3. fejezet

3. fejezet
Zajlik az élet

- Úr Isten, Randy! Nem nullázhatnánk le azt a szemüveget az orrodról? – kérdezett rá szörnyülködő kifejezéssel Kate.
- Nem! Ebben olyan ügyvédes vagyok, és magabiztosabbnak érzem magam tőle! – jelentette ki magabiztosan felszegett állal Mary.
- Bocsánat, hogy beleszólok, de szerintem, olyan … tanár nénis. – adta meg a kegyelemdöfést Christopher.
- Bravó, Tophy! Azt hiszem, egyre jobban kedvellek. – kacsintott cinkosan leendő sógorára Kathy.
- Hagyjátok abba! Fly, ne hívd Christ Tophynak! Te pedig örülj, nem viszem a szemüvegem, és nem tanár nénis! Értettétek! – bosszankodott MaryAnn, és táskájába süllyesztette pápaszemét.
- Nagyon érdekfeszítő veled társalogni Kate Eve Flyer – ez nem jelentett túl sok jót, Mary teljes nevén szólította Katie-t – de most nekünk mennünk kell.
- Oké, oké, nem elfelejteni! Délben jelenésetek van itthon! Ez parancs!!! – keményített be Kat is.
- És megtudhatnánk, miért is fontos ez ennyire? – akadékoskodott a barátnő.
- Mert jönnek a tesómék. Dorian pár hétig nálam is marad, mert Annabelle és Fabio nászútra megy. De úgy emlékszem ezt már említettem. – szólt a magyarázat.
- Remek! Na, szia! – zárta rövidre nem túl nagy lelkesedéssel Mary, és már el is tűntek Christopherrel.

Kate tudta miért fogadta így a hírt barátnője. Régen Ő és Fabio szerették egymást. De Kathy bátyja soha nem vette igazán komolyan húga könyvmoly, szürke egérke barátnőjét. Állandóan ugratta, bosszantotta. Igazából azonban soha nem bántotta volna meg semmivel a nála 5 évvel fiatalabb szőke copfos kislányt. Kicsit olyan volt, mintha a másik húga lett volna, aki nem rajongott elfogultan a „nagy és erős” bátyusért, hanem reálisan látta hibáival együtt. Sokszor szembe is szállt vele, ha valamiben nem értett vele egyet. Fabio mindig is imádta a „vérre” menő csipkelődéseiket, vitáikat. Valószínűleg MaryAnn is így volt ezzel valahol a lelke mélyén, de büszkesége soha nem hagyta volna, hogy valamikor is beismerje, bár nagy valószínűséggel a környezetükben mindenki nyilvánvalóan érezte, látta, milyen különleges kötelék van a két fiatal között. Lehetséges, hogy ebben az is közrejátszott, hogy Mary-nek csak egy lánytestvére volt, akit vele volt, Kristin, az ikertestvére. Volt egy nővére is, Sophie, de ő még akkor meghalt egy csúnya betegségben, amikor a lányok még csak csecsemők voltak. Bátyja, Lucas pedig több éven át Londonba járt egyetemre és ott is kezdett új életet, ezért valahol őt is pótolta Fabio. Kristin teljesen más egyéniség, mint 5 perccel idősebb nővére. Mindig nyíltan a világ tudtára adta, hogy odavan Fabio Zeno Flyer-ért.

            A bíróságra vezető úton Mary feltűnően hallgatag volt, de Christopher volt annyira tapintatos, hogy nem tette szóvá.
Az épületben Mary otthonosan mozgott, de Christopher feszélyezve érezte magát a sok okoskodó paragrafusbújó, aktakukac között. Épp iratokat írta alá, Mary levegőzni indult a hosszú folyosón.
- ÁÁÁ, csak nem Ms. Mary „Summa cum laude” Radens? – vetette oda a folyosó közepén nyíló ajtóból egy nyegle, lekicsinyítő tekintetű alak, ügyvédi talárban.
- De, és a nevem Dr. MaryAnn Radens! Mit keresel te itt, Xavier? Úgy hallottam eltanácsoltak az egyetemről és külföldre mentél. – vetette oda felsőbbrendűen félvállról MaryAnn. Soha nem szokott ilyen lenni, de Xavier keserű emlékeket ébresztett fel benne. Már remélte soha többé nem kell találkoznia ezzel az alakkal.
- Ugyan ne legyél már ilyen, régen nagyon kedveltük egymást. – dörgölőzött bizalmasan Maryhez. MaryAnn hátra akart húzódni, de Xavier ment utána, míg a hátával bele nem ütközött a falba.
- Engedj, nem érek rá veled csevegni, rengeteg a dolgom. – próbált szabadulni.
- Segíthetek! Van valami probléma? Szívem, minden rendben? – sietett megmentésére, kegyes hazugsággal Chris és átölelve „barátnőjét”, magától értetődően megcsókolta. Mary meglepődött, de természetesen odaadóan és szerelmesen, mint egy „jó feleség” visszacsókolt.
- Oh, ne haragudj, Xavier! Engedd meg, hogy bemutassam a FÉRJEMET, Christopher Buthler. Chrisy, drágám, ő itt egy régi egyetemi csoporttársam, Xavier Andrews. – intézte a bemutatást nyájasan Mary.
- Megbocsájtasz nekünk ugye, Xavy? Mennünk kell, anyámék várnak mindet családi ebédre. Visz’lát! – hadarta egy szuszra Christopher, és válaszra nem várva indultak el kézen fogva a kijárat felé. Akkor sem engedték el egymás kezét miután elkanyarodtak a folyosó végén a lift felé és Xavier már biztosan nem láthatta őket. Mikor kezdett az adrenalin kiürülni a szervezetéből, Mary megpróbálta elengedni Chris kezét mondván „erre semmi szükség” – de Chris nem engedett, sőt még szorosabban kulcsolta ujjait MaryAnn kacsójára. Hosszas, kínosnak egyáltalán nem nevezhető csendben töltött percek után Mary szólalt meg először.
- Köszönettel tartozom, amiért… - kezdett bele, de Chris a mutató ujját szájára téve elhallgatatta.
- Cssss, ne kezdj itt nekem hálálkodni. Bárki megtette volna érted.
- Ebben ne legyél olyan biztos. – vetett ellen.
- Tudtad, hogy nem áll jól neked, ha próbálsz cinikus lenni? – mosolygott felszabadultan C.B. ettől Marynek is önkénytelenül mosolyognia kellett. Tudta ezzel még nincs befejezve vár még rá valamikor a közeljövőben egy nem túl kellemes beszélgetés, amikor tisztázza a „Andrews-ügyet” Christopherrel.

Otthon Katenek úgy tűnt, mintha csak elrepült volna a délelőtt. Sütött, főzött, és a lakrésze csinosításával töltötte az időt. Amikor összeállította a menüt megpróbált mindenkinek a kedvére tenni.
Készített: Előételnek, Francia Töltött paradicsomot és Galant nagymama- féle Marha erőlevest. Főételnek: Pulykacsíkokat Orly módra, tartármártással- a bátyja kedvéért, és Dubary borjúbordát rizzsel. Desszertnek, pedig felszolgál majd 3 féle ízesítésű muffint, Krémes Mézest – MaryAnn nagy kedvencét, és Csokoládés Zebratortát- öccse kedvencét a születésnapja alkalmából, ami pár nappal ezelőtt volt. Sajnos azt nem tudta a Buthler fiúk mit szeretnek, így csak reménykedhetett benne, hogy nem válogatósak. Izgatottan várta, hogy vendégek megérkezzenek.
Szépen elkészült minden, megterített, átöltözött és már csengettek is.
- Gyertek be, nyitva van! – kiáltott ki boldogan.
- Viselkedj rendesen, pajti! Oké? – suttogott a fiának befelé jövet David.
- Jó. – jött a beleegyező válasz a megszeppent szőke kisfiútól, amikor belépett a lakásba.
- Sziasztok, örülök, hogy megjöttetek! – szaladt üdvözlésükre a házigazda.
- Szia! szija! – köszöntek vissza.
- Én Kate vagyok, és te? – hajolt le apja lába mögött bujkáló fiúcskához Kathy.
- Daniel Buthler-nek hívnak. Te a papa barátja vagy? – kukkantott félénken feléje Dan.
- Igen, az apukáddal nagyon jó barátok vagyunk.
- Te, vagy a barátnője?
- Igen, Dany, ő a barátnőm, de ne faggatózz tovább, hanem add oda a virágot Kathy-nek. – utasította szeretetteljesen előbbre lépésre ösztönözve fiát Dave.
- Tessék! – nyújtotta át az impozáns csokrot.
- Köszönöm szépen.
- Gyere, Dany! – fogta meg a kisfiú kezét Kat és várt a reakcióra, nem ellenkezett sőt, felélénkült érdeklődéssel követte. – Mutatok, neked egy szobát ahol kedvedre játszhatsz. Benne vagy kisbarátom?
- Benne vagyok! Lehet apa? – fordult vissza elbizonytalanodva Davidhez.
- Persze, hogy lehet. Kathyvel oda mész ahova akarsz. – küldött örömteli mosolyt mindkettőjükre és Kate mellé sétált.
- Tudod, mit kiskrapek, én is megnézem azt a szobát.
- Jóóóó! Kathy? Apa? Ti is játszatok velem?
- Nem is tudom… - kezdett bele Dave, de Kate félbe szakította boldogan mosolyogva.
- Persze, hogy játszunk, szaladjunk, a papa úgysem elég ügyes hogy elkapjon minket, fogócskában mi leszünk jobbak. – nevetett fel, miközben már Danyvel kézen fogva szaladtak keresztül a nappalin. Danielnek nagyon tetszett a „játszó szoba”. De legjobban két kutya nyűgözte, kötötte le figyelmét.
Erre a nagy nevetgélésre lépett be a házba MaryAnn és Christopher.
- Sziasztok, megjöttünk! – kiabált be Chris.
- Chris bácsi!!! – kiáltott Dany és már vetette is bele magát nagybátyja karjaiba.
- Hello, kölyök! Mizujs? – kócolta össze a hullámos gyerek fürtöket.
- Semmi, játszottunk Kathyvel és apával. Képzeld Chris bácsi, van Kathynek és a barátnőjének is kutyája, tök aranyosak. Patty, Kathy kutyája, és itt lakik lent. A fehér pedig Whity, Marie-é.
- Jaj, nem Marie, hanem Mary! – javította ki píromkodva fiát David.
- Ne haragudj!
- Ugyan miért haragudnék. – legyintett.
- Szia, kis barátom, én vagyok Mary! – nyújtotta kezét a kisfiú felé barátságosan.
- Szija, én Daniel vagyok. Te vagy Whity gazdája? És ugye te vagy Chris bácsi új barátnője?
- Igen én vagyok.
- Az jó! – válaszolt szűkszavúan Dan, és már rohant is vissza, játszani a Pattyvel a nyomában. Whity már nem mozdult gazdája mellől.
- Kathy, ezt neked hoztuk az ebédhez. – nyújtotta át a disz csomagolásos bort Christopher.
- Nagyon szépen köszönöm! – hálálkodott Kate megölelve.
- Csüccsenjetek le a kanapéra, hamarosan megjönnek a bátyámék is.
- Én gyorsan elfutok átöltözni, egy pár perc és itt vagyok. – mentette ki magát Mary, már nagyon meg akart szabadulni a merev „dr. Radens” kosztümjétől. És jó volt kicsit egyedül maradni és lelkiekben felkészülni a Kate bátyjával való találkozásra. Utoljára Kristin esküvőjén találkoztak, aminek lassan már 1 éve, de akkor sem nagyon beszéltek egymással, ami most valószínűleg elkerülhetetlen lesz.
- Oké. Fiúk valami italt? – lendült be Kate vendéglátós múltja. Miközben Mary érkezett le az emeletről, és letelepedett Chris mellé, a férfi nagy örömére. De megérezhette, hogy a lány milyen feszült, mert bátorítólag rámosolygott, megszorította a kezét és a combjára húzta összekulcsolt kezüket, amit már nem is nagyon szándékozott elengedni.
Kellemes beszélgetés, és nevetgélés volt a nappaliban, Kathy a konyhában szorgoskodott, amikor…
- Kathy! Kathy! – szaladt ki a gyerekbirodalomból izgatottan Dany.
- Tessék, kicsim, itt vagyok! – kukkantott ki a konyhaajtón mosolyogva, kezét törölgetve a megszólított. A szeretett teljes megszólítástól mindenkinek mosolyognia kellett, főleg Davidnek, és neki, mintha meg is fátyolosodott volna a tekintete. Kate önkénytelenül szólította kicsimnek a kisfiút, és észre sem vette, ahogy rá adott reakciót sem, mert csak a gyerek kötötte le abban a pillanatban a figyelmét.
- Találtam mese dvd-ket, sokat! Nézhetek? Elindítod nekem a Verdákat?
- Persze! – válaszolta, indult is volna a szoba felé, ahova Daniel kézen fogva húzta, de megszólalt a csengő.
- Ne haragudj, Dany, de megjöttek a vendégek. Bemutatlak az öcsémnek, és vele együtt megnézheted a mesét ebéd után. Így jó lesz?
- Igen, már kezdtem éhes lenni. – simította meg hasát, amitől mindenki nevetésben tört ki. Újra megszólalt a csengő dallamos hangja.
- Megyek! – futott Kat ajtót nyitni.
- Hello, de örülök nektek! Késtetek! Na, befelé!
- Hugica! Nem is laksz olyan közel.
- Kathyyyyy!!! – vetődött nővére karjaiba Dorian.
- Hello, öcskös! – Szia, Annabelle! Hogy vagy, nem viselt meg nagyon az út? – kacsintott sógornőjére Kate még mindig öccsét ölelve.
- Nem, és köszönöm, nagyon jól vagyunk.
- Szóval, tartozom egy kis bemutatással, azt hiszem.
- Mary-t ismeritek, mellette az a nagydarab fickó a barátja, Christopher Buthler. Mellette a bátyja, aki az én barátom, David, aki pedig a lába mögött bujkál, a fia, Daniel.
- Fiúk, ő pedig a bátyám, Fabio, az öcsém, Dorian, és a bátyám felesége, Annabelle. – mindenki örömmel üdvözölte új is merőseit, amikor újra megszólalt a csengő, türelmetlen kopogással kísérve.
- Azt hiszem itt a meglepetés Marynek. – futott az ajtóhoz Kathy, és szélesre tárta azt.

Xavier Andrews