Születésnap - Vajon ki-kivel van?/avagy egy újabb buli Buthler módra
Az elkövetkező négy nap villámgyorsan elrepült. Szépen lassan minden vendég-családtag megérkezett Miamiba. A nagyiék öten érkeztek, Mary szüleivel kiegészülve, Dorian viszont egyedül, mint mindig. Fabio és Annie magukkal hozták a lányaikat udvarlóikkal és a fiúk szüleivel együtt, akik nem mások, mint Nadin és Shane. Furcsa fintora az életnek, hogy még a birtokon is együtt élnek mindannyian. Lucas családja és bővült az elmúlt években Olive-val iker lányaik születtek 5 évvel ezelőtt, Amanda (Mandy) és Amber (Amy), és természetesen Gillian sem jött egyedül a bulira, kísérője: Michael Robinson egy szemtelenül jóképű fiatalember volt. Lucy, azóta elvált Thomas-tól, most új barátjával érkezett. Kristinék négyen tették tiszteletüket az ünnepségen, családjuk kiegészült Jeremy barátnőjével: Lyla Stone-nal.
Amikor szinte utolsóként a „nagy” Radens család is befutott Kathy már tűkön ült.
- Mi a fene tartott ennyi ideig? Nem találtatok ide a szomszédos kerületből? – fogadta őket a házigazda tetetett felháborodással.
- Igazán vicces vagy, David, de mint tudjátok, két 5 éves lánnyal kell megküzdenünk minden indulás előtt, és az nem valami egyszerű. – válaszolt kifulladva Liv.
- Végre! Gyertek beljebb, már csak rátok vártunk. – köszöntötte őket Kate is kedvesen.
- Greg bácsi! – visította Lara átvágva a nappaliban lévő embertömegen repült nagybátyja várakozó karjaiba.
- Szia, Nagylány! – a lány a megszólítástól szinte a föld felett lebegett örömében.
- Sziasztok, keresztanyu és keresztapu! Szia, Gil és szia, neked is. – tekintett a már megérkezett ünnepelt Lucas lánya mellett vigyorogva álldogáló fiúra.
- Szép jó napot! Michael Robinson vagyok, Gillian barátja. – nyomta meg kelleténél jobban a kapcsolatukra utaló szót szemtelenül.
- Örvendünk! – vetette oda félvállról a köszöntést Daniel. Mérhetetlenül zavarta ez a fickó, de magában sem tudta volna megfogalmazni, hogy miért, de már attól is kiverte a víz, hogy milyen birtoklóan tette lapát kezeit Gilly törékeny vállára.
- Dany viselkedj! Ő is a vendégünk. – szólt rá fiára suttogós hangon Kathy, amikor észrevette hogyan méregeti Gil kísérőjét.
- Oké, jó leszek! – emelte fel megadóan a kezét a szólított.
- Ajánlom is, ez a húgod napja. – tette még hozzá Kate, majd sietve távozott a konyha felé.
- Mi a fene tartott ennyi ideig? Nem találtatok ide a szomszédos kerületből? – fogadta őket a házigazda tetetett felháborodással.
- Igazán vicces vagy, David, de mint tudjátok, két 5 éves lánnyal kell megküzdenünk minden indulás előtt, és az nem valami egyszerű. – válaszolt kifulladva Liv.
- Végre! Gyertek beljebb, már csak rátok vártunk. – köszöntötte őket Kate is kedvesen.
- Greg bácsi! – visította Lara átvágva a nappaliban lévő embertömegen repült nagybátyja várakozó karjaiba.
- Szia, Nagylány! – a lány a megszólítástól szinte a föld felett lebegett örömében.
- Sziasztok, keresztanyu és keresztapu! Szia, Gil és szia, neked is. – tekintett a már megérkezett ünnepelt Lucas lánya mellett vigyorogva álldogáló fiúra.
- Szép jó napot! Michael Robinson vagyok, Gillian barátja. – nyomta meg kelleténél jobban a kapcsolatukra utaló szót szemtelenül.
- Örvendünk! – vetette oda félvállról a köszöntést Daniel. Mérhetetlenül zavarta ez a fickó, de magában sem tudta volna megfogalmazni, hogy miért, de már attól is kiverte a víz, hogy milyen birtoklóan tette lapát kezeit Gilly törékeny vállára.
