2010. december 27., hétfő

2. Fejezet

Ime a következő rész. Jó olvasást és kellemes időtöltést hozzá! Várjuk véleményeiteket!



Ui.: Nézzetek be főblogunkra is, ott elolvashatjátok egy pályázatra íródott "Láthatatlan kötelék" c. novellánkat. a cím: www.vampirehistories.blogspot.com


Most pedig irány olvasni! :-)
Pusz: Flanny&Fly

2. Fejezet
Buli után…

Miután beértek a házba, pontosabban most Kate birodalmába a földszintre, kedvenc kutyusaik siettek üdvözlésükre. Katie lerúgta a magas sarkú cipőjét és a bejárat melletti cipős szekrénynél belelépett a kedvenc katicabogaras papucsába és boldogan simogatta meg Patty fejét, Whity természetesen már Mary ölébe kuporodott. Itt mindenen látszott Kathy stílusa. Mindenhol katicabogarak díszelegtek, és alapjában véve az egész berendezés bájos volt, de nem giccses.
- Oh, mindenki nyugodtan foglaljon helyet, és érezzétek otthon magatokat. - mutatott jó háziasszony módjára a nappaliban lévő kanapékra Kat.
- Ha most nem haragszotok, én elfutnék, és átöltöznék valami kényelmesebbe. Mary, ha megkérlek, ellátnád vendégeinket valami hűsítő itallal. A hűtőben találsz üdítőt is, de nem muszáj azt inni. - kiáltott még vissza barátnőjének a válla felett és már el is tűnt.
- Szóval, akkor ez a ház tulajdonképpen Kate-é, ha jól sejtem. - nézett körbe elégedettem az idősebb Buthler fiú, David.
- Ez így nem teljesen igaz, de a feltételezés nem is hibás. A ház közös, de Fly uralja a földszintet, és enyém az emelet, aminek van saját bejárata is kintről. Szóval együtt is lakunk, meg külön is. Így a legcélszerűbb megoldás.
- Halihó, már meg is jöttem! - táncolt be a nappaliba kényelmes szabadidő nadrágban, pólóban, és lófarokba kötött hajjal, enyhe otthoni sminkben Kate.
- Most én is eltűnök pár percre, sziasztok, addig is. - vette célba az emeletet MaryAnn Whity-val a nyomában.
- Ha nem ismerném a vezetékneveiteket, most biztos meg lennék győződve róla, hogy ti is testvérek vagytok. - kezdeményezett beszélgetést Dave.
- Ezzel sokan így vannak. Mi már megszoktuk, és nem is zavaró, mert hát szinte együtt nőttünk fel. Otthon sokszor úgy hívtak bennünket, hogy Flanny. Ezt a nevet még a bátyám találta ki kiskorunkban, és rajtunk is ragadt. A Radens-szek és a Flyer-ek már több generáció óta jó barátságban vannak egymással és üzlettársak. Ezt a hagyományt mi sem szakítottuk meg, csak nem az építőiparban tevékenykedünk. A Rad&Fly vállalatot a bátyám vitte tovább, Fabio. Ő született építész. Ezt a házat is ő tervezte, a mi igényeink szerint. Lucas, Mary bátyja is kiveszi a részét a cég munkájából, ő kezeli a vállalat reklám stratégiáját, mivel PR. menedzser Londonban.
Az én „lakásomban” van két hálószoba saját fürdőszobákkal, és egy gyerekszoba, játszószobával. Mielőtt megijednétek, azt az öcsémnek, Dorian-nek tartom fönn, ha itt nyaral nálunk. Ami hamarosan be is következik, mivel a tesómék holnap érkeznek. Én vigyázok Dorian-re, amíg ők elmennek Ciprusra megejteni a régen esedékes nászútjukat. - lendült bele a beszélgetésbe Kathy.
- Jaj, ne haragudjatok, annyit fecsegek, és hagylak benneteket éhezni. Gyorsan összedobok néhány szendvicset, amíg ide ér a kaja. - mentegetőzött a konyhába indulva.
- Semmi probléma, és én szeretem, ahogy csacsogsz! - mosolygott Dave, majd utánament.
- Fly, csak nem elpirultál? - jött be teljesen átalakulva hatalmas vigyorral az arcán Mary.
- Ugyan, dehogy! Csak nagyon meleg van itt. - hadarta nagy zavarában lehajtott fejjel Kat, amivel talán még jobban levette a lábáról Davidet. Szúrós pillantást intézett barátnője felé. Majd a telefonért nyúlt és tárcsázta a kedvenc éttermük jól ismert számát, aki étel-házhozszállítást is vállal.

(- Tessék, miben segíthetek! Ön a „Aimer Restaurant” ételfutár szolgálatát hívta! – jelentkezett be egy kellemes géphang.
- Haló, itt Kate Flyer beszél.
- Ohh, Ms. Kate, örvendek, régen hallottunk magáról, miben állhatok szolgálatára kisasszony? - hangzott a vonal végéről a francia akcentusos tulajdonos hangja.
- Én is örülök, Phillip! 4 vagy nem is, inkább 5 adag frissen készült Gombásraviolit szeretnék rendelni, minél hamarabbi kiszállítással, ha lehetséges.
- Önnek bármit kisasszony! A szokásos címre szállítsam?
- Nem, az új címemre! Kérem ezt is jegyezzék fel, mostantól innen is leadhatom a rendeléseimet.
- Igenis!
- Szóval a címem: Ocean Drive 22.
- Rendben, fél óra és ott is vagyunk!
- Ha kérhetem, Jean-t küldje, és a földszintre hozza. Köszönöm előre is!
- Nagyon szívesen, kisasszony! Bármikor állunk rendelkezésére.
- A mihamarabbi viszont látásra Phillip!
- Viszont látásra! - szakították meg a beszélgetést.)

- Na, ezzel meg is volnánk! Fél óra és Jean itt is van a vacsoránkkal. - csapta össze elégedetten kezét Kate.
Az a rövidke idő gyorsan elszállt, kellemes beszélgetéssel, viccelődéssel. A lányok egyre jobban megkedvelték a két fiút, akikkel kezdtek nagyon is egy hullámhosszra kerülni, de ez kölcsönösen is igaz volt. A beszélgetést jellegzetes, ütemes kopogás szakította félbe.
- Nyitom! - szaladt boldogan az ajtóhoz Kat, és szélesre tárta azt.
- Sziasztok Csajszikáim! - ölelte meg Jean Kate-t és két cuppanós puszit, nyomot az arcára, majd megölelgette Mary-t is, de itt a puszi elmaradt. Ez azonban nem kerülte el Dave figyelmét, akit zavarta azt közvetlen stílus, amivel Jean és Kathy viszonyultak egymáshoz. Már tavaly felfigyelt a lányra LA-ben Brad Pitt grillpartiján, de akkor meg volt róla győződve, hogy soha nem lesz olyan szerencsére, hogy újra találkoznak, pláne nem úgy, hogy még több is lehetne közöttük, most pedig itt van ennek a tüneményes lánynak a lakásán, és együtt fognak vacsorázni. A szépséghiba a dologban csak annyi, hogy az öccse is itt van Kat legjobb barátnőjével. De hálás lehet Christophernek, mert átvitt értelemben neki köszönheti, hogy így alakult az este.
- Ohh, azt hittem a bátyádék jöttek látogatóba. De ugye, ha házavató bulit tartatok, nem felejtitek el meghívni Jeant, első számú, és egyetlen francia hódolótokat. - viccelődött a látogató, evvel ébresztve fel gondolkodásából Davidet.
- Természetesen nem maradnál ki, mert ki más készíthetné a fenségesebbnél fenségesebb ételeket. - vágott vissza Katie.
- Na, csak ne magasztalj minket, az Orly-s pulykacsíkjaid isteniek, és ezt te is tudod. - udvarolt Jean.
- Ez így van, és a muffinod is több nyelven beszél! - kontrázott Mers.
- Na, elég legyen! A te Bolognai rakott tésztád is verhetetlen. - vágott vissza Kat Mary kijelentésére.
- Jaja, csak hogy én azon kívül nem sok mindent főzök, az a te reszortod. - adta meg magát.
- Akkor én mennék is, még a végén kihűl a ravioli. Nem elfelejteni engem!!! - búcsúzott Jean ugyan olyan lelkesen, mint ahogy üdvözölte a lányokat. Ami most sem nagyon tetszett Dave-nek, aki ekkor már birtoklóan Kate mögé állva karolta át a derekát, amit a lány mosolyogva nyugtázott.
- Nyugi, Jean-t nem kell komolyan venni. Mindig is oda volt Katy-ért, de ő soha nem viszonozta az érzelmeit. - nyugtatta MaryAnn Davidet, kezét vállára téve.
- Lehet, hogy nem komoly, de én is jobban érzem magam, hogy téged nem "rajongott úgy körbe". – rajzolt idézőjeleket a levegőbe Mary-re mosolyogva Chris.
Leültek végre elfogyasztani a raviolit.
- Ohh, a kedvencem! - szakadt ki Maryből. Mire mindenki nevetni kezdett.
- Még egy közös pont, mert az enyém is! - vidult fel Christopher.
- De, Kate azt igazán elárulhatnád, miért 5 adagot rendeltél belőle? - intézte kérdését Kathy-hez Chris.
- Gondoltam, biztos, ami biztos senki ne maradjon éhes. Ismerem Phillip "méretesnek" nevezett nem éppen nagy adagjait, még akkor is, ha nekem jutat egy kis extrát hozzá. - mosolyogta.
Ezzel neki is láttak az evésnek. Közben kivesézték a szokásos körkérdéseket egymásról, családról, munkáról, szokásokról, hobbiról. A vacsora végeztével Mary és Chris felvonultak az emeletre, Kate pedig Dave segítő kezei által bepakolta a koszos evőeszközöket, és tányérokat a mosogatógépbe. Utána úgy döntöttek DVD nézéssel töltik a további időt. A filmből nem sokra fognak emlékezni, de nem vesztegették az idejüket. Kate megtudta, hogy Davidnek van egy 2 és fél éves kisfia, Daniel. De ha Kathy Dany anyjáról kérdezett a férfi bezárkózott és elég átlátszóan témát váltott.
 Maryék odafenn zenét hallgattak és beszélgettek. Kellemesen telt az este, és mivel szombat volt a fiúk az éjszakát is az Ocean Drive-on töltötték... Természetesen még csak a vendégszobákban?...
            Másnap reggel Kat kelt fel legkorábban, hogy reggelit készíthessen. Minden vasárnap reggele így kezdődött nagyon régóta, de most különösen izgatottan fogott neki a menü összeállításnak. Vajon mit szeretnek a fiúk? Szoktak egyáltalán reggelizni? Jaj, soha nem szoktam ilyen bizonytalan lenni! – zsörtölődött magában Kate.
- Jóóó reggelt, Flathy! – jött ki a hálóból még kócosan, ásítva David, nyomában szorosan Patty-vel, aki azonnal kizárólagos figyelmet és a reggeliét követelte gazdájától.
- Neked is jó reggelt! Flathy? Ez honnan jött? – firtatta új becenevét Kat.
- Tegnap említetted Flanny vagytok Maryvel közösen. Ebből lettél te Flathy, ő pedig… mondjuk – gondolkodott el a homlokát ráncolva – maradhatna Flanny, de én a Manót jobban szeretem. – csatlakozott a konyhai társasághoz, már frissen, öltönybe öltözve Christopher.
- Én jobban örülnék a Fly-nak, ha nem baj. Mary is néha így hív.
- Hát te meg hová készülsz ilyen korán, még nem is reggeliztünk. – méltatlankodott Katie.
- Drága, anya! – gúnyolódott barátságosan – Ha akarod tudni, találkozóm van egy közvetítővel, mert sürgősen kerítenem kell magamnak egy ügyvédet.
- Ehhez minek a közvetítő? Mondd le, én tudok egy jó ügyvédet. – vigyorodott el pajkosan Kathy tettetett értetlenséggel.
- Azonnal add meg a telefonszámát, nem érünk rá késlekedni. – türelmetlenkedett Chris.
- Nyugi, Tophy! Azt hittem te is tudod a telefonszámát. – ekkor már Mary is a konyhában volt, és meglapult a pult mögött. Elfoglalta megát azzal, hogy megetette a két kutyust.
- Kathy, ne szórakozz! Honnan kéne tudnom? Ja, és hagyd a Tophyzást, a bátyám is mindig így hívott kiskorunkban.
- Oké, oké, értettem! – szalutált Chrisnek, Davere mosolyogva barna hajú mókamesterünk. - Talán onnan kéne tudnod… hogy együtt töltöttétek az éjszakát?! Bemutatom neked Dr. MaryAnn Radens-t, aki ügyvéd. – mutatott Annie-re széles karmozdulatokkal jól mulatva Katie.
- Na, tessék! Miért nem mondtad, hogy ügyvéd vagy?
- Mert nem kérdezted. – zárta rövidre a témát Mary. Majd kellemesen elfogyasztották a reggelijüket.
- Ne haragudjatok, de nekem most mennem kell. Elhozom Dan-t a nagyiéktól. Délután átjövünk. Rendben lesz így, Katicám? – bizonytalanodott el Dave Kate-re nézve.
- Persze, hogy jó, de gyertek ebédre! Csinálok valami finomat Dany-nek. Mi a kedvence? – lelkesedett be Kathy.
- Bármit főzöl jó lesz, belőlünk ne csinálj gondot. És nagyon köszönjük a meghívást 12:30-ra itt leszünk. – köszönt el puszival David. Olyanok lehettek egy kívülálló szemével, mint régi házasok. Azt Kate is érezte, hogy ez nem csak egy kis kaland lesz, ez annál sokkal több.
- Mi is hamarosan indulunk, be kell mennünk előzetes adategyeztetésre a bíróság titkárságára, szerencsénk van, hogy a kapcsolatim révén ma is intézhetjük az ügyet, lévén, hogy vasárnap van. – jött le a lépcsőn MaryAnn, már teljesen átalakulva Dr. Radensszé.



Mary otthoni ruhája farmerral:

Kathy otthoni ruhája:


Dr. MaryAnn Radens, az ügyvéd ruhája:


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia Fly!
Megint nagyot alkottál!
Nagyon jó a fejezet, és a képek!
Csak így tovább!

MaryAnn