18. Molly Elen Buthler: 2012. 04. 29.
 |
| Molly baba, dadusával: Agnes-szel |
… Néhány végtelennek tűnő perc után Mary is megérkezett Sylviával az elsősegélynyújtó szobába, akiért Chris küldte el barátnőjét. Mert anyja szülészeti nővér lévén biztos tudja ilyen helyzetben mi a teendő.
- Fiam, mars kifelé innen! És sürgősen kerítsd elő a bátyádat, azt hiszem Molly baba úgy döntött ma szeretne világra jönni. – intette fiát mindentudó mosollyal.
- De én nem hagyhatom itt, mikor ilyen rosszul van. – nézett Christopher együtt érzően az ágyon nyögdécselő lány felé, aki még mindig mentőövként szorította jobb kezét. Kathy minden erejét összeszedve, amikor valamelyest enyhült a fájás így szólt a sógorához:
- Menj csak nyugodtan, és keresd meg Dave-et. Velem minden rendben lesz addig, ne izgulj. – lazított szorításán és még egy halvány mosolyra is futotta az erejéből. De mondandóját újabb erős összehúzódás félbeszakította.
- Kérlek, Chris! Siess vissza, nem tudom ezt egyedül végig csinálni!
- Eridj, fiam! – noszogatta anyja is szeretetteljesen.
- Rendben, rohanok! Addig tarts ki, kicsilány! – hajolt le és nyomott erőt adó csókot Kate összeráncolt, verejtékező homlokára, amit a lány elégedett sóhajjal, lehunyt szemmel nyugtázott. Érezte, semmi baj nem történhet, ha Christopher Buthler tölti be az őrangyala szerepét. Egyikük sem látta Mary reményvesztett pillantását, amellyel ezt a belsőséges néma párbeszédet kísérte. Chris szélsebesen el is hagyta a szobát és eszement módjára vágtatott végig a vendégek között, az előcsarnok felé, közben viharos utasításokat osztogatott az új szálloda alkalmazottainak, mint társtulajdonos. Még futás közben is fülébe csengtek Kathy fájdalmas nyögései, és a gyenge hangja, amivel útjára bocsájtotta. A lány bízik benne, muszáj minél előbb megtalálnia a bátyját, ha a föld alól is kell előkerítenie. A három megtett eredménytelen körbejárás után, már épp kezdte feladni és eldöntötte, hogy visszamegy a szobába. Valakinek sógornője mellett kell lennie ebben a nehéz pillanatban, és ha David-et nem találja meg ő majd vállalja ezt a feladatot akármilyen nehéz is lesz. Hirtelen azonban a nagy rohanásban egy nagyon is ismerős széles hátba ütközött.
- Tesó! Hova tűntetek mindannyian? Kathy-nek már javában a szalagot kéne átvágnia. – mosolygott mit sem sejtve fejét csóválva David.
- Hál’ Isten! Végre megvagy! Sietnünk kell, nincs vesztegetnivaló időnk, Kathy-nél megindult a szülés, anya, Manóka, és az egészségügyi személyzet vele vannak. – hadarta egy levegővel bátyját maga után rángatva Chris.
- Öcsi, miket beszélsz? Még több mint két hetünk van a kiírt időpontig. – hitetlenkedett az idősebb Buthler fivér, aztán hirtelen mintha megvilágosodott volna, így folytatta:
- A hátfájások. Jézusom!
- Hol van? Azonnal oda kell mennem! Mellette kellett volna lennem! – esett kétségbe Dave, amikor összerakta magában a történet fontos darabkáit.
- Oda igyekszünk. – kezdte mondani Christopher, de hangja elhalt, amikor a csukott ajtón keresztül eljutott hozzájuk Kate fájdalom kiáltásai. David megtorpant, majd résnyire nyitotta az alkalmi betegszoba ajtaját és bedugta a fejét. Azonnal észrevette az ágy közepén fekvő kedvesét, aki körül anyja és Mary szorgoskodott törülközőkkel. Az egyik fájás szívszaggató sikolya után Kate tekintetét a nyíló ajtó felé kapta.
- Dave! De jó hogy itt vagy, tudtam, hogy Chris megtalál.
- Úgy félek! – kezét erőtlenül érkező vőlegénye felé nyújtotta. A következő végtelen hosszúnak tűnő fájásnál, már Kathy mind a két kezével erőt adóan szoríthatta a Buthler fiúk lapát tenyereit.
- Chris, szerintem Mary-vel menjetek ki és, amilyen gyorsan csak lehet távolítsátok el innen az összes meghívott vendéget. Kérjétek meg Kornelia-át és Patric-et, hogy legyenek a segítségetekre.
- Ja, és hívjatok mentőt, riasszátok a kórházban Nick-et, Dr. Nicolas Mortimer-t is, ő Kat orvosa. – adta ki az utasításokat öccsének fojtott hangon menyasszonya feje felett a leendő apuka.
- Vedd úgy, hogy már el is van intézve, bátyó!
- Fiam, mars kifelé innen! És sürgősen kerítsd elő a bátyádat, azt hiszem Molly baba úgy döntött ma szeretne világra jönni. – intette fiát mindentudó mosollyal.
- De én nem hagyhatom itt, mikor ilyen rosszul van. – nézett Christopher együtt érzően az ágyon nyögdécselő lány felé, aki még mindig mentőövként szorította jobb kezét. Kathy minden erejét összeszedve, amikor valamelyest enyhült a fájás így szólt a sógorához:
- Menj csak nyugodtan, és keresd meg Dave-et. Velem minden rendben lesz addig, ne izgulj. – lazított szorításán és még egy halvány mosolyra is futotta az erejéből. De mondandóját újabb erős összehúzódás félbeszakította.
- Kérlek, Chris! Siess vissza, nem tudom ezt egyedül végig csinálni!
- Eridj, fiam! – noszogatta anyja is szeretetteljesen.
- Rendben, rohanok! Addig tarts ki, kicsilány! – hajolt le és nyomott erőt adó csókot Kate összeráncolt, verejtékező homlokára, amit a lány elégedett sóhajjal, lehunyt szemmel nyugtázott. Érezte, semmi baj nem történhet, ha Christopher Buthler tölti be az őrangyala szerepét. Egyikük sem látta Mary reményvesztett pillantását, amellyel ezt a belsőséges néma párbeszédet kísérte. Chris szélsebesen el is hagyta a szobát és eszement módjára vágtatott végig a vendégek között, az előcsarnok felé, közben viharos utasításokat osztogatott az új szálloda alkalmazottainak, mint társtulajdonos. Még futás közben is fülébe csengtek Kathy fájdalmas nyögései, és a gyenge hangja, amivel útjára bocsájtotta. A lány bízik benne, muszáj minél előbb megtalálnia a bátyját, ha a föld alól is kell előkerítenie. A három megtett eredménytelen körbejárás után, már épp kezdte feladni és eldöntötte, hogy visszamegy a szobába. Valakinek sógornője mellett kell lennie ebben a nehéz pillanatban, és ha David-et nem találja meg ő majd vállalja ezt a feladatot akármilyen nehéz is lesz. Hirtelen azonban a nagy rohanásban egy nagyon is ismerős széles hátba ütközött.
- Tesó! Hova tűntetek mindannyian? Kathy-nek már javában a szalagot kéne átvágnia. – mosolygott mit sem sejtve fejét csóválva David.
- Hál’ Isten! Végre megvagy! Sietnünk kell, nincs vesztegetnivaló időnk, Kathy-nél megindult a szülés, anya, Manóka, és az egészségügyi személyzet vele vannak. – hadarta egy levegővel bátyját maga után rángatva Chris.
- Öcsi, miket beszélsz? Még több mint két hetünk van a kiírt időpontig. – hitetlenkedett az idősebb Buthler fivér, aztán hirtelen mintha megvilágosodott volna, így folytatta:
- A hátfájások. Jézusom!
- Hol van? Azonnal oda kell mennem! Mellette kellett volna lennem! – esett kétségbe Dave, amikor összerakta magában a történet fontos darabkáit.
- Oda igyekszünk. – kezdte mondani Christopher, de hangja elhalt, amikor a csukott ajtón keresztül eljutott hozzájuk Kate fájdalom kiáltásai. David megtorpant, majd résnyire nyitotta az alkalmi betegszoba ajtaját és bedugta a fejét. Azonnal észrevette az ágy közepén fekvő kedvesét, aki körül anyja és Mary szorgoskodott törülközőkkel. Az egyik fájás szívszaggató sikolya után Kate tekintetét a nyíló ajtó felé kapta.
- Dave! De jó hogy itt vagy, tudtam, hogy Chris megtalál.
- Úgy félek! – kezét erőtlenül érkező vőlegénye felé nyújtotta. A következő végtelen hosszúnak tűnő fájásnál, már Kathy mind a két kezével erőt adóan szoríthatta a Buthler fiúk lapát tenyereit.
- Chris, szerintem Mary-vel menjetek ki és, amilyen gyorsan csak lehet távolítsátok el innen az összes meghívott vendéget. Kérjétek meg Kornelia-át és Patric-et, hogy legyenek a segítségetekre.
- Ja, és hívjatok mentőt, riasszátok a kórházban Nick-et, Dr. Nicolas Mortimer-t is, ő Kat orvosa. – adta ki az utasításokat öccsének fojtott hangon menyasszonya feje felett a leendő apuka.
- Vedd úgy, hogy már el is van intézve, bátyó!
Fél óra múlva az előcsarnokban már csak MaryAnn és Christopher kívül csak a személyzet fontosabb tagjai tartózkodtak, miután a legutolsó vendég is elhagyta a „Sweet Dreams” szállodalánc első kastélyszállóját. …
- Az mind szép és jó, hogy Fly segítségre szorul és segítesz, de azt igazán túlzásnak tartom, hogy ha ő a közelben van, engem egyből levegőnek nézel, és mindenki azt lesi a ház hercegnőjének nincs-e szüksége valamire! Én is szeretem, de ez akkor is több a soknál! – fakadt ki Mary, amikor kettesben maradtak Chris-szel a betegszoba folyosóján.
- Ha jól emlékszem, neki ott van David, hogy mindentől megóvja és te az én párom vagy, nem az övé. – Vagy már más a helyzet?
- Nem rágalmazhatsz meg igazságtalanul. Te is tudod, hogy ennek semmi valóságalapja. – védekezett morcosan a vádakra Christopher.
- Igazán? Ha nem ismernélek benneteket ennyire, azt hinném, van köztetek valami.
- Na, ez már mindennek a teteje! – mormogott válogatott szitkokat az orra alatt Chris. Föl alá járkált a hálószobák folyosóján, a beállt nyomasztó csendet csak Kate szülésének felkavaró hangjai törték meg. A hallgatást végül Christopher adta fel.
- Hidd el, téged szeretlek! Tudom, igazad van az utóbbi időben sokat törődtem Kathy-vel, de ez nem azért van, mert lenne köztünk valami. Egy igazán különleges kapcsolat alakult ki köztünk. Nem tudom érted-e mit akarok mondani.
- Nem egészen. Elmagyaráznád? –beszélt már Mary is higgadtabban és letelepedett az szobaajtó előtt elhelyezett folyosói kanapéra barátja mellé.
- Kathy és köztem több van, mint barátság, de ez nem szerelem. Te vagy a szerelmem. – ölelte magához a szemléltetés miatt jövendőbelijét Chris.
- Kátya olyan nekem mintha a húgom lenne.
- Igen, így van, úgy szeretem, mint Lucy-t. – világosodott meg végül maga a férfi is. Mary még szeretett volna hozzátenni valami nem túlhízelgőt, de nem volt rá lehetősége, mert a szobából az eddiginél és hangosabban és fájdalmasabb hangok szűrődtek ki. Kate nagyon szenvedhetett, és ez a veszekedő párt sem hagyta hidegen. Hosszú órák óta vajúdott már. …
- Hol van már az-az átkozott mentő! – dugta ki a fejét az ajtórésen kis idő múlva David aggodalomtól, és fáradtságtól eltorzult arccal.
- Ne, haragudj Dave, mindent megpróbáltunk, de nem tudtunk mentőt szerezni, mert egy óriási baleset történt a Lincoln csomópontnál, és ez majdnem teljesen megbénította a város forgalmát, ezen kívül a sérültek is rengetegen vannak. – próbálta MaryAnn kisebb-nagyobb sikerrel higgadtan vázolni a helyzetet.
- Mi a fészkes fene van ma, az egész világ összeesküdött ellenünk? – túrt idegesen David a hajába.
- Esküszöm, ha ennek vége szerződtetek minden szállodánkba két orvost, egy állandót és egy készenlétit is. – folytatta feldúltan.
- Daviiiid! – kiáltott fel elnyújtottan Kathy. És pár pillanat múlva Sylvia is megjelent az ajtóban.
- Azt hiszem, magamnak kell levezetnem a szülést, ugyanis elfolyt a magzatvíz. – jelentette be a Buthler anyuka gondterhelten homlokráncolva.
- Christopher, ha más mód nincs, akkor menj magad, de valahogy hozd ide Nick Mortimer-t, amilyen gyorsan csak lehet. – fűzte hozzá hadarva Dave, majd eltűnt a csukott ajtó mögött.
- Megyek, megkeresem a recepciós irodában a vészhelyzeti szabályzat ide vonatkozó pontját. – indult útnak Mary.
- Én meg telefonálok a rendelőbe. – kontrázott Chris és az ellenkező irányba iramodott.
- Hello, C.B., öreg cimbora! Hol van, Kathy, úgy sejtem jól jönne itt egy orvos. – jelent meg az éppen induló férfi háta mögött hatalmas orvosi táskával Mortimer doktor.
- Nick! Téged az Isten küldött! – kiáltott fel megkönnyebbülten Chris, és viharosan kezet rázott barátjával.
- Rohannunk kell! Anya azt mondta, hogy már elfolyt a magzatvíz. …
A szobába érve Nicolas azonnal látta, hogy a hiányos eszközök és körülmények ellenére Sylvia Buthler és a maroknyi egészségügyi személyzet tökéletesen ura a helyzetnek.
- A legjobbkor érkeztél, Doki! – szorította meg a beérkező doktor jobbját Dave.
- Jó napot! Kathy, csak nyugalom, már itt vagyok. Hogy van?
- Voltam már jobban is. Nagyon fáradt vagyok.
- Még egy kicsit tartson ki, hamar túl leszünk rajta.
- Sylvia, hol tartunk? – érdeklődött az orvos kesztyűjét húzva, a szülésnőtől.
- A fej beilleszkedett, és hamarosan elkezdődnek a toló fájások. – összegezte a helyzetet a nő. Mintegy végszóra Kathy összepréselt ajkakkal felnyögött.
- Jól van Kate célegyenesben vagyunk. A következő fájásnak nyomjon akkorát, amekkorát csak bír. …
Odakint Mary és Chris számára csigalassúsággal teltek a percek. Egymás mellett kézen fogva ültek a kanapén. Egyikük sem szólt egy szót sem. Egyszer csak mindketten megfeszültek ültükben, görcsösen szorítva egymás kezét. A szobában ahol Kathy éppen élet ad unokahúguknak, Kate elnyújtott sikolya után a végeláthatatlan hangzavart felváltotta a néma csend. ...
- Ha jól emlékszem, neki ott van David, hogy mindentől megóvja és te az én párom vagy, nem az övé. – Vagy már más a helyzet?
- Nem rágalmazhatsz meg igazságtalanul. Te is tudod, hogy ennek semmi valóságalapja. – védekezett morcosan a vádakra Christopher.
- Igazán? Ha nem ismernélek benneteket ennyire, azt hinném, van köztetek valami.
- Na, ez már mindennek a teteje! – mormogott válogatott szitkokat az orra alatt Chris. Föl alá járkált a hálószobák folyosóján, a beállt nyomasztó csendet csak Kate szülésének felkavaró hangjai törték meg. A hallgatást végül Christopher adta fel.
- Hidd el, téged szeretlek! Tudom, igazad van az utóbbi időben sokat törődtem Kathy-vel, de ez nem azért van, mert lenne köztünk valami. Egy igazán különleges kapcsolat alakult ki köztünk. Nem tudom érted-e mit akarok mondani.
- Nem egészen. Elmagyaráznád? –beszélt már Mary is higgadtabban és letelepedett az szobaajtó előtt elhelyezett folyosói kanapéra barátja mellé.
- Kathy és köztem több van, mint barátság, de ez nem szerelem. Te vagy a szerelmem. – ölelte magához a szemléltetés miatt jövendőbelijét Chris.
- Kátya olyan nekem mintha a húgom lenne.
- Igen, így van, úgy szeretem, mint Lucy-t. – világosodott meg végül maga a férfi is. Mary még szeretett volna hozzátenni valami nem túlhízelgőt, de nem volt rá lehetősége, mert a szobából az eddiginél és hangosabban és fájdalmasabb hangok szűrődtek ki. Kate nagyon szenvedhetett, és ez a veszekedő párt sem hagyta hidegen. Hosszú órák óta vajúdott már. …
- Hol van már az-az átkozott mentő! – dugta ki a fejét az ajtórésen kis idő múlva David aggodalomtól, és fáradtságtól eltorzult arccal.
- Ne, haragudj Dave, mindent megpróbáltunk, de nem tudtunk mentőt szerezni, mert egy óriási baleset történt a Lincoln csomópontnál, és ez majdnem teljesen megbénította a város forgalmát, ezen kívül a sérültek is rengetegen vannak. – próbálta MaryAnn kisebb-nagyobb sikerrel higgadtan vázolni a helyzetet.
- Mi a fészkes fene van ma, az egész világ összeesküdött ellenünk? – túrt idegesen David a hajába.
- Esküszöm, ha ennek vége szerződtetek minden szállodánkba két orvost, egy állandót és egy készenlétit is. – folytatta feldúltan.
- Daviiiid! – kiáltott fel elnyújtottan Kathy. És pár pillanat múlva Sylvia is megjelent az ajtóban.
- Azt hiszem, magamnak kell levezetnem a szülést, ugyanis elfolyt a magzatvíz. – jelentette be a Buthler anyuka gondterhelten homlokráncolva.
- Christopher, ha más mód nincs, akkor menj magad, de valahogy hozd ide Nick Mortimer-t, amilyen gyorsan csak lehet. – fűzte hozzá hadarva Dave, majd eltűnt a csukott ajtó mögött.
- Megyek, megkeresem a recepciós irodában a vészhelyzeti szabályzat ide vonatkozó pontját. – indult útnak Mary.
- Én meg telefonálok a rendelőbe. – kontrázott Chris és az ellenkező irányba iramodott.
- Hello, C.B., öreg cimbora! Hol van, Kathy, úgy sejtem jól jönne itt egy orvos. – jelent meg az éppen induló férfi háta mögött hatalmas orvosi táskával Mortimer doktor.
- Nick! Téged az Isten küldött! – kiáltott fel megkönnyebbülten Chris, és viharosan kezet rázott barátjával.
- Rohannunk kell! Anya azt mondta, hogy már elfolyt a magzatvíz. …
A szobába érve Nicolas azonnal látta, hogy a hiányos eszközök és körülmények ellenére Sylvia Buthler és a maroknyi egészségügyi személyzet tökéletesen ura a helyzetnek.
- A legjobbkor érkeztél, Doki! – szorította meg a beérkező doktor jobbját Dave.
- Jó napot! Kathy, csak nyugalom, már itt vagyok. Hogy van?
- Voltam már jobban is. Nagyon fáradt vagyok.
- Még egy kicsit tartson ki, hamar túl leszünk rajta.
- Sylvia, hol tartunk? – érdeklődött az orvos kesztyűjét húzva, a szülésnőtől.
- A fej beilleszkedett, és hamarosan elkezdődnek a toló fájások. – összegezte a helyzetet a nő. Mintegy végszóra Kathy összepréselt ajkakkal felnyögött.
- Jól van Kate célegyenesben vagyunk. A következő fájásnak nyomjon akkorát, amekkorát csak bír. …
Odakint Mary és Chris számára csigalassúsággal teltek a percek. Egymás mellett kézen fogva ültek a kanapén. Egyikük sem szólt egy szót sem. Egyszer csak mindketten megfeszültek ültükben, görcsösen szorítva egymás kezét. A szobában ahol Kathy éppen élet ad unokahúguknak, Kate elnyújtott sikolya után a végeláthatatlan hangzavart felváltotta a néma csend. ...
- Kislány! – ordított fel hatalmas csatakiáltással az újdonsült apuka három végtelennek tűnő másodperccel a beállt csönd után. Ekkor már kinn is hallani lehetet a baba sírását. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el szinte egyszerre a két kint várakozó száját. Nem sokkal később David jött ki az alkalmi szülőszobából karján egy törölközőbe csavart izgő-mozgó csomaggal.
- Szeretném nektek bemutatni: Molly Elen Buthler-t! – mosolygott lányára.
- Hát nem gyönyörű?! – tette hozzá meghatódva.
- A legszebb ráncos kis béka, akit eddigi életemben láttam. – simogatta meg lehelet finoman a nagybácsi a pöttöm kislány kipirult arcocskáját.
- Jaj, Molly! Nem is törődj a te bolond Chris bácsikáddal, hajlamos butaságokat összehordani, de vaj szíve van. – vette át mosolyogva apjától a babát Mary.
- Rátok bíznám egy kicsit, ha nem baj. Én visszamegyek Kathy-hez.
- Ő hogy van? – nézett Davidre elkomolyodva MaryAnn.
- Minden rendben csak nagyon fáradt. – alig fejezte be a mondatot már ott sem volt. Így Mary és Christopher büntetlenül kényeztethették a csöppséget. Nem sokkal később Dave visszakövetelte a lányát, és bevitte az anyukájához, hogy megszoptathassa. Közben a mentősök is megérkeztek és elszállították a fáradt kismamát, és az újszülöttet, David természetesen velük tartott.
Miután dolgozókon kívül mindenki elhagyta a szállodát, Chris-nek újra eszébe jutott a fontos dolog, amit ma estére tervezett. Kézen fogta barátnőjét és szó nélkül elvezette a szálloda patinás éttermébe.
- Chrisy boy, elárulnád, mit keresünk mi itt? Nem ártana haza mennünk, átöltözni, és korán ágyba bújni. Hulla vagyok! – kezdeményezte értetlenül nézve az üres, csupán két személyre terített feldíszített asztalt a lány.
- Ennek egy különleges estének kell lennie, bár Molls születése nem volt bekalkulálva a mai napba.
- Mi ez az egész? Mit tervezel?
- Türelem, most szépen csüccsenj le, és vacsorázzunk meg. – húzott ki egy széket kedvesének Chris, és igazi úriember módjára segítette asztalhoz ülni.
Csendben, egymásban gyönyörködve fogyasztották el a háromfogásos vacsorát, ahonnan természetesen a gyertyafény sem hiányozhatott. Mary még mindig a fogadáson viselt nagyestélyiében volt, ellentétben Chrisszel, aki szmokingjának zakóját már régen levetette magáról, és csokornyakkendőjétől is megszabadult. MaryAnn még így lélegzetelállítóan festett. Étkezés végén a főpincér jégbe hűtött, remek évjáratú pezsgőt szolgált fel.
- Mit ünnepelünk? Azt hogy ma kétszeres nagybácsi lettél? – mosolygott szerelmére a MaryAnn, de sejtette ennél a ténynél kicsit több van a dologban. Chris halálosan komoly ábrázattal fogta meg a bal kezét, és lágyan, szinte észrevétlenül húzta gyűrűsujjára az impozáns ékszert.
- Remélem, elfogadod tőlem ezt a gyűrűt, és hajlandó lennél hozzám jönni feleségül. – nézett bátortalanul a szembe ülő Maryre a vőlegény jelölt.
- Te aztán semmit sem bízol a véletlenre. Ez sem egy szokványos lánykérés volt, de klasszis sokkal jobb, mint az előző kísérleteid.
- Oké, örülök, hogy tetszett. De Manóka, mi a válaszod? – türelmetlenkedett nyugtalanul fészkelődve a széken Chris.
- Természetesen a válaszom csak is egy lehet. – borzolta még mindig a kedélyeket Mary gyűrűjét tetetett bizonytalansággal méregetve.
- Határozott IGEN! – kiáltott fel nevetve végül, szempillantás alatt a határtalanul boldog Christopher ölelő karjaiban találva magát. Egy-egy pohárpezsgő után szerelemittasan kézen fogva hagyták el az éttermet, és foglalták el a Chris által lefoglalt elnöki lakosztályt, ahol hatalmas rózsacsokor várta az újdonsült menyasszonyt.
- Te számító! Biztosra vetted, hogy igent mondok. – vigyorgott, játékosan vőlegénye vállába bokszolva MaryAnn.
- Várható volt, hogy már sokáig nem tudsz ellenállni az ostromomnak. – mosolygott vissza Chris, magához ölelve szerelmét egy hosszú vérforraló csókra. Az este további része is hasonlóan belsőségesen folytatódott, ahol csak kevés szerepet kapott a beszéd. …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése