4. fejezet
Jelen, és a múlt árnyai
Az ajtórésen Kristin furakodott be, hogy minél előbb üdvözölhesse nővérét. Nagy igyekezetében, majdnem a férjét is fellökte nagy pocakjával.
- Hello csajszi! Úgy nézel, mint aki szellemet lát? Ígértem, hogy valamikor meglátogatlak. Fly, hívott egy kis családi összeröffenésre. Ölelj már meg! – ösztönözte a megszeppent, mozdulatlan MaryAnnt. Ellépve Chris mellől óvatosan átkarolta Krisint.
- Nyugi nem fogunk összetörni, ha rendesen átölelsz. – hangsúlyozta terhességét és szorította magához régen látott testvérét Kris.
- Ohh, bocsi skacok! Ő a férjem, és mellesleg Annabelle bátyja, Rob. – mutatott a büszke tekintetű férfire maga mellett.
- Ők pedig itt, Chris, Dave, és Dany, akikről telefonon meséltem. – zárta rövidre az újabb bemutatást Kat.
- Éhes vagyok! – suttogott apjának Daniel, de természetesen mindenki hallotta, és teljes mértékben egyet is értett a fiúval.
- Én is így vagyok ezzel. Asztalhoz mindenki! – adta ki az utasítást félig nevetve Kate.
A vacsora kellemesen, családias légkörben telt. Miután Kate nagy örömére mindent maradéktalanul elfogyasztottak, kávézni a kanapéra települtek a nappaliba.
- Kathy, papi, most már mehetek mesét nézni? – emelkedett fel izgatottan a megszólítottak közül Daniel.
- Persze, majd Dorian bemegy veled. Légyszi, öcsike rakd be a lejátszóba a Verdák-at. – próbálta burkoltan elküldeni a kiskorúakat hallótávolságon kívülre Kate, mert észrevette, hogy Mary egész ebéd alatt igen szótlan, és elgondolkodó volt, még magához képest is. Ennek az ügynek minél hamarabb a végére akart járni.
- Miért kell nekem is egy dedóssal mesét néznem, különben is az, az én szobám! – duzzogott igazságtalanul Dorian.
- Menj szépen Dory és viselkedj kedvesen Danyvel! – beszélt vele kimérten és felnőtten Annabelle, amitől mindenki teljesen elképedt, kivéve Fabio az azonban az volt, hogy Dorian zokszó nélkül szót fogadott. Miután a gyerekek eltűntek a játszószobában, Kate rátért arra a dologra, ami egész ebéd alatt foglalkoztatta. De nem bele a közepébe, hanem körmönfontan, ahogy szokta.
- Mary, Christopher meséljetek, mi volt a bíróságon? – kezdett bele tettetett könnyedséggel, de szakértő szeme észrevette, hogy MaryAnn arcán fájdalom suhant át, de gyorsan megpróbálta rendezni vonásait.
- Semmi különös. Elintéztük a papírokat. És találkoztunk egy Xavier Andrews nevű kellemetlen alakkal. – válaszolta meg a kérdést, mit sem sejtve Chris, de rájött, hogy valami nincs rendben, amikor a név említésekor a társaság többsége megfeszült.
- Mi a fenét csinál az a rohadék, Miami-ban? – ocsúdott fel először felháborodottan Fabio. Mary felpattant és kiviharzott a konyhába.
- Majd én utána megyek, ne aggódjatok! – hárított Annabelle, amikor Christopher felpattant, hogy barátnője után rohanjon.
- Most azonnal mondjátok el, mit művelt az a férfi Maryvel? Tudni akarom! – heveskedett.
- Jó, én majd elmesélem. – kezdett bele a történetbe maga elé révedve Fabio.
- Középiskola óta ismerik egymást, akkor még talán kedvelték is egymást. Aztán egy csoportba jártak a Dautmound egyetem jogi karára. Flanny mindig csoport jó tanuló volt, és Xavier irigykedett rá, mindent elkövetett, hogy megkeserítse életét. A minden alatt azt értem, hogy „mindent”. Tudta, hogy Randynek senkije sincs, aki megvédhetné. Bizalmába férkőzött és ő vitte el a szalagavató bálra, a bál után az autójában megerőszakolta. Után szegény lány súlyos depresszióba esett és 1 évig Kathyn és rajtam kívül senkit nem engedett magához közel. - Most már tudjátok mi történt.
- Mihelyt újra találkozom azzal a rohadékkal, kitaposom a belét! – szorultak ökölbe Chris kezei.
- Azt hiszed, én nem ezt tettem. Reméltem olyan leckét kapott, hogy eszébe sem lesz ebben az életben újra MaryAnn közelébe menni. – folytatta Fabio.
- És akkor ez még nem lenne elég, a peremben a felperesnek ő az ügyvédje, ő lesz az ügyész az ügyben. Ki kell találnunk valamit, hogy távol tartsuk Mers-től.
- Megoldjuk, de váltsunk témát és hívjuk be a lányokat, mielőtt a gyerekek észrevegyék, hogy valami nincs rendben. – szólt bele a társalgásba, a gyerekszoba felé sandítva David.
- Annie! – kiáltott be könnyed hangon a konyhába Fabio.
- Te…Tessék! – jött a válasz szinte egyszerre a két lánytól. Ezzel oldódott egy kicsit a feszültség.
- Ne bújócskázzatok, szendvicsekre vágyunk! – ugratta őket tovább Fabio.
- Flanny, gyere ki, mielőtt én megyek be érted! – incselkedett.
- Jövök, te éhenkórász! – jelent meg az ajtóban szendvicses tálcával Mary, félénk mosollyal Christopherre sandítva. Ő azonnal felpattant és kedvese mellé sietett és bátorítólag átölelte.
- Ti elmondtátok neki? – háborodott fel félénken elhúzódva, hogy letegye a tálcát remegő kezéből.
Nem tudták befejezni a beszélgetést, mert éles kiabálás ütötte meg a fülüket a gyerekszoba irányából. A gyerekek valamin nagyon összevesztek odabenn. Hirtelen Daniel rohant ki a szobából könnyes szemekkel, és egyenesen Kathy karjaiba vetette magát.
- Mi a baj, kicsikém? Meséld el! - biztatta a síró kisfiút, hátát simogatva.
- Do..Do...Dorian nem engedtette, hogy játsszak a videojátékkal, kicsavarta a kezemből a távirányítót. - panaszkodott a kicsi szipogva.
- Ez nem is igaz! Az az én játékom, csak én játszhatom vele! Ő nem! - duzzogott igazságtalanul Dorian.
- Dory, gyere ide hozzánk, azt hiszem valamit elfelejtettél! - szólt oda neki ellentmondást nem tűrő hangon Annabelle.
- Ülj ide mellém, és figyelj rám létszíves! - intette magához Annabelle felnőttként beszélve a 10 éves fiút.
- Megbeszéltük, amikor legutóbb gond volt veled a suliban és én mentem érted, hogy nem irigykedhetsz és gorombáskodhatsz a kisebbekkel. Hamarosan otthon is lesz egy kisbaba, és vele is meg kell osztanod a játékaidat, jó testvér módjára kell viselkedned vele. Egyetértünk?
- De, Daniel, nem is a kistestvérem, és én nem szeretem, mert Kathy őt szereti helyettem.
- Te is tudod, hogy ez nem így van. Őt is szereti, mert Kathy jó ember. Megszerette Davidet, Davidnek van egy kisfia, akinek nincs anyukája és ha Kathy és David együtt lesznek, ő lesz Dany új anyukája, ahogy én a tiéd. - mesélte türelmesen Annabells végigsimítva a fiú arcán.
- Tényleg te leszel az anyukám? - emelte fel a fejét Kate válláról Dan, kérdő, reményteljes tekintettel.
- Remélem igen. - nézett szerelmesen Dave felé a megszólított. David oda lépett hozzájuk, és erős karjaival átölelte mindkettőjüket.
- Jó, megpróbálom megkedvelni Danielt. De ez más, a kistesómat már most szeretem. - puszilta meg Dorian Annabelle-t és rátette a kezét még lapos hasára.
- Ezzel azt akarjátok mondani, hogy apa leszek? - nézett feleségére csillogó szemmel Fabio.
- Hogy te milyen gyors felfogású vagy, Flyer! - mosolyodott el Mary is.
- Apa leszek!!!! - ordított torkaszakadtából nevetve Fabio és megpörgette boldog feleségét. Kathy a még mindig rajta csimpaszkodó Daniellel és Daviddel a nyomában a konyhába indult poharakért és pezsgőért az ünnepléshez.
Kis idő múlva, már jól megpakolt tálcákkal érkeztek vissza a nappaliba mind a hárman.
- Papi, ugye én és Dorian is ihatunk pezsgőt? – fordult nagy kiskutya szemekkel apja felé Daniel.
- Azt nem tartom valami jó ötletnek, nagyfiú.
- Ugyan dehogy nem, miért ne ünnepelhetnének ők is velünk. Igaz Öcsikém! – fordult nagy mosolyogva, cinkosan Dorian-hez Kate.
- De Kathy, … - kezdett ellenkezni Dave, de erre Kat nevetve csak ennyit mondott:
- Dorian, hozd a jeles alkalomra eldugott kölyökpezsgőt a konyhából. – mondata után mindenki csatlakozott a nevetéshez. Az este további része is kellemesen telt, és nem esett több szó Maryről. Amiért ő nagyon hálás volt barátainak, és családjának és ennek hatására ő is felengedett egy kicsit.
Amikor eljött a nyugovóra térés ideje Christopher céltudatosan kezébe vette a félig már alvó unokaöccsét és elköszönt a kedves kis társaságtól. Mary nem marasztalta, szükségét érezte, hogy este egyedül, bezárkózva a szobájába megeméssze a nap történéseit. És kitalálja, hogy viszonyuljon ezen túl, Chris-hez, és Chris, hogy fog viszonyulni hozzá, most hogy már tud mindent. Félt, és csak abban volt biztos, hogy ő többet érez a fiú iránt, mint barátság.
Kris és Rob természetesen az emeletre távoztak Mary nyomában a vendégszobába, jó éjszakát kívánva a többieknek. Dorian, birtokba vette a szobáját, Annabelle és Fabio, még mindig boldogságtól, és lehet, hogy Fabio esetében az elfogyasztott pezsgő mennyiségtől megrészegülten aludtak el Kate vendégszobájában. Mikor már feltehetőleg mindenki az igazak álmát aludta, Kathy és Dave is visszahúzódtak a hálószobába, de csak az után, amikor a konyhában, már minden rendben a helyére került, és a nappali is visszanyerte eredeti állapotát. Mary volt az egyetlen a házban, aki szinte le sem hunyta a szemét egész éjjel. Baljós gondolatok gyötörték. De remélte, hogy holnap bemegy az irodába, és minden megoldódik, mert az élet visszatér a régi kerékvágásba.
- Hello csajszi! Úgy nézel, mint aki szellemet lát? Ígértem, hogy valamikor meglátogatlak. Fly, hívott egy kis családi összeröffenésre. Ölelj már meg! – ösztönözte a megszeppent, mozdulatlan MaryAnnt. Ellépve Chris mellől óvatosan átkarolta Krisint.
- Nyugi nem fogunk összetörni, ha rendesen átölelsz. – hangsúlyozta terhességét és szorította magához régen látott testvérét Kris.
- Ohh, bocsi skacok! Ő a férjem, és mellesleg Annabelle bátyja, Rob. – mutatott a büszke tekintetű férfire maga mellett.
- Ők pedig itt, Chris, Dave, és Dany, akikről telefonon meséltem. – zárta rövidre az újabb bemutatást Kat.
- Éhes vagyok! – suttogott apjának Daniel, de természetesen mindenki hallotta, és teljes mértékben egyet is értett a fiúval.
- Én is így vagyok ezzel. Asztalhoz mindenki! – adta ki az utasítást félig nevetve Kate.
A vacsora kellemesen, családias légkörben telt. Miután Kate nagy örömére mindent maradéktalanul elfogyasztottak, kávézni a kanapéra települtek a nappaliba.
- Kathy, papi, most már mehetek mesét nézni? – emelkedett fel izgatottan a megszólítottak közül Daniel.
- Persze, majd Dorian bemegy veled. Légyszi, öcsike rakd be a lejátszóba a Verdák-at. – próbálta burkoltan elküldeni a kiskorúakat hallótávolságon kívülre Kate, mert észrevette, hogy Mary egész ebéd alatt igen szótlan, és elgondolkodó volt, még magához képest is. Ennek az ügynek minél hamarabb a végére akart járni.
- Miért kell nekem is egy dedóssal mesét néznem, különben is az, az én szobám! – duzzogott igazságtalanul Dorian.
- Menj szépen Dory és viselkedj kedvesen Danyvel! – beszélt vele kimérten és felnőtten Annabelle, amitől mindenki teljesen elképedt, kivéve Fabio az azonban az volt, hogy Dorian zokszó nélkül szót fogadott. Miután a gyerekek eltűntek a játszószobában, Kate rátért arra a dologra, ami egész ebéd alatt foglalkoztatta. De nem bele a közepébe, hanem körmönfontan, ahogy szokta.
- Mary, Christopher meséljetek, mi volt a bíróságon? – kezdett bele tettetett könnyedséggel, de szakértő szeme észrevette, hogy MaryAnn arcán fájdalom suhant át, de gyorsan megpróbálta rendezni vonásait.
- Semmi különös. Elintéztük a papírokat. És találkoztunk egy Xavier Andrews nevű kellemetlen alakkal. – válaszolta meg a kérdést, mit sem sejtve Chris, de rájött, hogy valami nincs rendben, amikor a név említésekor a társaság többsége megfeszült.
- Mi a fenét csinál az a rohadék, Miami-ban? – ocsúdott fel először felháborodottan Fabio. Mary felpattant és kiviharzott a konyhába.
- Majd én utána megyek, ne aggódjatok! – hárított Annabelle, amikor Christopher felpattant, hogy barátnője után rohanjon.
- Most azonnal mondjátok el, mit művelt az a férfi Maryvel? Tudni akarom! – heveskedett.
- Jó, én majd elmesélem. – kezdett bele a történetbe maga elé révedve Fabio.
- Középiskola óta ismerik egymást, akkor még talán kedvelték is egymást. Aztán egy csoportba jártak a Dautmound egyetem jogi karára. Flanny mindig csoport jó tanuló volt, és Xavier irigykedett rá, mindent elkövetett, hogy megkeserítse életét. A minden alatt azt értem, hogy „mindent”. Tudta, hogy Randynek senkije sincs, aki megvédhetné. Bizalmába férkőzött és ő vitte el a szalagavató bálra, a bál után az autójában megerőszakolta. Után szegény lány súlyos depresszióba esett és 1 évig Kathyn és rajtam kívül senkit nem engedett magához közel. - Most már tudjátok mi történt.
- Mihelyt újra találkozom azzal a rohadékkal, kitaposom a belét! – szorultak ökölbe Chris kezei.
- Azt hiszed, én nem ezt tettem. Reméltem olyan leckét kapott, hogy eszébe sem lesz ebben az életben újra MaryAnn közelébe menni. – folytatta Fabio.
- És akkor ez még nem lenne elég, a peremben a felperesnek ő az ügyvédje, ő lesz az ügyész az ügyben. Ki kell találnunk valamit, hogy távol tartsuk Mers-től.
- Megoldjuk, de váltsunk témát és hívjuk be a lányokat, mielőtt a gyerekek észrevegyék, hogy valami nincs rendben. – szólt bele a társalgásba, a gyerekszoba felé sandítva David.
- Annie! – kiáltott be könnyed hangon a konyhába Fabio.
- Te…Tessék! – jött a válasz szinte egyszerre a két lánytól. Ezzel oldódott egy kicsit a feszültség.
- Ne bújócskázzatok, szendvicsekre vágyunk! – ugratta őket tovább Fabio.
- Flanny, gyere ki, mielőtt én megyek be érted! – incselkedett.
- Jövök, te éhenkórász! – jelent meg az ajtóban szendvicses tálcával Mary, félénk mosollyal Christopherre sandítva. Ő azonnal felpattant és kedvese mellé sietett és bátorítólag átölelte.
- Ti elmondtátok neki? – háborodott fel félénken elhúzódva, hogy letegye a tálcát remegő kezéből.
Nem tudták befejezni a beszélgetést, mert éles kiabálás ütötte meg a fülüket a gyerekszoba irányából. A gyerekek valamin nagyon összevesztek odabenn. Hirtelen Daniel rohant ki a szobából könnyes szemekkel, és egyenesen Kathy karjaiba vetette magát.
- Mi a baj, kicsikém? Meséld el! - biztatta a síró kisfiút, hátát simogatva.
- Do..Do...Dorian nem engedtette, hogy játsszak a videojátékkal, kicsavarta a kezemből a távirányítót. - panaszkodott a kicsi szipogva.
- Ez nem is igaz! Az az én játékom, csak én játszhatom vele! Ő nem! - duzzogott igazságtalanul Dorian.
- Dory, gyere ide hozzánk, azt hiszem valamit elfelejtettél! - szólt oda neki ellentmondást nem tűrő hangon Annabelle.
- Ülj ide mellém, és figyelj rám létszíves! - intette magához Annabelle felnőttként beszélve a 10 éves fiút.
- Megbeszéltük, amikor legutóbb gond volt veled a suliban és én mentem érted, hogy nem irigykedhetsz és gorombáskodhatsz a kisebbekkel. Hamarosan otthon is lesz egy kisbaba, és vele is meg kell osztanod a játékaidat, jó testvér módjára kell viselkedned vele. Egyetértünk?
- De, Daniel, nem is a kistestvérem, és én nem szeretem, mert Kathy őt szereti helyettem.
- Te is tudod, hogy ez nem így van. Őt is szereti, mert Kathy jó ember. Megszerette Davidet, Davidnek van egy kisfia, akinek nincs anyukája és ha Kathy és David együtt lesznek, ő lesz Dany új anyukája, ahogy én a tiéd. - mesélte türelmesen Annabells végigsimítva a fiú arcán.
- Tényleg te leszel az anyukám? - emelte fel a fejét Kate válláról Dan, kérdő, reményteljes tekintettel.
- Remélem igen. - nézett szerelmesen Dave felé a megszólított. David oda lépett hozzájuk, és erős karjaival átölelte mindkettőjüket.
- Jó, megpróbálom megkedvelni Danielt. De ez más, a kistesómat már most szeretem. - puszilta meg Dorian Annabelle-t és rátette a kezét még lapos hasára.
- Ezzel azt akarjátok mondani, hogy apa leszek? - nézett feleségére csillogó szemmel Fabio.
- Hogy te milyen gyors felfogású vagy, Flyer! - mosolyodott el Mary is.
- Apa leszek!!!! - ordított torkaszakadtából nevetve Fabio és megpörgette boldog feleségét. Kathy a még mindig rajta csimpaszkodó Daniellel és Daviddel a nyomában a konyhába indult poharakért és pezsgőért az ünnepléshez.
Kis idő múlva, már jól megpakolt tálcákkal érkeztek vissza a nappaliba mind a hárman.
- Papi, ugye én és Dorian is ihatunk pezsgőt? – fordult nagy kiskutya szemekkel apja felé Daniel.
- Azt nem tartom valami jó ötletnek, nagyfiú.
- Ugyan dehogy nem, miért ne ünnepelhetnének ők is velünk. Igaz Öcsikém! – fordult nagy mosolyogva, cinkosan Dorian-hez Kate.
- De Kathy, … - kezdett ellenkezni Dave, de erre Kat nevetve csak ennyit mondott:
- Dorian, hozd a jeles alkalomra eldugott kölyökpezsgőt a konyhából. – mondata után mindenki csatlakozott a nevetéshez. Az este további része is kellemesen telt, és nem esett több szó Maryről. Amiért ő nagyon hálás volt barátainak, és családjának és ennek hatására ő is felengedett egy kicsit.
Amikor eljött a nyugovóra térés ideje Christopher céltudatosan kezébe vette a félig már alvó unokaöccsét és elköszönt a kedves kis társaságtól. Mary nem marasztalta, szükségét érezte, hogy este egyedül, bezárkózva a szobájába megeméssze a nap történéseit. És kitalálja, hogy viszonyuljon ezen túl, Chris-hez, és Chris, hogy fog viszonyulni hozzá, most hogy már tud mindent. Félt, és csak abban volt biztos, hogy ő többet érez a fiú iránt, mint barátság.
Kris és Rob természetesen az emeletre távoztak Mary nyomában a vendégszobába, jó éjszakát kívánva a többieknek. Dorian, birtokba vette a szobáját, Annabelle és Fabio, még mindig boldogságtól, és lehet, hogy Fabio esetében az elfogyasztott pezsgő mennyiségtől megrészegülten aludtak el Kate vendégszobájában. Mikor már feltehetőleg mindenki az igazak álmát aludta, Kathy és Dave is visszahúzódtak a hálószobába, de csak az után, amikor a konyhában, már minden rendben a helyére került, és a nappali is visszanyerte eredeti állapotát. Mary volt az egyetlen a házban, aki szinte le sem hunyta a szemét egész éjjel. Baljós gondolatok gyötörték. De remélte, hogy holnap bemegy az irodába, és minden megoldódik, mert az élet visszatér a régi kerékvágásba.
1 megjegyzés:
Szia!
És íme egy újabb remek fejezet!
Kíváncsi vagyok mi lesz Chris-szel és Maryvel!:D
Várom a kövit!:D
MaryAnn
Megjegyzés küldése