20. fejezet

A megfelelő zenénél láthattok képeket is a Westlife együttesről.
Jó olvasást!
Pusz mindenkinek, Fly!


20. Kettős menyegző/ avagy a lányok nagy napja

Június 3-án ragyogóan sütött a nap, mintha tudta volna, milyen jeles ez a nap. A hagyomány betartása szerint a fiúk az utolsó éjszakát a saját legénylakásukban töltötték.

- Nem értem, miért nem maradhattak itt a vőlegények? – kérdezte a reggeli készülődés közben elmerengően mosolygó barátnőjét a másik menyasszony.
- Mindig szerettem a hagyományok szerint megtartott esküvőket. Annak valahogy megvan a varázsa.  – válaszolt Mary.
- Varázs ide, vagy oda, alig tudtam aludni a múlt éjszaka abban a hatalmas franciaágyban egyedül. – „kötötte az ebet a karóhoz” Kate továbbra is.
- Á, most már értem, miért vagy ilyen morcos a kedves menyasszony az esküvője napján. – vigyorgott a duzzogó Kathy-re mindentudóan Mary.
- Flanny, kélek! Ez egyáltalán nem vicces. Nézz rám! Az alváshiány miatt olyan karikák vannak a szemem alatt, hogy a világhírű sminkesednek is meggyűlik a baja az eltüntetésükkel.
- Túlságosan borúsan látod a helyzetet, drága Fly!
- Ez nem így van!- Te is csak azért nem vagy ideges, mert a terhességi hormonjaid csak boldogsággal töltenek fel. Még emlékszem, hogy hogyan van ez, és neked még reggeli rosszulléteid sincsenek, hogy elrontsák egy kicsit a kedved.
- Ne duzzogj! Pár órán belül mind ketten Mrs. Buthler-ek leszünk. – fejezte be MaryAnn boldogan.
- Azt hiszem, ebből még adódhat kisebb-nagyobb problémánk legalábbis eleinte a cégnél. – nevetett fel Kathy is, ahogy kezdett benne engedni a feszültség.
- Na, persze, még a névtáblámat is át kell íratni. – borult el újra Kathy hangulata.
- Emiatt ne följön a fejed, az enyémet is.
- A tieddel nem sok munka lesz, csak oda biggyesztenek egy kötő jelet és mögé írják, hogy Buthler. És kész. De az enyémeket, mind ki kell cseréltetni, mert el kell róluk távolítani a Flyer vezetéknevet, és helyette a Buthler-t kell ráírni.
- Nem értem miért panaszkodsz. Te ragaszkodtál, hozzá, hogy ne legyen egyforma a vezetéknevünk, és te teljesen fel akartad venni a férjed nevét.
- Ez így van, mert irtó hülyén hangzik, nehéz kimondani és ráadásul rettenetesen hosszú lenne az, hogy Kate Eve Flyer-Buthler. Így legalább lesz Mrs. Radens-Buthler, és Mrs. Buthler. …

A készülődés további részében nem volt idejük további beszélgetésre. Villámgyorsan elrepült a délelőtt. Rohamosan közeledett a délután 3 óra. A feldíszített autók is megérkeztek a sofőrökkel, amelyben majd a menyasszonyok, és a vőlegények fognak utazni. Sikerült szerezni, nagy kutató munka során, két teljesen egyforma Mercedes-t, egy hófehéret és egy feketét. Kathy már magára öltötte a fehér, lila rózsákkal díszített hosszú, uszályos ruháját, és Mary is felvette a lila „tanú-ruháját”. Már mindenki indulásra készen várt a nappaliban, vagy már a templomban várakoztak az „egyes-számú Buthler vőlegénnyel”. Halk kopogás után Kate apukája lépett be a várakozó szobába, ahol a felesége, Eve, már lányuk fátylát segítette feltűzni.
- Ugye mind kettőtöknek meg vannak, az elengedhetetlen esküvői kellékei? – kérdezte a Flyer anyuka.
- Természetesen. – válaszolt először Mary.
- Van kék, régi, új és kölcsönkapott dolgunk is. – folytatta Kate.
- A gyerekek? – nézett tanácstalanul apjára az ara.
- Nyugalom kicsim. A lehető legjobban vannak, már mind a ketten a templomban. Dany, az apjával ment el, már úgy fél órával ezelőtt. Molly pedig Sylviával van. Nincs miért aggódnod.
- Jaj, Elmer! El sem hiszem, hogy a mi kicsi lányunk férjhez megy. – pityeredett el Flyer mama meghatódottan végignézve menyasszonyként pompázó egyetlen lányán.
- Anya, ne sírj! Semmi nem fog változni. Ez után is a ti lányotok leszek, csak egy igazi Buthler feleség is egyben. – ölelte meg mamáját szeret teljesen Kathy.
- Fly! Azt hiszem, itt az ideje, hogy induljunk, ha csak nem akarod nagyon megvárakoztatni az oltár előtt várakozó vőlegényedet. – szúrta közbe, oldva a hangulatot Mary.
- Azt semmi esetre sem akarom. Induljunk! …

A hatalmas székesegyház széles kétszárnyú ajtaján belépve Kate teljesen elámult a Mary és Nicole által megálmodott díszítés láttán. De nem sokáig gyönyörködött a terem szépségében, tekintetét fogva tartotta David szerelmesen csillogó barna szeme. Apja karján lassan lépkedett egyre közelebb a Mendelssohn: Nászinduló dallamára. A pap elmondta szokásos szövegeit és a pár is elmondta fogadalmát egymás kezét fogva és szerelmesen elveszve a másik szemében.

Kathy kezdte: - „Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.” /Heltai Jenő/

Majd David folytatta: - „Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.” /Vörösmarty Mihály/

         Majd a pap vette ismét magához a szót.
- Először téged kérdezlek David Jason Buthler, akarod-e az itt megjelent Kate Eve Flyer-t hites feleségedül, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen. - hangzott a határozott válasz.
- És te Kate Eve Flyer, akarod-e az itt megjelent David Jason Buthler-t hites férjedül, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen. - felelte Kate is.
A gyűrűcsere alatt egy népes gyerekkórus adta elő az „If you i can Dream” című dalt. Majd Dorian Flyer egy profit meghazudtoló módon szavalt részleteket a Szeretet himnuszából.

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek. …
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik…
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!”

            A hitvesi csók elcsattanása után, Kathy és Dave már, mint férj és feleség lépett ki a katedrális kapuján és együtt szálltak be a fekete Mercedesbe. Kate és Mary villámgyors átöltözése után, még szusszanásnyi idejük sem maradt, máris kezdetét vette a polgári esküvő, ahol az újdonsült Buthler házaspár csak megerősítette az isten színe előtt tett fogadalmukat. A szertartás menete, majdnem teljesen megegyezett az egyházi ceremóniáéval. Mary és Chris helyét a tanúk személyében, átvette Fabio és Lucy Kathy-ék mellett. MaryAnn és Christopher mellett pedig Kristin és Lucas Radens, Mary testvérei teljesítették ezt a nemes feladatot. A „kettes-számú Buthler” pár is elmondta a fogadalmát.

Mary: „ A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.”

Majd Chris is meg tette jövendőbelije felé ezt a gesztust, ami a vendégsereg elismerését és meglepődést váltotta ki.

 „Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem, szeretlek!” /Ady Endre/

         Miután a Daniel által őrzött gyűrűk átadásra is megtörtént, mikrofonhoz lépett a menyegző két vendégművésze: Lorna Want és Andrew Bevis, akik a Rómeó és Júlia musical turnéja keretében érkeztek Floridába, az angliai fővárosból. És előadták a darabban szintén az esküvőn elhangzó szerelmi duettet, ami a „These are my Rivers” címet viseli. Majd a szenvedélyes csókok elcsattanása és a gratulációk után a friss házasok Wagner nászindulójának zenéjére hagyták el vendégeikkel kisérve a városháza házasságkötő termét. Ki lépve az épületből hatalmas ováció és véget nem érő rizs, rózsaszirom eső fogadta a két párt. …

       4 óra körül járhatott az idő, amikor a kb. 100 fős vendégsereg megérkezett a Sunny Hotel-be. Ahol Lucas, mint Násznagy köszöntötte az egybegyűlteket. Majd miután minden jelenlévő megtalálta a helyét a pazarul megterített asztalok mellett, kezdetét vette az ünnepség. Először az örömszülőket köszöntötték egy kedves kis versikével és virágcsokorral a gyerekeik.
- „Minden Oscar díj átadáson kiderül, hogy még a legnagyobb sztároknak is vannak szüleik.
Szülők, akik ott izgulnak az első lépéseknél,
Szülők, akik halálfélelmüket legyőzve vesznek bringát a gyereknek,
Szülők, akik erőn felül segítenek, és akiket kamaszos lendülettel utasítanak vissza.
Szülők, akik a ballagáson, a díjkiosztón és a sporthírek alatt büszkén morzsolnak el egy könnyet.
És szülők, akik a színfalak mögé húzódva drukkolnak most itt is.
Legyen ennek a mai napnak néhány perce, amikor a színfalak mögül sztárokként léphetnek elő a szülők, néhány másodperc, amikor nekik szól az ováció, amikor őket ünnepeljük:
a mennyasszonyok szüleit Caroline- és Johnathan Radens-t, Eve-és Elmer Flyer-t, valamint vőlegények édesanyját, Sylviát és James Buthler-t, aki sajnos ma már nem lehet velünk. Szívből köszönünk mindent, amit értünk tettetek!” – szinte mindenki könnyekig meghatódott e szavak hallatán, még maguk a már házasságra lépő „gyerekek” is. A felemelő pillanatok csillapodása után újra Lucas vette magához a szót.
- Szeretném színpadra szólítani az este első vendég művészeit, akik floridai turnéjukat szakították meg a kedvünkért. Szóval nem is húzom tovább az időt, fogadjátok szeretettel, a londoni Rómeó és Júlia musical előadás főszereplőit: Lorna Want-tet és Andrew Bevis-t, akik már az esküvőn is hallott duettet adják elő, majd meghallgathatjátok, a darab másik sikerdalát, a „Kings of the World”-öt, Andrew, valamint Rachid Salitz és Matt Dempsey előadásában. Jó szórakozást! – adta át a helyét a színpadon a sztároknak Luke. Még szinte ki sem hűlt a taps, amikor másik népes csoport vette át a szórakoztató szerepet. Történetesen Kathy egyik kedvenc együttese a Westlife kiegészülve, egy hatalmas gyerekkórussal, vokalistákkal és táncosokkal.
- Köszöntök minden kedves vendéget, de legfőképpen a két ifjú párt! – lépett a mikrofonhoz a csapat frontembere, Shane.
- Kislányok, már ide sem jöttök megölelni! Megsértődöm ám. – poénkodott a lányok asztala felé tekintve. Majd egy szempillantás alatt mind a két ara a színpadon termett Shane Filan ölelő karjaiban.
- Na, jó azért ne fojtsatok meg, még rengeteg olyan dalt kell elénekelnem nektek, amik nagyon kedvesek számotokra.
- Nem is vagyunk már olyan kislányok, igaz? – nyomott cuppanós puszit a férfi arcára önelégülten vigyorogva Kathy.
- Nem-nem vagytok azok. Kár hogy ez nem előbb jutott eszembe, akkor a mai napom valamelyikkőtök hozzám jött volna feleségül. De erről sajna lecsúsztam. – szontyolodott el egy pillanatra a mindig vidám Shane.
- Ne bolondozz! Tudod, hogy szeretünk, bár gyakrabban is meglátogathatnál minket. – ölelte meg újra Mary szeretettel az együttes vezetőjét. …

- Legelőször is fogadjátok sok-sok szeretettel Kat kedvenc számát, a „You raise me up”–ot. – folytatta miután a lányok visszamentek a férjeik mellé.
-Majd elhangzik még:
Az Aladdin meséből „ A Whole new World” duett, amiben a csodálatos Magen  Collins lesz a partnerem, aki több éve Kat tanítványa a Rooseveltben, ezen kívül musical-ének szakos egy neves musical akadémián. – vezényelte tovább a műsort Shane.
- Aztán még mindig maradunk Disney-nél, egy teljes blokk erejéig, melynek dalai: „Open your eyes to love”, „The Day i fall in Love”, „Wonderful you”, „Love will find a way”, és a „If you i can Dream”. …

- Utána jön a saját, és kölcsönvett számainkból egy kis ízelítő: „I have a Dream”, „My love”, „If i let you go”, „Close your eyes”, „I lay my love on you”, „Evergreen”. …

- És végül, de nem utolsó sorban Mary kedvence: a „Right here Waiting  for  you”.  - a vendégek ilyen dallamok hallatán, nem nagyon tudtak és akartak a helyükön üldögélni, hanem maguk is a táncra perdültek. Az első tánc az ifjú pároké volt, majd ők is folytatták párt cserélve, majd már szinte mindenki táncolt.  És lelkesen tapsolt a műsorszámok végén.
- Evvel a dallal szeretnénk jó étvágyat a vacsorához és további jó szórakozást kívánni a társaságnak az est további részére. – köszönt el végül Shane.
- Rendben, köszönjük szépen! De ugye tudod, hogy nem mentek sehová. - lépett a csapat mellé MaryAnn.
- Teljesen úgy beszélsz, mint Kat. De természetesen maradunk, megkaptuk a meghívót és köszönjük!
- Igazán nincs mit. Mulassatok jól! - fejezte be mondandóját Mary.

A párjainkra vacsi előtt várt még egy átöltözés. Mire visszaérkeztek furcsa csend honolt a vendégek között, és mindenki egy emberként a hallt és a rendezvénytermet összekötő ajtóra meredt. Kathy oda intette az egyik kisegítő hostess-t, hogy érdeklődjön a rendzavarásról.
- Mondja, kedves... Karen, mi történik ott? - mutatott a vitatkozó társaság felé.
- Ne haragudjanak, de nem tudtuk megakadályozni, hogy egy bizonyos Stella Swenson nevű hölgy bejöjjön. Azt állítja... - szerencsétlen megszeppent lány nem tudta befejezni, mert David vöröslő fejjel ordítozva indult meg, hogy egymaga penderítse ki a betolakodót.
- Nem tudom elhinni, hogy a megnyitón történtek után, még van képe ide pofátlankodni az esküvőnkre. - bosszankodott Christopher fojtott hangon, míg Mary-t és Kathy-t visszakísérte az asztalukhoz, ahol Sylvia és Dany már nem nagyon tudott mit kezdeni a nyűgösködő Molly-val.
- Gyere, kicsim! Nincs semmi baj, apa is mindjárt visszajön. - ringatta kislányát pajzsként magához szorítva Kate. E közben a másik oldalon Fabio intett a zenészeknek, hogy folytassák a játékot, majd intézkedett, hogy kezdjék meg a vacsora tálalását. Lucas, Fabio és a helyzetet gyorsan felismerő kisegítő személyzetnek köszönhetően a hangulat hamarosan visszatért. …

            Az étkezés végeztével a megszokott mederben folytatódott tovább az ünnepség. A desszert felhozatala előtt, az ünnepélyes tortafelvágás következett. Amikor MaryAnn és Christopher közösen kezükbe fogták a tortavágó kést Mary hirtelen szörnyen megszédült és a következő másodpercben minden elsötétedett körülötte. A váratlan esemény mindenkit megdöbbentett, de hála az égnek MaryAnn hamar magához tért, és amikor férje orvost akart hívni akkor nagyon közel hajolt hozzá és súgott neki egy nagyon fontos dolgot.
- Nem kell orvos, semmi bajom. Jól vagyok. Persze meg akartam várni a nászajándékod leleplezésével a nászéjszakánkat, de nem birok tovább várni. Ez lesz a megfelelő pillanat.
- Akkor ne csigázz, mi lenne az a nagy titok? – tette le a kést Chris a kezéből, és kérdőn még mindig kicsit sápatag felesége felé fordult.
- Jó elmondom, de december előtt nem kaphatod meg. – titokzatoskodott tovább Mary már útban vissza az asztaluk felé.
- Ez nem igazság, akkor… - kezdett el duzzogni a férj, de MaryAnn beléfojtotta a szót.
- Gyereket várok!
- Hogy mondtad? – nézett rá Chris hitetlenkedve.
- Nem kevesebb, mint 5 hónap múlva gyerekünk fog születni. – nevetett Mary férje hitetlenkedő, döbbent arckifejezésén. Aztán lassan megvilágosodott, és mielőtt MaryAnn reagálhatott volna felkapta a levegőbe és körbe forgatta boldogan kacagó feleségét, majd kikapta Lucas kezéből a mikrofont és világgá kürtölte az örömhírt.
- Apa leszek!!! – ordította üdvözült mosollyal az arcán. Bejelentését hangos éljenzés és gratulációk követték. Az asztalnál családja körében üldögélő Kate csak mosolygott az események alakulásán.
- Te tudtál róla ugye? – mosolygott feleségére Dave.
- Hát persze, hogy tudtam, hiszen én vagyok a legjobb barátnője.  – mosolygott vissza az újasszony is.
- Apuci, most Mary és Chris bácsi babája az én kistestvérem lesz, mint Ellie? – kérdezte őszinte gyermeki érdeklődéssel Daniel.
- Nem, kicsim. Mary babája a te unokatestvéred lesz, úgymint Bella és Lizzy. – válaszolt nevetve Kate.
- Jó. – egyezett bele a magyarázatba Dany, majd el is futott a többi gyerekhez játszani.
- Te is észrevetted, hogy Dan szinte mindenben utánozni akarja az apukádat? A lányunkat is csak ők szólítják Ellie-nek a családból. – vélekedett fiát tekintetével kisérve David.
- Nekem is feltűnt. De szerinted ez baj? – kérdezett rá morcosan Kathy.
- Dehogy is, kicsim! Ez nagyon jó dolog. Az édesapádnál jobb nagyapát és példaképet keresve sem találhatnék a fiamnak. Ezért csak hálás lehetek. – hajolt csókra Kate-hez a férje.
- Nagy örömmel tölt el, hogy így gondolod. – fejezte éppen akkor mondandóját Kate, amikor Chris melléjük huppant.
- Hallottátok a nagy hírt? Apa leszek!
- Meggyőződésem, hogy az egész állam hallotta. – vigyorgott sógorára Kathy.
- Tudom, hogy altatod a mi kis tündérkénket, de nem foghatnám egy kicsit, csak míg Manóka vissza nem jön. – nézett Chris esdeklő kiskutya szemekkel a sógornője karjában laposakat pislogó unokahúga felé.
- Dehogynem, ha megígéred, hogy miután elaludt elviszed és lefekteted a kisszobába, amit a kicsiknek alakítottunk ki.
- Igenis Tábornok! – vette át nevetve a kislányt szakszerűen Christopher.
- Oda nézz! Mit látok kisfiam, csak nem gyakorolsz? – mosolygott mindentudóan a visszaérkező MaryAnn mellett anyósa, Sylvia.
- Jaj, anya! –nyafogott az óriásira nőtt fiú. – Tudod, hogy nem tudok ellenállni Mollyka csáberejének.
- Áh, szóval így állunk. Én már nem is vagyok elég jó neked, ezért kikezdtél a fiatalabbal? – incselkedett férje mellé kuporodva Mary.
- Hát persze ez csak természetes. – mosolygott kajánul Christopher.
- Bocsi, hogy beleszólok első házastársi vitátokba, de… Mary találkoztál már a Görögországból hazajött rokonokkal?
- Ja, és azt hiszem, a lányomra rá férne egy tiszta pelenka. – vetett véget a szócsatának Kathy.
- Igen, már váltottam is pár szót Mandy-vel és Alexis-szel. Szinte hihetetlen, hogy a kedvünkért mindannyian haza utaztak.
- Azt hiszem, ez a nagyszabású esküvő jó alkalom volt nekik, hogy hosszú idő óta először újra hazalátogathassanak.
- Igen valószínűleg igazad van. – vélekedett MaryAnn is.
- Ugye, amit a pelenkáról mondtál az csak egy vicc? – tartotta el magától a kicsit Chris, és úgy nézett rá, mintha egy időzített bombát tartana a kezében.
- Nyugi öcsi, nem robban. – vigyorgott a bátyja megszabadítva öccsét a traumától átvette a kislányt.  …
Később Mary átvette bátyja kezéből a mikrofont és további szavait középpontba kerülve a vendégekhez intézte.
- Gondolom többségetek, többségük tisztában van vele, hogy pontosan egy hónap múlva lesz a Kathy 26. születésnapja, ezért készültünk neki egy kis meglepetéssel.
- Kedves, Fly! Kérlek, fáradj ide mellém, mert a meglepetésed csak úgy teljes, ha te is dolgozol egy kicsit érte. – titokzatoskodott a barátnő.
- Tisztelt vendégeink! Fogadják szeretettel a színpadon, az újra összeállt „Dreamers” (Álmodozók) együttest! – jelentette be Mary, majd a függöny szétgördülése után már Kathy is látta a hangszerek mögé helyezkedett egyetemi zenekar tagjait.
- Engedjétek meg, hogy név szerint is bemutassam az együttes tagjait. – folytatta.
- A doboknál: Richard „Rich” Robinson, gitár és ének: a bátyám, Lucas, billentyűs hangszereken játszik és énekel: Trevor Miller, és végül, de nem utolsó sorban ének: Nicole White, és Kate Flyer.
            Ezek után a hangulat a tetőfokára hágott és hajnalig tartott a mulatozás.