6. fejezet
Vissza a gyökerekhez
Vissza a gyökerekhez
Eljött hát a nap, amikor a lányok elindulhatnak jóképű kísérőikkel Cambridge felé, Luke meghívására. Nagyon jeles alkalomból kell átszelniük az óceánt, mivel megszületett Lucas és Alison kislánya: Gillian Mary Radens; és Luke a lányokat kérte fel a két keresztanyának. A felesége nem igazán díjazta ezt az ötletet, de mivel ő egyke, és Kristinnel nem igazán kedvelik egymást, Fabio és Anabelle elválalta volna, de Ann-nek már csak két hónapja volt hátra a szülésig és kímélnie kell magát ikerterhessége miatt, ezért a választás Kathy-re esett.
Kristin küldött egy e-mailt bátyjának, amiben gratulált és kimentette magát az októberi Angliába utazás alól, azzal, hogy fia: Jeremy Nathaniel még csak 3 hónapos és megerőltető lenne neki egy ilyen hosszú repülőút.
Maryvel és Kathyvel, már az utazás előtt egy nappal nem nagyon lehetet bírni, annyira izgatottak voltak az utazás miatt.
Az előzőekben eltervezettekkel ellentétben Dany is velük utazott Európába, mert nagymamája, a fiúk édesanyja, Sylvia megbetegedett. A fiúk sem kevésbe lelkesedtek az utazás miatt, mert így a cambridge-i utat összeköthetik egy londoni látogatással is, hogy találkozzanak a húgukkal, aki ott él férjével, egy versenytánc oktatóval.
Kristin küldött egy e-mailt bátyjának, amiben gratulált és kimentette magát az októberi Angliába utazás alól, azzal, hogy fia: Jeremy Nathaniel még csak 3 hónapos és megerőltető lenne neki egy ilyen hosszú repülőút.
Maryvel és Kathyvel, már az utazás előtt egy nappal nem nagyon lehetet bírni, annyira izgatottak voltak az utazás miatt.
Az előzőekben eltervezettekkel ellentétben Dany is velük utazott Európába, mert nagymamája, a fiúk édesanyja, Sylvia megbetegedett. A fiúk sem kevésbe lelkesedtek az utazás miatt, mert így a cambridge-i utat összeköthetik egy londoni látogatással is, hogy találkozzanak a húgukkal, aki ott él férjével, egy versenytánc oktatóval.
Előzőleg megbeszélték, hogy a jegyeket a lányok, vagyis pontosabban az hűséges irodai titkárnőik elintézik. Az anyagi helyzetük megengedte volna, de elutasították a lehetőséget, hogy VIP jeggyel, magángépen utazzanak Angliába, sőt a menetrendszeri Air Atlantic 210 járatán is csak a másod osztályra kértek jegyet. Csak annyi volt a kikötésük, hogy gyerek barát gép legyen, hogy Dan is kényelmesen érezze magát első repülő útja során. Természetesen magával hozta azt a játék kisautót, amit a hétvégén kapott Kathytől. De nagy harcot kellett vele vívnia Dave-nek és Kathy-nek, mert a felfújható kamiont, ami még a játékhoz tartozott otthon kellett hagynia.
A lányok nem igazgatták magukat a Happy Dreams iroda működése miatt, mert távollétükben a 4 kiváló asszisztensük: Emily, Eric, Gabriella és Patrick minden fennakadás nélkül el tudja vezetni 2 hétig a céget.
A reptérre David autójával mentek ki.
- Ti aztán értetek a divatos utazáshoz! – füttyentett elégedettem Chris, amikor a lányok kiléptek a házuk ajtaján. A két gáláns fiatalember elvette a lányoktól a csomagokat, és betették a csomagtérbe, majd besegítették őket a kocsiba. Dave átadta a vezetést Chris-nek, ő pedig Kate-tel hátra ült Daniel gyerekülése mellé. Mary így előre került az anyósülésre.
- Szia, prücsök! – köszöntötte Kathy a kisfiút. Mosolyogva megsimította az arcocskáját.
- Sziasztok, csajszikáim! – vigyorgott elégedetten saját magán a legkisebb Buthler.
- Nahát! Ezt meg hol tanultad, kispajtás? – mosolyodott el Mary is. Közben már dinamikus tempóban haladtak Miami leghíresebb légikikötője felé.
- Sajnos az óvodának vannak, nem túl előnyös hatásai is. – mentegetőzött fejét rosszallóan fia felé csóválva David.
- Képzeld, Mary néni, apa és Kathy nem hagyta, hogy a „villám McQueen”-emhez, elhozzam a kamionomat is. – panaszkodott az autóját magasba tartva, az egyetlen személynek a fiúcska, aki még nem ismerte ezt a játék históriát.
- Miért nem hozhatta, a kiskamiont is?
- Csupán csak azért, mert a kamion nem is olyan kicsi. Olyan másfél méter X fél méteres, és felfújható. – magyarázta Kathy barátnőjének.
- Jó akkor már érthető. – értett egyet most már MaryAnn is.
A reptérre érve nem is kellett sokat a terminálban tartózkodniuk, pár perc várakozás után meg is kezdhették a be csekkolást. Dany-t lenyűgözte a sok különleges dolog, amit itt látott, így még kérdezősködni is elfelejtett a beszállás közben. Maga az út csak pár órás volt, a korai indulás miatt Daniel hamar elszenderedett apja ölében.
- Olyan édesen alszik. – hatódott meg a fiúcskát és apját nézve Kathy.
- Én őszintén megmondva, azt hittem előbb kidől, már reggel 6 óta talpon vagyunk, és éjszaka sem sokat aludt olyan izgatott volt, hogy velünk jöhet.
- Ezt meg is értem, én is nagyon fel vagyok villanyozódva tőle, hogy újra visszamehetek Cambridge-be. Ugyanis ott jártam, jártunk gimibe és egyetemre. És mondjuk, azt sem nagyon sajnálom, hogy 2 év után újra találkozhatom a „NAGY” Radens tesóval! – sugdolóztak a szerelmesek az alvó gyerek feje felett. Mary és Chris is jól elvoltak egymás mellett.
- Na, ezek se beszélgetésre vesztegetik az időt. – sandított vigyorogva David az öccséék felé.
- Csak nem irigykedünk, kedves Uram! – kacsintott Kathy barátjára pajkosan.
- De, egy kicsit… - a mondaton már nem tudta befejezni, mert hirtelen nagyon elfoglalt lett a szája.
- Különben visszatérve az előbbi beszélgetésünkhöz, én is nagyon örülök ennek, a nagy-britanniai útnak. Megismerhetem végre a híres Tom-ot, a húgom, Lucy férjét.
A továbbiakban még Kathy felvilágosította Davidet, hogy bármilyen különösen, és bensőségesen is beszélgetnek, érintkeznek majd Lucas-szal, semmiképpen ne értse félre. Nincs közöttük semmi, csak nagyon mély barátság.
A gép landolása után a taxik felé vették az irányt, meg is találták azt, amelyet Luke küldött eléjük. A gépkocsivezető egy „Kathym és Randy Buthler-ék” feliratú táblát tartott a magasba.
- Atya Isten! Azt hiszem, ezek mi leszünk! – mutatott harsányan nevetve a transzparens felé Kate.
- Még mindig van humora a bátyámnak, de ezért majd még megkapja a magáét. – vigyorodott el a Randy-ként feltűntetett Mary is.
- Ti aztán értetek a divatos utazáshoz! – füttyentett elégedettem Chris, amikor a lányok kiléptek a házuk ajtaján. A két gáláns fiatalember elvette a lányoktól a csomagokat, és betették a csomagtérbe, majd besegítették őket a kocsiba. Dave átadta a vezetést Chris-nek, ő pedig Kate-tel hátra ült Daniel gyerekülése mellé. Mary így előre került az anyósülésre.
- Szia, prücsök! – köszöntötte Kathy a kisfiút. Mosolyogva megsimította az arcocskáját.
- Sziasztok, csajszikáim! – vigyorgott elégedetten saját magán a legkisebb Buthler.
- Nahát! Ezt meg hol tanultad, kispajtás? – mosolyodott el Mary is. Közben már dinamikus tempóban haladtak Miami leghíresebb légikikötője felé.
- Sajnos az óvodának vannak, nem túl előnyös hatásai is. – mentegetőzött fejét rosszallóan fia felé csóválva David.
- Képzeld, Mary néni, apa és Kathy nem hagyta, hogy a „villám McQueen”-emhez, elhozzam a kamionomat is. – panaszkodott az autóját magasba tartva, az egyetlen személynek a fiúcska, aki még nem ismerte ezt a játék históriát.
- Miért nem hozhatta, a kiskamiont is?
- Csupán csak azért, mert a kamion nem is olyan kicsi. Olyan másfél méter X fél méteres, és felfújható. – magyarázta Kathy barátnőjének.
- Jó akkor már érthető. – értett egyet most már MaryAnn is.
A reptérre érve nem is kellett sokat a terminálban tartózkodniuk, pár perc várakozás után meg is kezdhették a be csekkolást. Dany-t lenyűgözte a sok különleges dolog, amit itt látott, így még kérdezősködni is elfelejtett a beszállás közben. Maga az út csak pár órás volt, a korai indulás miatt Daniel hamar elszenderedett apja ölében.
- Olyan édesen alszik. – hatódott meg a fiúcskát és apját nézve Kathy.
- Én őszintén megmondva, azt hittem előbb kidől, már reggel 6 óta talpon vagyunk, és éjszaka sem sokat aludt olyan izgatott volt, hogy velünk jöhet.
- Ezt meg is értem, én is nagyon fel vagyok villanyozódva tőle, hogy újra visszamehetek Cambridge-be. Ugyanis ott jártam, jártunk gimibe és egyetemre. És mondjuk, azt sem nagyon sajnálom, hogy 2 év után újra találkozhatom a „NAGY” Radens tesóval! – sugdolóztak a szerelmesek az alvó gyerek feje felett. Mary és Chris is jól elvoltak egymás mellett.
- Na, ezek se beszélgetésre vesztegetik az időt. – sandított vigyorogva David az öccséék felé.
- Csak nem irigykedünk, kedves Uram! – kacsintott Kathy barátjára pajkosan.
- De, egy kicsit… - a mondaton már nem tudta befejezni, mert hirtelen nagyon elfoglalt lett a szája.
- Különben visszatérve az előbbi beszélgetésünkhöz, én is nagyon örülök ennek, a nagy-britanniai útnak. Megismerhetem végre a híres Tom-ot, a húgom, Lucy férjét.
A továbbiakban még Kathy felvilágosította Davidet, hogy bármilyen különösen, és bensőségesen is beszélgetnek, érintkeznek majd Lucas-szal, semmiképpen ne értse félre. Nincs közöttük semmi, csak nagyon mély barátság.
A gép landolása után a taxik felé vették az irányt, meg is találták azt, amelyet Luke küldött eléjük. A gépkocsivezető egy „Kathym és Randy Buthler-ék” feliratú táblát tartott a magasba.
- Atya Isten! Azt hiszem, ezek mi leszünk! – mutatott harsányan nevetve a transzparens felé Kate.
- Még mindig van humora a bátyámnak, de ezért majd még megkapja a magáét. – vigyorodott el a Randy-ként feltűntetett Mary is.
A kötelező formaságok után, már száguldottak is Luke Bond Street-i lakása felé.
Lucas már a lépcsőn várta az érkezőket. Mihelyst megállt az autó alattuk, Kathy fel is tépte az ajtót és repült Luke ölelésre tartott karjai közé. Lucas felkapta és kétszer megpördült a tengelye körül régi kedves barátjával a karjaiban, majd jókora puszikat is váltottak egymással, mire a többiek is kiszálltak a taxiból.
- Papi, Kathy miért ölelgeti, és puszilgatja azt a bácsit? – nézett értetlenül Dany hol apjára, hol az ölelkezőkre felváltva.
- Az én is szeretném tudni! – harsant a csendbe Lucas mögül a bejáraton most kilépő Alison hangja.
- Ó, Drágám, tudod róla már meséltem, ő Fly! – mondta majdnem mentegetőzve feleségének az vélhetőleg enyhítő információt Lucas.
- Jó napot! Kate Flyer vagyok, de szólítson nyugodtan Kathy-nek! – nyújtott kezet udvariasan Kat, de a ház asszonya csak egy kurta lekicsinylő biccentéssel fogadta ezt.
- Ő a feleségem, Alison. – folytatta feszengve Luke.
- De azt hiszem, kényelmesebb lesz a bemutatkozás, ha bejöttök.
- Fáradjatok beljebb!
Örült mindenki, hogy vége a kínvallatás felérő perceknek.
- Szia Greg! – köszöntötte átölelve már a nappaliban bátyját Mary.
- Szia Randy! Örülök, hogy végre itt vagytok. – sóhajtott fel megkönnyebbülten Lucas is.
- Oké, meg állhatnánk egy szóra? Drága Marcsym, miért szólítottad Lucas bátyádat Gregnek? Ez valahogy ne fér a fejembe.
- Ez még egy gyerekkori történet. Én Randy-nek hívtam a hugit csecsemő kora óta, de amikor 3 éves lett és óvodába kezdett járni volt egy Randy nevű csoporttársa, aki természetesen fiú volt. Kijelentette, hogy ő igen is kislány, mi több királylány és csak akkor hajlandó elfogadni, hogy Randynek hívjam, ha ő is szólíthat Gregory-nak, mint anya. Ugyanis a teljes nevem: Lucas Gregory Radens. Megmondtam neki, hogy Gregory-nak, csak a mami hívhat, de ha akar, ő szólíthat Gregnek, és ez lesz a mi közös titkunk. Ez az óta is így van. – adott magyarázatot Luke a kérdésre révetegen mosolyogva, miközben újra eszébe jutottak azok az évek, amikor még mindannyian együtt éltek a nagybirtokon.
- Alison? – tűnt fel a feleség távolléte először Kate-nek.
- Ő elment a barátnőivel a belvárosba, beülnek egy kis kávézóba, ahogy minden hétfőn délután. Ezt a szokást nem hajlandó megváltoztatni, csak azért mert nekem vendégeim érkeznek az Egyesült Államokból.
- Szép, nem? – fejezte be költői kérdéssel a magyarázatot a Radens fivér.
- Jaj, ugye nem haragszol? Nem akartam ilyen botrányt előidézni a kirohanásommal. – mentegetőzött Kate.
- Semmi baj, Fly! Ez így megy már hónapok óta, most éppen a te „heves” üdvözlésed, -amit megjegyzem nekem nagyon tetszett-, jött neki kapóra.
- Akkor megnyugodtam, engedd meg, hogy bemutassam neked a jóképű kísérőimet.
- Naaaa! – méltatlankodott halkan Mary.
- Nyugi, Flanny, csak Danyre és Dave-re gondoltam.
- Szóval a magasabb: David Buthler, róla már meséltem. És a kicsi itt: Daniel, Dave fia. – poénkodott Kate. Dan azóta nem engedte el a kezét amióta beléptek a házba.
- Randy, és a te őrző-védődben kit tisztelhetek? - humorizált húgával, közben Kathy-vel összekacsintva Lucas.
- Ő, Christopher!
- Csak, Chris! – javította ki automatikusan a bemutatott.
- Mint a másik húgom?
- Nem, te mafla, ez cé há-val van!!!
- És honnan tudod te, hogy az én Chris-em és Dave biztonsági őrök? – első alkalommal fordult elő, hogy Mary a leendő sógorát a becenevén szólította.
- Abban azt hiszem, én vagyok a ludas. – tette fel a kezét mondat közben Kate.
- Akkor halljuk!
- Szóval, azaz igazság, hogy Luke ajánlotta a Happy Dreams számára a fiúk biztonsági szolgálatát. – nagy csönd kerekedett. Olyan vihar előtti csend féle.
- Aha, remek! Ha szóltál volna, talán nem akadékoskodtam volna annyit a felvételüknél.
- Mi lett volna abban a kihívás?
- És különben, nekem azt említetted, drága Fly, hogy két éve nem láttad a bátyámat! – kérte számon barátnőjét.
- Drága, Randy-m, az nem azt jelenti, hogy telefonon, és e-mail sem érintkezünk. – tért vissza a nappaliba megrakodott tálcákkal, és egy kedves házi alkalmazott kíséretében Lucas. Ezzel egy időben hangzott fel az emeletről keserves csecsemősírás.
- Azt hiszem Gil is be akar már mutatkozni a keresztmamáinak. – mondta szélesen, szeret teljesen mosolyogva a házigazda az emelet felé pillantva.
- Óhajtja Mr. Radens, hogy lehozzam a kislányát?
- Nem, hagyd csak Olive, majd én érte megyek. És ő előttük nyugodtan szólíts továbbra is Lucas-nak. – intézte még a kedves lányhoz, majd el is tűnt a lépcső irányába.
- Úgy tűnik a bátyád sem híve, a formaságoknak. – állapította meg David Mary felé fordulva.
- Nem nagyon. – tért vissza az említett karján a csöppséggel.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek, Gillian Mary Radens-t! – mosolygott kislányára a büszke apa.
- Áúú, ugye… nem azt mondtad, hogy Mary??? – hitetlenkedett MaryAnn.
- De igen, az anyukámról és kedvenc húgomról akartam elnevezni, de Ali ragaszkodott valami angolos névhez így lett Gil is.
- Még szerencse! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Mary. Erre a kijelentésére mindenki jóízűen felnevetett, ráadásként Chris-től egy nagy cuppanós szájra puszit is kapott.
- Nem hittem volna, hogy valamikor is lesz ilyen felszabadult, és nagyon szerelmes az én kicsit talán túlságosan is merev kishúgom. – evvel a mondatával sikerült kellőképpen zavarba hoznia az említettet.
- Már lassan teljesen olyan vagy, mint Fabio, esküszöm! Ugye megfoghatom, ezt a kis csöppséget? – törte meg a beállt csendet Kathy.
- Ez csak természetes! – tette kislányát Kate helyes pózban tartott karjaiba Luke.
- Kathy! Kathy! Légyszi én is hadd lássam! – nyújtózkodott és ugrált Dany a lány lábánál.
- Gyere, lecsücsülünk ide a kanapéra, ha te is mellém ülsz, akkor láthatod. Jó lesz így?
- Igen, igen! – kiáltozott izgatottan a kisfiú.
- Csitt, nagyfiú! Felébreszted a törpillát! – intette le fiát Dave.
Mindannyian letelepedtek a nappaliban lévő ülőalkalmatosságokra és együtt csodálták a legfiatalabb Radens lányt…
Lucas már a lépcsőn várta az érkezőket. Mihelyst megállt az autó alattuk, Kathy fel is tépte az ajtót és repült Luke ölelésre tartott karjai közé. Lucas felkapta és kétszer megpördült a tengelye körül régi kedves barátjával a karjaiban, majd jókora puszikat is váltottak egymással, mire a többiek is kiszálltak a taxiból.
- Papi, Kathy miért ölelgeti, és puszilgatja azt a bácsit? – nézett értetlenül Dany hol apjára, hol az ölelkezőkre felváltva.
- Az én is szeretném tudni! – harsant a csendbe Lucas mögül a bejáraton most kilépő Alison hangja.
- Ó, Drágám, tudod róla már meséltem, ő Fly! – mondta majdnem mentegetőzve feleségének az vélhetőleg enyhítő információt Lucas.
- Jó napot! Kate Flyer vagyok, de szólítson nyugodtan Kathy-nek! – nyújtott kezet udvariasan Kat, de a ház asszonya csak egy kurta lekicsinylő biccentéssel fogadta ezt.
- Ő a feleségem, Alison. – folytatta feszengve Luke.
- De azt hiszem, kényelmesebb lesz a bemutatkozás, ha bejöttök.
- Fáradjatok beljebb!
Örült mindenki, hogy vége a kínvallatás felérő perceknek.
- Szia Greg! – köszöntötte átölelve már a nappaliban bátyját Mary.
- Szia Randy! Örülök, hogy végre itt vagytok. – sóhajtott fel megkönnyebbülten Lucas is.
- Oké, meg állhatnánk egy szóra? Drága Marcsym, miért szólítottad Lucas bátyádat Gregnek? Ez valahogy ne fér a fejembe.
- Ez még egy gyerekkori történet. Én Randy-nek hívtam a hugit csecsemő kora óta, de amikor 3 éves lett és óvodába kezdett járni volt egy Randy nevű csoporttársa, aki természetesen fiú volt. Kijelentette, hogy ő igen is kislány, mi több királylány és csak akkor hajlandó elfogadni, hogy Randynek hívjam, ha ő is szólíthat Gregory-nak, mint anya. Ugyanis a teljes nevem: Lucas Gregory Radens. Megmondtam neki, hogy Gregory-nak, csak a mami hívhat, de ha akar, ő szólíthat Gregnek, és ez lesz a mi közös titkunk. Ez az óta is így van. – adott magyarázatot Luke a kérdésre révetegen mosolyogva, miközben újra eszébe jutottak azok az évek, amikor még mindannyian együtt éltek a nagybirtokon.
- Alison? – tűnt fel a feleség távolléte először Kate-nek.
- Ő elment a barátnőivel a belvárosba, beülnek egy kis kávézóba, ahogy minden hétfőn délután. Ezt a szokást nem hajlandó megváltoztatni, csak azért mert nekem vendégeim érkeznek az Egyesült Államokból.
- Szép, nem? – fejezte be költői kérdéssel a magyarázatot a Radens fivér.
- Jaj, ugye nem haragszol? Nem akartam ilyen botrányt előidézni a kirohanásommal. – mentegetőzött Kate.
- Semmi baj, Fly! Ez így megy már hónapok óta, most éppen a te „heves” üdvözlésed, -amit megjegyzem nekem nagyon tetszett-, jött neki kapóra.
- Akkor megnyugodtam, engedd meg, hogy bemutassam neked a jóképű kísérőimet.
- Naaaa! – méltatlankodott halkan Mary.
- Nyugi, Flanny, csak Danyre és Dave-re gondoltam.
- Szóval a magasabb: David Buthler, róla már meséltem. És a kicsi itt: Daniel, Dave fia. – poénkodott Kate. Dan azóta nem engedte el a kezét amióta beléptek a házba.
- Randy, és a te őrző-védődben kit tisztelhetek? - humorizált húgával, közben Kathy-vel összekacsintva Lucas.
- Ő, Christopher!
- Csak, Chris! – javította ki automatikusan a bemutatott.
- Mint a másik húgom?
- Nem, te mafla, ez cé há-val van!!!
- És honnan tudod te, hogy az én Chris-em és Dave biztonsági őrök? – első alkalommal fordult elő, hogy Mary a leendő sógorát a becenevén szólította.
- Abban azt hiszem, én vagyok a ludas. – tette fel a kezét mondat közben Kate.
- Akkor halljuk!
- Szóval, azaz igazság, hogy Luke ajánlotta a Happy Dreams számára a fiúk biztonsági szolgálatát. – nagy csönd kerekedett. Olyan vihar előtti csend féle.
- Aha, remek! Ha szóltál volna, talán nem akadékoskodtam volna annyit a felvételüknél.
- Mi lett volna abban a kihívás?
- És különben, nekem azt említetted, drága Fly, hogy két éve nem láttad a bátyámat! – kérte számon barátnőjét.
- Drága, Randy-m, az nem azt jelenti, hogy telefonon, és e-mail sem érintkezünk. – tért vissza a nappaliba megrakodott tálcákkal, és egy kedves házi alkalmazott kíséretében Lucas. Ezzel egy időben hangzott fel az emeletről keserves csecsemősírás.
- Azt hiszem Gil is be akar már mutatkozni a keresztmamáinak. – mondta szélesen, szeret teljesen mosolyogva a házigazda az emelet felé pillantva.
- Óhajtja Mr. Radens, hogy lehozzam a kislányát?
- Nem, hagyd csak Olive, majd én érte megyek. És ő előttük nyugodtan szólíts továbbra is Lucas-nak. – intézte még a kedves lányhoz, majd el is tűnt a lépcső irányába.
- Úgy tűnik a bátyád sem híve, a formaságoknak. – állapította meg David Mary felé fordulva.
- Nem nagyon. – tért vissza az említett karján a csöppséggel.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek, Gillian Mary Radens-t! – mosolygott kislányára a büszke apa.
- Áúú, ugye… nem azt mondtad, hogy Mary??? – hitetlenkedett MaryAnn.
- De igen, az anyukámról és kedvenc húgomról akartam elnevezni, de Ali ragaszkodott valami angolos névhez így lett Gil is.
- Még szerencse! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Mary. Erre a kijelentésére mindenki jóízűen felnevetett, ráadásként Chris-től egy nagy cuppanós szájra puszit is kapott.
- Nem hittem volna, hogy valamikor is lesz ilyen felszabadult, és nagyon szerelmes az én kicsit talán túlságosan is merev kishúgom. – evvel a mondatával sikerült kellőképpen zavarba hoznia az említettet.
- Már lassan teljesen olyan vagy, mint Fabio, esküszöm! Ugye megfoghatom, ezt a kis csöppséget? – törte meg a beállt csendet Kathy.
- Ez csak természetes! – tette kislányát Kate helyes pózban tartott karjaiba Luke.
- Kathy! Kathy! Légyszi én is hadd lássam! – nyújtózkodott és ugrált Dany a lány lábánál.
- Gyere, lecsücsülünk ide a kanapéra, ha te is mellém ülsz, akkor láthatod. Jó lesz így?
- Igen, igen! – kiáltozott izgatottan a kisfiú.
- Csitt, nagyfiú! Felébreszted a törpillát! – intette le fiát Dave.
Mindannyian letelepedtek a nappaliban lévő ülőalkalmatosságokra és együtt csodálták a legfiatalabb Radens lányt…
- Kimehetnénk a jégpályára? Októberhez képest nagyon szép idő van, és Gillian baba is túl van már a délutáni alvásán. Na, mit szóltok? – érdeklődött Luka a jelenlévőktől olyan 2 óra babagyönyörködés és beszélgetés után.
- Rendben én benne vagyok! – lelkesedett be egyből Kathy.
- Ezt egyből gondoltuk!
- De mi lesz a lányoddal addig? – vette fel aggályait MaryAnn.
- Miatta ne aggódj!
- Olive, szeretném, ha te is velünk jönnél. Olyan ritkán mozdulsz ki, és nekünk is jól jönne, ha valaki olyan lenne Gilly mellett, akit teljesen elfogad. És be kell vallanom lassan többet lát téged, meg engem, mint a saját anyját.
- Kérlek Lucas, ne hozz ilyen helyzetbe, te is tudod, hogy Mrs. Alison nem szereti, ha elmegyek munkaidőben, annak, meg pláne nem örülne, hogy a kicsi Gilly-t kivisszük a házból.
- Csak két rövidke kérdésemre válaszolj csak Liv.
- Jó.– egyezett be lemondóan a lány.
- 1. Kitől kapod a fizetésed?
- Tőled!
- 2. Szeretnél velünk, velem és Gill-lel mulatnia a műjégpályán?
- Igen. – adott választ halkan, lehajtott fejjel a megszólított.
- Akkor ezt meg is beszéltük, mindenki szedelőzködjön, indulunk! – fogta kedvesen kézen segítőjét Lucas Radens parancskiadás közben, és felszabadult mosollyal indultak el az emeletre.
- Rendben én benne vagyok! – lelkesedett be egyből Kathy.
- Ezt egyből gondoltuk!
- De mi lesz a lányoddal addig? – vette fel aggályait MaryAnn.
- Miatta ne aggódj!
- Olive, szeretném, ha te is velünk jönnél. Olyan ritkán mozdulsz ki, és nekünk is jól jönne, ha valaki olyan lenne Gilly mellett, akit teljesen elfogad. És be kell vallanom lassan többet lát téged, meg engem, mint a saját anyját.
- Kérlek Lucas, ne hozz ilyen helyzetbe, te is tudod, hogy Mrs. Alison nem szereti, ha elmegyek munkaidőben, annak, meg pláne nem örülne, hogy a kicsi Gilly-t kivisszük a házból.
- Csak két rövidke kérdésemre válaszolj csak Liv.
- Jó.– egyezett be lemondóan a lány.
- 1. Kitől kapod a fizetésed?
- Tőled!
- 2. Szeretnél velünk, velem és Gill-lel mulatnia a műjégpályán?
- Igen. – adott választ halkan, lehajtott fejjel a megszólított.
- Akkor ezt meg is beszéltük, mindenki szedelőzködjön, indulunk! – fogta kedvesen kézen segítőjét Lucas Radens parancskiadás közben, és felszabadult mosollyal indultak el az emeletre.
1 megjegyzés:
Szia!
Egy rövid és tömör hozzáfűzni valóm van csak!
NAGYON JÓ LETT!!!!!
MaryAnn
Megjegyzés küldése