- Dany viselkedj! Ő is a vendégünk. – szólt rá fiára suttogós hangon Kathy, amikor észrevette hogyan méregeti Gil kísérőjét.
- Oké, jó leszek! – emelte fel megadóan a kezét a szólított.
- Ajánlom is, ez a húgod napja. – tette még hozzá Kate, majd sietve távozott a konyha felé.
Már jócskán délután járt az idő, és az ajándékozás is megtörtént. Mindenki csendben beszélgetett, eszegetett, iszogatott. A torta még váratott magára. Kathy törekedett rá, hogy minden a lehető legcsodálatosabb legyen. Egy percre sem állt meg, annak ellenére, hogy már jócskán érezte, hogy fogytán az ereje.
- Mammma, mamma! – szólongatta Andrew szoknyája szélét szorongatva.
- Mi az, kicsim? – hajolt le a kis örökmozgóhoz.
- Mikoj ehetünk olyan nagy kejek sütit, ami a konyhában van?
- Nem sokára. Menj vissza játszani a többiekkel, anya pedig elmegy a konyhába, és behozza a sütit. Jó lesz?
- Igen, szupej! – viharzott el kacarászva a játszószoba felé a fiúcska.
- Hohó, fiatalember, lassan! – lépett el előle mosollyal az arcán édesapja.
- Jól vagy, bogaram? Olyan sápadt vagy. – intézte kérdését már a feleségéhez.
- Persze semmi probléma csak kicsit elfáradtam, hosszú ez a nap. – bújt az ölelő karok közé készségesen Kathy.
- Ebben az esetben, hagyd azt a tortát és pihenj le. – unszolta kedvesen David. Még egy gyengéd csókkal is megerősítette a meggyőzést.
- Szó sem lehet róla! Én vagyok a szülinapos anyukája, így csak én lehetek a tortafelelős.
- Ahogy akarod, édes. De beküldöm hozzád Mary-t, hogy segítsen. Rendben?
- Rendben.
Dave távozása után talán két perc sem telt el, és MaryAnn már meg is jelent széles mosollyal a konyhaajtóban.
- Neked meg mitől lett ilyen fene jó kedved? – bosszankodott egy kicsit Kate.
- Soha nem fogod elhinni, mit láttam az imént. – válaszolt sejtelmen Mary.
- Na, halljuk!
- Az öcséd kettesben üldögél a dolgozószobádban Lexy Collins-szal, és teljesen bele vannak feledkezve a beszélgetésbe.
- Az én öcsém? Dorian?
- Azt hiszem nem ártana, ha felvennéd a szemüvegedet, mert lefogadom, hogy akárkit is láttál a Collins lánnyal, az nem az én öcsikém volt.
- Higgy nekem, Fly! Láttam, amit láttam. És jól láttam.
- Na persze.
- Jó, ha úgysem tudlak meggyőzni, akkor essünk neki a torta előkészítésnek. Hol találom a gyertyákat és a tűzijátékot? – nézett barátnője felé segélykérően Mary.
- Vajon, hol? Hát a helyén, természetesen. – már vette is elő a fiókból az említett tárgyakat Kate és majd oda nyújtotta a barátnő várakozó kezébe.
- Remek. Akkor attrakció! – lelkesedett be MaryAnn.
- Mi van velünk? Ma valahogy teljesen olyan, mintha személyiséget cseréltünk volna. – ingatta a fejét hitetlenül Kate.
- Anya, anya! Mindenkit behívtunk a nappaliba, ahogy mondtad. – jelentette a konyhába lépő Lara jobb kezébe Mandy, míg a balba Amy kapaszkodott.
- Ügyes vagy. – nyugtázta Kathy nagynéni.
Miután meggyújtották a gyertyákat a Mary és Kate ünnepélyesen begurította azt egy zsúrkocsin a nappaliba, miközben a vendégek hangosan énekelték a „Happy Birthsday” kezdetű dalt a középen meghatódva álló születésnaposnak.
- Kívánj valamit! – szólította Molly-t egyöntetűen a vendégsereg.
A gyertya elfújás után következhetett a család ajándékának átadása. Pont a megfelelő pillanatban megszólalt a csengő.
- Nyiss ajtót, azt hiszem, téged keresnek. – vigyorodott el Daniel, de tekintetét nem vette le a tőle nem messze helyet foglaló Gillian-ék párosáról. Látszólag a lány érkezett „bájgúnár” nem tudott parancsolni magának, és megállás nélkül töltötte magába a különböző alkoholos italokat, és puncsokat. Aztán Molly Elen hangos sikkantása mégis elvonta a figyelmét.
- Nem hiszek a szememnek! Anya… ez… hogyan? Nekem? – meredt az ajtó előtt álló Kristen Stewart és Robert Pattinson kettősére a lány.
- Először is boldog születésnapot kívánunk! – szólalt meg először Kristen.
- És van itt még valami, amit a szüleid megbízásából át kell adnunk neked. – folytatta Rob, és meglobogtatta ez elképedt lány orra előtt a kisméretű slusszkulcsot.
- Köszönöm szépen, de ez mihez? – vette át a kulcsot értetlenül pislogva Molly a színész óriás kézéből.
- Ahhoz a járgányhoz tartozik. – mutatott hátuk mögé Kris, ahol egy márkás robogó állt a kocsi beálló betonján.
- Váóóóó!!! Az enyém? – ugrott hatalmasat, majd egy győzelem kiáltás kíséretében ajándéka felé vetette magát. Olyan vehemenciával, hogy majdnem feldöntötte a még mindig az ajtóban álldogáló új vendégeket.
- Bocsi. – szólt vissza csak úgy mellékesen a válla felett.
- Semmi baj. – mosolyogtak rá egyöntetűen a hírességek.
- Köszönjük, hogy itt vagytok!
- Kerüljetek beljebb! – kezdte az invitálást Kate, de ekkor már mindenki az új kétkerekű mellett állt.
Ez ment hosszú perceken keresztül. Majd mindenki egy emberként kapta fel a fejét, amikor a nappaliból kihallatszott Gil kétségbeesett hangja.
- Szállj le rólam! Hé, ez fáj! Hallod? Engedj el! – nyöszörgött a lány.
Dany nem nézett se istent - sem embert, átvágott virágágyások között és mindenre elszánt tekintettel kicsapva a bejárati ajtót elsőként érkezett a házba. Gilliant a helyiség széles kanapéján találta, ahogy a rajta fekvő alkoholos mámorban lévő Michael éppen a nyitott blúza után a melltartóját készül lefejteni róla és közben erőszakosan csókolja az ellenálló ajkakat.
- Azonnal ereszd el te disznó! – ordította el magát a belépő Lucas elszörnyedve, de ekkor már Daniel cselekedett is. Inge gallérjánál fogva leemelte a molesztálót az eredménytelenül alatta küzdő lányról, és püfölni kezdte a támadót ahol csak érte. Kathy azonnal Gilly mellett termett és segített kicsit rendbe szednie magát, ami a keze remegésétől kicsit nehezen ment. Mary a sokktól, és a rá törő kellemetlen emlékektől lefagyva állt a nappali hatalmas, feldíszített boltíve alatt.
- Dany, elég!
- Hagyd abba, még a végén megölöd.
- Daniel! – záporoztak a figyelmeztetések, de Daniel ügyet sem vetett rájuk egészen addig, míg a vörös ködön át meg nem hallotta a síró Gillian imádott, de szívet tépően erőtlen hangját.
- Buthy, kérlek! – szipogta a lány. Dany gondolkodás nélkül engedte földre huppanni a részeg fiút, majd két lépéssel átszelte a hatalmas nappalit, és mindenki szeme láttára szorosan magához ölelte a már zokogó lányt.
- Lilly, kicsim, cssss! Nincs semmi baj, már itt vagyok, senki nem bánthat. – próbálta nyugtatni a karjai közt reszkető teremtést. Fel sem tűnt nekik, hogy mindketten az egymásnak adott titkos becenéven szólították a másikat. Lassan a népes nézőközönség is meglátta a pillanat meghittségét és szinte közös megegyezéssel hangtalanul elhagyták a helyiséget. Mindenki bevonult a hatalmas játszószobának kinevezett gyerekbirodalomba.
- Anya, miért sír Lil? – kérdezte Amanda anya mellé somfordálva.
- Miért bántotta az a fura bácsi? – tette hozzá saját kérdését Amber is.
- Nem tudom lányok! De apa, Dany, Chris- és Dave bácsi majd elintézik, ne izguljatok. – próbálta nyugtatni őket édesanyjuk, Olive, saját reményeit hangosan megfogalmazva.
- Meséljetek lányok, hogy megy sorotok a Pegazus Ranch-on? – kezdeményezett könnyed hangon beszélgetést Kate bátyja, Fabio lányaival.
- Remekül vagyunk. Imádok ott élni és azt hiszem, elmondhatom, hogy ezzel Beny is így van. – bújt az említett karjaiba lázasan csillogó szemmel mosolyogva Isabelle.
- Én egy kicsivel jobban szeretem, amikor itt benn lakunk a belvárosban, de a farmon se rossz. – csatlakozott a másik Flyer lány, Cath csábosan kacsintva barátja, Sebastian Filan felé.
A körülményekhez képest viszonylag kellemesen telt a társalgás a folytatásban. Miközben a nappaliból a házigazdák, és Lucas távolították el, nem éppen kedvesen a kellemetlenkedő részek alakot.
- Ha még egyszer a lányom közelébe mész, esküszöm, nem úszod meg ennyivel! – taszította ki az ajtón a felbőszült Radens apuka Michael Robinson-t fenyegető „útravalóval”.
- Nem mérj mégegyszer a családunk közelébe jönni! – toldotta meg David is.
- Én még kint maradok azért, hogy lássam a mi kis barátunk jó széles ívben elhagyja a házunkat. – szólt a befelé induló férfiak után Christopher.
- Oké, tesó, de ne ragadtasd el magad. Nem kell még egy bírósági per is nyakunkba. – intette óvatosságra józanabb gondolkodású bátyja.
- Nincs miért aggódnod, bratyó. A feleségem a partvidék legkeresettebb ügyvédje. Ilyen háttér mellett probléma egy szál se. – jelentette ki magabiztosan.
- Jó. De akkor is, csak okosan. Ahogy Randy, húgom mondaná. – szólalt meg Lucas is, majd eltűnt az ajtó mögött Daviddel együtt.
- Nem viselkedhettek velem így. Akár feljelentést is tehetnék. Én Gillian Maryvel
jöttem erre a harmadrendű babazsúrra, és vele is fogok távozni. – fenyegetőzött nagyszájúan a Robinson gyerek.
- Na, jól figyelj rám barátocskám, mert csak egyszer mondom el!
- Feljelentéssel itt csak nekünk van jogunk fenyegetőzni, de mivel mi jobban szeretjük Gil-t, mit, ahogy te valaha is fogsz bárkit is magadon kívül, ezért megkíméljük egy hosszan elhúzódó pertől. De ez nem azt jelenti, hogy én ennek ellenére igazságszolgáltatás címén nem verhetem ki belőled a szuszt.
- Számodra itt most véget ért a buli. Úgyhogy kapsz 3 percet, hogy elkotródj a házunktól, vagy esetleg rá is segíthetek egy kicsit. – tűrte fel ingujját Chris fenyegető nagy lépésekkel közelítette meg a járdán ülve szitkozódó ficsúrt. – a nyápic nem sokat tétlenkedett. Fülét-farkát behúzva, autóját is hátrahagyva, futva sietett el.
- A bunkó eltávolítva. – tett jelentést, kezeit összedörzsölve a földszinti lakásba visszaérkező Chris.
- Hogy van a lányod? – érdeklődött aggodalmasan Lucas-tól Gillian állapotáról.
- Ugyanúgy.
- Dany bevitte a szobájába, hogy lepihenhessen egy kicsit. Ha nem lesz jobban, megkérjük Kristin-t, hogy nézze meg újra, és esetleg adjon neki még valami enyhe nyugtatót, hogy tudjon aludni. – folytatta David.
- Minden rendben lesz vele. Semmi szükség nyugtatóra. Daniel jó hatással van rá. – nyugtatta a még mindig idegesen járkáló férfiakat mindentudó mosollyal az említett szobából érkező doktornő, Kristin.
- Én is úgy látom, hogy több van itt annál, mint amit mi gondoltunk a kettőjük kapcsolatáról. – vélekedett somolyogva Mary.
- Úgy érted, hogy Gil és Dan? – nézett kétségbeesés határán MaryAnn-re, majd egymásra Kathy és Lucas.
- Mi az, ti nem láttátok, hogy nézetek egymásra egész este? És sajátos megszólításaik is vannak egymás között. Ez azért már jelenthet valamit! – szólalt meg Olive is, mialatt megérkezett a beszélgetőkhöz Lexy-vel is Dorian-nel az oldalán.
- Ti meg hol jártatok? – esett nekik Kate, hangjában nem tudta elrejteni a szemrehányás élét.
- Nem kell leharapnod a fejünket, csak a dolgozószobádban voltunk. Mutattam pár tervező programot Alexa-nak az interneten. – felelte túlságosan közönyösen a kisöcs.
- Mióta tudod egyáltalán a gépem privát jelszavát?
- Kb. 15 éve, mert azóta is ugyanazt használod.
- Na, ez szép mondhatom.
- Kate, kérlek, ne haragudj Dorian-re, csak nekem akart segíteni.
- Fabio a tanítványod egy kis szakmai előnyre tett szert azt hiszem. – élcelődött Jenny, cserébe Kathy-től kapott egy nagyon szúrós pillantást.
- Dorian! Remélem az összes infót nem adtad ki. – nézett a szigorú tanár bácsis tekintetével öccsére Fabio.
- Jaj, hogy gondolod? Azt soha nem tenném, mivel én vagyok a tanársegéded az egyetemen, vagy mi fene. – hárított a „gyanúsított”.
- Kész szerencse.
- Na, most lóduljatok a szemem elől!
- Igen is, Tanár Úr! – kapta vigyáz állásba Lexy.
- Itthon, maradhatunk a Fabio-nál, de ha visszamegyünk, az iskolába ugyanúgy a tanárod leszek, mint eddig. Semmi személyeskedés. Érthető?
- Igen. Természetesen. – hunyászkodott meg teljesen a lány, majd sietősen elhagyta a helyiséget Dorian-nel.
- Ebből még lehetnek bonyodalmak az egyetemen. – vélekedett félhangosan Annabelle.
- Szerintem annyira tart a „nagy” Flyer professzortól, hogy még a legjobb barátnőinek sem meri megemlíteni, hogy személyesen ismeri. – vigyorgott Molly.
- Mammma, mamma! – szólongatta Andrew szoknyája szélét szorongatva.
- Mi az, kicsim? – hajolt le a kis örökmozgóhoz.
- Mikoj ehetünk olyan nagy kejek sütit, ami a konyhában van?
- Nem sokára. Menj vissza játszani a többiekkel, anya pedig elmegy a konyhába, és behozza a sütit. Jó lesz?
- Igen, szupej! – viharzott el kacarászva a játszószoba felé a fiúcska.
- Hohó, fiatalember, lassan! – lépett el előle mosollyal az arcán édesapja.
- Jól vagy, bogaram? Olyan sápadt vagy. – intézte kérdését már a feleségéhez.
- Persze semmi probléma csak kicsit elfáradtam, hosszú ez a nap. – bújt az ölelő karok közé készségesen Kathy.
- Ebben az esetben, hagyd azt a tortát és pihenj le. – unszolta kedvesen David. Még egy gyengéd csókkal is megerősítette a meggyőzést.
- Szó sem lehet róla! Én vagyok a szülinapos anyukája, így csak én lehetek a tortafelelős.
- Ahogy akarod, édes. De beküldöm hozzád Mary-t, hogy segítsen. Rendben?
- Rendben.
Dave távozása után talán két perc sem telt el, és MaryAnn már meg is jelent széles mosollyal a konyhaajtóban.
- Neked meg mitől lett ilyen fene jó kedved? – bosszankodott egy kicsit Kate.
- Soha nem fogod elhinni, mit láttam az imént. – válaszolt sejtelmen Mary.
- Na, halljuk!
- Az öcséd kettesben üldögél a dolgozószobádban Lexy Collins-szal, és teljesen bele vannak feledkezve a beszélgetésbe.
- Az én öcsém? Dorian?
- Azt hiszem nem ártana, ha felvennéd a szemüvegedet, mert lefogadom, hogy akárkit is láttál a Collins lánnyal, az nem az én öcsikém volt.
- Higgy nekem, Fly! Láttam, amit láttam. És jól láttam.
- Na persze.
- Jó, ha úgysem tudlak meggyőzni, akkor essünk neki a torta előkészítésnek. Hol találom a gyertyákat és a tűzijátékot? – nézett barátnője felé segélykérően Mary.
- Vajon, hol? Hát a helyén, természetesen. – már vette is elő a fiókból az említett tárgyakat Kate és majd oda nyújtotta a barátnő várakozó kezébe.
- Remek. Akkor attrakció! – lelkesedett be MaryAnn.
- Mi van velünk? Ma valahogy teljesen olyan, mintha személyiséget cseréltünk volna. – ingatta a fejét hitetlenül Kate.
- Anya, anya! Mindenkit behívtunk a nappaliba, ahogy mondtad. – jelentette a konyhába lépő Lara jobb kezébe Mandy, míg a balba Amy kapaszkodott.
- Ügyes vagy. – nyugtázta Kathy nagynéni.
Miután meggyújtották a gyertyákat a Mary és Kate ünnepélyesen begurította azt egy zsúrkocsin a nappaliba, miközben a vendégek hangosan énekelték a „Happy Birthsday” kezdetű dalt a középen meghatódva álló születésnaposnak.
- Kívánj valamit! – szólította Molly-t egyöntetűen a vendégsereg.
A gyertya elfújás után következhetett a család ajándékának átadása. Pont a megfelelő pillanatban megszólalt a csengő.
- Nyiss ajtót, azt hiszem, téged keresnek. – vigyorodott el Daniel, de tekintetét nem vette le a tőle nem messze helyet foglaló Gillian-ék párosáról. Látszólag a lány érkezett „bájgúnár” nem tudott parancsolni magának, és megállás nélkül töltötte magába a különböző alkoholos italokat, és puncsokat. Aztán Molly Elen hangos sikkantása mégis elvonta a figyelmét.
- Nem hiszek a szememnek! Anya… ez… hogyan? Nekem? – meredt az ajtó előtt álló Kristen Stewart és Robert Pattinson kettősére a lány.
- Először is boldog születésnapot kívánunk! – szólalt meg először Kristen.
- És van itt még valami, amit a szüleid megbízásából át kell adnunk neked. – folytatta Rob, és meglobogtatta ez elképedt lány orra előtt a kisméretű slusszkulcsot.
- Köszönöm szépen, de ez mihez? – vette át a kulcsot értetlenül pislogva Molly a színész óriás kézéből.
- Ahhoz a járgányhoz tartozik. – mutatott hátuk mögé Kris, ahol egy márkás robogó állt a kocsi beálló betonján.
- Váóóóó!!! Az enyém? – ugrott hatalmasat, majd egy győzelem kiáltás kíséretében ajándéka felé vetette magát. Olyan vehemenciával, hogy majdnem feldöntötte a még mindig az ajtóban álldogáló új vendégeket.
- Bocsi. – szólt vissza csak úgy mellékesen a válla felett.
- Semmi baj. – mosolyogtak rá egyöntetűen a hírességek.
- Köszönjük, hogy itt vagytok!
- Kerüljetek beljebb! – kezdte az invitálást Kate, de ekkor már mindenki az új kétkerekű mellett állt.
Ez ment hosszú perceken keresztül. Majd mindenki egy emberként kapta fel a fejét, amikor a nappaliból kihallatszott Gil kétségbeesett hangja.
- Szállj le rólam! Hé, ez fáj! Hallod? Engedj el! – nyöszörgött a lány.
Dany nem nézett se istent - sem embert, átvágott virágágyások között és mindenre elszánt tekintettel kicsapva a bejárati ajtót elsőként érkezett a házba. Gilliant a helyiség széles kanapéján találta, ahogy a rajta fekvő alkoholos mámorban lévő Michael éppen a nyitott blúza után a melltartóját készül lefejteni róla és közben erőszakosan csókolja az ellenálló ajkakat.
- Azonnal ereszd el te disznó! – ordította el magát a belépő Lucas elszörnyedve, de ekkor már Daniel cselekedett is. Inge gallérjánál fogva leemelte a molesztálót az eredménytelenül alatta küzdő lányról, és püfölni kezdte a támadót ahol csak érte. Kathy azonnal Gilly mellett termett és segített kicsit rendbe szednie magát, ami a keze remegésétől kicsit nehezen ment. Mary a sokktól, és a rá törő kellemetlen emlékektől lefagyva állt a nappali hatalmas, feldíszített boltíve alatt.
- Dany, elég!
- Hagyd abba, még a végén megölöd.
- Daniel! – záporoztak a figyelmeztetések, de Daniel ügyet sem vetett rájuk egészen addig, míg a vörös ködön át meg nem hallotta a síró Gillian imádott, de szívet tépően erőtlen hangját.
- Buthy, kérlek! – szipogta a lány. Dany gondolkodás nélkül engedte földre huppanni a részeg fiút, majd két lépéssel átszelte a hatalmas nappalit, és mindenki szeme láttára szorosan magához ölelte a már zokogó lányt.
- Lilly, kicsim, cssss! Nincs semmi baj, már itt vagyok, senki nem bánthat. – próbálta nyugtatni a karjai közt reszkető teremtést. Fel sem tűnt nekik, hogy mindketten az egymásnak adott titkos becenéven szólították a másikat. Lassan a népes nézőközönség is meglátta a pillanat meghittségét és szinte közös megegyezéssel hangtalanul elhagyták a helyiséget. Mindenki bevonult a hatalmas játszószobának kinevezett gyerekbirodalomba.
- Anya, miért sír Lil? – kérdezte Amanda anya mellé somfordálva.
- Miért bántotta az a fura bácsi? – tette hozzá saját kérdését Amber is.
- Nem tudom lányok! De apa, Dany, Chris- és Dave bácsi majd elintézik, ne izguljatok. – próbálta nyugtatni őket édesanyjuk, Olive, saját reményeit hangosan megfogalmazva.
- Meséljetek lányok, hogy megy sorotok a Pegazus Ranch-on? – kezdeményezett könnyed hangon beszélgetést Kate bátyja, Fabio lányaival.
- Remekül vagyunk. Imádok ott élni és azt hiszem, elmondhatom, hogy ezzel Beny is így van. – bújt az említett karjaiba lázasan csillogó szemmel mosolyogva Isabelle.
- Én egy kicsivel jobban szeretem, amikor itt benn lakunk a belvárosban, de a farmon se rossz. – csatlakozott a másik Flyer lány, Cath csábosan kacsintva barátja, Sebastian Filan felé.
A körülményekhez képest viszonylag kellemesen telt a társalgás a folytatásban. Miközben a nappaliból a házigazdák, és Lucas távolították el, nem éppen kedvesen a kellemetlenkedő részek alakot.
- Ha még egyszer a lányom közelébe mész, esküszöm, nem úszod meg ennyivel! – taszította ki az ajtón a felbőszült Radens apuka Michael Robinson-t fenyegető „útravalóval”.
- Nem mérj mégegyszer a családunk közelébe jönni! – toldotta meg David is.
- Én még kint maradok azért, hogy lássam a mi kis barátunk jó széles ívben elhagyja a házunkat. – szólt a befelé induló férfiak után Christopher.
- Oké, tesó, de ne ragadtasd el magad. Nem kell még egy bírósági per is nyakunkba. – intette óvatosságra józanabb gondolkodású bátyja.
- Nincs miért aggódnod, bratyó. A feleségem a partvidék legkeresettebb ügyvédje. Ilyen háttér mellett probléma egy szál se. – jelentette ki magabiztosan.
- Jó. De akkor is, csak okosan. Ahogy Randy, húgom mondaná. – szólalt meg Lucas is, majd eltűnt az ajtó mögött Daviddel együtt.
- Nem viselkedhettek velem így. Akár feljelentést is tehetnék. Én Gillian Maryvel
jöttem erre a harmadrendű babazsúrra, és vele is fogok távozni. – fenyegetőzött nagyszájúan a Robinson gyerek.
- Na, jól figyelj rám barátocskám, mert csak egyszer mondom el!
- Feljelentéssel itt csak nekünk van jogunk fenyegetőzni, de mivel mi jobban szeretjük Gil-t, mit, ahogy te valaha is fogsz bárkit is magadon kívül, ezért megkíméljük egy hosszan elhúzódó pertől. De ez nem azt jelenti, hogy én ennek ellenére igazságszolgáltatás címén nem verhetem ki belőled a szuszt.
- Számodra itt most véget ért a buli. Úgyhogy kapsz 3 percet, hogy elkotródj a házunktól, vagy esetleg rá is segíthetek egy kicsit. – tűrte fel ingujját Chris fenyegető nagy lépésekkel közelítette meg a járdán ülve szitkozódó ficsúrt. – a nyápic nem sokat tétlenkedett. Fülét-farkát behúzva, autóját is hátrahagyva, futva sietett el.
- A bunkó eltávolítva. – tett jelentést, kezeit összedörzsölve a földszinti lakásba visszaérkező Chris.
- Hogy van a lányod? – érdeklődött aggodalmasan Lucas-tól Gillian állapotáról.
- Ugyanúgy.
- Dany bevitte a szobájába, hogy lepihenhessen egy kicsit. Ha nem lesz jobban, megkérjük Kristin-t, hogy nézze meg újra, és esetleg adjon neki még valami enyhe nyugtatót, hogy tudjon aludni. – folytatta David.
- Minden rendben lesz vele. Semmi szükség nyugtatóra. Daniel jó hatással van rá. – nyugtatta a még mindig idegesen járkáló férfiakat mindentudó mosollyal az említett szobából érkező doktornő, Kristin.
- Én is úgy látom, hogy több van itt annál, mint amit mi gondoltunk a kettőjük kapcsolatáról. – vélekedett somolyogva Mary.
- Úgy érted, hogy Gil és Dan? – nézett kétségbeesés határán MaryAnn-re, majd egymásra Kathy és Lucas.
- Mi az, ti nem láttátok, hogy nézetek egymásra egész este? És sajátos megszólításaik is vannak egymás között. Ez azért már jelenthet valamit! – szólalt meg Olive is, mialatt megérkezett a beszélgetőkhöz Lexy-vel is Dorian-nel az oldalán.
- Ti meg hol jártatok? – esett nekik Kate, hangjában nem tudta elrejteni a szemrehányás élét.
- Nem kell leharapnod a fejünket, csak a dolgozószobádban voltunk. Mutattam pár tervező programot Alexa-nak az interneten. – felelte túlságosan közönyösen a kisöcs.
- Mióta tudod egyáltalán a gépem privát jelszavát?
- Kb. 15 éve, mert azóta is ugyanazt használod.
- Na, ez szép mondhatom.
- Kate, kérlek, ne haragudj Dorian-re, csak nekem akart segíteni.
- Fabio a tanítványod egy kis szakmai előnyre tett szert azt hiszem. – élcelődött Jenny, cserébe Kathy-től kapott egy nagyon szúrós pillantást.
- Dorian! Remélem az összes infót nem adtad ki. – nézett a szigorú tanár bácsis tekintetével öccsére Fabio.
- Jaj, hogy gondolod? Azt soha nem tenném, mivel én vagyok a tanársegéded az egyetemen, vagy mi fene. – hárított a „gyanúsított”.
- Kész szerencse.
- Na, most lóduljatok a szemem elől!
- Igen is, Tanár Úr! – kapta vigyáz állásba Lexy.
- Itthon, maradhatunk a Fabio-nál, de ha visszamegyünk, az iskolába ugyanúgy a tanárod leszek, mint eddig. Semmi személyeskedés. Érthető?
- Igen. Természetesen. – hunyászkodott meg teljesen a lány, majd sietősen elhagyta a helyiséget Dorian-nel.
- Ebből még lehetnek bonyodalmak az egyetemen. – vélekedett félhangosan Annabelle.
- Szerintem annyira tart a „nagy” Flyer professzortól, hogy még a legjobb barátnőinek sem meri megemlíteni, hogy személyesen ismeri. – vigyorgott Molly.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése