21. Keserédes mézeshetek lóháton
Egy hónappal az álomesküvő után Kate, David, MaryAnn és Christopher nászútra indulnak Fabio lovas farmjára, ahova természetesen Daniel-t is magukkal viszik. Kate 26. születésnapján 2012. július 3-án. A birtok nem esett messze a lányok floridai otthonától. Csupán másfél órás autóútra volt. A férjek rövid meggyőzés után belegyeztek ebbe a szinte ingyenes pihentető nászútba, pedig ők több ezer dolláros luxus utat terveztek.
Az ötlet jóváhagyása után Chris azt a lehetetlen vállalkozás megvalósítását vette a fejébe, hogy megtanítja lovagolni újdonsült feleségét.
- Ugyan Tophy, gondolod, hogy neked két hét alatt sikerülni fog az, ami nekünk a bátyámmal és a családdal éveken át nem sikerült. – hitetlenkedett Kathy közel az úti cél felé a kocsiban, vezető férje mellett ülve.
- Hidd el sikerülni fog! – jelentette ki magabiztosan magához ölelve zavartan nevetgélő feleségét.
- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? – lesett hátra a visszapillantó tükörben Dave.
- Nem tagadhatom, hogy imádom a lovakat, de azt hogy felüljek egy több 100 kilós lóra, az kiskorom óta lehetetlen. – merengett el Mary.
- Chris bácsi, ugye engem is megtanítasz lovagolni? – lelkesedett be a kis Buthler, Dany, észre sem véve a hirtelen támadt feszültséget az autóban, amit Mary mondata idézett elő. …
- Kedves Sógor! Isten hozott benneteket a „Pegazus Ranch”-on. – üdvözölte a leparkoló autóból kiszálló utasokat lelkesen Fabio Flyer mondatát David felé intézve.
- Hello Haver! Remélem a paripáink menetkészek. Amilyen hamar csak lehet, ki szeretnénk lovagolni a birtok határáig.
- Csak a magad nevében beszélj! Én inkább megnézném a híres Honey-t, mindig is odavoltam a kiscsikókért. És Kathy-nek is el kell látnia Molly-t mielőtt elindulnátok világot látni. – hűtötte sietve férje kedélyeit MaryAnn.
- Na, ezt megkaptad. Annie-nek nagy tehetsége van hozzá, hogyan forrázza le az ember lelkesedését. – vélekedett Fabio hátba veregetve Christophert.
- Túl komolyan veszed az életet, Szívecském. – folytatta. - Kit becézgetsz olyan lelkesen, amikor én még a közelben sem vagyok? – jelent meg az ajtóban szélesen mosolyogva a ház úrnője, Annabelle, karján egyik lányával. Mögötte egy kedves tekintetű szőke skandináv szépség érkezett az udvarra a másik kislányt két kezénél fogva sétáltatva.
- Ugyan Tophy, gondolod, hogy neked két hét alatt sikerülni fog az, ami nekünk a bátyámmal és a családdal éveken át nem sikerült. – hitetlenkedett Kathy közel az úti cél felé a kocsiban, vezető férje mellett ülve.
- Hidd el sikerülni fog! – jelentette ki magabiztosan magához ölelve zavartan nevetgélő feleségét.
- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? – lesett hátra a visszapillantó tükörben Dave.
- Nem tagadhatom, hogy imádom a lovakat, de azt hogy felüljek egy több 100 kilós lóra, az kiskorom óta lehetetlen. – merengett el Mary.
- Chris bácsi, ugye engem is megtanítasz lovagolni? – lelkesedett be a kis Buthler, Dany, észre sem véve a hirtelen támadt feszültséget az autóban, amit Mary mondata idézett elő. …
- Kedves Sógor! Isten hozott benneteket a „Pegazus Ranch”-on. – üdvözölte a leparkoló autóból kiszálló utasokat lelkesen Fabio Flyer mondatát David felé intézve.
- Hello Haver! Remélem a paripáink menetkészek. Amilyen hamar csak lehet, ki szeretnénk lovagolni a birtok határáig.
- Csak a magad nevében beszélj! Én inkább megnézném a híres Honey-t, mindig is odavoltam a kiscsikókért. És Kathy-nek is el kell látnia Molly-t mielőtt elindulnátok világot látni. – hűtötte sietve férje kedélyeit MaryAnn.
- Na, ezt megkaptad. Annie-nek nagy tehetsége van hozzá, hogyan forrázza le az ember lelkesedését. – vélekedett Fabio hátba veregetve Christophert.
- Túl komolyan veszed az életet, Szívecském. – folytatta. - Kit becézgetsz olyan lelkesen, amikor én még a közelben sem vagyok? – jelent meg az ajtóban szélesen mosolyogva a ház úrnője, Annabelle, karján egyik lányával. Mögötte egy kedves tekintetű szőke skandináv szépség érkezett az udvarra a másik kislányt két kezénél fogva sétáltatva.
 |
| Nadin |
- Nehogy most féltékenykedni kezdj nekem! Tudod, hogy Flanny különleges helyet foglal el a szívemben.
- Igaz, tündéreim? – nézett meghatódottan lányaira a büszke házigazda.
- Látod Molly, kicsikém? Ez a te lökött Fabio bácsikád, Annabelle nénikéd, és az unokatestvéreid, Lizzy és Bella.
 |
| Fabio kislányai |
Kész kis hölgyek már. – vette át a szót Kathy oldalra pillantva a fidres-fodros ruhácskában tipegő unokahúgai felé.
- És kit tisztelhetünk a hölgyben? – fordult az ismeretlen leányzóhoz mosolyogva.
- Ő itt a „jobb kezem”. Segít a lányok ellátásában. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle, főleg így nyáron itt kinn a birtokon. A neve: Nadin Ingeborg és Svédországból érkezett Amerikába. Már találkoztatok az esküvőn, csak nem volt alkalmunk bemutatni.
- Üdvözöljük! Én Kate vagyok, barátoknak csak Kathy, Fabio húga. Ő a férjem itt mellettem, David. Az öccse, Chris, és az ő felesége, aki egyben a legjobb barátnőm, és most már a sógornőm is, MaryAnn. – intézte a bemutatást rutinosan Kathy.
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Már sok szépet és jót hallottam rólatok a családtól. Szólítsatok nyugodtan Nady-nek, mindenki így hív.
- És ki ez a csöpp szépség? – fordult a kis társaság új ismerőse Molly baba felé.
- A lányunk Molly Elen. – felelte büszkeségtől dagadó mellel David, átvéve kislányát felesége karjaiból.
- Jut eszembe, hol van a kedvenc öcsikém? – kapott a fejéhez felszabadult jobb kezével Kate.
- Dorian még a nagyiéknál van, majd vacsorára érkeznek meg. – válaszolt az idősebb Buthler feleségnek Annabelle.
- Bocsánat, hogy közbe szólok. De ugye jól látom, hogy gratulálhatok kedves MaryAnn? – lépett előbbre, már a kisebb növésű Flyer kislány nélkül, akit apja vett magához.
- Igen jól látod, és szólíts nyugodtam Marynek. – mosolygott cinkosan Nadin-ra Mary körbepillantva vendéglátóik értetlen arcán.
- Mikorra várjátok?
- Decemberi baba lesz. – húzta ki magát magabiztosan Chris, hatalmas tenyerét birtoklóan párja még lapos hasára téve.
- Ez nagyszerű! – kiáltott fel megvilágosodva Annabelle.
- Ez esetben, had gratuláljak, Flanny drágám! – csatlakozott Fabio. A háziak gyorsan minden vendéget betereltek a házba. A vacsoráig tartó órákat beszélgetéssel, és a lovarda körbejárásával töltötték. MaryAnn-t mint mindig most is legjobban a kiscsikók nyűgözték le, hatalmas egyetértésben Daniel-lel, bár nála valószínűleg ez a csikók méretéből adódhatott. - Apa, hazavihetjük majd Honey-t, vagy Littleboy-t? – mutatott izgatottan az említett kislovak felé a fiúcska.
- És kit tisztelhetünk a hölgyben? – fordult az ismeretlen leányzóhoz mosolyogva.
- Ő itt a „jobb kezem”. Segít a lányok ellátásában. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle, főleg így nyáron itt kinn a birtokon. A neve: Nadin Ingeborg és Svédországból érkezett Amerikába. Már találkoztatok az esküvőn, csak nem volt alkalmunk bemutatni.
- Üdvözöljük! Én Kate vagyok, barátoknak csak Kathy, Fabio húga. Ő a férjem itt mellettem, David. Az öccse, Chris, és az ő felesége, aki egyben a legjobb barátnőm, és most már a sógornőm is, MaryAnn. – intézte a bemutatást rutinosan Kathy.
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Már sok szépet és jót hallottam rólatok a családtól. Szólítsatok nyugodtan Nady-nek, mindenki így hív.
- És ki ez a csöpp szépség? – fordult a kis társaság új ismerőse Molly baba felé.
- A lányunk Molly Elen. – felelte büszkeségtől dagadó mellel David, átvéve kislányát felesége karjaiból.
- Jut eszembe, hol van a kedvenc öcsikém? – kapott a fejéhez felszabadult jobb kezével Kate.
- Dorian még a nagyiéknál van, majd vacsorára érkeznek meg. – válaszolt az idősebb Buthler feleségnek Annabelle.
- Bocsánat, hogy közbe szólok. De ugye jól látom, hogy gratulálhatok kedves MaryAnn? – lépett előbbre, már a kisebb növésű Flyer kislány nélkül, akit apja vett magához.
- Igen jól látod, és szólíts nyugodtam Marynek. – mosolygott cinkosan Nadin-ra Mary körbepillantva vendéglátóik értetlen arcán.
- Mikorra várjátok?
- Decemberi baba lesz. – húzta ki magát magabiztosan Chris, hatalmas tenyerét birtoklóan párja még lapos hasára téve.
- Ez nagyszerű! – kiáltott fel megvilágosodva Annabelle.
- Ez esetben, had gratuláljak, Flanny drágám! – csatlakozott Fabio. A háziak gyorsan minden vendéget betereltek a házba. A vacsoráig tartó órákat beszélgetéssel, és a lovarda körbejárásával töltötték. MaryAnn-t mint mindig most is legjobban a kiscsikók nyűgözték le, hatalmas egyetértésben Daniel-lel, bár nála valószínűleg ez a csikók méretéből adódhatott. - Apa, hazavihetjük majd Honey-t, vagy Littleboy-t? – mutatott izgatottan az említett kislovak felé a fiúcska.
 |
| Honey |
 |
| Littleboy a kis Dany-vel |
- Nem hiszem, édes fiam, hogy bármelyikük is örülne neki, ha Miamiban kellene élnie egy tengerparti luxuslakásban. Például, hol aludnának? – próbálta jobb belátásra bírni karjába kapva az apuka.
- A régi szobámban. – jelentette ki magától értendő módon.
- Na-na, kiskrapek! Azt hiszem azoknak a lovaknak jobb lesz, ha a Pegazuson maradnak. Majd sokszor meglátogathatod őket. Oké? – kapcsolódott a beszélgetésbe Fabio is.
- Na, jó! – egyezett bele ebbe a lehetőségbe lemondó sóhajjal Dany.
A délután és az este további része is hasonlóan kellemesen telt. A Kate szüleivel eltöltött vacsora remekül sikerült.
Másnap már szinte pirkadatkor a csapat már az istállók előtt gyülekezett, hogy a lehető leghamarabb nyeregbe pattanhasson.
- 1 hónapja feleségül veszek egy floridai üzletasszonyt, akiről kiderül, hogy vérbeli farmerlány? – kérdezte David, bár mondata inkább kijelentésnek tűnt.
- Emiatt ne aggódj, mihelyt visszatértek a városba, hugica azonnal visszavedlik könyvelőbe. Sőt úgy tudom, a következő tanévtől újra tanít a Roosevelt középiskolában is. – felelte Fabio.
- Nem igazán tudom, hogy ennek most örüljek, vagy bosszankodjak miatta. Jobban szeretem volna, ha Molly 3 éves koráig otthon marad. De nincs mit tenni.
- Ne búslakodj, bátyó! Inkább irány lovagolni! A feleséged már nyeregben van. – kacsintott pajzánul bátyjára Christopher. - Ez így van. Indulhatunk végre?! – lépett ki Spirit hátán Kate az istállók árnyékából, maga mellett kantárszáron vezetve Dawn-t, David lovát.
- Váóóó! Egy igazi Cowgirl lett a nejed tesó! – füttyentett Kathy öltözékét meglátva Chris.
- Nahát, húgi ez nem semmi! – hüledezett Fabio is. – Hol szerezted ezt a szerelést? Kölcsön kérted Ann-től?
- Ugyan, dehogy! Az túl egyszerű lett volna a mi Fly-unknak. Több száz dollárt fizetett érte egy miami divatáruházban. – szólalt meg szemét rosszallóan forgatva MaryAnn.
- Jó, ezt inkább meg sem hallottam. Most menjetek! Mindenki nyeregbe! – vezényelt Fabio. Erre David is felpattant Kate és Spirit mellett lévő lovára. Fabio pedig intett Fred-nek, az istállófiúnak, hogy hozza ki Chris és Mary rendelkezésére bocsájtott lovakat. Pár pillanat múlva meg is érkezett a két menetkész paripával, Phoenix-szel és Kingfisher-rel, a hófehér csődörrel.
- Te, felnyergeltetted a sógoromnak, Kingfisher-t? – mondta Kathy félig hitetlenkedve, félig felháborodva bátyjának.
- Miért is ne! King remek ló. – érvelt az idősebb Flyer testvér.
- Jó, legyen, ahogy akarod. Te vagy a lótenyésztő, nem én. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! – nyugodott bele a döntésbe végül, majd Dave-el az oldalán elvágtattak a birtok nyugati határa felé.
- Én is megyek. Megígértem az unokaöcsémnek, hogy ma soron kívüli lovas oktatást tartok neki. Itt leszek a szomszédos futtató karámban, ha szükségetek van rám, csak kiáltsatok. – hagyta ott az egyes számú kifutó mellett álldogáló párost és lovaikat. …
- Ugye nem gondolod komolyan, hogy felüljek Phoenix hátára? – nézett bizalmatlanul a ló felé Mary a negyedik nap verőfényes délutánján.
- Hidd el, Manócska, nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted. – simogatta meg biztatóan felesége arcát Chris, majd bakot tartva lépett a nyugodt kanca mellé.
Ám ekkor váratlan dolog történt. Egyik pillanatról a másikra minden előzetes jel nélkül a karám kerítése mellett álldogáló Kingfisher nyugtalankodni kezdett ezzel magára vonva a férfi figyelmét. Nem is sejthette mekkora hibát követ el azzal, hogy oda lép az idegessé váló állathoz, mert így szemmel tévesztette az eddig az ő közelsége miatt higgadt maradó másik lovat. A következő pillanatban Phoenix szívet szaggatóan nyerített egyet, majd felágaskodva, hatalmasat lökött a mellette ijedségtől dermedten álló MaryAnn-en. Ez az eset felidézte benne a 12 éves korában történt balesetet, amikor akkori lova, a kedves Fancy megbokrosodott, mert darázs ment az orrába. Ez volt a lány utolsó gondolata mielőtt elájult és tompa puffanással esett arccal a porba. Chris úgy érezte mintha lassítva látta volna az eseményeket, de nem volt olyan gyors, hogy megakadályozhassa. Próbálta félre tessékelni a megvadult lovat, hogy nehogy még nagyobb kárt tegyen a már így eszméletlenül fekvő lányban. A nagykavarodásra futó lépésben érkezett a helyszínre az istállóból Fabio és Fred, és vágtatva a közeli legelőről a másik Buthler házaspár is.
- Uram Isten! Az én hibám, ha történik veletek valami, soha nem bocsájtom meg magamnak. Kérlek Mary, kicsim szólalj meg, nézz rám. Szeretlek! – fordította kétségbeesetten a hátára a még mindig eszméletlen MaryAnn-t férje. Mellé ülve felesége hátrahanyatló fejét ölébe téve, sírva ringatta. Úgy érezte a szíve szakad meg a szerelméért.
- Istenem! Jól van? – ugrott le a lováról Kathy.
- Fogalmam sincs. Nem ébred fel, és semmire sem reagál. Én tehetek mindenről. – nézett fel sógornőjére kétségbeeséstől eltorzult arccal Chris.
- Ne beszél hülyeségeket, öcsi, nem a te hibád. – próbálta jobb belátásra bírni bátyja.
- Ne is próbálj meg mentegetni! Én tehetek mindenről.
- Tophy, drágám, ezt most hagyd abba! Azzal nem segítünk Flanny-n, ha itt siránkozunk fölötte. Most inkább fogd és vidd be a napról, a végén még napszúrást is kap itt nekünk. – vette kezébe a dolgokat ellentmondást nem tűrő hangon Kate. Chris szinte magán kívül, tompa mozdulatokkal követte az utasításokat. Beérve a hálószobába szállította, majd az ágy közepére fektette, még mindig ájult kedvesét. Annabelle azonnal étesítette a Ranch orvosát Dr. Adam Johnson-t. Az doktor érkezésével szinte egy időben kezdett Mary ébredezni. Nem nagyon értette, miért fekszik délután az ágyában ráadásul lovaglóruhában, és miért áll körülötte mindenki gondterhelt arccal. Aztán a hasába, hátába nyilalló fájdalommal a gondolatai is kezdtek kitisztulni. Emlékezett a balesetre, de akárhogyan is szólongatta, becézgette Chris, a fájdalomtól, és a sokktól nem tudott neki válaszolni. Csak mereven nézete és próbált erőt meríteni az arcából.
- Jaj, neee! A babám! A babámat neee!!! – sikított fel hirtelen kezét hasogató hasára téve.
- Nyugodj meg, Manó! Itt van az orvos, nem lesz semmi baj. – próbált úrrá lenni felesége hisztériáján Christopher.
- Kérem, mindenki őrizze meg a nyugalmát és hagyjanak magamra a hölggyel. – lépett be a magas barnahajú kalapot viselő doki a szobába és mihelyt leült Mary mellé az ágyra, már adott is neki egy kis mennyiségű nyugtatót vénásan. Miután mindenki elhagyta a szobát, többnyire önszántából – bár Chris-t bátyja tuszkolta ki az ajtón – az orvos munkához látott és alaposan, mindenre kiterjedően megvizsgálta a sérültet. Körülbelül fél óra múlva gondterhelten hagyta el a szobát.
- Mi van a feleségemmel? Hogy van a gyerekünk? – zúdította rá azonnal ideges kérdéseit a Christopher.
- Kedves, Mr. Buthler!
- Chris.
- Rendben, akkor kedves, Chris! Nem akarlak hitegetni, a feleséged nincs valami jó állapotban. A sokk megviselte az idegeit, és az esés következtében hasát ért ütés miatt a baba is veszélybe kerülhet, ha nem vigyáz magára. – Chris a hallottakra egyre sápadtabb lett – De a kórházról hallani sem akar.
- Hogy érti… érted, hogy hallani sem akar a kórházról?
- Ez így van, és akarata ellenére nem szállíttathatom be.
- Akkor mi a fenét csinálunk! Nem veszíthetem el őket, nem érted! – ordítozott már az ideges férj.
- Chris, nyugodj meg! Kitalálunk valamit. – próbálta nyugtatni a kicsivel sem higgadtabb Kathy karját simogatva.
- Mit tehetünk? – próbált józanul gondolkodni, és tanácsért fordult a fiatal orvos felé.
- 3 napig semmiképpen nem kelhet fel az ágyból. Még Wc-re sem mehet ki. Értitek!
- Igen. – szólt az egybehangzó válasz, bólintásokkal kísérve.
- Ha a vérzés nem múlik el napokban vagy erősödne, akkor hívjatok azonnal.
- Rendben.
- Itt vannak a receptek, ezt minél hamarabb váltsátok ki és kezdjétek el a kúrát. Mindig legyen mellette valaki, a sok vérzéstől meglehetősen gyenge.
- Úgy lesz. Mindent köszönünk Johnson doktor! – udvariaskodott szívmelengetően az orvosra mosolyogva Kate.
- Adam.
- Akkor köszönjük, Adam.
- Nem tesz semmit, ez a munkám. De bármi változás történik MaryAnn állapotában ne habozzatok hívni. Minden jót! – búcsúzott, majd távozott Dr. Johnson.
- Jól láttam, hogy flörtöltél a doktorocskával? – gyanúsította David rosszallóan méregetve feleséget.
- Ne beszélj, zöldségeket, Dave! Épp csak kedves voltam. – mentegetőzött incselkedő mosollyal Kat.
- Szeretném, ha ezt az úgynevezett „csak-kedves voltam”-ot nekem tartogatnád. – ölelte meg szerelmesen a férje.
- Rendben. De most fontosabb dolgunk is van.
- Ti, az öcséddel intézzétek el a recepteket, én pedig bemegyek Flanny-hez. – nyomta a recepteket David kezébe a céltudatos neje.
- De… - kezdett volna ellenkezni Christopher, de Kate belé fojtotta a szót.
- Semmi de! Mostantól én vagyok a betegápolási főnök. – jelentette ki majd elviharzott Mary-ék hálószobája felé. Az ajtó előtt kicsit megtorpant, majd halkan kopogtatott.
- Gyere be, nem alszom. – szólt ki bágyadt hangon a beteg.
- Szia! Hogy vagy?
- Szia, hát… nem ez a legjobb formám. De örülök, hogy te jöttél be és nem Chris, mert segítened kéne lemosakodni. Egyedül nem hiszem, hogy menne.
- Nem is próbálkozz!
- Ha támogatsz, akkor azt hiszem, ki tudnék menni a fürdőszobába.
- Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből! Én mindent elintézek, te csak maradj fekve. Értve vagyok?! Semmi meggondolatlanság, vagy el akarod veszíteni a babát?
- Dehogy akarom!
- Akkor szépen nyugton maradsz, és azt csinálod, amit én mondok!
- Igen is, őrmester! – szalutált fájdalmas grimasszal Mary.
- Fájdalmaid vannak? – aggodalmaskodott az ágyhoz ugorva Kate.
- Semmi komoly, csak kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása, amit a doki nyomott belém. – próbálta nyugtatni gondterhelt barátnőjét MaryAnn.
- Nyugi. Elküldtem a fiúkat a patikába, hamarosan megérkeznek a gyógyszereiddel.
- Ketten mentek el, pár darab tablettáért?
- Valahogy el kellett távolítanom a férjedet a közeledből, míg valami emberi külsőt varázsolok neked. Ezek után úgy sem lehet majd elvontatni mellőled egy percre sem legalább három napig.
- Ez igaz. És köszönöm.
- Óh, igazán nincs mit, én vagyok a legjobb barátnőd, ha nem tévedek.
- Te vagy! A legeslegjobb. – pilledt el a mondandója végére Mary, feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára.
- Te most csak pihenj, aludj egy kicsit, addig én és Annie lemosdatunk, és adunk rád valami kényelmesebb ruhát.
Amikor a fiúk visszaértek a városból Mary már tisztán, és másik ruhában aludt a megvetett ágyban.
- Jobban van? – suttogta el a kérdés a szóbába halkan belépő Chris.
- Alszik. – jött a válasz hasonlóan halkan az ágy melletti széken üldögélő Kathy-től.
- Hoztam a városból tolószéket.
- Az még egy kicsit korai, hiszen tudod, hogy nem kelhet fel.
- Tudom, de remélem, ettől a sok gyógyszertől hamarosan jobban lesznek. – Chrisnek fel sem tűnt, hogy már legtöbbször többes számot használ, ha a feleségét említi. Kate nem tette szóvá, csak megmosolyogta magában ezt az új fejleményt.
- Biztosan így lesz. MaryAnn Radens-Buthler a legerősebb nő, akivel valaha találkoztam. Fel fog épülni! – ölelte meg sógorát Kathy, majd elhagyta a szobát.
Ez így ment három napig, de szerető gondoskodás, pihenés, és rengeteg orvosság ellenére Mary állapota nem javult a reményeknek megfelelően. Ezért a negyedik nap a reggeli órákban Adam újra kiment a farmra megvizsgálni.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Ugyanúgy! Bár azt hiszem a vérzésem egy kicsit alább hagyott, de ebben sem vagyok biztos. Lehet, hogy csak a reménykedés miatt látom így. – kedvetlenedett el Mary.
- Megvizsgálom, és utána majd okosabbak leszünk. …
- Valóban csökkent a vérzés, de sajnos nem javult az állapota olyan mértékben, ahogy reméltem.
- Ez akkor most mit is jelent pontosan?
- Azt hogy továbbra is marad a szigorú ágynyugalom. És a gyógykezelését kiegészítem egy injekció kúrával. Minden reggel eljövök és beadom a szúrikat. – azzal fel is szívta a fecskendőbe a nem túl bizalomgerjesztő színű folyadékot az ampullából.
- Kérem, forduljon oldalra. Na-na, csak lassan, majd én segítek. – fordította át gyengéden egyetlen szakszerű mozdulattal Mary-t az orvos. És szinte fájdalommentesen beadta az injekciót, majd segített a lánynak visszafordulni a hátára.
- Akkor holnap találkozunk. Pihenjen sokat!
- Mi mást is tehetnék, egésznap ebben az ágyban kell sínylődnöm.
- Ne bosszankodjon, csak arra gondoljon, ez segít, hogy gyorsabban jobban legyen.
- Rendben. Köszönök mindent!
- Akkor köszönje, ha majd teljesen meggyógyult, és a saját lábán jön be a rendelőmbe.
- Bár már ott tartanánk.
- Annak is eljön az ideje, higgye el nekem. Viszont látásra!
- Visz’ lát doktorúr!
A következő három napban ugyan úgy teltek Mary napjai, mint az előtte lévő 4 napban.
- Nem értem, miért láncoltok, még mindig az ágyamhoz, amikor az orvos is megmondta, hogy javult az állapotom, és járkálhatok. – bosszankodott egy hét ágyban töltött idő után.
- Én nem teljesen így emlékszem. – nyomta vissza a párnára izgő-mozgó sógornőjét David.
- Ez a nászutam, Dave! Őszintén, nem egészen így képzeltem el, a „sokat-leszünk-az-ágyban” részt. …
Ez így ment 2 napig. MaryAnn minden „börtönőrével” eljátszotta szinte ugyanezt a beszélgetést.
Aztán július 15-én, szombaton, a hivatalos nászút utolsó előtti napján Johnson doktor feloldotta az ágynyugalmat. Ennek örömére férje kivitte tolókocsival a kiscsikók istállójához Mary-t, hogy levegőn legyen, és megtette a nagy bejelentést.
- Ugye ez a nászutunk? – tette fel az első rávezető kérdést bizonytalan hangon Chris.
- Igen ez lett volna, ha egy hete nem romlott volna el minden. – szomorodott el Mary a vidáman szaladgáló lovacskákat nézve.
- Szeretsz itt lenni?
- Imádom ezt a helyet, de hiszen ez te is tudod. De sajnos holnap vissza kell utaznunk a városba. – tette hozzá csüggedten.
- Pont erről szerettem volna veled beszélgetni. – kezdett bele körülményesen Christopher.
- Mit szólnál hozzá, ha még két hétig itt maradnánk mind a négyen?
- Az remek lenne. De… ígérd meg, hogy nem próbálsz meg tanítani, lovagolni. – poénkodott határtalan örömmel Mary.
- Jézusom! Dehogy is! Soha többet nem engedlek derékmagasságnál nagyobb állatok közelébe. – heveskedett Chris.
- Jut eszembe a munkámmal mi lesz?
- E miatt sem kell aggódnod. Kátya elintézett mindent.
- Angyalok vagytok! Szeretlek! – pattant fel nevetve a tolószékből MaryAnn és férje karjaiba vetette magát.
Miután elmúltak a nászutasok feje fölül a viharfelhők, megkezdődhettetek az igazi mézeshetek. MaryAnn teljes titokban beszélt az orvosával és Fabio-val, hogy előkészíthesse Chrisnek szóló meglepetését. Minden délután, amikor férje kilovagolt Kathyékkel, vagy a városba ment, lázasan gyakorolt orvosi felügyelet mellett, hogy a nászút végére megtanuljon, lovagolni. A legjobb úton haladt, hogy ez sikerüljön is neki. A meghosszabbított nászút 4. hetében, szerdán, amikor már csak Cris nem volt beavatva a nagy titokba Mary lóháton fogadta a vágtából haza érő kis csapatot.
- Azt hiszem elkéstem. Pedig nekem is jól esett volna egy kis vágta veletek. – fordult az érkezők felé tettetett közönnyel a lány, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy fenn ül Hope nyergében.
- Te… a ló… hogyan? – éretlenkedett hüledezve Chris.
- Meglepetés, neked!
- Egyedül csináltad? De hiszen ez nem is Phoenix.
- De nem ám, ő itt Hope. – paskolta meg szeretetteljesen a ló nyakát, majd úja felegyenesedve folytatta - És természetesen nem egyedül csináltam ezt végig, segítségemre volt Fabio és Adam is.
- Adam?
- Azt akarod mondani, hogy Adam Johnson, az orvos, beleegyezett ebbe az őrültségbe. És ha leesel, és valami bajotok lesz? Nem lehetsz ennyire felelőtlen! A legutóbb majdnem elvetéltél, mert fellökött egy ló. – kelt ki magából teljesen Christopher.
- Nyugodj meg! Chrisy, Hope a legnyugodtabb ló a birtokon, és soha nem bántana.
- Phoenix-ről is ezt gondoltuk, és láttad mi lett belőle.
- Fabio rájött, hogy nem Phoenix a nekem való ló. Egy kicsit sem örülsz a meglepetésednek? – kérdezte Chris-t felesége már teljesen elkedvetlenedve.
- Dehogynem. Imádom nézni, ahogy ott ülsz fenn. De értsd meg, hogy féltelek benneteket.
- Nagyon jól vagyunk, és szeretnék minél előbb kettesben kilovagolni a férjemmel.
- Akkor induljunk, hölgyem. Menjen előre én követem ahová csak menni akar. – ügetett felesége mellé.
- Rendben Mr. Buthler, csak vigyázzon, nehogy nagyon lemaradjon. – nevetett felszabadultan Mers, majd vágtára ösztökélte lovát, és már ott sem volt. De Christophert sem kellett félteni, fél percen belül beérte és együtt lovagolta tovább a naplementébe. …
- Uram Isten! Az én hibám, ha történik veletek valami, soha nem bocsájtom meg magamnak. Kérlek Mary, kicsim szólalj meg, nézz rám. Szeretlek! – fordította kétségbeesetten a hátára a még mindig eszméletlen MaryAnn-t férje. Mellé ülve felesége hátrahanyatló fejét ölébe téve, sírva ringatta. Úgy érezte a szíve szakad meg a szerelméért.
- Istenem! Jól van? – ugrott le a lováról Kathy.
- Fogalmam sincs. Nem ébred fel, és semmire sem reagál. Én tehetek mindenről. – nézett fel sógornőjére kétségbeeséstől eltorzult arccal Chris.
- Ne beszél hülyeségeket, öcsi, nem a te hibád. – próbálta jobb belátásra bírni bátyja.
- Ne is próbálj meg mentegetni! Én tehetek mindenről.
- Tophy, drágám, ezt most hagyd abba! Azzal nem segítünk Flanny-n, ha itt siránkozunk fölötte. Most inkább fogd és vidd be a napról, a végén még napszúrást is kap itt nekünk. – vette kezébe a dolgokat ellentmondást nem tűrő hangon Kate. Chris szinte magán kívül, tompa mozdulatokkal követte az utasításokat. Beérve a hálószobába szállította, majd az ágy közepére fektette, még mindig ájult kedvesét. Annabelle azonnal étesítette a Ranch orvosát Dr. Adam Johnson-t. Az doktor érkezésével szinte egy időben kezdett Mary ébredezni. Nem nagyon értette, miért fekszik délután az ágyában ráadásul lovaglóruhában, és miért áll körülötte mindenki gondterhelt arccal. Aztán a hasába, hátába nyilalló fájdalommal a gondolatai is kezdtek kitisztulni. Emlékezett a balesetre, de akárhogyan is szólongatta, becézgette Chris, a fájdalomtól, és a sokktól nem tudott neki válaszolni. Csak mereven nézete és próbált erőt meríteni az arcából.
- Jaj, neee! A babám! A babámat neee!!! – sikított fel hirtelen kezét hasogató hasára téve.
- Nyugodj meg, Manó! Itt van az orvos, nem lesz semmi baj. – próbált úrrá lenni felesége hisztériáján Christopher.
- Kérem, mindenki őrizze meg a nyugalmát és hagyjanak magamra a hölggyel. – lépett be a magas barnahajú kalapot viselő doki a szobába és mihelyt leült Mary mellé az ágyra, már adott is neki egy kis mennyiségű nyugtatót vénásan. Miután mindenki elhagyta a szobát, többnyire önszántából – bár Chris-t bátyja tuszkolta ki az ajtón – az orvos munkához látott és alaposan, mindenre kiterjedően megvizsgálta a sérültet. Körülbelül fél óra múlva gondterhelten hagyta el a szobát.
- Mi van a feleségemmel? Hogy van a gyerekünk? – zúdította rá azonnal ideges kérdéseit a Christopher.
- Kedves, Mr. Buthler!
- Chris.
- Rendben, akkor kedves, Chris! Nem akarlak hitegetni, a feleséged nincs valami jó állapotban. A sokk megviselte az idegeit, és az esés következtében hasát ért ütés miatt a baba is veszélybe kerülhet, ha nem vigyáz magára. – Chris a hallottakra egyre sápadtabb lett – De a kórházról hallani sem akar.
- Hogy érti… érted, hogy hallani sem akar a kórházról?
- Ez így van, és akarata ellenére nem szállíttathatom be.
- Akkor mi a fenét csinálunk! Nem veszíthetem el őket, nem érted! – ordítozott már az ideges férj.
- Chris, nyugodj meg! Kitalálunk valamit. – próbálta nyugtatni a kicsivel sem higgadtabb Kathy karját simogatva.
- Mit tehetünk? – próbált józanul gondolkodni, és tanácsért fordult a fiatal orvos felé.
- 3 napig semmiképpen nem kelhet fel az ágyból. Még Wc-re sem mehet ki. Értitek!
- Igen. – szólt az egybehangzó válasz, bólintásokkal kísérve.
- Ha a vérzés nem múlik el napokban vagy erősödne, akkor hívjatok azonnal.
- Rendben.
- Itt vannak a receptek, ezt minél hamarabb váltsátok ki és kezdjétek el a kúrát. Mindig legyen mellette valaki, a sok vérzéstől meglehetősen gyenge.
- Úgy lesz. Mindent köszönünk Johnson doktor! – udvariaskodott szívmelengetően az orvosra mosolyogva Kate.
- Adam.
- Akkor köszönjük, Adam.
- Nem tesz semmit, ez a munkám. De bármi változás történik MaryAnn állapotában ne habozzatok hívni. Minden jót! – búcsúzott, majd távozott Dr. Johnson.
- Jól láttam, hogy flörtöltél a doktorocskával? – gyanúsította David rosszallóan méregetve feleséget.
- Ne beszélj, zöldségeket, Dave! Épp csak kedves voltam. – mentegetőzött incselkedő mosollyal Kat.
- Szeretném, ha ezt az úgynevezett „csak-kedves voltam”-ot nekem tartogatnád. – ölelte meg szerelmesen a férje.
- Rendben. De most fontosabb dolgunk is van.
- Ti, az öcséddel intézzétek el a recepteket, én pedig bemegyek Flanny-hez. – nyomta a recepteket David kezébe a céltudatos neje.
- De… - kezdett volna ellenkezni Christopher, de Kate belé fojtotta a szót.
- Semmi de! Mostantól én vagyok a betegápolási főnök. – jelentette ki majd elviharzott Mary-ék hálószobája felé. Az ajtó előtt kicsit megtorpant, majd halkan kopogtatott.
- Gyere be, nem alszom. – szólt ki bágyadt hangon a beteg.
- Szia! Hogy vagy?
- Szia, hát… nem ez a legjobb formám. De örülök, hogy te jöttél be és nem Chris, mert segítened kéne lemosakodni. Egyedül nem hiszem, hogy menne.
- Nem is próbálkozz!
- Ha támogatsz, akkor azt hiszem, ki tudnék menni a fürdőszobába.
- Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből! Én mindent elintézek, te csak maradj fekve. Értve vagyok?! Semmi meggondolatlanság, vagy el akarod veszíteni a babát?
- Dehogy akarom!
- Akkor szépen nyugton maradsz, és azt csinálod, amit én mondok!
- Igen is, őrmester! – szalutált fájdalmas grimasszal Mary.
- Fájdalmaid vannak? – aggodalmaskodott az ágyhoz ugorva Kate.
- Semmi komoly, csak kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása, amit a doki nyomott belém. – próbálta nyugtatni gondterhelt barátnőjét MaryAnn.
- Nyugi. Elküldtem a fiúkat a patikába, hamarosan megérkeznek a gyógyszereiddel.
- Ketten mentek el, pár darab tablettáért?
- Valahogy el kellett távolítanom a férjedet a közeledből, míg valami emberi külsőt varázsolok neked. Ezek után úgy sem lehet majd elvontatni mellőled egy percre sem legalább három napig.
- Ez igaz. És köszönöm.
- Óh, igazán nincs mit, én vagyok a legjobb barátnőd, ha nem tévedek.
- Te vagy! A legeslegjobb. – pilledt el a mondandója végére Mary, feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára.
- Te most csak pihenj, aludj egy kicsit, addig én és Annie lemosdatunk, és adunk rád valami kényelmesebb ruhát.
Amikor a fiúk visszaértek a városból Mary már tisztán, és másik ruhában aludt a megvetett ágyban.
- Jobban van? – suttogta el a kérdés a szóbába halkan belépő Chris.
- Alszik. – jött a válasz hasonlóan halkan az ágy melletti széken üldögélő Kathy-től.
- Hoztam a városból tolószéket.
- Az még egy kicsit korai, hiszen tudod, hogy nem kelhet fel.
- Tudom, de remélem, ettől a sok gyógyszertől hamarosan jobban lesznek. – Chrisnek fel sem tűnt, hogy már legtöbbször többes számot használ, ha a feleségét említi. Kate nem tette szóvá, csak megmosolyogta magában ezt az új fejleményt.
- Biztosan így lesz. MaryAnn Radens-Buthler a legerősebb nő, akivel valaha találkoztam. Fel fog épülni! – ölelte meg sógorát Kathy, majd elhagyta a szobát.
Ez így ment három napig, de szerető gondoskodás, pihenés, és rengeteg orvosság ellenére Mary állapota nem javult a reményeknek megfelelően. Ezért a negyedik nap a reggeli órákban Adam újra kiment a farmra megvizsgálni.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Ugyanúgy! Bár azt hiszem a vérzésem egy kicsit alább hagyott, de ebben sem vagyok biztos. Lehet, hogy csak a reménykedés miatt látom így. – kedvetlenedett el Mary.
- Megvizsgálom, és utána majd okosabbak leszünk. …
- Valóban csökkent a vérzés, de sajnos nem javult az állapota olyan mértékben, ahogy reméltem.
- Ez akkor most mit is jelent pontosan?
- Azt hogy továbbra is marad a szigorú ágynyugalom. És a gyógykezelését kiegészítem egy injekció kúrával. Minden reggel eljövök és beadom a szúrikat. – azzal fel is szívta a fecskendőbe a nem túl bizalomgerjesztő színű folyadékot az ampullából.
- Kérem, forduljon oldalra. Na-na, csak lassan, majd én segítek. – fordította át gyengéden egyetlen szakszerű mozdulattal Mary-t az orvos. És szinte fájdalommentesen beadta az injekciót, majd segített a lánynak visszafordulni a hátára.
- Akkor holnap találkozunk. Pihenjen sokat!
- Mi mást is tehetnék, egésznap ebben az ágyban kell sínylődnöm.
- Ne bosszankodjon, csak arra gondoljon, ez segít, hogy gyorsabban jobban legyen.
- Rendben. Köszönök mindent!
- Akkor köszönje, ha majd teljesen meggyógyult, és a saját lábán jön be a rendelőmbe.
- Bár már ott tartanánk.
- Annak is eljön az ideje, higgye el nekem. Viszont látásra!
- Visz’ lát doktorúr!
A következő három napban ugyan úgy teltek Mary napjai, mint az előtte lévő 4 napban.
- Nem értem, miért láncoltok, még mindig az ágyamhoz, amikor az orvos is megmondta, hogy javult az állapotom, és járkálhatok. – bosszankodott egy hét ágyban töltött idő után.
- Én nem teljesen így emlékszem. – nyomta vissza a párnára izgő-mozgó sógornőjét David.
- Ez a nászutam, Dave! Őszintén, nem egészen így képzeltem el, a „sokat-leszünk-az-ágyban” részt. …
Ez így ment 2 napig. MaryAnn minden „börtönőrével” eljátszotta szinte ugyanezt a beszélgetést.
Aztán július 15-én, szombaton, a hivatalos nászút utolsó előtti napján Johnson doktor feloldotta az ágynyugalmat. Ennek örömére férje kivitte tolókocsival a kiscsikók istállójához Mary-t, hogy levegőn legyen, és megtette a nagy bejelentést.
- Ugye ez a nászutunk? – tette fel az első rávezető kérdést bizonytalan hangon Chris.
- Igen ez lett volna, ha egy hete nem romlott volna el minden. – szomorodott el Mary a vidáman szaladgáló lovacskákat nézve.
- Szeretsz itt lenni?
- Imádom ezt a helyet, de hiszen ez te is tudod. De sajnos holnap vissza kell utaznunk a városba. – tette hozzá csüggedten.
- Pont erről szerettem volna veled beszélgetni. – kezdett bele körülményesen Christopher.
- Mit szólnál hozzá, ha még két hétig itt maradnánk mind a négyen?
- Az remek lenne. De… ígérd meg, hogy nem próbálsz meg tanítani, lovagolni. – poénkodott határtalan örömmel Mary.
- Jézusom! Dehogy is! Soha többet nem engedlek derékmagasságnál nagyobb állatok közelébe. – heveskedett Chris.
- Jut eszembe a munkámmal mi lesz?
- E miatt sem kell aggódnod. Kátya elintézett mindent.
- Angyalok vagytok! Szeretlek! – pattant fel nevetve a tolószékből MaryAnn és férje karjaiba vetette magát.
Miután elmúltak a nászutasok feje fölül a viharfelhők, megkezdődhettetek az igazi mézeshetek. MaryAnn teljes titokban beszélt az orvosával és Fabio-val, hogy előkészíthesse Chrisnek szóló meglepetését. Minden délután, amikor férje kilovagolt Kathyékkel, vagy a városba ment, lázasan gyakorolt orvosi felügyelet mellett, hogy a nászút végére megtanuljon, lovagolni. A legjobb úton haladt, hogy ez sikerüljön is neki. A meghosszabbított nászút 4. hetében, szerdán, amikor már csak Cris nem volt beavatva a nagy titokba Mary lóháton fogadta a vágtából haza érő kis csapatot.
- Azt hiszem elkéstem. Pedig nekem is jól esett volna egy kis vágta veletek. – fordult az érkezők felé tettetett közönnyel a lány, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy fenn ül Hope nyergében.
- Te… a ló… hogyan? – éretlenkedett hüledezve Chris.
- Meglepetés, neked!
- Egyedül csináltad? De hiszen ez nem is Phoenix.
- De nem ám, ő itt Hope. – paskolta meg szeretetteljesen a ló nyakát, majd úja felegyenesedve folytatta - És természetesen nem egyedül csináltam ezt végig, segítségemre volt Fabio és Adam is.
- Adam?
- Azt akarod mondani, hogy Adam Johnson, az orvos, beleegyezett ebbe az őrültségbe. És ha leesel, és valami bajotok lesz? Nem lehetsz ennyire felelőtlen! A legutóbb majdnem elvetéltél, mert fellökött egy ló. – kelt ki magából teljesen Christopher.
- Nyugodj meg! Chrisy, Hope a legnyugodtabb ló a birtokon, és soha nem bántana.
- Phoenix-ről is ezt gondoltuk, és láttad mi lett belőle.
- Fabio rájött, hogy nem Phoenix a nekem való ló. Egy kicsit sem örülsz a meglepetésednek? – kérdezte Chris-t felesége már teljesen elkedvetlenedve.
- Dehogynem. Imádom nézni, ahogy ott ülsz fenn. De értsd meg, hogy féltelek benneteket.
- Nagyon jól vagyunk, és szeretnék minél előbb kettesben kilovagolni a férjemmel.
- Akkor induljunk, hölgyem. Menjen előre én követem ahová csak menni akar. – ügetett felesége mellé.
- Rendben Mr. Buthler, csak vigyázzon, nehogy nagyon lemaradjon. – nevetett felszabadultan Mers, majd vágtára ösztökélte lovát, és már ott sem volt. De Christophert sem kellett félteni, fél percen belül beérte és együtt lovagolta tovább a naplementébe. …
Az elkövetkező három nap szinte elrepült az ifjú párjainknak. A rengeteg programmal, és kellemesen együtt töltött idővel igazi nászutas hangulat lett úrrá a társaságon. Nehezen ment a búcsúzás a hónap utolsó napján. De egyik Buthler házaspár részéről sem csak udvarias ígérgetés volt, amit idejük engedi, újra ellátogatnak a Pegazus-ra. …
 |
| Hope |
 |
| Dawn |
 |
| Kingfisher |
 |
| Phoenix |
 |
| Spirit |
 |
| Kis Jenny baba |
Decemberben a kiírtnál 5 nappal később 20-án makkegészségesen megszületett MaryAnn és Christopher első gyermeke, egy kislány, aki a Jennifer Susan Buthler nevet kapta. Így a család már 7 főre kiegészülve ünnepelte 2012 karácsonyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése