15. Ünnepek családi körben
MaryAnn szerencsés megmenekülése után rekordsebességgel közeledett a karácsony. Ez az ünnep idén különösen nagy szervezőkészséget igényelt a lányoktól. Egy dologban teljen biztosak voltak, méghozzá abban, hogy a szentestét négyesben fogják eltölteni a lányok lakásán. Sylvia, a fiúk édesanyja elvállalta, hogy aznap Daniel nála várhatja a Jézuska érkezését.
24-én már délelőtt elkezdődött a nagy készülődés. Kathy a konyhában sürgött-forgott, a fiúk hozták be a hatalmas fenyőfát és állították a tartóba, majd Mary feladata lett a díszítés.
Délután 4-kor már minden ünnepi díszben pompázott.
- Kathy, kérlek, gyere ki legalább pár percre abból a párás, forró konyhából! A pulyka akkor is megsül, ha nem ülsz mellette. Például ide is telepedhetnél velem a kanapéra és megcsodálhatnád a legszebb Amerikában felállított karácsonyfát. – kiabált be a szomszédos helyiségbe incselkedő hangon Dave.
- Jó-jó, megyek, csak még… - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert David ölbe kapva kivitte a többiekhez.
- Hé, hé, tegyél le! Túl nehéz vagyok! – méltatlankodott hangosan Kathy, míg a díványhoz érve le nem telepedtek rá.
- Kicsim, egy cseppet sem vagy nehéz. Az orvos is azt mondta, hogy az 5. hónapban teljesen ideális a súlyod. – mosolyogta meg leendő menyasszonya aggályit Dave ölébe ülteteve, hatalmas kezével a lány gömbölyödő pocakját simogatva.
- Gyere, Katyus, megengedem, hogy te helyezd fel a karácsonyfa csúcsdíszét. – tolt egy széket a fenyőfa mellé Chris, majd kézen fogva felsegítette sógornőjét barátja mellől.
- Tesó, ugye te nem vagy egészen komplett? – nézett öccsére bosszúsan David.
- Most meg mi bajod van?
- Csak annyi, hogy Kate nem fog felmászni arra az ingatag székre! – jelentette ki a felbőszült szerelmes ellentmondást nem tűrően.
- Dehogy nem fogok. Nem vagyok porcelánból, és máskor is díszítettek karácsonyfát terhes nők. Én sem leszek kivétel. – makacskodott a székre Chris segítségével fellépve Kathy. Christopher, hogy megelőzze a bajt rögtön mögé lépett és megfogta a derekát, hogy megtámassza. Kate mit sem késlekedve nyújtózkodott a fenyőfa legmagasabb ága felé, hogy helyére illessze a csodálatos angyalkát, aztán visszahelyezkedett a talpára lábujjhegyen állásból.
- Jaj! – szökött ki a Katie száján a meglepett felkiáltás, amikor megérezte babája mozgását, kezét azonnal a hasára helyezte.
- Fly, mi történt? – Chrisy azonnal vedd le onnan. – esett kétségbe Mary. Ahogy Chris szorosan megfogta a lányt, hogy leemelje a magasból, furcsa dologra lett figyelmes. Máskor is sokat tette kezét a lány hasára, de csalódottan vette tudomásul, hogy soha nem érzett semmit. De most!
- Ez az, amire gondolok? – kérdezte fátyolos tekintettel Kathy-t már maga felé fordítva a földre téve Chris arcán üdvözült mosollyal.
- Bizony, az unokahúgod tudatta velünk, hogy ő is itt van. – mosolygott vissza Kate. Ekkor már három kéz ért a hasához valahol, a sajátján kívül. A pocaklakó szép szorgalmasan mindenkinek megmutatta milyen ügyesen tud rúgni.
Délután 4-kor már minden ünnepi díszben pompázott.
- Kathy, kérlek, gyere ki legalább pár percre abból a párás, forró konyhából! A pulyka akkor is megsül, ha nem ülsz mellette. Például ide is telepedhetnél velem a kanapéra és megcsodálhatnád a legszebb Amerikában felállított karácsonyfát. – kiabált be a szomszédos helyiségbe incselkedő hangon Dave.
- Jó-jó, megyek, csak még… - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert David ölbe kapva kivitte a többiekhez.
- Hé, hé, tegyél le! Túl nehéz vagyok! – méltatlankodott hangosan Kathy, míg a díványhoz érve le nem telepedtek rá.
- Kicsim, egy cseppet sem vagy nehéz. Az orvos is azt mondta, hogy az 5. hónapban teljesen ideális a súlyod. – mosolyogta meg leendő menyasszonya aggályit Dave ölébe ülteteve, hatalmas kezével a lány gömbölyödő pocakját simogatva.
- Gyere, Katyus, megengedem, hogy te helyezd fel a karácsonyfa csúcsdíszét. – tolt egy széket a fenyőfa mellé Chris, majd kézen fogva felsegítette sógornőjét barátja mellől.
- Tesó, ugye te nem vagy egészen komplett? – nézett öccsére bosszúsan David.
- Most meg mi bajod van?
- Csak annyi, hogy Kate nem fog felmászni arra az ingatag székre! – jelentette ki a felbőszült szerelmes ellentmondást nem tűrően.
- Dehogy nem fogok. Nem vagyok porcelánból, és máskor is díszítettek karácsonyfát terhes nők. Én sem leszek kivétel. – makacskodott a székre Chris segítségével fellépve Kathy. Christopher, hogy megelőzze a bajt rögtön mögé lépett és megfogta a derekát, hogy megtámassza. Kate mit sem késlekedve nyújtózkodott a fenyőfa legmagasabb ága felé, hogy helyére illessze a csodálatos angyalkát, aztán visszahelyezkedett a talpára lábujjhegyen állásból.
- Jaj! – szökött ki a Katie száján a meglepett felkiáltás, amikor megérezte babája mozgását, kezét azonnal a hasára helyezte.
- Fly, mi történt? – Chrisy azonnal vedd le onnan. – esett kétségbe Mary. Ahogy Chris szorosan megfogta a lányt, hogy leemelje a magasból, furcsa dologra lett figyelmes. Máskor is sokat tette kezét a lány hasára, de csalódottan vette tudomásul, hogy soha nem érzett semmit. De most!
- Ez az, amire gondolok? – kérdezte fátyolos tekintettel Kathy-t már maga felé fordítva a földre téve Chris arcán üdvözült mosollyal.
- Bizony, az unokahúgod tudatta velünk, hogy ő is itt van. – mosolygott vissza Kate. Ekkor már három kéz ért a hasához valahol, a sajátján kívül. A pocaklakó szép szorgalmasan mindenkinek megmutatta milyen ügyesen tud rúgni.
A nap további része nem is nagyon a karácsonyról, hanem inkább Kate és David születendő babájáról szólt. És ez folytatódott a következő napon is, amikor a társaság Sylvia- és Daniel Buthlerrel kiegészülve ellátogattak Radens ékhez, majd 26-án Flyer ékhez. Bár Fabioék csak most értesültek Kathy állapotáról, mégis Kate és Dave legtöbb ajándéka inkább a születendő gyereküknek szólt. Kaptak: kiságyat, bölcsőt, babaruhákat, baba figyelőt, hintaszéket, és mózeskosarat is többek között.
De mindközül a legszebb ajándékot David adta kedvesének. Az ünnepi vacsora után Dave felállt az asztaltól és így szólt:
- Mr. Flyer, Elmer! Engedje meg, hogy a mai csodálatos napon a vendégek előtt megkérjem Öntől kedves lánya kezét.
- Én neked adom, fiam, ha hajlandó hozzád menni, de ezt tőle kell megkérdezned. – biccentett mosolyogva az öreg családfő. David pedig annak rendje és módja szerint letérdelt Kathy lábai előtt.
- Ms. Flyer, megtisztelne azzal, hogy hozzám jön feleségül? – szegezte a kérdést választottjának a szerelmes fiú gyűrűt tartva kezében.
- A válaszom, igen, Mr. Buthler! Boldogan leszek a feleséged, azt hittem már sosem kérdezed meg. – hatalmas éljenzések közepette a jövendőbeli házaspár csókokkal pecsételték meg fogadalmukat. Mindenki gratulált a fiataloknak.
- Mr. Flyer, Elmer! Engedje meg, hogy a mai csodálatos napon a vendégek előtt megkérjem Öntől kedves lánya kezét.
- Én neked adom, fiam, ha hajlandó hozzád menni, de ezt tőle kell megkérdezned. – biccentett mosolyogva az öreg családfő. David pedig annak rendje és módja szerint letérdelt Kathy lábai előtt.
- Ms. Flyer, megtisztelne azzal, hogy hozzám jön feleségül? – szegezte a kérdést választottjának a szerelmes fiú gyűrűt tartva kezében.
- A válaszom, igen, Mr. Buthler! Boldogan leszek a feleséged, azt hittem már sosem kérdezed meg. – hatalmas éljenzések közepette a jövendőbeli házaspár csókokkal pecsételték meg fogadalmukat. Mindenki gratulált a fiataloknak.
Már sötétedett, amikor a 6 fős társaság hazafelé indult. Útjuk először a Buthler szülői házhoz vezetett, hogy letegyék otthon Sylviát. Hiába bizonygatták a fiatalok, hogy szívesen látják éjszakára, hogy ne kelljen egyedül lennie, de hajthatatlan volt. A fiúk még kicsit voltak, amikor férje egy tűzoltás során életét vesztette, azóta egyedül boldogul, és hajlandó senki segítségét elfogadni. Makacsul ragaszkodik önállóságához, akkor is, ha tudja, már nem fiatal és gyakran gyengélkedik is.
A két ünnep között főhőseink négyesben, vagy kettesben töltötték a párjukkal az időt. Hosszú romantikus estéket csaptak, vacsorával és gyertyafénnyel.
29-én este Kate és Dave kettesben maradtak a lakásban. Kathy szokásához híven ideje nagy részét a konyhában töltötte, hogy összeüssön valami 5 csillagos vacsorát. Amíg David gyorsan felfrissítette magát az étkezés előtt, menyasszonya már a terítéssel foglalatoskodott az étkezőben.
- Foglalj helyet, máris hozom az első fogást! – jelentette be ünnepélyes hanggal Kathy, amikor Dave átöltözve megjelent az étkező bejárataként szolgáló boltív alatt és már el is tűnt a konyhában.
- Cica, minden nagyon csodás, de jobban örülnék, ha téged is láthatnálak, nem csak a csinos kis hátsódat, amikor rohangálsz. – méltatlankodott David, amikor jövendőbelije háromszor-négyszer ugrott fel étkezés közben, és szaladt a konyhába.
- Ne haragudj, szívem! Azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen. Olyan ritkán van alkalmunk kettesben, nyugalmasan megvacsorázni itthon. – panaszkodott kislányosan lebiggyesztett ajkakkal Kate.
- Még egy perc türelem, és hozom a tortát. – kisvártatva meg is érkezett a kezében óriási méretű emeletes tortát tálcán egyensúlyozva a lány.
- Kathy, az Isten szerelmére! Mi a fenét művelsz! Nem emelgethetsz több kilós édességeket a te állapotodban. Add nekem ezt az izét! – kiáltott rá megrökönyödve a látványtól David. Majd megszabadította kedvesét a súlyos tehertől, és dühösen tajtékozva tette az asztal közepére.
- Teljesen elment az eszed! Nem veszélyeztetheted az életeteket egy hülye vacsora miatt! – ordított magából kikelve még mindig.
- De… de én csak… - fogott bele a magyarázkodásba Katie, de látta ezzel most semmire sem megy és már ő is kezdte elveszíteni a türelmét.
- Semmi de! Nem lehetsz ilyen felelőtlen! Hát nem éreted, nem veszíthetlek el! – rogyott le az asztalfőre erőtlenül Dave.
- Őszintén David, nem értem mi bajod van. Az elmúlt hónapokban úgy viselkedsz, mint egy eszelős. Nem engeded, hogy egyedül kitegyem a lábamat a lakásból, akár mit csinálok, mindent kritizálsz, és minden kisebb fejfájásnál, vagy fáradságnál orvoshoz akarsz cipelni. Én nem az egyik céges ügyfeled vagyok, akit védened kell, és nem tud felelősséget vállalni a tetteiért, hanem a menyasszonyod.
- Unom már, hogy úgy basáskodsz körülöttem, mintha 5 éves lennék. – ordította még Kate vőlegénye arcába, majd sarkon fordult és elvágtatott a hálószoba irányába. Az ajtó hangos csattanással vágódott be mögötte. Zokogva borult az ágyra, még barátja szelíd kopogására sem reagált.
- Kicsikém, ne haragudj rám. Ígérem, megpróbálok megváltozni. De csak azért vagyok veled ilyen, mert nem akarlak elveszíteni. – kezdte halkan letelepedett az ágy szélére, tehetetlenül hajába túrva.
- De hiszen nem veszítesz el, én itt vagyok veled, és itt is maradok. – fogta meg szerelme kezét szipogva mellé bújva Kathy.
- Tudom, de a félelmeimen nem tudok úrrá lenni. Te már elveszítettél egy babát, így veszélyeztetett kategóriába tartozol. Nekem pedig a volt feleségem, Sally valami makacs fertőzést kapott és terhessége nagy részét a kórházban kellett töltenie, hatalmas fájdalmakkal, vagy eszméletlenül a gyógyszerektől, és végül belehalt a szülésbe.
- Nem tudnám elviselni, ha elveszíteném bármelyikőtöket is. – sírta el magát a végére Kate-et ölelve David.
- Ó, Dave! Ezt nem tudtam. Jól vagyok, vagyunk, hidd el, egyikünket sem fogod elveszíteni. Boldog család leszünk, megígérem.
- Sally esete egyedi és tragikus. Most csak a szép dolgokra kell koncentrálnod, és meglátod minden rendben lesz. –próbálta vigasztalni eddig sose látott elkeseredett állapotban lévő párját Kate. …
29-én este Kate és Dave kettesben maradtak a lakásban. Kathy szokásához híven ideje nagy részét a konyhában töltötte, hogy összeüssön valami 5 csillagos vacsorát. Amíg David gyorsan felfrissítette magát az étkezés előtt, menyasszonya már a terítéssel foglalatoskodott az étkezőben.
- Foglalj helyet, máris hozom az első fogást! – jelentette be ünnepélyes hanggal Kathy, amikor Dave átöltözve megjelent az étkező bejárataként szolgáló boltív alatt és már el is tűnt a konyhában.
- Cica, minden nagyon csodás, de jobban örülnék, ha téged is láthatnálak, nem csak a csinos kis hátsódat, amikor rohangálsz. – méltatlankodott David, amikor jövendőbelije háromszor-négyszer ugrott fel étkezés közben, és szaladt a konyhába.
- Ne haragudj, szívem! Azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen. Olyan ritkán van alkalmunk kettesben, nyugalmasan megvacsorázni itthon. – panaszkodott kislányosan lebiggyesztett ajkakkal Kate.
- Még egy perc türelem, és hozom a tortát. – kisvártatva meg is érkezett a kezében óriási méretű emeletes tortát tálcán egyensúlyozva a lány.
- Kathy, az Isten szerelmére! Mi a fenét művelsz! Nem emelgethetsz több kilós édességeket a te állapotodban. Add nekem ezt az izét! – kiáltott rá megrökönyödve a látványtól David. Majd megszabadította kedvesét a súlyos tehertől, és dühösen tajtékozva tette az asztal közepére.
- Teljesen elment az eszed! Nem veszélyeztetheted az életeteket egy hülye vacsora miatt! – ordított magából kikelve még mindig.
- De… de én csak… - fogott bele a magyarázkodásba Katie, de látta ezzel most semmire sem megy és már ő is kezdte elveszíteni a türelmét.
- Semmi de! Nem lehetsz ilyen felelőtlen! Hát nem éreted, nem veszíthetlek el! – rogyott le az asztalfőre erőtlenül Dave.
- Őszintén David, nem értem mi bajod van. Az elmúlt hónapokban úgy viselkedsz, mint egy eszelős. Nem engeded, hogy egyedül kitegyem a lábamat a lakásból, akár mit csinálok, mindent kritizálsz, és minden kisebb fejfájásnál, vagy fáradságnál orvoshoz akarsz cipelni. Én nem az egyik céges ügyfeled vagyok, akit védened kell, és nem tud felelősséget vállalni a tetteiért, hanem a menyasszonyod.
- Unom már, hogy úgy basáskodsz körülöttem, mintha 5 éves lennék. – ordította még Kate vőlegénye arcába, majd sarkon fordult és elvágtatott a hálószoba irányába. Az ajtó hangos csattanással vágódott be mögötte. Zokogva borult az ágyra, még barátja szelíd kopogására sem reagált.
- Kicsikém, ne haragudj rám. Ígérem, megpróbálok megváltozni. De csak azért vagyok veled ilyen, mert nem akarlak elveszíteni. – kezdte halkan letelepedett az ágy szélére, tehetetlenül hajába túrva.
- De hiszen nem veszítesz el, én itt vagyok veled, és itt is maradok. – fogta meg szerelme kezét szipogva mellé bújva Kathy.
- Tudom, de a félelmeimen nem tudok úrrá lenni. Te már elveszítettél egy babát, így veszélyeztetett kategóriába tartozol. Nekem pedig a volt feleségem, Sally valami makacs fertőzést kapott és terhessége nagy részét a kórházban kellett töltenie, hatalmas fájdalmakkal, vagy eszméletlenül a gyógyszerektől, és végül belehalt a szülésbe.
- Nem tudnám elviselni, ha elveszíteném bármelyikőtöket is. – sírta el magát a végére Kate-et ölelve David.
- Ó, Dave! Ezt nem tudtam. Jól vagyok, vagyunk, hidd el, egyikünket sem fogod elveszíteni. Boldog család leszünk, megígérem.
- Sally esete egyedi és tragikus. Most csak a szép dolgokra kell koncentrálnod, és meglátod minden rendben lesz. –próbálta vigasztalni eddig sose látott elkeseredett állapotban lévő párját Kate. …
Másnap négyesben készülődtek a Happy Dreams rendezvénytermében tartandó zártkörű szilveszteri bulira. Több mint 50 meghívottat vártak az ünnepségre. Természetesen jelen lesz a Radens, Flyer, Buthler család teljes létszámmal, a HD, és SM dolgozói meghívottaikkal együtt, és rengeteg kedves barát.
A buli, mint a Happy Dreams-es lányok minden rendezvénye ez is fergetegesen sikerült. Az évbúcsúztató koktél partinak az újév első napján reggel 6-kor ért véget. Minden vendég jól eső nyugalommal hajtotta álomra fejét a hajnali órában.
A hőseink még nem is sejtették a 2012-es év mennyi izgalmat tartogat számukra. …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése