Ezt a fejezetet nagy szeretettel legjobb barátnőmnek, Flanny-nek ajánlom!
10.Boldog születésnapot!
A következő pár nap nyugalmasan telt, bár mindenki kínosan ügyelt rá, hogy Kate-t semmi ne izgassa fel. Ennek ellenére Kathy boldogan vette bele magát MaryAnn meglepetés születésnapjának szervezésébe.
Meghívott mindenkit, aki kedves legjobb barátnőjének. Jelen lesznek: a Flyer-, Radens szülők és a nagyi, Kristin-, és Fabio a családjaikkal, Lucas-ék, és a Buthler fiúk, és persze néhány nagyon fontos barát.
Meghívott mindenkit, aki kedves legjobb barátnőjének. Jelen lesznek: a Flyer-, Radens szülők és a nagyi, Kristin-, és Fabio a családjaikkal, Lucas-ék, és a Buthler fiúk, és persze néhány nagyon fontos barát.
Kathy szinte ki se mozdult a hadiszállásának kinevezett földszinti nagy vendégszobából, ahol David mindig mellette tartózkodott. Ez most sem volt másként, amikor Radens-ék egyik szobalánya bekopogott. Belépve Kat-et az író asztal mellett, a jegyzetfüzete fölött görnyedve találta.
- Elnézést, Ms. Flyer! Telefonja van. Egy izgatott fiatalember keresi, de nem mutatkozott be, azt mondta fontos, és csak Önnel hajlandó beszélni.
- Rendben, Wendy, köszönöm! Itt veszem fel.
- Engedelmükkel. – távozott szobából majdnem meghajolva, alázatosan a lány.
- Hátborzongató! –borzongott meg Kate.
- Az oké, hogy ekkora lakásba kellenek alkalmazottak. De attól kiráz a hideg, hogy Alison olyan viselkedést vár el tőlük, mintha még mindig a múlt század elején élnénk. – mire befejezte a telefon már csörgött a szobában.
- Bocsáss meg, de ezt most felveszem. – fordult el barátjától egy röpke kis csókkal az asztal felé.
- Halló! Igen én vagyok, miért kit vártál? ...
- Mikor érkezik a géped? Luca szívesen kiküld elétek valakit. …
- Na, ne! És miért nem jöttök, annyira vártalak már. …
- ÁÁÁ, nem hiszem el, ez igaz? És milyen hosszú? …
- És a súlya? …
- Igen, gondolom jó lesz rá, de nem túl kicsi? Én nagyobbra számítottam. És mikor láthatom? …
- Jó! Most még 2 napig Cambridge-ben leszünk, aztán pár napra átmegyünk Londonba a fiúk húgához, majd csak utána indulunk haza. De természetesen amilyen hamar csak lehet, meglátogatlak benneteket. …
- Én is sajnálom. Hiányzol! Szeretlek!
Ezzel letette a telefont. Dave és a később a szobába érkező Mary, csak a beszélgetést azon részét hallották amit Kathy mondott. David ettől meglehetősen nyugtalan lett. Mary bátorítólag megszorította a vállát és rámosolygott.
- Ez nem az, aminek hallatszott. –súgta.
- Nagyon remélem. – füzete hozzá gondolatban.
Kathy gondolkodás nélkül fordult hátra hatalmas örömteli kiáltással.
- Flanny, nem fogod elhinni, mi történt! – rugaszkodott el a széktől, nagy lendületében majdnem elvesztette az egyensúlyát, mert hirtelen megtorpant, amikor észrevette, hogy MaryAnn is a szobában van. David még idejében elkapta.
- Itt vagyok, ne ordíts! Inkább azt mondd mi történt.
- Mitől vagytok ilyen komorak mind ketten? – meg sem várta a választ, egy levegővel folytatta.
- Na, mindegy. A lényeg az, hogy Fabio most telefonált – David ettől a fél mondattól úgy meg könnyebbült, hogy nagyon sóhajtva az ágyra rogyott, de Kathy olyan izgatott volt, hogy ezt neki fel sem tűnt. Zavartalanul folytatta mondandóját.
- Képzeljétek, megszülettek az unokahúgaim!!! Isabelle Marie Flyer: 2560 g-mal és 46 cm-rel, míg: Katherine Elisabeth Flyer pedig: 2600 g-mal és 45 cm-rel. Hát nem csodálatos?!
- Jól sejtem, hogy a környezetünkben a gyermekáldástól mindenki meghülyült? Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy közvetve a bátyádék is rólunk nevezték el a lányaikat.
- Nem csak neked tűnt így, de Fabio bátyus kicsit megbolondította, hogy nem legyen „túlságosan nyilvánvaló”. Bellácska neve olaszos, Lizzyke pedig angolosítva kapta a nevét.
- De legalább nem a mi neveinkkel becézik őket! – sóhajtott fel Mers.
- Nem fér a fejembe, a sógornőd, Annie, hogy nem akadályozta meg ezt a gyerekek, és ellenünk elkövetett ámokfutást. A beszélgetés után Kate gyorsan kitessékelte a társaságot, még renget tenni való várt rá…
- Elnézést, Ms. Flyer! Telefonja van. Egy izgatott fiatalember keresi, de nem mutatkozott be, azt mondta fontos, és csak Önnel hajlandó beszélni.
- Rendben, Wendy, köszönöm! Itt veszem fel.
- Engedelmükkel. – távozott szobából majdnem meghajolva, alázatosan a lány.
- Hátborzongató! –borzongott meg Kate.
- Az oké, hogy ekkora lakásba kellenek alkalmazottak. De attól kiráz a hideg, hogy Alison olyan viselkedést vár el tőlük, mintha még mindig a múlt század elején élnénk. – mire befejezte a telefon már csörgött a szobában.
- Bocsáss meg, de ezt most felveszem. – fordult el barátjától egy röpke kis csókkal az asztal felé.
- Halló! Igen én vagyok, miért kit vártál? ...
- Mikor érkezik a géped? Luca szívesen kiküld elétek valakit. …
- Na, ne! És miért nem jöttök, annyira vártalak már. …
- ÁÁÁ, nem hiszem el, ez igaz? És milyen hosszú? …
- És a súlya? …
- Igen, gondolom jó lesz rá, de nem túl kicsi? Én nagyobbra számítottam. És mikor láthatom? …
- Jó! Most még 2 napig Cambridge-ben leszünk, aztán pár napra átmegyünk Londonba a fiúk húgához, majd csak utána indulunk haza. De természetesen amilyen hamar csak lehet, meglátogatlak benneteket. …
- Én is sajnálom. Hiányzol! Szeretlek!
Ezzel letette a telefont. Dave és a később a szobába érkező Mary, csak a beszélgetést azon részét hallották amit Kathy mondott. David ettől meglehetősen nyugtalan lett. Mary bátorítólag megszorította a vállát és rámosolygott.
- Ez nem az, aminek hallatszott. –súgta.
- Nagyon remélem. – füzete hozzá gondolatban.
Kathy gondolkodás nélkül fordult hátra hatalmas örömteli kiáltással.
- Flanny, nem fogod elhinni, mi történt! – rugaszkodott el a széktől, nagy lendületében majdnem elvesztette az egyensúlyát, mert hirtelen megtorpant, amikor észrevette, hogy MaryAnn is a szobában van. David még idejében elkapta.
- Itt vagyok, ne ordíts! Inkább azt mondd mi történt.
- Mitől vagytok ilyen komorak mind ketten? – meg sem várta a választ, egy levegővel folytatta.
- Na, mindegy. A lényeg az, hogy Fabio most telefonált – David ettől a fél mondattól úgy meg könnyebbült, hogy nagyon sóhajtva az ágyra rogyott, de Kathy olyan izgatott volt, hogy ezt neki fel sem tűnt. Zavartalanul folytatta mondandóját.
- Képzeljétek, megszülettek az unokahúgaim!!! Isabelle Marie Flyer: 2560 g-mal és 46 cm-rel, míg: Katherine Elisabeth Flyer pedig: 2600 g-mal és 45 cm-rel. Hát nem csodálatos?!
- Jól sejtem, hogy a környezetünkben a gyermekáldástól mindenki meghülyült? Vagy csak nekem tűnt úgy, hogy közvetve a bátyádék is rólunk nevezték el a lányaikat.
- Nem csak neked tűnt így, de Fabio bátyus kicsit megbolondította, hogy nem legyen „túlságosan nyilvánvaló”. Bellácska neve olaszos, Lizzyke pedig angolosítva kapta a nevét.
- De legalább nem a mi neveinkkel becézik őket! – sóhajtott fel Mers.
- Nem fér a fejembe, a sógornőd, Annie, hogy nem akadályozta meg ezt a gyerekek, és ellenünk elkövetett ámokfutást. A beszélgetés után Kate gyorsan kitessékelte a társaságot, még renget tenni való várt rá…
22-én reggel gyönyörűen sütött a nap, és ezt Kathy kétségtelenül jó előjelnek tekintette. Derűsen látott neki az utolsó simításoknak. Ügyes eltereléssel, és Daniel beavatásával Mary-t a játszó térre száműzte az összeesküvők csapata. A vendégek fuvarosáról a két Buthler tesó fog gondoskodni, a délutáni helyszín intézését pedig Luca kezébe adta Kathy. A meghívottak egy része csak a Lorába volt hivatalos. Otthon-vagyis Lucas-ék házában- úgynevezett családi „figyelemelterelő” születésnapi ünnepség lesz. Kate legnagyobb örömére pontosan a megbeszélt időben délután 4 órára megérkeztek a vendégek ajándékokkal megpakolva.
- Anya, apa, Dory! – kiáltott fel Kathy szülei és öccse ölelő karjaiba vetődve.
- Szia, kicsim, jó látni, hogy így örülsz nekünk. – hatódott meg Eve mami annyira, mintha évtizedek óta nem látta volna kislányát.
- Jaj, Eve, összemaszatolod a gyereket, és elkenődik a vakolatod. – bosszantott szeretettel feleségét a Flyer apuka.
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! – fordult píromkodva a többiek felé, akik szüleivel együtt érkeztek meg.
- Helló mindenki! Hadd mutassam be a fiúkat, azoknak, akiknek még nem volt szerencséjük találkozni velük – pillantott a háta mögött szorongó Buthler fiúkra. Kate izgatottan, de szakmájának köszönthetően gyorsan és gördülékenyén lebonyolította a formaságokat és bevezette a családot a nappaliba, ami már harci díszben várta MaryAnn betoppanását. Pár perc múlva kifulladva és zihálva vágódott be a bejárati ajtón.
- Mi történt Marcsim? Üldözött valaki? – termett nyomban előtte barátja aggodalmas képpel álcázva derültségét. Miközben a nappaliban mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy megérkezzen az ünnepelt.
- Dehogy, csak Daniel sietetett, mert azt mondta feltétlenül itthon kell lennünk 5 órára. Evvel nem is lenne baj, ha nem 5 perccel ezelőtt jelenti be. A parktól idáig rohantunk. Illetve ő futott, engem pedig a kezemnél fogva ráncigált maga után. – panaszkodott kifulladva az ajtófélfába kapaszkodva a lány.
- És most meg hova tűnt az a kis ördögfióka! – nevetett rosszallóan körbe pillantva Mary. Ezt már Christopher sem állhatta meg kuncogás nélkül.
- Gyere én gyönyörű futóbajnokom. – fogta kézen kedvesét és a nappali felé vezette.
Belépve Mary szája is majdnem tátva maradt, amikor meglátta az egybegyűlteket a szoba közepére állított kis asztalka körül.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Kiáltott egyszerre: Kristin, Robert, Lucas, Olive, Elmer,- Eve Flyer, Dorian, David, Daniel, Christopher és Mary szülei és szeretett nagymamája.
- A paragrafusok és a jogalkotás szentségére! Ilyen nincs! Ez ám a meglepetés! Hogy kerültök ide? – hüledezett többször is hitetlenkedve végighordva tekintetét az összegyűlt társaságon az ünnepelt. Gyorsan üdvözölt mindenkit és megköszönte, hogy eljöttek.
- Ajándékozás! – kiáltott fel izgatottan Kate.
- Igyekeznünk kell, ha 7-re a Lorában akarunk lenni. – súgta oda neki Lucas.
- Majd előre kéne menned, én itthon tartom a frontot. – adta ki az utasítást.
MaryAnn-t leültették középre és kezdetét vette az ajándékozás első hulláma. Daniel egy gyönyörű rajzzal lepte meg jövendőbeli nagynénjét. Dorian-től a „Vizet az elefántnak” c. film duplalemezes dedikált dvd-jét kapta, valamint a Breaking Dawn Los-Angeles-i premierjére szóló 2 db jegyet Kristinéktől. Davidtől pedig egy zenei válogatás cd-t, amelyen kedvenc számai szerepelnek.
- Tudom, nem az én születésnapom van, de ez akkor sem igazságos. Én vagyok itt a nagyobb vámpír fan. – duzzogott a VIP jegyek átadása után a sarokban Kathy.
- Nyugi, nagylány! Téged sem felejtettünk el. Bemutatom neked, nektek Shanon és Leonard Fallen-t, valamint Sharlotte Rosenberg-et, Brian Corbett-et és a két Fallen lurkót: a 6 éves, Jordan-t és a fiúnkkal egyidős Mike-ot . – invitálta a helyiségbe az előtérben várakozó disz vendégeket Rob.
- Üdvözlöm Önöket! Leonard azt hiszem mi már találkoztunk. – nyújtott kezet barátságosan Kate a neves filmstúdió elnökének.
- Minek köszönhetjük ezt váratlan látogatást?
- Hoztunk egy kis meglepetést. Illetve kettőt. – lobogtatta meg a másik két jegyet és a 4 névre szóló after party beléptető kártyát. Mindegyiken óriási BD embléma díszelgett.
- Júhé! Rob ezt hogy bírtad elintézni? – ugrott az említett nyakába az ünnepelt és hű barátnője szinte egyszerre. Nagy nevetés és taps kísérte kirohanásukat.
- Köszönjük! Robert, azt hiszem, te egy varázsló vagy. – vette magához a szót Mary.
- Lányok, senkit nem akarok megzavarni, de a férjemet fojtogatjátok ölelés címszó alatt. – köszörülte meg a torkát mosolyogva Kristin. Rob megkönnyebbülve sóhajtott fel, amikor a lányok szabadon engedték, és végre levegőhöz jutott.
- A második ajándék azt hiszem, mi magunk vagyunk. – mutatott magára és barátjára a Sharlotte-ként bemutatott lány.
- Ezt hogy értsük? – vágott értetlen képpel közbe Lucas.
- Úgy, hogy a délután és este folyamán mi fogunk gondoskodni a 6 gyerkőcről. Mielőtt bárki megijedne, van benne gyakorlatunk. A nővéremék fiai néha több tucaton is túltesznek. Ezen felül Brian végzett gyermekgondozó.
- Ez nagyszerű! – lelkesedett Kate és még egy néma köszönömöt is küldött Kristin és férje felé, hogy erre is gondoltak.
- Akkor mi most fel is vinnénk Mike-ot, és ott is maradnánk a 3 kicsivel.
- Köszönjük szépen, Wendy majd felkísér benneteket. – válaszolta hálásan Luke, aztán Sharlotte és Brian el is hagyták a nappalit a férfi karján a kis Micheal-lel.
- Különben az én ajándékomat még nem is láttad, úgyhogy most én jövök! – bújtatott elő az asztal mögé rejtett kiskosárból egy enni való kölyökdalmatát Chris.
- Te jó ég, egy kis kutya! – csillant fel boldogan Mary szeme a kutyus láttán.
- Honnan tudtad, hogy erre vágytam kiskorom óta? – szegezte barátjának a kérdést karjába véve csöpp foltos jószágot.
- Vannak forrásaim. – kacsintott Lucas felé bajtársiasan Chris.
- Mi lesz a neve? – termett hirtelen Mary mellett az izgatott Daniel, Dorian, és még kicsit féléken pár lépés távolságban Jason is. MaryAnn leült az ebbel az ölében a kanapéra, hogy a fiúkák is megcsodálhassák új házi kedvencét.
- Én Lucky-ra gondoltam. Mit szóltok? – nézett érdeklődve a gyerekekre.
- Nekem a Pöttyi jobban tetszene, de a Lucky se rossz. – mondta gondterhelt arccal Dany, mire mindenkinek nevetnie kellett.
- Nekem is Dan ajánlata a szimpatikusabb. – jött közelebb Katie is, és szeretetteljesen végigsimított Daniel szőke fürtjein, amikor mellé ért. A kissrác azonnal belekapaszkodott és mind két kicsi kezével átölelte pótmamája lábát.
- Kate, te is tudod, hogy nem marad örökre ilyen pici. – kezdte fejcsóválva jobb belátásra bírni barátnőjét az újdonsült gazdi miközben Kate karjába vette Daniel-t.
- Nem is a mérete miatt javasoltam a Pötty nevet, hanem a pöttyei miatt. …
- Anya, apa, Dory! – kiáltott fel Kathy szülei és öccse ölelő karjaiba vetődve.
- Szia, kicsim, jó látni, hogy így örülsz nekünk. – hatódott meg Eve mami annyira, mintha évtizedek óta nem látta volna kislányát.
- Jaj, Eve, összemaszatolod a gyereket, és elkenődik a vakolatod. – bosszantott szeretettel feleségét a Flyer apuka.
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! – fordult píromkodva a többiek felé, akik szüleivel együtt érkeztek meg.
- Helló mindenki! Hadd mutassam be a fiúkat, azoknak, akiknek még nem volt szerencséjük találkozni velük – pillantott a háta mögött szorongó Buthler fiúkra. Kate izgatottan, de szakmájának köszönthetően gyorsan és gördülékenyén lebonyolította a formaságokat és bevezette a családot a nappaliba, ami már harci díszben várta MaryAnn betoppanását. Pár perc múlva kifulladva és zihálva vágódott be a bejárati ajtón.
- Mi történt Marcsim? Üldözött valaki? – termett nyomban előtte barátja aggodalmas képpel álcázva derültségét. Miközben a nappaliban mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy megérkezzen az ünnepelt.
- Dehogy, csak Daniel sietetett, mert azt mondta feltétlenül itthon kell lennünk 5 órára. Evvel nem is lenne baj, ha nem 5 perccel ezelőtt jelenti be. A parktól idáig rohantunk. Illetve ő futott, engem pedig a kezemnél fogva ráncigált maga után. – panaszkodott kifulladva az ajtófélfába kapaszkodva a lány.
- És most meg hova tűnt az a kis ördögfióka! – nevetett rosszallóan körbe pillantva Mary. Ezt már Christopher sem állhatta meg kuncogás nélkül.
- Gyere én gyönyörű futóbajnokom. – fogta kézen kedvesét és a nappali felé vezette.
Belépve Mary szája is majdnem tátva maradt, amikor meglátta az egybegyűlteket a szoba közepére állított kis asztalka körül.
BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!
Kiáltott egyszerre: Kristin, Robert, Lucas, Olive, Elmer,- Eve Flyer, Dorian, David, Daniel, Christopher és Mary szülei és szeretett nagymamája.
- A paragrafusok és a jogalkotás szentségére! Ilyen nincs! Ez ám a meglepetés! Hogy kerültök ide? – hüledezett többször is hitetlenkedve végighordva tekintetét az összegyűlt társaságon az ünnepelt. Gyorsan üdvözölt mindenkit és megköszönte, hogy eljöttek.
- Ajándékozás! – kiáltott fel izgatottan Kate.
- Igyekeznünk kell, ha 7-re a Lorában akarunk lenni. – súgta oda neki Lucas.
- Majd előre kéne menned, én itthon tartom a frontot. – adta ki az utasítást.
MaryAnn-t leültették középre és kezdetét vette az ajándékozás első hulláma. Daniel egy gyönyörű rajzzal lepte meg jövendőbeli nagynénjét. Dorian-től a „Vizet az elefántnak” c. film duplalemezes dedikált dvd-jét kapta, valamint a Breaking Dawn Los-Angeles-i premierjére szóló 2 db jegyet Kristinéktől. Davidtől pedig egy zenei válogatás cd-t, amelyen kedvenc számai szerepelnek.
- Tudom, nem az én születésnapom van, de ez akkor sem igazságos. Én vagyok itt a nagyobb vámpír fan. – duzzogott a VIP jegyek átadása után a sarokban Kathy.
- Nyugi, nagylány! Téged sem felejtettünk el. Bemutatom neked, nektek Shanon és Leonard Fallen-t, valamint Sharlotte Rosenberg-et, Brian Corbett-et és a két Fallen lurkót: a 6 éves, Jordan-t és a fiúnkkal egyidős Mike-ot . – invitálta a helyiségbe az előtérben várakozó disz vendégeket Rob.
- Üdvözlöm Önöket! Leonard azt hiszem mi már találkoztunk. – nyújtott kezet barátságosan Kate a neves filmstúdió elnökének.
- Minek köszönhetjük ezt váratlan látogatást?
- Hoztunk egy kis meglepetést. Illetve kettőt. – lobogtatta meg a másik két jegyet és a 4 névre szóló after party beléptető kártyát. Mindegyiken óriási BD embléma díszelgett.
- Júhé! Rob ezt hogy bírtad elintézni? – ugrott az említett nyakába az ünnepelt és hű barátnője szinte egyszerre. Nagy nevetés és taps kísérte kirohanásukat.
- Köszönjük! Robert, azt hiszem, te egy varázsló vagy. – vette magához a szót Mary.
- Lányok, senkit nem akarok megzavarni, de a férjemet fojtogatjátok ölelés címszó alatt. – köszörülte meg a torkát mosolyogva Kristin. Rob megkönnyebbülve sóhajtott fel, amikor a lányok szabadon engedték, és végre levegőhöz jutott.
- A második ajándék azt hiszem, mi magunk vagyunk. – mutatott magára és barátjára a Sharlotte-ként bemutatott lány.
- Ezt hogy értsük? – vágott értetlen képpel közbe Lucas.
- Úgy, hogy a délután és este folyamán mi fogunk gondoskodni a 6 gyerkőcről. Mielőtt bárki megijedne, van benne gyakorlatunk. A nővéremék fiai néha több tucaton is túltesznek. Ezen felül Brian végzett gyermekgondozó.
- Ez nagyszerű! – lelkesedett Kate és még egy néma köszönömöt is küldött Kristin és férje felé, hogy erre is gondoltak.
- Akkor mi most fel is vinnénk Mike-ot, és ott is maradnánk a 3 kicsivel.
- Köszönjük szépen, Wendy majd felkísér benneteket. – válaszolta hálásan Luke, aztán Sharlotte és Brian el is hagyták a nappalit a férfi karján a kis Micheal-lel.
- Különben az én ajándékomat még nem is láttad, úgyhogy most én jövök! – bújtatott elő az asztal mögé rejtett kiskosárból egy enni való kölyökdalmatát Chris.
- Te jó ég, egy kis kutya! – csillant fel boldogan Mary szeme a kutyus láttán.
- Honnan tudtad, hogy erre vágytam kiskorom óta? – szegezte barátjának a kérdést karjába véve csöpp foltos jószágot.
- Vannak forrásaim. – kacsintott Lucas felé bajtársiasan Chris.
- Mi lesz a neve? – termett hirtelen Mary mellett az izgatott Daniel, Dorian, és még kicsit féléken pár lépés távolságban Jason is. MaryAnn leült az ebbel az ölében a kanapéra, hogy a fiúkák is megcsodálhassák új házi kedvencét.
- Én Lucky-ra gondoltam. Mit szóltok? – nézett érdeklődve a gyerekekre.
- Nekem a Pöttyi jobban tetszene, de a Lucky se rossz. – mondta gondterhelt arccal Dany, mire mindenkinek nevetnie kellett.
- Nekem is Dan ajánlata a szimpatikusabb. – jött közelebb Katie is, és szeretetteljesen végigsimított Daniel szőke fürtjein, amikor mellé ért. A kissrác azonnal belekapaszkodott és mind két kicsi kezével átölelte pótmamája lábát.
- Kate, te is tudod, hogy nem marad örökre ilyen pici. – kezdte fejcsóválva jobb belátásra bírni barátnőjét az újdonsült gazdi miközben Kate karjába vette Daniel-t.
- Nem is a mérete miatt javasoltam a Pötty nevet, hanem a pöttyei miatt. …
Ezek után kicsit felgyorsultak az események. A Flyer és Radens szülők átadták Fabio levelét, amelyben elmeséli Flanny-nek, hogy az Ocean Drive-on lévő lakás emeleti lakrészének teljes felújítását vállalja a tulajdonos igényei szerint. Ehhez a két család minden támogatást megad, Mary-nek csak meg kell álmodnia, milyen birodalmat szeretne. Nem volt nagy meglepetés az ajándék, mert júliusban Kathy is ezt kapta a szüleitől és bátyjától születésnapjára. Így most már van egy csinos kis dolgozószobája is a földszinten, hálója mellett. Mary legnagyobb meglepetésére Lucastól és Olive-tól csak egy méregdrága praliné csomagot kapott ugyanúgy, mint húga. Nem volt nagyravágyó, de a bátyjától kicsit több fantáziát várt volna.
- Most pedig gyere velem, drága barátosnőm, mert az én ajándékomat csak odafönt nézheted meg, és természetesen fel is kell próbálnod. Nem érünk rá! 7-kor jelenésünk van. Igyekezz! – húzta maga után Mary-t az emelet felé karjánál fogva Kate. MaryAnn magában furcsának találta, hogy még torta sem volt. Pedig ez a kelléket kimaradhatatlannak tartotta Kathy születésnapi repertoárjából. …
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ez méreteit tekintve nem is egy szoknya, hanem egy top! – csóválta a fejét méltatlankodva Mary a ruhazsákból előszedett ruha láttán. Kathy már ekkor egy szinte ugyanolyan ruhakölteményben parádézott.
- Nézd csak meg, rajtam is milyen pompásan áll. – mutatott végig elégedetten végig magán a barátnő.
- Kettőnk közül te voltál a gimis szépségkirálynő, nem én. Ezt ugye nem felejtetted el.
- Dehogy felejtettem. Otthon még mindig meg van a koronám. De te is emlékezhetsz rá, hogy ki lett a bálkirály abban az évben. Malcolm Wilkes! Mert az apja hatalmas összeggel támogatta az iskolát. Fú! – borzongott meg az emlék hatására Kate.
- Borzalmas volt, hogy egész este vele kellett táncolnom. És még a ruhámat is majdnem tönkretette, amikor leöntötte punccsal.
- Igaz, de azt hiszem egy hangyányit eltértünk az eredeti problémától. Ami pedig az, hogy én ezt a ruhát NEM-VESZEM-FEL!
- Váó! Azt mondtad, hogy hangyányit. Ma csak olyan szavakat használsz, amiket azt hiszem a középiskola óta nem hallottam tőled. – álmélkodott Kate.
- Ha lehet, nem vitatkozz velem többet a ruha miatt. Akinek ilyen lábai vannak azt érdemes néha mutogatni. Különben is születésnapi ajándék.
- De… - próbált ellenkezni erőtlenül Mary.
- Semmi de! Minden lány ilyen ruciban lesz a Lorában. Úgyhogy igyekezz! Öltözz! Már így is el vagyunk késve!
- És a fiúk? Farmerban és pólóban jönnek? Mert akkor nekünk sem kellene ennyire elragadtatni magunkat. – beszélt, de lemondó sóhaj kíséretében már a harisnyáját húzta magára.
- Nyugi, drága Flanny! A fiúknak is rendeltem ruhát. Ma mindenki tündökölni fog. Elvégre az életben csak egyszer vagy 25 éves. Nem?
- Na, jó, legyen. De akkor sem értek veled egyet. Ha ez én születésnapomat ünnepeljük, miért nem lehet olyan, amilyet én szeretnék? – tette fel a kétségbeesetten költőinek szánt kérdését már a kék ünnepi ruhában a tükör előtt állva MaryAnn.
- Csak azért, mert én vagyok a buli szervezője.
- Remek.
- Nocsak! Nézz meg megad. El vagyok ragadtatva! És bármit is mondasz semmivel sem rövidebb, mint a hőn szeretett kűr ruháid. – tekintette lezártnak a beszélgetést Kate. Majd sminkelés, és az utolsó simítások után egymás mellett indultak el lefelé az emeletről.
A vendégsereg a lépcső aljában várakozott, már kiegészülve pár új vendéggel. Mindenki kék öltözékben volt. Még a gyerekek is.
Elismerő fütty köszöntötte a lányokat az utolsó fokról lelépve.
- Cicám, ti aztán kitettetek magatokért. – bókolt Dave.
- Akkor tetszett a ruhád kedvesem, amikor még csak abban a fóliában láttam, de azt kell, mondjam, le vagyok nyűgözve. – folytatta a sort barátnőjét átkarolva magához húzva Christopher.
- Te már láttad ezt a ruhát? – kérdezte elképedve Mary, megfeledkezve a többi jelenlévőről.
- Ez csak természetes, valakinek el kellett hoznia ezeket a ruhakölteményeket a szalonból. – adott választ Katie.
- Most pedig gyere velem, drága barátosnőm, mert az én ajándékomat csak odafönt nézheted meg, és természetesen fel is kell próbálnod. Nem érünk rá! 7-kor jelenésünk van. Igyekezz! – húzta maga után Mary-t az emelet felé karjánál fogva Kate. MaryAnn magában furcsának találta, hogy még torta sem volt. Pedig ez a kelléket kimaradhatatlannak tartotta Kathy születésnapi repertoárjából. …
- Ezt te sem gondolhatod komolyan! Ez méreteit tekintve nem is egy szoknya, hanem egy top! – csóválta a fejét méltatlankodva Mary a ruhazsákból előszedett ruha láttán. Kathy már ekkor egy szinte ugyanolyan ruhakölteményben parádézott.
- Nézd csak meg, rajtam is milyen pompásan áll. – mutatott végig elégedetten végig magán a barátnő.
- Kettőnk közül te voltál a gimis szépségkirálynő, nem én. Ezt ugye nem felejtetted el.
- Dehogy felejtettem. Otthon még mindig meg van a koronám. De te is emlékezhetsz rá, hogy ki lett a bálkirály abban az évben. Malcolm Wilkes! Mert az apja hatalmas összeggel támogatta az iskolát. Fú! – borzongott meg az emlék hatására Kate.
- Borzalmas volt, hogy egész este vele kellett táncolnom. És még a ruhámat is majdnem tönkretette, amikor leöntötte punccsal.
- Igaz, de azt hiszem egy hangyányit eltértünk az eredeti problémától. Ami pedig az, hogy én ezt a ruhát NEM-VESZEM-FEL!
- Váó! Azt mondtad, hogy hangyányit. Ma csak olyan szavakat használsz, amiket azt hiszem a középiskola óta nem hallottam tőled. – álmélkodott Kate.
- Ha lehet, nem vitatkozz velem többet a ruha miatt. Akinek ilyen lábai vannak azt érdemes néha mutogatni. Különben is születésnapi ajándék.
- De… - próbált ellenkezni erőtlenül Mary.
- Semmi de! Minden lány ilyen ruciban lesz a Lorában. Úgyhogy igyekezz! Öltözz! Már így is el vagyunk késve!
- És a fiúk? Farmerban és pólóban jönnek? Mert akkor nekünk sem kellene ennyire elragadtatni magunkat. – beszélt, de lemondó sóhaj kíséretében már a harisnyáját húzta magára.
- Nyugi, drága Flanny! A fiúknak is rendeltem ruhát. Ma mindenki tündökölni fog. Elvégre az életben csak egyszer vagy 25 éves. Nem?
- Na, jó, legyen. De akkor sem értek veled egyet. Ha ez én születésnapomat ünnepeljük, miért nem lehet olyan, amilyet én szeretnék? – tette fel a kétségbeesetten költőinek szánt kérdését már a kék ünnepi ruhában a tükör előtt állva MaryAnn.
- Csak azért, mert én vagyok a buli szervezője.
- Remek.
- Nocsak! Nézz meg megad. El vagyok ragadtatva! És bármit is mondasz semmivel sem rövidebb, mint a hőn szeretett kűr ruháid. – tekintette lezártnak a beszélgetést Kate. Majd sminkelés, és az utolsó simítások után egymás mellett indultak el lefelé az emeletről.
A vendégsereg a lépcső aljában várakozott, már kiegészülve pár új vendéggel. Mindenki kék öltözékben volt. Még a gyerekek is.
Elismerő fütty köszöntötte a lányokat az utolsó fokról lelépve.
- Cicám, ti aztán kitettetek magatokért. – bókolt Dave.
- Akkor tetszett a ruhád kedvesem, amikor még csak abban a fóliában láttam, de azt kell, mondjam, le vagyok nyűgözve. – folytatta a sort barátnőjét átkarolva magához húzva Christopher.
- Te már láttad ezt a ruhát? – kérdezte elképedve Mary, megfeledkezve a többi jelenlévőről.
- Ez csak természetes, valakinek el kellett hoznia ezeket a ruhakölteményeket a szalonból. – adott választ Katie.
- Szia, Mary, isten éltessen! – lépett ki a tömegből Emily és Eric, MaryAnn két Happy Dreams-es asszisztense és átnyújtották a lila színben pompázó új laptopot, hozzá tartozó lila táskával.
- Minden adatot, programot rátettem, amire a munka és magánélet során szükséged lehet. – vette magához a szót Eric.
- Ez, ez… Ez egyszerűen fantasztikus! Köszönöm szépen! És azt is, hogy eljöttetek. Az asszisztensek visszaálltak az ünneplők közé, majd másik régi ismerős lépett előre jóképű kísérője társaságában.
- Nicky!!! Isten hozott! – ölelte meg lelkesen Mary régi kedves barátnőjét, aki annak idején Kathy munkatársa volt a Lorában.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam a Happy Dreams leányvállalat, a Sweet Moments vezetőjét, Nicole White-ot.
- Most már Nicole Phillips. –szúrta közbe mosolyogva a bemutatott.
- Szóval az én mindig fiús barátnőm feltűnően bájos és nőies lett, és még férjhez is ment?
- Akkor valószínűleg te vagy Rhys. A méltán szerencsés férj.
- Igen, örvendek, hogy végre személyesen is találkozunk. Üdvözlök mindenkit, Rhys Steven Phillips vagyok. – mutatkozott be a Nicole férje.
-A mi ajándékunk egy újabb fontos és nagyszabású megbízatás, egy fergeteges Halloween buli megszervezésének szerződése.
Lázas ölelések és kézfogások következtek, majd a kis társaság, ami 26 főből állt, gyalog tette meg a párszáz méteres utat a parti helyszínéig.
A bejáratnál Scott és Hannah köszöntötte őket.
- Szeretném átnyújtani képletesen a bátyád és Olivia ajándékát. – nyújtotta a hely kulcsait Mary felé Scott, a Lora tulajdonosa.
- Ma este a Lora a tiéd, és barátaidé!
- Greg! Nagyon köszönöm! Ti képesek voltatok kibérelni nekem a kedvenc gimis és egyetemi törzshelyemet. Köszönöm! – borult könnyezve bátyja vállára Mary.
- És Kris-szel mi lesz? Ugye róla sem felejtkeztetek el, hiszen ez az ő születésnapja is. – esett kétségbe hirtelen.
- Nem gondolod rólam, hogy ez a fontos tényt figyelmen kívül hagytam. De ne fecséreljük tovább a szót, irány befelé. Indulhat a buli! – csapta össze a kezét Kathy a megbeszélt jelnek megfelelően és a belső teremben megszólalt az S Club 7 előadásában a „Never had a dream come true” című saját számuk, ami MaryAnn nagy kedvence. Beljebb érve Mary tágra nyitott szemmel ámult el azon, hogy az együttes valójában ott van a színpadon teljes létszámban.
- Ez az én ajándékom! – vette magához a szót Dave.
- De hiszen tőled már kaptam ajándékot.
- Te komolyan elhitted, hogy egy sajátkészítésű cd-vel kibököm a szemedet. – nevetett az ajándékozó és megölelgette megszeppent sógornőjét.
- Minden adatot, programot rátettem, amire a munka és magánélet során szükséged lehet. – vette magához a szót Eric.
- Ez, ez… Ez egyszerűen fantasztikus! Köszönöm szépen! És azt is, hogy eljöttetek. Az asszisztensek visszaálltak az ünneplők közé, majd másik régi ismerős lépett előre jóképű kísérője társaságában.
- Nicky!!! Isten hozott! – ölelte meg lelkesen Mary régi kedves barátnőjét, aki annak idején Kathy munkatársa volt a Lorában.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam a Happy Dreams leányvállalat, a Sweet Moments vezetőjét, Nicole White-ot.
- Most már Nicole Phillips. –szúrta közbe mosolyogva a bemutatott.
- Szóval az én mindig fiús barátnőm feltűnően bájos és nőies lett, és még férjhez is ment?
- Akkor valószínűleg te vagy Rhys. A méltán szerencsés férj.
- Igen, örvendek, hogy végre személyesen is találkozunk. Üdvözlök mindenkit, Rhys Steven Phillips vagyok. – mutatkozott be a Nicole férje.
-A mi ajándékunk egy újabb fontos és nagyszabású megbízatás, egy fergeteges Halloween buli megszervezésének szerződése.
Lázas ölelések és kézfogások következtek, majd a kis társaság, ami 26 főből állt, gyalog tette meg a párszáz méteres utat a parti helyszínéig.
A bejáratnál Scott és Hannah köszöntötte őket.
- Szeretném átnyújtani képletesen a bátyád és Olivia ajándékát. – nyújtotta a hely kulcsait Mary felé Scott, a Lora tulajdonosa.
- Ma este a Lora a tiéd, és barátaidé!
- Greg! Nagyon köszönöm! Ti képesek voltatok kibérelni nekem a kedvenc gimis és egyetemi törzshelyemet. Köszönöm! – borult könnyezve bátyja vállára Mary.
- És Kris-szel mi lesz? Ugye róla sem felejtkeztetek el, hiszen ez az ő születésnapja is. – esett kétségbe hirtelen.
- Nem gondolod rólam, hogy ez a fontos tényt figyelmen kívül hagytam. De ne fecséreljük tovább a szót, irány befelé. Indulhat a buli! – csapta össze a kezét Kathy a megbeszélt jelnek megfelelően és a belső teremben megszólalt az S Club 7 előadásában a „Never had a dream come true” című saját számuk, ami MaryAnn nagy kedvence. Beljebb érve Mary tágra nyitott szemmel ámult el azon, hogy az együttes valójában ott van a színpadon teljes létszámban.
- Ez az én ajándékom! – vette magához a szót Dave.
- De hiszen tőled már kaptam ajándékot.
- Te komolyan elhitted, hogy egy sajátkészítésű cd-vel kibököm a szemedet. – nevetett az ajándékozó és megölelgette megszeppent sógornőjét.
Minden olajozottan ment tovább. Az együttes csak nem egy órás műsora, amiben szinte minden ismert és közkedvelt slágerüket előadták, helyet kaptak régi nagy klasszikusok, és mai kedvencek is, természetesen S Club 7 –esítve. Ezt követően Kathy lépett a mikrofonhoz. Mindenkit arra kért, hogy foglaljanak helyet, majd lesötétítették a termet és kezdetét vette a vetítés. A képek Mary születésétől kezdve napjainkig felölelték az élete fontosabb eseményeit. Kat minden képhez vicces szövegeket fűzött, amit mindenki kitörő lelkesedéssel fogadott. Az ünnepelt is csak akkor nézett rosszallóan, amikor előkerültek jól elrejtett általános iskolai képei ahol még fogszabályzós volt. Következett a torta. Természetesen Mary és Kristin kapott külön, és együtt is ünnepi édességet. Mind a három felért egy-egy cukrászati remekművel. Amikor ez véget ért az S Club 7 adott még egy kis ráadást, majd minden marasztalás ellenére elköszöntek barátjuktól, Davidtől és a többiektől, majd távoztak. Így a karaoke-ról és a hajnalig tartó táncmulatságról lemaradtak. A buli hangulata óriásira sikeredett. Szinte mindenki táncolt mindenkivel, és az ünnepelteket a társaság férfitagjai különleges figyelemben részesítették. Még a gyerekek is felszabadultan töltötték az estét. Amikor a 3 kicsi elálmosodott egy szomszédos hangszigetelt helyiségben helyezték el őket. Majd Dany, Jason, végül később Dorian is csatlakozott az álomszuszékokhoz.
A hazafelé úton csak felületes társalgás folyt.
- Hulla fáradt vagyok, de mégegyszer nagyon köszönöm mindenkinek, főleg neked, Fly! – hálálkodott hazafelé álmatag hangon Mers.
- Ez csak természetes, te vagy a legjobb barátnőm, vagy mi fene. – felelt hasonló hanghordozással Kate.
- Csak egyet nem értek. Ne érts, félre örülök, de… Azt hittem még mindig lila „korszakodat” éled – rajzolt a levegőbe mind a két kezével macskakörmöket – erre ma minden kék színben pompázott.
- Csak azért úszhattad meg a lila áradatot, mert minden lila dekorációt és buli kelléket elhappoltak az orrom elől valami puccos esküvőre.
- Úgy beszélsz, mintha mi nem ilyen „puccos” esküvők szervezésével foglalkoznánk. – nevetett fel kótyagosan Mary.
- Jó mi is ezt csináljuk, de ez akkor is dühítő! – mérgelődött Kate.
- Ne idegesítsd magad. Minden úgy volt tökéletes, ahogy volt. – fejezte be a beszélgetést félig már Chris vállán aludva Mary, amikor beértek a házba és mindenki megcélozta a saját hálószobáját.
Mary feje lefekvéskor még egy kicsit kavargott az elfogyasztott italoktól, és egyszerre nem sikerült elaludnia. Egymást kergették agyában a gondolatok, de legjobban az foglalkoztatta, hogy Alison vajon hol volt egész nap, és miért nem jelent meg a buliban. Lehet, hogy Kathy meg sem hívta? Ezen ráérek felébredés után kideríteni. –gondolta még, majd Christopher mellkasára hajtva a fejét mély álomba merült…
Valamikor reggel 6 körül került ágyba a társaság.
A hazafelé úton csak felületes társalgás folyt.
- Hulla fáradt vagyok, de mégegyszer nagyon köszönöm mindenkinek, főleg neked, Fly! – hálálkodott hazafelé álmatag hangon Mers.
- Ez csak természetes, te vagy a legjobb barátnőm, vagy mi fene. – felelt hasonló hanghordozással Kate.
- Csak egyet nem értek. Ne érts, félre örülök, de… Azt hittem még mindig lila „korszakodat” éled – rajzolt a levegőbe mind a két kezével macskakörmöket – erre ma minden kék színben pompázott.
- Csak azért úszhattad meg a lila áradatot, mert minden lila dekorációt és buli kelléket elhappoltak az orrom elől valami puccos esküvőre.
- Úgy beszélsz, mintha mi nem ilyen „puccos” esküvők szervezésével foglalkoznánk. – nevetett fel kótyagosan Mary.
- Jó mi is ezt csináljuk, de ez akkor is dühítő! – mérgelődött Kate.
- Ne idegesítsd magad. Minden úgy volt tökéletes, ahogy volt. – fejezte be a beszélgetést félig már Chris vállán aludva Mary, amikor beértek a házba és mindenki megcélozta a saját hálószobáját.
Mary feje lefekvéskor még egy kicsit kavargott az elfogyasztott italoktól, és egyszerre nem sikerült elaludnia. Egymást kergették agyában a gondolatok, de legjobban az foglalkoztatta, hogy Alison vajon hol volt egész nap, és miért nem jelent meg a buliban. Lehet, hogy Kathy meg sem hívta? Ezen ráérek felébredés után kideríteni. –gondolta még, majd Christopher mellkasára hajtva a fejét mély álomba merült…
Valamikor reggel 6 körül került ágyba a társaság.
Amikor a többiek álomkóros ábrázattal dél körül elözönlötték a konyhát és az étkezőt Kathy már javában készítette számukra a kímélő „reggelit”.
- Épp ésszel nem tudom felfogni, hogy a tegnapi fergeteges éjszaka után te hogy lehetsz ilyen szégyentelenül friss és üde. – rogyott le erőtlenül a közelébe kerülő első székre Mary.
- Telepedjetek le, és megkapjátok a saját készítésű Macskajaj Koktélomat, és a reggeli is csak rátok vár. – nézett végig elégedetten a viharvert társaságon Kate.
- Kedves, Kátya, ugye nem akarom tudni, mi van abban a híres koktélban? – vélekedett mosolyogva Chris.
- Nekem is ez a véleményem, kedves Tophy! – nevetett sógora felé felszabadultan a megszólított. Nem sokára a többiek is csatlakoztak. Ekkor lépett az étkezőbe a 3 fiatalember, Dany, Jordan és Dorian. Hatalmas egyetértésben vidáman beszélgetve az új videojátékról. Mindenki felszabadultan, vidáman töltötte a nap hátralévő részét.
Főhőseink nem is sejtették milyen nehézségekkel kell szembenézniük másnap, amikor látogatást tesznek Londonban. …
- Épp ésszel nem tudom felfogni, hogy a tegnapi fergeteges éjszaka után te hogy lehetsz ilyen szégyentelenül friss és üde. – rogyott le erőtlenül a közelébe kerülő első székre Mary.
- Telepedjetek le, és megkapjátok a saját készítésű Macskajaj Koktélomat, és a reggeli is csak rátok vár. – nézett végig elégedetten a viharvert társaságon Kate.
- Kedves, Kátya, ugye nem akarom tudni, mi van abban a híres koktélban? – vélekedett mosolyogva Chris.
- Nekem is ez a véleményem, kedves Tophy! – nevetett sógora felé felszabadultan a megszólított. Nem sokára a többiek is csatlakoztak. Ekkor lépett az étkezőbe a 3 fiatalember, Dany, Jordan és Dorian. Hatalmas egyetértésben vidáman beszélgetve az új videojátékról. Mindenki felszabadultan, vidáman töltötte a nap hátralévő részét.
Főhőseink nem is sejtették milyen nehézségekkel kell szembenézniük másnap, amikor látogatást tesznek Londonban. …
 |
| Kathy ajándéka Mary-nek |
 |
| Mary asszisztensei: Emily és Eric |
 |
| Kathy buli ruhája |
 |
| Mary buli ruhája |
 |
| Shanon&Leonard Fallen |
 |
| Nicole |
 |
| Sharlotte Rosenberg |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése