16. Új munkatárs, új helyzetek
 |
| Sharlotte Rosenberg |
Február közepén, a farsangi időszak lévén a HD talán az eddigieknél is több feladattal volt ellátva. De az elmúlt hónapban sem unatkoztak. Csak úgy özönlöttek hozzájuk a jobbnál jobb felkérések. És elérkezett az-az idő is, amikor megengedhették maguknak azt a luxust, hogy egy-egy megbízatást már le is mondhattak, vagy egy nagyobb munka miatt lepasszolhatták a SM-nek. A lányok magánéletében is volt esemény. Chrisnek január 28-án a 27. -, míg Davidnek február 3-án a 29. születésnapját ünnepelték. Ajándékként Mary és Kate nem is kicsit saját érdekeik miatt mind a két férfit bevették a HD igazgatótanácsába biztonsági igazgatókként. Nagyban megkönnyítve ezzel a cég-, cégek működését.
Kathy élvezte ezt a nagy nyüzsgést a cég háza táján, és terhességének is számára legszebb időszakát érte meg. Már a 7 hónapban járt, és ez csak annyi kellemetlenséget okozott neki, hogy fáradékonyabb lett. Ezért legnagyobb bánatára el kellett ismernie, hogy szüksége van egy kisegítőre, helyettesre. Mary segítőkészen azonnal intézkedett az új munkatárs ügyében. Szükséges, elkerülhetetlen volt a kisegítő alkalmazása, mert Kate már kevesebbet bírt, és még ennek ellenére is belevágott a „Sweet Dreams” szállodalánc létrehozó projektbe. Régi nagy álmát akarta ezzel megvalósítani. Tervei szerint még a baba megszületése előtt meg is tarthatják a megnyitót. Gőzerővel folyt a munka a Happy Dreams-ben, és a Sweet Moments-ben.
Egyik borongós hétfő reggelen Kathy magához képest megkésve érkezett be az irodaházba. Hangulatát hűen tükrözte a februári időjárás. Kapkodva rontott be saját irodájába, hogy összeszedje az igazgatótanácsi megbeszéléshez szükséges papírokat. Legnagyobb meglepetésére az helyiség ajtaja nem volt bezárva. Arra gondolt valamelyik asszisztense, vagy Mary elfelejtették bezárni, amikor távoztak, de nem így történt, mert az íróasztal mellett egy jól öltözött HD kitűzős ismerős ült.
- Jó reggelt, Kate! – köszöntötte barátságosan a betolakodó.
- Reggelt Ms. …?! – viszonozta az üdvözlést morogva, cseppet sem örült a helyzetnek, és az sem javított túlságosan kedélyállapotán, hogy akár is törte a fejét nem jutott eszébe a hívatlan vendég neve.
- Ó, ne haragudj, biztosan nem emlékezel rám. Sharlotte Rosenberg vagyok, a Summit-os Leonard Fallen sógornője. – nyújtott kezet a lány.
- Ja, igen. Én Kate Flyer vagyok, és ez az én irodám, ahogy ezt az ajtón lévő tábla is igazolja. – fogadta el a felé nyújtott jobbot kelletlenül Kathy.
- „Kate Flyer - kreatív igazgató/társtulajdonos/” – idézte a feliratozott szöveget gunyorosan.
- Ne haragudj, de nekem Mary, azt mondta ez lesz az irodám, amíg a cégnél dolgozom. – mentegetőzött a megszeppent Sharlotte, mégiscsak ez az első találkozása a közvetlen főnökével, és máris konfliktusba keveredett vele. Mi lehet még ebből?
- Áh, szóval Mary?! – vetette oda félvállról Kathy majd nagy sebbel-lobbal elhagyta a helyiséget és idegesen célba vette a vezetőségi közös irodát.
- Sziasztok! Emily, megtennéd, hogy magunkra hagysz minket a főnököddel? – viharzott be Kate.
- Természetesen. Kösz, Mary, majd később vissza jövök egyeztetni. – hagyta el a helyiséget szélsebesen MaryAnn jobb keze.
- Jól sejtem, hogy nem vagy valami vidám ma reggel?
- Hogy lehetnék vidám, ha te a beleegyezésem nélkül kiadtad a drága, Ms. Rosenburg kisasszonynak az irodámat.
- Rosenberg!
- Az teljesen mindegy. – dühöngött fel alá járkálva Kate.
- Ugyan, Fly! Nem értem mi kifogásod van szegény lány ellen. Ismered. Nagyon kedves, és remek munkatárs, azon kívül a jelleme is kísértetiesen hasonlít a tiedre.
- Na, éppen ez a baj! Nem akarom, hogy az új kreatív asszisztens olyan legyen, mint én. A végén majd azt veszem észre, hogy az igazgatói székemből is kitúrt nem csak az önálló irodámból.
- Te is tudod, hogy ez butaság, csak most egy kicsit érzékeny vagy. A beleegyezésed nélkül nem hozhat döntéseket. És aláírási joga sincs, csak ideiglenesen van itt.
- Különben is Lotti nem asszisztens, hanem a helyettesed.
- Annál rosszabb. Milyen hülyén hangzik, hogy kreatív igazgató-helyettes. – nevetett fel végül felengedve Kathy is. Bátortalan kopogás zavarta meg a könnyeddé váló csevejt.
- Szabad. – szólt ki már az asztala mellett ülve Kathy.
- Bocsánat a zavarásért. Megkérdezhetem, hogy sikerült-e döntenetek az állásomról? – sütötte le zavartan a szemét Sharlotte kérdése közben.
- Igen, döntöttünk.
- Alkalmazásban maradhatok?
- Igen, ezennel Sharlotte, szeretettel köszöntöm a Happy Dreams Protokoll- és Rendezvényszervező Iroda első kreatív igazgató-helyettesét. Az iroda ajtaján, ahol az imént találkoztunk hamarosan kicserélik a névtáblát.
- Maradjunk Lotti, vagy Lotte megszólításnál, ha nem probléma.
- Már hogy lenne. – helyeselt Mary.
- Kathy, áthoztam a szállodás papírokat, és 10 perc múlva az ülésteremben kell lennetek, lennünk a vezetőségi ülésen.
- Ó, ez teljesen ki ment a fejemből, és még át sem néztem a kimutatásokat, amivel meggyőzhetnénk a befektetőket. – kapott észbe Kate.
- Semmi baj. Én ma egy órával korábban jöttem be, és készítettem egy átfogó prezentációt a tervekről, és eredményekről. Ha szeretnéd a megbeszélésen elő is vezetem. – mentette meg a helyzetet Lotti.
- Igazán leköteleznél vele. – könnyebbült meg Kathy, hálás pillantást küldve új munkatársa felé.
- Ugyan, szóra sem érdemes. Ezért vagyok itt.
- Nem teljesen. Nem azért vettünk fel, hogy helyettem dolgozz, hanem, hogy segítsd a munkámat.
- Mégegyszer köszönöm, hogy ennyit fáradtál.
- Akkor kalandra fel! Kápráztassuk el őket! – adta ki a parancsot a tárgyaló felé indulva lelkesen Mary. …
- Jó reggelt, Kate! – köszöntötte barátságosan a betolakodó.
- Reggelt Ms. …?! – viszonozta az üdvözlést morogva, cseppet sem örült a helyzetnek, és az sem javított túlságosan kedélyállapotán, hogy akár is törte a fejét nem jutott eszébe a hívatlan vendég neve.
- Ó, ne haragudj, biztosan nem emlékezel rám. Sharlotte Rosenberg vagyok, a Summit-os Leonard Fallen sógornője. – nyújtott kezet a lány.
- Ja, igen. Én Kate Flyer vagyok, és ez az én irodám, ahogy ezt az ajtón lévő tábla is igazolja. – fogadta el a felé nyújtott jobbot kelletlenül Kathy.
- „Kate Flyer - kreatív igazgató/társtulajdonos/” – idézte a feliratozott szöveget gunyorosan.
- Ne haragudj, de nekem Mary, azt mondta ez lesz az irodám, amíg a cégnél dolgozom. – mentegetőzött a megszeppent Sharlotte, mégiscsak ez az első találkozása a közvetlen főnökével, és máris konfliktusba keveredett vele. Mi lehet még ebből?
- Áh, szóval Mary?! – vetette oda félvállról Kathy majd nagy sebbel-lobbal elhagyta a helyiséget és idegesen célba vette a vezetőségi közös irodát.
- Sziasztok! Emily, megtennéd, hogy magunkra hagysz minket a főnököddel? – viharzott be Kate.
- Természetesen. Kösz, Mary, majd később vissza jövök egyeztetni. – hagyta el a helyiséget szélsebesen MaryAnn jobb keze.
- Jól sejtem, hogy nem vagy valami vidám ma reggel?
- Hogy lehetnék vidám, ha te a beleegyezésem nélkül kiadtad a drága, Ms. Rosenburg kisasszonynak az irodámat.
- Rosenberg!
- Az teljesen mindegy. – dühöngött fel alá járkálva Kate.
- Ugyan, Fly! Nem értem mi kifogásod van szegény lány ellen. Ismered. Nagyon kedves, és remek munkatárs, azon kívül a jelleme is kísértetiesen hasonlít a tiedre.
- Na, éppen ez a baj! Nem akarom, hogy az új kreatív asszisztens olyan legyen, mint én. A végén majd azt veszem észre, hogy az igazgatói székemből is kitúrt nem csak az önálló irodámból.
- Te is tudod, hogy ez butaság, csak most egy kicsit érzékeny vagy. A beleegyezésed nélkül nem hozhat döntéseket. És aláírási joga sincs, csak ideiglenesen van itt.
- Különben is Lotti nem asszisztens, hanem a helyettesed.
- Annál rosszabb. Milyen hülyén hangzik, hogy kreatív igazgató-helyettes. – nevetett fel végül felengedve Kathy is. Bátortalan kopogás zavarta meg a könnyeddé váló csevejt.
- Szabad. – szólt ki már az asztala mellett ülve Kathy.
- Bocsánat a zavarásért. Megkérdezhetem, hogy sikerült-e döntenetek az állásomról? – sütötte le zavartan a szemét Sharlotte kérdése közben.
- Igen, döntöttünk.
- Alkalmazásban maradhatok?
- Igen, ezennel Sharlotte, szeretettel köszöntöm a Happy Dreams Protokoll- és Rendezvényszervező Iroda első kreatív igazgató-helyettesét. Az iroda ajtaján, ahol az imént találkoztunk hamarosan kicserélik a névtáblát.
- Maradjunk Lotti, vagy Lotte megszólításnál, ha nem probléma.
- Már hogy lenne. – helyeselt Mary.
- Kathy, áthoztam a szállodás papírokat, és 10 perc múlva az ülésteremben kell lennetek, lennünk a vezetőségi ülésen.
- Ó, ez teljesen ki ment a fejemből, és még át sem néztem a kimutatásokat, amivel meggyőzhetnénk a befektetőket. – kapott észbe Kate.
- Semmi baj. Én ma egy órával korábban jöttem be, és készítettem egy átfogó prezentációt a tervekről, és eredményekről. Ha szeretnéd a megbeszélésen elő is vezetem. – mentette meg a helyzetet Lotti.
- Igazán leköteleznél vele. – könnyebbült meg Kathy, hálás pillantást küldve új munkatársa felé.
- Ugyan, szóra sem érdemes. Ezért vagyok itt.
- Nem teljesen. Nem azért vettünk fel, hogy helyettem dolgozz, hanem, hogy segítsd a munkámat.
- Mégegyszer köszönöm, hogy ennyit fáradtál.
- Akkor kalandra fel! Kápráztassuk el őket! – adta ki a parancsot a tárgyaló felé indulva lelkesen Mary. …
A megbeszélés hosszú ideig elhúzódott. Majdnem mindenben egyöntetű egyetértettek. Csak egy kérdésben akadt némi fennakadás. Kate szeretett volna az új építésű szállodák mellé hagyományos, romantikus stílusú kastélyszállókat is bevenni a Sweet Dreams Szállodaláncba. A nagyobb befektető partner cégek ezt a kezdeményezést nem támogatták. Hatalmas kiabálás, és szóváltások követték egymást.
Éppen egy nagyobb keménykedő beruházó cég elnöke felemelkedett ültéből és kezét rázva rágalmazta a lányokat. Konzervatív nézeteivel összeegyeztethetetlennek találta, hogy ilyen fontos vállalkozásokat fiatal nők irányítsák.
- Hohohó, lassan a testtel, Uraim! Ha önök nem hajlandóak támogatni ezt a közeljövőben többszörösen megtérülő vállalkozást, akkor nem tartunk igényt ennek a részlegnek a támogatására.
- Chris? – nézett a felszólalóra értetlenül Mary és Kathy is.
- Elnézést, Mr. Buthler ezt hogy gondolja?
- Úgy, hogy a kastélyszálló részleget a Buthler Brothers Alapítvány fogja támogatni. A napokban alapítottuk a céget a bátyámmal, apánk nagy értékű örökségéből. A vállalkozás fő profilja új projektek beindulásának és működésének támogatása. – nagy tetszésnyilvánítások fogadták Christopher bejelentését. Majd a kötelező formaságok után, a Kate és MaryAnn megköszönte mindenkinek a részvételt, a következő megbeszélés időpontját kitűzve berekesztették az ülést. …
Éppen egy nagyobb keménykedő beruházó cég elnöke felemelkedett ültéből és kezét rázva rágalmazta a lányokat. Konzervatív nézeteivel összeegyeztethetetlennek találta, hogy ilyen fontos vállalkozásokat fiatal nők irányítsák.
- Hohohó, lassan a testtel, Uraim! Ha önök nem hajlandóak támogatni ezt a közeljövőben többszörösen megtérülő vállalkozást, akkor nem tartunk igényt ennek a részlegnek a támogatására.
- Chris? – nézett a felszólalóra értetlenül Mary és Kathy is.
- Elnézést, Mr. Buthler ezt hogy gondolja?
- Úgy, hogy a kastélyszálló részleget a Buthler Brothers Alapítvány fogja támogatni. A napokban alapítottuk a céget a bátyámmal, apánk nagy értékű örökségéből. A vállalkozás fő profilja új projektek beindulásának és működésének támogatása. – nagy tetszésnyilvánítások fogadták Christopher bejelentését. Majd a kötelező formaságok után, a Kate és MaryAnn megköszönte mindenkinek a részvételt, a következő megbeszélés időpontját kitűzve berekesztették az ülést. …
Már majdnem egy hónapja folytak a szállodaépítés munkálatai. A fiúk az alapítvány által beruházott pénzzel a Sweet Dreams Szállodalánc Kastélyszálló részlegének társtulajdonosaivá váltak. A vezetőség többi tagjával egyetértésben Chris foglalkozott a szállodai építkezések, felújítások ellenőrzésével, így az ő feladata volt kimenni terepre. David pedig a HD irodában látta el a biztonsági igazgatói posztot. Ez már nem volt új feladat számára, mivel már évek óta Collins Brothers-nél is vezető beosztásban dolgozott. Jarett Collins biztosította további maximális támogatásáról. Dave kiválóan értett az íróasztal mellett készített biztonsági tervek kidolgozásához. Chrisnek pedig jót tett, hogy nyílt terepen lehet. Az ő habitusával csak nehezen, vagy egyáltalán nem szokott volna hozzá az irodai munkához. Nem neki való a papírmunka, ő inkább olyan örökmozgó típus.
Már javában a márciusban jártunk, amikor egyik délután munka után főszereplőink négyesben mentek haza. Mára tervezték ugyanis a nagy névválasztási procedúrát. Mivel Kathy már megelégelte, hogy Daviddel hónapok óta nem sikerült dűlőre jutniuk.
Az előző napokban mind a négyen összeírták a javaslataikat és ma fogják megvitatni a lehetőségeket. Természetesen a végső döntés a szülőké lesz, de jó mókának ígérkezik, mindenki ötletét átbeszélhetik süti és üdítő mellett. Az utolsó két hónapban úgy is rengeteget dolgoztak és alig maradt szabad idejük, amit együtt tölthettek volna el. Kathy ezért találta ki a „névválasztó nap”- ot. Daniel miatt sem kellett aggódniuk, és megszervezniük, hogy jusson haza az oviból. Ő ugyanis az iskola előkészítős csoportjával kirándulni ment ezen a héten Fabio vidéki lovas farmjára.
- Nos, akkor, ha mindenki felkészült, halljuk azokat a javaslatokat. – csapta össze tettre készen kezét a kanapéra huppanva Kate.
- Lehetőleg szorítkozzunk a lánynevekre, mert ő itt a pocakomban egy kishölgy. – folytatta lelkesen mihelyt mindenki kényelembe helyezte magát a hatalmas nappaliban.
- Dave, tiéd a szó! – adta meg a szót vőlegények magához véve vaskos jegyzetfüzetét és kedvenc tollát.
- Tina, Sally, Kathleen, Morgan, Emma, Molly, Rebecca.
- Mers, a te ötleteid?
- Ria, Chloe, Molly, Arabella, Kira és Lynda.
- Tophy, te következel.
- Oké, szóval. Lehetne: Leah, Natalie, Molly, Dorothy, Caroline vagy Rachel.
- Már csak az én javaslataim vannak hátra, amik a következők: Elen, Elisabeth, Molly, Lisa és Gabriella.
- Ezzel meg is volnánk.
- Na, és apának mi a véleménye az összegzés után? – tolta Dave orra alá a jegyzeteket Kathy.
- Nagyon úgy fest Kicsim, hogy a lányunk a Molly nevet kapja első névként, mert arra mindenki szavazott. De a második névben tanácstalan vagyok. – bizonytalanodott el a leendő apuka.
- Mondjuk, mit szólnál a Molly Elenhez?
- MOLLY ELEN BUTHLER, nagyon nyerő név! – hangsúlyozta ki a nevet szavanként hatásszünetet tartva Christopher.
- Ha a bátyád nem siet megszerezni a szükséges papírokat, szegény kislányom, amikor májusban megszületik a Molly Elen Flyer nevet kapja. – nevetett fel Kathy.
- Na, na! Lassan testtel. – háborgott Dave.
- Szerintem is nagyon szép nevet választottatok, választottunk a lányotoknak. – vetette közbe Mary.
- Szerintem is tökéletes a mi kicsikénknek. – kontrázott David.
- Csak nekem tűnik úgy, hogy a Molly Elen hangzása nagyon hasonlít a MaryAnn-re?
- Tophy! Lelőtted a poént! – méltatlankodott a 8. hónapban járó kismama.
- Remek! Ez nekem fel sem tűnt. És megjegyzem kész őrültség! – háborodott fel MaryAnn.
- Semmi okod rá, hogy kiakadj. Nem rólad fogjuk elnevezni a gyerekünket. – nyugtatta barátnőjét Kathy.
- Még szerencse! Minden gyereket a családban és baráti körünkben nem keresztelhetnek a MaryAnn és Kate valamilyen változatával az már beteges lenne. – válaszolt a lány már nyugodtabban.
- Bocsi csajok, hogy közbe szólok, de nekem most el kell köszönnöm a kedves társaságtól, mert muszáj személyi védelmet biztosítanom egy rendezvényen. – pattant talpra a fiatalabb Buthler fiú.
- Szívem, ne haragudj, de nekem is mennem kell. – folytatta szemlesütve a bátyja is.
- Úgy volt, hogy ma nem dolgoztok. Mi nem is rendeztünk semmit, ahova mennetek kéne.
- Ti nem is. Ez az utolsó Collins Brothers-es munkánk. Későn végzünk, ne várjatok meg.
- Mintha valószínű lenne, hogy tudunk aludni, amíg nem értek haza. – durcáskodott Mary.
- Rohanok haza, amilyen gyorsan csak lehet. Szeretlek! – csókolta meg barátnőjét Chris és már ott sem volt.
- Öcsi, már megint felfaltad az összes mentolos rágómat. Esküszöm egyszer kinyírlak! – kiáltott testvére után bosszankodva David. Majd sietve búcsúzott menyasszonyától, majd ő is elhagyta a házat.
- Na, ezek szépen itt hagytak minket. – sóhajtott fel tehetetlenül Kate.
- Ebben az esetben, ebből a helyzetből kell kihoznunk a legtöbbet. Van is egy remek ötletem. Menjünk fel hozzám és csapjunk csajos estét, mint a régi szép időkben.
- Ez jó. De nem vagyok valami fürge mostanában, úgyhogy lehet, hogy csak több óra múlva sikerül felérnem a lépcső tetejére.
- Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára nálad. Most legalább megnézhetem milyen átalakításokat végzett nálad a bátyám és az építő vállalat csapata. – indult nevetgélve a hosszú lépcsősor felé Kate. Mire felért rendesen kifulladt.
- Atya Isten, mit műveltél te lány! Eddig sem volt valami nagy a konyhád, de most még főzőfülkének sem nevezném. Nincs akkora, hogy én a mostani állapotomban meg tudjak fordulni benne. – szörnyülködött a nappali felé kacsázva Kate.
- Én nem igazán használtam eddig sem azt a helyiséget, akkor miért foglalja feleslegesen a helyet, így most nagyobb lett a fürdőszoba, és lett szobámban dolgozósarok is. A kicsike kis nappaliban sokáig beszélgettek jelentéktelen apróságokról, és néha a munkáról is. …
- Pár évvel ezelőtt el tudtad volna képzelni a bátyámról, hogy óvodás csoportokat fog vendégül látni a birtokán, és lovas tábort indít? – terelte vissza a beszélgetést a családra Kathy.
- Őszintén? – Nem igazán, és most sem nagyon tudom elhinni.
- Olyan szívesen Dany-ékkel tartottam volna én is. De mivel lassan olyan vagyok, mint egy jól megtermett bálna, nem sok hasznomat vették volna a farmon. – vágyakozott öniróniával Kate.
- És valószínűleg Dave is idegösszeomlást kapott volna, ha a lovak közelébe mész.
- Az lehetséges. De a saját lovam, Spirit soha nem bántana.
- Őszintén be kell vallanom neked, mostanában egyre jobban hiányoznak a nyarak, amikor a farm hatalmas legelőin lovagoltunk naphosszat.
- Nekem is hiányzik, bár jobbjára csak Phoenix, és a kiscsikója Honey.
- Majd ha meg lesz a baba, rászedjük a fiúkat, hogy menjük ki egy hosszú hétvégére, és látogassuk meg Spirit-et és a családját. …
Az előző napokban mind a négyen összeírták a javaslataikat és ma fogják megvitatni a lehetőségeket. Természetesen a végső döntés a szülőké lesz, de jó mókának ígérkezik, mindenki ötletét átbeszélhetik süti és üdítő mellett. Az utolsó két hónapban úgy is rengeteget dolgoztak és alig maradt szabad idejük, amit együtt tölthettek volna el. Kathy ezért találta ki a „névválasztó nap”- ot. Daniel miatt sem kellett aggódniuk, és megszervezniük, hogy jusson haza az oviból. Ő ugyanis az iskola előkészítős csoportjával kirándulni ment ezen a héten Fabio vidéki lovas farmjára.
- Nos, akkor, ha mindenki felkészült, halljuk azokat a javaslatokat. – csapta össze tettre készen kezét a kanapéra huppanva Kate.
- Lehetőleg szorítkozzunk a lánynevekre, mert ő itt a pocakomban egy kishölgy. – folytatta lelkesen mihelyt mindenki kényelembe helyezte magát a hatalmas nappaliban.
- Dave, tiéd a szó! – adta meg a szót vőlegények magához véve vaskos jegyzetfüzetét és kedvenc tollát.
- Tina, Sally, Kathleen, Morgan, Emma, Molly, Rebecca.
- Mers, a te ötleteid?
- Ria, Chloe, Molly, Arabella, Kira és Lynda.
- Tophy, te következel.
- Oké, szóval. Lehetne: Leah, Natalie, Molly, Dorothy, Caroline vagy Rachel.
- Már csak az én javaslataim vannak hátra, amik a következők: Elen, Elisabeth, Molly, Lisa és Gabriella.
- Ezzel meg is volnánk.
- Na, és apának mi a véleménye az összegzés után? – tolta Dave orra alá a jegyzeteket Kathy.
- Nagyon úgy fest Kicsim, hogy a lányunk a Molly nevet kapja első névként, mert arra mindenki szavazott. De a második névben tanácstalan vagyok. – bizonytalanodott el a leendő apuka.
- Mondjuk, mit szólnál a Molly Elenhez?
- MOLLY ELEN BUTHLER, nagyon nyerő név! – hangsúlyozta ki a nevet szavanként hatásszünetet tartva Christopher.
- Ha a bátyád nem siet megszerezni a szükséges papírokat, szegény kislányom, amikor májusban megszületik a Molly Elen Flyer nevet kapja. – nevetett fel Kathy.
- Na, na! Lassan testtel. – háborgott Dave.
- Szerintem is nagyon szép nevet választottatok, választottunk a lányotoknak. – vetette közbe Mary.
- Szerintem is tökéletes a mi kicsikénknek. – kontrázott David.
- Csak nekem tűnik úgy, hogy a Molly Elen hangzása nagyon hasonlít a MaryAnn-re?
- Tophy! Lelőtted a poént! – méltatlankodott a 8. hónapban járó kismama.
- Remek! Ez nekem fel sem tűnt. És megjegyzem kész őrültség! – háborodott fel MaryAnn.
- Semmi okod rá, hogy kiakadj. Nem rólad fogjuk elnevezni a gyerekünket. – nyugtatta barátnőjét Kathy.
- Még szerencse! Minden gyereket a családban és baráti körünkben nem keresztelhetnek a MaryAnn és Kate valamilyen változatával az már beteges lenne. – válaszolt a lány már nyugodtabban.
- Bocsi csajok, hogy közbe szólok, de nekem most el kell köszönnöm a kedves társaságtól, mert muszáj személyi védelmet biztosítanom egy rendezvényen. – pattant talpra a fiatalabb Buthler fiú.
- Szívem, ne haragudj, de nekem is mennem kell. – folytatta szemlesütve a bátyja is.
- Úgy volt, hogy ma nem dolgoztok. Mi nem is rendeztünk semmit, ahova mennetek kéne.
- Ti nem is. Ez az utolsó Collins Brothers-es munkánk. Későn végzünk, ne várjatok meg.
- Mintha valószínű lenne, hogy tudunk aludni, amíg nem értek haza. – durcáskodott Mary.
- Rohanok haza, amilyen gyorsan csak lehet. Szeretlek! – csókolta meg barátnőjét Chris és már ott sem volt.
- Öcsi, már megint felfaltad az összes mentolos rágómat. Esküszöm egyszer kinyírlak! – kiáltott testvére után bosszankodva David. Majd sietve búcsúzott menyasszonyától, majd ő is elhagyta a házat.
- Na, ezek szépen itt hagytak minket. – sóhajtott fel tehetetlenül Kate.
- Ebben az esetben, ebből a helyzetből kell kihoznunk a legtöbbet. Van is egy remek ötletem. Menjünk fel hozzám és csapjunk csajos estét, mint a régi szép időkben.
- Ez jó. De nem vagyok valami fürge mostanában, úgyhogy lehet, hogy csak több óra múlva sikerül felérnem a lépcső tetejére.
- Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára nálad. Most legalább megnézhetem milyen átalakításokat végzett nálad a bátyám és az építő vállalat csapata. – indult nevetgélve a hosszú lépcsősor felé Kate. Mire felért rendesen kifulladt.
- Atya Isten, mit műveltél te lány! Eddig sem volt valami nagy a konyhád, de most még főzőfülkének sem nevezném. Nincs akkora, hogy én a mostani állapotomban meg tudjak fordulni benne. – szörnyülködött a nappali felé kacsázva Kate.
- Én nem igazán használtam eddig sem azt a helyiséget, akkor miért foglalja feleslegesen a helyet, így most nagyobb lett a fürdőszoba, és lett szobámban dolgozósarok is. A kicsike kis nappaliban sokáig beszélgettek jelentéktelen apróságokról, és néha a munkáról is. …
- Pár évvel ezelőtt el tudtad volna képzelni a bátyámról, hogy óvodás csoportokat fog vendégül látni a birtokán, és lovas tábort indít? – terelte vissza a beszélgetést a családra Kathy.
- Őszintén? – Nem igazán, és most sem nagyon tudom elhinni.
- Olyan szívesen Dany-ékkel tartottam volna én is. De mivel lassan olyan vagyok, mint egy jól megtermett bálna, nem sok hasznomat vették volna a farmon. – vágyakozott öniróniával Kate.
- És valószínűleg Dave is idegösszeomlást kapott volna, ha a lovak közelébe mész.
- Az lehetséges. De a saját lovam, Spirit soha nem bántana.
- Őszintén be kell vallanom neked, mostanában egyre jobban hiányoznak a nyarak, amikor a farm hatalmas legelőin lovagoltunk naphosszat.
- Nekem is hiányzik, bár jobbjára csak Phoenix, és a kiscsikója Honey.
- Majd ha meg lesz a baba, rászedjük a fiúkat, hogy menjük ki egy hosszú hétvégére, és látogassuk meg Spirit-et és a családját. …
Később Mary összedobott egy könnyű salátát vacsorára, majd lekísérte Kathyt az emeletről, és mindketten nyugovóra tértek. Már éjfél is elmúlott, amikor a fiúk megérkeztek a munkából. Kat minden szándéka ellenére, már mélyen aludt, amikor David bement a hálóba. Mary pedig már nagyon a határán volt, hogy megadja magát az álmoknak.
- Szio Manó! Lezuhanyozom, és már itt is vagyok. – suttogott Mary fülébe mosolyogva Christopher, majd puszit nyomott a halántékára és elvonult a felújított fürdőszobába.
Visszaérve bemászott barátnője mellé, aki rögtön jóleső sóhajjal a mellkasára húzódott, majd felemelte a fejét és cinkos mosollyal csókra nyújtotta az ajkát.
- Ugye, nem vagy túl fáradt! Már nagyon régóta várok rád. – kúszott még közelebb a lány ezzel egyértelműen tudtára adva barátjának, mit szeretne.
- Tudod, hogy erre soha nem vagyok fáradt, ha ilyen szépen kéred. – nevetett fel a csókolózás előtt Christopher, majd kényelmesen magára húzta kedvesét. …
- Szio Manó! Lezuhanyozom, és már itt is vagyok. – suttogott Mary fülébe mosolyogva Christopher, majd puszit nyomott a halántékára és elvonult a felújított fürdőszobába.
Visszaérve bemászott barátnője mellé, aki rögtön jóleső sóhajjal a mellkasára húzódott, majd felemelte a fejét és cinkos mosollyal csókra nyújtotta az ajkát.
- Ugye, nem vagy túl fáradt! Már nagyon régóta várok rád. – kúszott még közelebb a lány ezzel egyértelműen tudtára adva barátjának, mit szeretne.
- Tudod, hogy erre soha nem vagyok fáradt, ha ilyen szépen kéred. – nevetett fel a csókolózás előtt Christopher, majd kényelmesen magára húzta kedvesét. …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése