyektől. Mindennek a tetejébe, még a feleségednek is nézett.
- Szerintem szépen mutatnánk együtt, nem gondolod? - szúrta közbe Dave, Mary gyilkos pillantásától azonnal elnémult.
- Szívesen megnéz(e)tem volna, hogy ilyen viselkedésért mit csinált volna vele Fly.
- Édes feleségem nagy valószínűséggel kikaparta volna a szemét.
- Hát, efelől semmi kétségem sincs. És tökéletesen igaza lett volna – kezdett lassan csillapodni MaryAnn haragja, már halvány mosolyra is futotta tőle.
- Nagy örömömre szolgál, hogy a Buthler lányok különösen elfoglalt édesapja és … édesanyja is elfáradt bemutatkozó szülői értekezletemre.
- Elnézést, de … - akarta David felvilágosítani a tanárnőt tévedéséről, de erre nem volt lehetősége, mert a szőkeség megállás nélkül ontotta rájuk a nem kért információkat, az iskola felújított épületéről, a tantervről, a szabadidős programokról és a tanév rendjéről.
- Jaj, milyen szétszórt is vagyok, még be sem mutatkoztam.
- Nathasa Watson vagyok a lányok új osztályfőnöke.
- Örvendek, MaryAnn Radens-Buthler, Jennifer anyukája – fogott kezet vonakodva az egyáltalán nem szimpatikus tanárnővel Mary.
- És engedje meg, hogy bemutassam a sógoromat, David Buthlert , Molly Elen édesapját. De gondolom, ez kegyednek az osztálynaplóból, már jóval korábban kiderült – közölte mézes-mázasan MaryAnn, de ha a szemével ölni lehetett volna, Watson kisasszony nagy valószínűséggel holtan esik össze. Mary örök életében maga volt a megtestesült precizitás és nem tűrhetett ilyen hibát szótlanul. A mellette álló David is jól eső elégedettséggel mosolygott a megszeppent nőre.
- Ó, bocsánat, az elnézésüket kérem, ezért a fatális tévedésért, de az elmúlt két hétben még nem volt időm átnézni a naplók személyi adatokra vonatkozó részét.
- Fátylat rá, de ha megkérhetném most már mesélne nekünk valamit a lányok tanulmányi elmeneteléről? - kérte David félbeszakítva a bocsánatkérő áradatot.
- Mert lényegében ezért vagyunk itt – vetette közbe morcos ábrázattal az órájára pillantva MaryAnn, fontos tárgyalásra várták.
- A tanárnőcske rá sem hederített. Szorosan David mellett lépkedve nyájas modorban beszélt a férfihez, amitől Mary gyomra szinte émelygett.
- Buthler apuka Ön nagyon megértő, és a lánya kiemelkedően részt vesz az osztály közösségi munkájában, remek a szervező készsége. Valószínűleg ezt az édesapjától örökölte. Ön is a közösség központjának számított a középiskolában?
- Sajnos ki kell, hogy ábrándítsam hölgyem, de a hokin és a és a tanuláson kívül nem sok mindenre volt időm akkoriban.
- Oh!
- Sajnálom, hogy félbeszakítom ezt a magasröptű társalgást, de 10-re megbeszélésen kell lennem. Dave elvinnél, kérlek!
- Majd valamikor benézek, és akkor beszélünk Jenny-ről.
- Persze, bármikor. Majd egyeztetünk egy Önnek megfelelő időpontot.
- Jó! Valószínűleg, akkor Kate-t, Molly édesanyját is magammal hozom. De most a viszont látásra. Rohannom kell!
- Viszontlátásra! Köszönöm, hogy befáradtak... - még akart valamit mondani, de Mary rosszallóan félbeszakította.
- Dave? - nézett sürgetően sógorára.
- Induljunk! - haladtak a hosszú folyosón egy darabig néma csendben egymás mellett.
- Ne duzzogj, nem áll jól! - törte meg a csendet évődő hangnemben David, széles kaján mosollyal az arcán már a lift ajtón bemenve. Ilyenkor még jobban hasonlított mókamester öccsére.
- Jó, hogy ez a nő nem mászott egyenesen rád az iskolafolyosón! - háborgott MaryAnn.
- Ugyan, Mers, csak nem vagy féltékeny?
- Nem – jelentette ki határozottan a sógornő.
- De a gyomrom felfordul az ilyen nőszemélyektől. Mindennek a tetejébe, még a feleségednek is nézett.
- Szerintem szépen mutatnánk együtt, nem gondolod? - szúrta közbe Dave, Mary gyilkos pillantásától azonnal elnémult.
- Szívesen megnéz(e)tem volna, hogy ilyen viselkedésért mit csinált volna vele Fly.
- Édes feleségem nagy valószínűséggel kikaparta volna a szemét.
- Hát, efelől semmi kétségem sincs. És tökéletesen igaza lett volna – kezdett lassan csillapodni MaryAnn haragja, már halvány mosolyra is futotta tőle.
Mire este Mary és David hazaérkezett, már otthon is
pattanásig feszült volt a hangulat.
- Mi ez a siralmas hangulat? Lemaradtunk valamiről? - kíváncsiskodott MaryAnn, amikor már nem bírta tovább nézni a néma kétségbeesést Gillian és Kathy arcán.
- Holnap lesz a verseny, és Daniel ruhája még nem érkezett meg a szalonból. Szerinted most mit tegyünk? - válaszolt kérdéssel Kate barátnőjének.
- Szerintem ezen az egész versenyen átok ül – fűzte közbe Gillian.
- Először is nyugodjatok meg, és tiszta fejjel gondoljuk át milyen lehetőségeink vannak – vette át az irányítást Mary.
- Én már nem vagyok képes gondolkodni. Egész délután próbáltam elérni a szalon szabóját, hogy megbeszéljem vele a késedelem okát. De mindig valami ócska kifogással leráztak. Fel bírod ezt fogni? Leráztak, engem, Kate Eve Buthlert a Happy Dreams Protokoll- és Rendezvényszervező Iroda kreatív igazgatóját. Ezt valahogy nem tudom egykönnyen lenyelni.
- Ne, drámázz! Ez még nem a világvége! Képzeld el, a lányok tanára házastársaknak nézett minket Daviddel. - Mary ezzel a mondattal sikeres elterelő hadműveletet hajtott végre.
- Úr Isten, a szülői értekezletről teljesen megfeledkeztem. Mi történt? És hogy érted, hogy házastársaknak nézett benneteket Dave-vel?
- Hát, az botrányos volt! Teljesen kihozott a sodromból a lányok helyettes osztályfőnöke, ez a bizonyos Nathasa Watson. Nem elég, hogy azt sem tudta, Jenny és Molly nem testvérek. De még a szemem láttára, holott azt hitte én vagyok a felesége, szóval nyíltan flörtölni próbált a férjeddel.
- Igen? És milyen a hölgyemény? - intézte már David felé nem túl hízelgően kérdését a feleség.
- Ugyan, Katie, nem gondolod, hogy egy percig is odafigyeltem arra a nőre. Már arra sem emlékszem, hogy nézett ki.
- Na, jó, most az egyszer még hiszek neked. De legközelebb én is megnézem magamnak ezt a hölgyecskét.
- Máris felhívom Jessicát, a titkárnőmet, hogy egyeztessen időpontot a tanárnővel.
- Kérlek, szívem, erre semmi szükség! - vélekedett David hasztalanul.
- Dehogy nincs - szúrta közbe Mary.
- Rögtön jövök - fűzte még hozzá Kathy, majd eltűnt a dolgozószobája irányában. Pár perc múlva szinte diadalmas arckifejezéssel érkezett vissza.
- Holnap fél 2-re vár mind a négyünket.
- Érdekes megbeszélésnek nézünk elébe – jegyezte meg Mary.
- Jézus, ebből mi lesz? - kapott a fejéhez Molly.
- Most pedig, ha lehet térjünk vissza az eredeti problémához. Mi lesz Dany ruhájával? - kapcsolódott be Gil.
- Erre van egy tuti tippem! Fel kéne hívni Ginát, anya titkárnőjét, hogy azonnal rendelje ide Nina- és Francisco Sandro-t! Ők a legjobb HD divattervezők, ha jól tudom – ecsetelte győzedelmes arccal Lara, a család „kis” divatszakértője.
- Ez remek ötlet, nem is értem, miért nem nekem jutott eszembe – elmélkedett Kate.
- Pompás! Nagyon büszke vagyok rád, kicsim! - dicsérte meg nem kis büszkeséggel kisebbik lányát MaryAnn.
- Mi ez a siralmas hangulat? Lemaradtunk valamiről? - kíváncsiskodott MaryAnn, amikor már nem bírta tovább nézni a néma kétségbeesést Gillian és Kathy arcán.
- Holnap lesz a verseny, és Daniel ruhája még nem érkezett meg a szalonból. Szerinted most mit tegyünk? - válaszolt kérdéssel Kate barátnőjének.
- Szerintem ezen az egész versenyen átok ül – fűzte közbe Gillian.
- Először is nyugodjatok meg, és tiszta fejjel gondoljuk át milyen lehetőségeink vannak – vette át az irányítást Mary.
- Én már nem vagyok képes gondolkodni. Egész délután próbáltam elérni a szalon szabóját, hogy megbeszéljem vele a késedelem okát. De mindig valami ócska kifogással leráztak. Fel bírod ezt fogni? Leráztak, engem, Kate Eve Buthlert a Happy Dreams Protokoll- és Rendezvényszervező Iroda kreatív igazgatóját. Ezt valahogy nem tudom egykönnyen lenyelni.
- Ne, drámázz! Ez még nem a világvége! Képzeld el, a lányok tanára házastársaknak nézett minket Daviddel. - Mary ezzel a mondattal sikeres elterelő hadműveletet hajtott végre.
- Úr Isten, a szülői értekezletről teljesen megfeledkeztem. Mi történt? És hogy érted, hogy házastársaknak nézett benneteket Dave-vel?
- Hát, az botrányos volt! Teljesen kihozott a sodromból a lányok helyettes osztályfőnöke, ez a bizonyos Nathasa Watson. Nem elég, hogy azt sem tudta, Jenny és Molly nem testvérek. De még a szemem láttára, holott azt hitte én vagyok a felesége, szóval nyíltan flörtölni próbált a férjeddel.
- Igen? És milyen a hölgyemény? - intézte már David felé nem túl hízelgően kérdését a feleség.
- Ugyan, Katie, nem gondolod, hogy egy percig is odafigyeltem arra a nőre. Már arra sem emlékszem, hogy nézett ki.
- Na, jó, most az egyszer még hiszek neked. De legközelebb én is megnézem magamnak ezt a hölgyecskét.
- Máris felhívom Jessicát, a titkárnőmet, hogy egyeztessen időpontot a tanárnővel.
- Kérlek, szívem, erre semmi szükség! - vélekedett David hasztalanul.
- Dehogy nincs - szúrta közbe Mary.
- Rögtön jövök - fűzte még hozzá Kathy, majd eltűnt a dolgozószobája irányában. Pár perc múlva szinte diadalmas arckifejezéssel érkezett vissza.
- Holnap fél 2-re vár mind a négyünket.
- Érdekes megbeszélésnek nézünk elébe – jegyezte meg Mary.
- Jézus, ebből mi lesz? - kapott a fejéhez Molly.
- Most pedig, ha lehet térjünk vissza az eredeti problémához. Mi lesz Dany ruhájával? - kapcsolódott be Gil.
- Erre van egy tuti tippem! Fel kéne hívni Ginát, anya titkárnőjét, hogy azonnal rendelje ide Nina- és Francisco Sandro-t! Ők a legjobb HD divattervezők, ha jól tudom – ecsetelte győzedelmes arccal Lara, a család „kis” divatszakértője.
- Ez remek ötlet, nem is értem, miért nem nekem jutott eszembe – elmélkedett Kate.
- Pompás! Nagyon büszke vagyok rád, kicsim! - dicsérte meg nem kis büszkeséggel kisebbik lányát MaryAnn.
Ezt követően villámgyorsan követték egymást az események. A ruha elkészült és tökéletes lett. Természetesen.
A versenyre másnap este 6-kor került sor egy, a Miami Beach
kikötőjében horgonyzó luxushajón, egy táncgála keretében. Az eseményen jelen volt egész Amerika táncvilágának krémje.
Szinte az indulás előtti utolsó pillanatban befutott Alison és Thomas is.
- Sziasztok! Ti aztán nem siettétek el. - fogadta őket Gillian rosszallóan.
- Jaj, drágám, ne haragudj, de a szállodától az út idáig igazi rémálom volt Angliához képest.
- Ali, ki kell, hogy ábrándítsalak, ez nem a jó öreg Britannia – heccelte volt férje felszabadultan.
- Lucas, ebben igazad van – hagyta rá Alison.
- Indulhatnánk végre? - szólt közbe az emeletről érkezők sereghajtója Molly.
Szinte az indulás előtti utolsó pillanatban befutott Alison és Thomas is.
- Sziasztok! Ti aztán nem siettétek el. - fogadta őket Gillian rosszallóan.
- Jaj, drágám, ne haragudj, de a szállodától az út idáig igazi rémálom volt Angliához képest.
- Ali, ki kell, hogy ábrándítsalak, ez nem a jó öreg Britannia – heccelte volt férje felszabadultan.
- Lucas, ebben igazad van – hagyta rá Alison.
- Indulhatnánk végre? - szólt közbe az emeletről érkezők sereghajtója Molly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése