19. Esküvői előkészületek „gólya-hírrel”
Mary és Christopher másnap dél körül ébredtek a szállodai szobában David telefon hívására. Dave mobilon megkérte őket, hogy menjenek be Kathy-hez és Molly-hoz a kórházba, mert neki az irodába kell rohannia pár dolgot elintézni.
Nem sokkal fél 1 után meg is érkeztek, Daniel-lel kiegészülve a St. Patrick kórház szülészeti osztályára hatalmas csomagokkal megrakodva.
- Ugye azt tudjátok, hogy nem fogom az életem hátralévő részét ebben a kórteremben leélni, ezért nem kell, hogy mindent ideköltöztessetek. – csipkelődött barátságosan a még kicsit bágyadt Kate.
- És képzeljétek el, Nick volt bent nálam és azt mondta, hogy, ha egyikünk sem lázasodik be a mai nap folyamán, akkor már holnap hazamehetünk. – tekintett lánya felé az ifjú anyuka.
- Na, ez tényleg jó hír. – mosolyodott el sejtelmesen Mary.
- Ezt most csak azért mondod, mert hiányzik a főztöm? – évődött vele Kathy és maga mellé vette az ágyba a kis Dany-t.
- Anya?
- Igen, kicsim!
- Az ölembe vehetem a kis húgomat?
- Persze! – Mary ideadnád a … - kezdett bele a mondatba Kate, de Chris megelőzte, egy atléta ügyességével ugrott az üveg bölcsőhöz és gondos odafigyeléssel kiemelte az édesdeden szunyókáló unokahúgát.
- Szia, Molly baba! Hiányzott Chris bácsi? – nézett tudálékosan a karjában tartott csöppségre.
- Te most komolyan azt várod, hogy válaszolni fog? – lépett a szobába szinte hangtalanul a boldog apuka, David.
- Szia! - Neked most nem dolgoznod kéne? – tetetett szemrehányást kedvesének Kate.
- Dolgoztam is, de utána természetesen rohantam a családomhoz. – mosolygott szerelmesen menyasszonyára David.
- Na, jó, most az egyszer megbocsájtok! –nyújtotta csókra ajkait Kate, amit habozás nélkül meg is kapott.
- Ugye azt tudjátok, hogy nem fogom az életem hátralévő részét ebben a kórteremben leélni, ezért nem kell, hogy mindent ideköltöztessetek. – csipkelődött barátságosan a még kicsit bágyadt Kate.
- És képzeljétek el, Nick volt bent nálam és azt mondta, hogy, ha egyikünk sem lázasodik be a mai nap folyamán, akkor már holnap hazamehetünk. – tekintett lánya felé az ifjú anyuka.
- Na, ez tényleg jó hír. – mosolyodott el sejtelmesen Mary.
- Ezt most csak azért mondod, mert hiányzik a főztöm? – évődött vele Kathy és maga mellé vette az ágyba a kis Dany-t.
- Anya?
- Igen, kicsim!
- Az ölembe vehetem a kis húgomat?
- Persze! – Mary ideadnád a … - kezdett bele a mondatba Kate, de Chris megelőzte, egy atléta ügyességével ugrott az üveg bölcsőhöz és gondos odafigyeléssel kiemelte az édesdeden szunyókáló unokahúgát.
- Szia, Molly baba! Hiányzott Chris bácsi? – nézett tudálékosan a karjában tartott csöppségre.
- Te most komolyan azt várod, hogy válaszolni fog? – lépett a szobába szinte hangtalanul a boldog apuka, David.
- Szia! - Neked most nem dolgoznod kéne? – tetetett szemrehányást kedvesének Kate.
- Dolgoztam is, de utána természetesen rohantam a családomhoz. – mosolygott szerelmesen menyasszonyára David.
- Na, jó, most az egyszer megbocsájtok! –nyújtotta csókra ajkait Kate, amit habozás nélkül meg is kapott.
Egy héttel később ugyanebben az időben Molly már otthon a saját szobájában szunyókált, míg a túlbuzgó anyukája a konyhában serénykedett. Épp a tűzhelyet mosta le mérnöki pontossággal, amikor Mary hazaérkezett a munkából.
- Kész az ebéd, gyere, a konyhában vagyok! – kiáltott ki Kathy az érkezőnek.
- Elképesztő vagy! Még csak egy hete engedtek ki a kórházból, és te már kétfogásos ebéddel várod haza az embert. – csóválta fejét rosszallóan Mary.
- Ne csinálj úgy, mintha nem örülnél neki, hogy nem szendvicsen kell élned.
- Azt nem is állítottam.
- Különben is, amondó vagyok, hogy jobb teli hassal nekilátni az esküvő szervezésnek. – vélekedett magabiztosan Kathy, és szedett egy jó nagy adag rakott krumplit barátnője tányérjára.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy férjhez megyek.
- Pedig a kezeden már ott virít az eljegyzési gyűrű. –mutatott MaryAnn kezén lévő az impozáns ékszerre Kate.
- Ideje, hogy hozzászokj! …
- Kész az ebéd, gyere, a konyhában vagyok! – kiáltott ki Kathy az érkezőnek.
- Elképesztő vagy! Még csak egy hete engedtek ki a kórházból, és te már kétfogásos ebéddel várod haza az embert. – csóválta fejét rosszallóan Mary.
- Ne csinálj úgy, mintha nem örülnél neki, hogy nem szendvicsen kell élned.
- Azt nem is állítottam.
- Különben is, amondó vagyok, hogy jobb teli hassal nekilátni az esküvő szervezésnek. – vélekedett magabiztosan Kathy, és szedett egy jó nagy adag rakott krumplit barátnője tányérjára.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy férjhez megyek.
- Pedig a kezeden már ott virít az eljegyzési gyűrű. –mutatott MaryAnn kezén lévő az impozáns ékszerre Kate.
- Ideje, hogy hozzászokj! …
 |
| Mary eljegyzési gyűrűje |
 |
| Kathy eljegyzési gyűrűje |
 |
| Kathy jegygyűrűje lesz |
 |
| Mary jegygyűrűje lesz |
A délután a lányok belevetették magukat a hatalmas esküvőszervezés első feladataiba.
1. Időpont kitűzése:
1. Időpont kitűzése:
Közös megegyezéssel augusztus 19-ére esett a választás.
2. Feladatok kiosztása:
- Abban azt hiszem, megállapodhatunk, hogy a zene, a fogadás és a szertartások menete, mint mindig most kivételesen az én feladatom lesz. – vélekedett hangosan Kathy.
- Rendben, akkor enyém a díszítés, smink, fodrász és a ruhák.
- És minden feladatot egyesítve, egyeztetve lepasszolunk Nicky-nek a Sweet Moments-hez.
- Jó, ez így tökéletes lesz. – egyeztek meg végül ebben is.
2. Feladatok kiosztása:
- Abban azt hiszem, megállapodhatunk, hogy a zene, a fogadás és a szertartások menete, mint mindig most kivételesen az én feladatom lesz. – vélekedett hangosan Kathy.
- Rendben, akkor enyém a díszítés, smink, fodrász és a ruhák.
- És minden feladatot egyesítve, egyeztetve lepasszolunk Nicky-nek a Sweet Moments-hez.
- Jó, ez így tökéletes lesz. – egyeztek meg végül ebben is.
3. Vendéglista:
Hosszas összeírás és számlálás után majdnem meghaladta a meghívottak száma a 100 főt. A koszorúslányok és a tanúk személyéről is határoztak.
Több egy hónapja folytak az előkészületek.
- Te csajszi, kezdesz nekem nagyon gyanús lenni. Állandóan eltűnögetsz hosszabb-rövidebb időre, és nem akarod véglegesíteni a meghívó szövegét. Pedig már szorít a határidő. – telepedett le a kanapéra a távolba meredő barátnője mellé Kate.
- Nem véglegesíthetjük a meghívót, ha nem is tudjuk a fiúk teljes nevét.
- Ohh, emiatt nem kell aggódnod, hamarosan megérkezik Sylvia és tőle megtudhatjuk.
- Remek. – vágta rá MaryAnn nem túl lelkesen egy grimasz kíséretében. Kathy már nem tudta meg kérdezni mi baj van ezzel, mert megszólalt a csengő.
- Ezt most megúsztad, de tartozol nekem egy hatalmas magyarázattal, ugye tudod? – szaladt el ajtót nyitni Kate.
- Szia, Sylvia! Fáradj csak beljebb, Mary a nappaliban van. – köszöntötte Kate puszival leendő anyósát.
- Sziasztok, kislányok! - Szervusz, Mary! Mi újság veled?
- Üljetek le, kérlek, el kell mondanom nektek valami fontosat. – kezdett bele halálra várt arccal mondókájába MaryAnn.
- Halljuk azt a nagy hírt! – lelkesedett be Kate.
- Szóval… tegnap voltam Nick rendelőjében.
- És? – noszogatta a folytatásra a mindig kíváncsi barátnő.
- Szóval az a helyzet, hogy terhes vagyok. – mondta ki végül megkönnyebbülve Mary.
- Miiii? – Ez komoly?
- Komolyabb nem is lehetne. – mosolyodott el MaryAnn, meglátva barátnője elképedését.
- Gratulálok kislányom! – ölelgette meg Sylvia, aki pár könnycseppet is elmorzsolgatott meghatottságában.
- Na, ezt hogyan hoztátok össze? – hüledezett még mindig Kathy.
- Szerinted?
- Jézusom, nem a pajzán részletekre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan csúzhatott az ésszerűen megszervezett életed programjába?
- Véletlen volt, az igaz, de egyáltalán nem bánom.
- Azt rögtön sejtettem. Gratula!
- Chrisyd-nek mikor mondod el?
- Talán majd az esküvő után. Addig ez szigorúan titkos!
- Az esküvő után? Hiszen akkor már az 5. hónapban leszel, és ha csak nincs piszok nagy mázlid, akkor már jócskán látszani fog.
- Ez a másik dolog, amiért nem bólintottam még rá a meghívóra.
- Fly, óriási kérésem lenne hozzád.
- Halljam!
- Szeretném megváltoztatni az esküvő időpontját.
- Rendben.
- Tessék? Ilyen hamar beleegyezel?
- Persze, hiszen én sem akarhatom, hogy nagy hassal vonulj az „oltár” elé. –nevetett fel Kate.
- Mit szólnátok a június 3-ához? – szólt közbe naptárat tartva a kezében Sylvia.
- Nekem tetszik. – bólogatott beleegyezően Kate.
- Nekem is. – vélekedett MaryAnn is mosolyogva.
- Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy eredetileg miért is hívtalak meg. – kapott a fejéhez Kate hirtelen szavait Sylviához intézve.
- A meghívók szövege nyomtatásra kész, most már az időpont is fix, már csak egy kérdés maradt nyitva.
- Kathy, mi lenne az?
- Szükségünk lenne a fiúk teljes nevére, de ők nem hajlandók elárulni.
- Ohh, csak ennyi? Ezen könnyen segíthetünk.
- David második neve: Jason, Christopher-é pedig: Andrew.
- Köszönjük! – hálálkodott Kathy.
- David Jason Buthler, Christopher Andrew Buthler. – hangsúlyozta örömmel Mary.
- Nagyon jól hangzik. – tette még hozzá.
- Remek, akkor hívom is a nyomdát a meghívók ügyében! – lelkesedett be Kathy, magához vette a laptopját, és pillanatok alatt ele-mailezte a meghívó végleges szövegét.
- Már csak a fiúknak kell valahogy beadni, hogy … - kezdett bele Mary.
- Mit kell nekünk beadni? – lépett a helyiségbe a két vőlegény.
- Halihó, szívecskéim, megjöttünk! – vigyorgott Chris.
- Szóval, miről is van szó? – kérdezett rá David, miután megölelte édesanyját és letelepedett a laptop előtt üldögélő Kathy mellé.
- Nem tudom tetszeni fog-e nektek, vagy nem, de Fly-jal megegyeztünk abban, hogy nem akarunk augusztusig várni, hogy Mrs. Buthler-ek legyünk. Ezért előbbre hoztuk az időpontot június 3-ára.
- Június 3? – Vagyis összesen 3 hét múlva nős leszek? – esett egy kicsit kétségbe Christopher.
- Ne pánikolj, tesó! – veregette hátba a bátyja.
- Nekem teljesen mindegy mikor lesz. És ha jobban belegondolok, jobb előbb, mint később. – mosolygott Dave.
- Hát jó, ha ti ezt szeretnétek. Rendben. – egyezett bele a másik Buthler fiú is.
- Te csajszi, kezdesz nekem nagyon gyanús lenni. Állandóan eltűnögetsz hosszabb-rövidebb időre, és nem akarod véglegesíteni a meghívó szövegét. Pedig már szorít a határidő. – telepedett le a kanapéra a távolba meredő barátnője mellé Kate.
- Nem véglegesíthetjük a meghívót, ha nem is tudjuk a fiúk teljes nevét.
- Ohh, emiatt nem kell aggódnod, hamarosan megérkezik Sylvia és tőle megtudhatjuk.
- Remek. – vágta rá MaryAnn nem túl lelkesen egy grimasz kíséretében. Kathy már nem tudta meg kérdezni mi baj van ezzel, mert megszólalt a csengő.
- Ezt most megúsztad, de tartozol nekem egy hatalmas magyarázattal, ugye tudod? – szaladt el ajtót nyitni Kate.
- Szia, Sylvia! Fáradj csak beljebb, Mary a nappaliban van. – köszöntötte Kate puszival leendő anyósát.
- Sziasztok, kislányok! - Szervusz, Mary! Mi újság veled?
- Üljetek le, kérlek, el kell mondanom nektek valami fontosat. – kezdett bele halálra várt arccal mondókájába MaryAnn.
- Halljuk azt a nagy hírt! – lelkesedett be Kate.
- Szóval… tegnap voltam Nick rendelőjében.
- És? – noszogatta a folytatásra a mindig kíváncsi barátnő.
- Szóval az a helyzet, hogy terhes vagyok. – mondta ki végül megkönnyebbülve Mary.
- Miiii? – Ez komoly?
- Komolyabb nem is lehetne. – mosolyodott el MaryAnn, meglátva barátnője elképedését.
- Gratulálok kislányom! – ölelgette meg Sylvia, aki pár könnycseppet is elmorzsolgatott meghatottságában.
- Na, ezt hogyan hoztátok össze? – hüledezett még mindig Kathy.
- Szerinted?
- Jézusom, nem a pajzán részletekre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan csúzhatott az ésszerűen megszervezett életed programjába?
- Véletlen volt, az igaz, de egyáltalán nem bánom.
- Azt rögtön sejtettem. Gratula!
- Chrisyd-nek mikor mondod el?
- Talán majd az esküvő után. Addig ez szigorúan titkos!
- Az esküvő után? Hiszen akkor már az 5. hónapban leszel, és ha csak nincs piszok nagy mázlid, akkor már jócskán látszani fog.
- Ez a másik dolog, amiért nem bólintottam még rá a meghívóra.
- Fly, óriási kérésem lenne hozzád.
- Halljam!
- Szeretném megváltoztatni az esküvő időpontját.
- Rendben.
- Tessék? Ilyen hamar beleegyezel?
- Persze, hiszen én sem akarhatom, hogy nagy hassal vonulj az „oltár” elé. –nevetett fel Kate.
- Mit szólnátok a június 3-ához? – szólt közbe naptárat tartva a kezében Sylvia.
- Nekem tetszik. – bólogatott beleegyezően Kate.
- Nekem is. – vélekedett MaryAnn is mosolyogva.
- Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy eredetileg miért is hívtalak meg. – kapott a fejéhez Kate hirtelen szavait Sylviához intézve.
- A meghívók szövege nyomtatásra kész, most már az időpont is fix, már csak egy kérdés maradt nyitva.
- Kathy, mi lenne az?
- Szükségünk lenne a fiúk teljes nevére, de ők nem hajlandók elárulni.
- Ohh, csak ennyi? Ezen könnyen segíthetünk.
- David második neve: Jason, Christopher-é pedig: Andrew.
- Köszönjük! – hálálkodott Kathy.
- David Jason Buthler, Christopher Andrew Buthler. – hangsúlyozta örömmel Mary.
- Nagyon jól hangzik. – tette még hozzá.
- Remek, akkor hívom is a nyomdát a meghívók ügyében! – lelkesedett be Kathy, magához vette a laptopját, és pillanatok alatt ele-mailezte a meghívó végleges szövegét.
- Már csak a fiúknak kell valahogy beadni, hogy … - kezdett bele Mary.
- Mit kell nekünk beadni? – lépett a helyiségbe a két vőlegény.
- Halihó, szívecskéim, megjöttünk! – vigyorgott Chris.
- Szóval, miről is van szó? – kérdezett rá David, miután megölelte édesanyját és letelepedett a laptop előtt üldögélő Kathy mellé.
- Nem tudom tetszeni fog-e nektek, vagy nem, de Fly-jal megegyeztünk abban, hogy nem akarunk augusztusig várni, hogy Mrs. Buthler-ek legyünk. Ezért előbbre hoztuk az időpontot június 3-ára.
- Június 3? – Vagyis összesen 3 hét múlva nős leszek? – esett egy kicsit kétségbe Christopher.
- Ne pánikolj, tesó! – veregette hátba a bátyja.
- Nekem teljesen mindegy mikor lesz. És ha jobban belegondolok, jobb előbb, mint később. – mosolygott Dave.
- Hát jó, ha ti ezt szeretnétek. Rendben. – egyezett bele a másik Buthler fiú is.
Az elkövetkezendő 3 hét szinte villámgyorsan elrepült. Terembérlés, ruhapróbák tömkelege, és még számos felad várt a lányokra, hogy a „nagy napon” minden tökéletes legyen.
Egy héttel a nagy esemény előtt, már szinte minden készen állt. Csak néhány apró simítás volt hátra. - Mary! Flanny, hol vagy? – Nem fogod elhinni mit sikerült elintéznem a nagy napunkra! – rohant ki dolgozószobájából lélekszakadva Kate.
- Mi az? Ég a ház? – jött elő a szobájából kacarászva Mary.
- Nem. De ez valami fantasztikus! A mi esküvőnk lesz az évszázad szenzációja! – lelkesedett széles gesztikuláló mozdulatokkal kísérve mondandóját Kathy.
- Miért is lesz olyan szenzációs? Azt leszámítva, hogy te leszel az egyik menyasszony. – csatlakozott a társasághoz David is, majd magához ölelte szinte föld felett repdeső kedvesét.
- Sikerült megszereznem a londoni Rómeó és Júlia musical négy főszereplőjét, akik pont ebben a két hétben turnéznak Floridában.
- És ez nekünk, miért is olyan nagy szám? – szállt be a társalgásba Chris is.
- Azért, te nagyokos, mert hajlandóak jutányos áron fellépni az esküvőn és a fogadáson is két dallal. – magyarázott tovább a lelkes Flyer lány.
- Atya Isten! Ezt nevezem! – füttyentett elismerően Christopher.
- És akkor még nem is hallottál mindent.
- Mi van még? – És mennyibe fog ez nekünk kerülni? – kérdezte kevésbé lelkesen MaryAnn, az anyagiak miatt jogosan aggódva.
- A fogdásunk sztárvendége az ír Westlife együttes lesz, ha ti is beleegyeztek.
- Már minden „le van zsírozva”, csak rá kell bólintanotok.
- Váóóó! Úgy sejtem ez nem nagyon fogja megviselni a pénztárcánkat, ha figyelembe vesszük, hogy Shane az együttes vezető énekese, a bátyád legjobb barátja.
- És az a legjobb az egészben, hogy nekünk ez egy fillérünkbe sem fog kerülni.
- Hogy-hogy?
- A „bandát” a bátyám fizeti. Nászajándék!
- Fly! Le a kalappal! Egyszerűen briliáns vagy! – hálálkodott a barátnő.
- Még szép, hogy az vagyok, drága Flanny! Hiszen én vagyok a Happy Dreams-es Kate Flyer.
- Már nem sokáig. – szólt közbe sokat sejtető mosollyal Dave.
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy röpke 1 hét múlva te már a Happy Dreams-es Kate Buthler leszel.
- Ez így igaz.
- Szóval akkor, te már eldöntötted, hogy veszed fel a nevedet.
- Igen, Mary. Sokat töprengtem rajta és végül fájó szívvel, de be kellett látnom, hogy le kell mondanom a lánykori nevemről, a férjem vezetékneve érdekében.
- Megértem a dilemmádat. Nekem sem volt sokkal könnyebb a helyzetem. De döntöttem. Az új nevem: MaryAnn Radens-Buthler lesz. – ejtette ki magabiztosan a nevét Mary.
- Nekem tetszik. – vélekedett elgondolkodva Kate.
- Nekem is bejön, Manóka! – kontrázott puszikat lopva szerelmétől Christopher.
- Nincs is más hátra, minthogy 7 nap múlva kimondjuk a boldogító igent. – zárta le a beszélgetést Kathy, mert hirtelen nagyon elfoglaltak lettek az ajkai. …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése