24. Romantikus érzelmek alakulása
A szobára már sötétség borult, mire Gillian-nek sikerült a Kristin-től kapott nyugtatótól elaludnia. De sajnos ez a nyugalom nem tartott sokáig. Alig 10 perc után Gil mozgolódni kezdett az ölelő karok között. Fészkelődött és megpróbálta lefejteni magáról az óvó kezeket.
- Engedj el! Hagyj békén! – motyogott félálomban.
- Cssss, kicsikém, csak én vagyok. Nincs semmi baj. – próbálta lefogni a kapálózó végtagokat lágyan suttogva Daniel.
- Buthy? – nézett fel kikerekedett szemekkel a lány.
- Én vagyok. – nyomott magától értetődő módon gyengéd csókot Gills homlokára.
- Nem hagytál egyedül? – ez inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek.
- Ez csak természetes. Megígértem, hogy itt leszek.
- Annyira jó, hogy velem vagy. Hogy köszönjem meg?
- Nem kell megköszönnöd, örömmel teszem.
- Apa? – kérdezett rá bizonytalan hangon Gil.
- Változatlanul aggódik. Volt itt benn, míg aludtál.
- Szeretnék beszélni vele, és természetesen Liv-vel, ha nem baj.
- Már hogy lenne baj, ők a szüleid.
- Azonnal szólok nekik. – pattant fel sietve Daniel. Pár perc múlva vissza is érkezett Gillian aggodalmas szüleivel.
- Kicsim, jól vagy? – kezdett bele Olivia mihelyt az ágyba mellé ért. Szeretetteljesen szorította a lány feléje nyújtott kezét.
- Nincs szükséged valamire? – folytatta sürgetően az apja.
- Megvagyok, ne aggódjatok.
- A húgaim?
- Mary és Chris velük vannak.
- Én most megyek, megnézem nem kell-e anyának valamit segíteni. – mentette ki magát Dany.
- De ugye visszajössz? – nézett rá kérlelően Gill.
- Természetesen. Sietek. – mosolygott kifelé menet a fiú. Amikor becsukódott utána az ajtó Gillian visszafordította figyelmét a családjára.
- Mary hogy van?
- Téged akart megerőszakolni az a bájgúnár, te mégis a nagynénéd miatt aggódsz. - szorultak önkénytelenül ökölbe hitetlenkedésében Luke kezei.
- Cssss. – csitította neje a rá jellemző gyengédséggel.
- A nénikéd jó van, csak kicsit sokkolták az események. – tért vissza az eredeti témához aztán.
- De remélem anyut nem értesítettétek a történtekről.
- Vagy igen? – bizonytalankodott el a lány.
- Nem. Úgy gondoltuk, ha te szükségesnek érzed, akkor beszélsz vele. – nyugtatta a pótmama.
- Köszönöm.
- Engedj el! Hagyj békén! – motyogott félálomban.
- Cssss, kicsikém, csak én vagyok. Nincs semmi baj. – próbálta lefogni a kapálózó végtagokat lágyan suttogva Daniel.
- Buthy? – nézett fel kikerekedett szemekkel a lány.
- Én vagyok. – nyomott magától értetődő módon gyengéd csókot Gills homlokára.
- Nem hagytál egyedül? – ez inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek.
- Ez csak természetes. Megígértem, hogy itt leszek.
- Annyira jó, hogy velem vagy. Hogy köszönjem meg?
- Nem kell megköszönnöd, örömmel teszem.
- Apa? – kérdezett rá bizonytalan hangon Gil.
- Változatlanul aggódik. Volt itt benn, míg aludtál.
- Szeretnék beszélni vele, és természetesen Liv-vel, ha nem baj.
- Már hogy lenne baj, ők a szüleid.
- Azonnal szólok nekik. – pattant fel sietve Daniel. Pár perc múlva vissza is érkezett Gillian aggodalmas szüleivel.
- Kicsim, jól vagy? – kezdett bele Olivia mihelyt az ágyba mellé ért. Szeretetteljesen szorította a lány feléje nyújtott kezét.
- Nincs szükséged valamire? – folytatta sürgetően az apja.
- Megvagyok, ne aggódjatok.
- A húgaim?
- Mary és Chris velük vannak.
- Én most megyek, megnézem nem kell-e anyának valamit segíteni. – mentette ki magát Dany.
- De ugye visszajössz? – nézett rá kérlelően Gill.
- Természetesen. Sietek. – mosolygott kifelé menet a fiú. Amikor becsukódott utána az ajtó Gillian visszafordította figyelmét a családjára.
- Mary hogy van?
- Téged akart megerőszakolni az a bájgúnár, te mégis a nagynénéd miatt aggódsz. - szorultak önkénytelenül ökölbe hitetlenkedésében Luke kezei.
- Cssss. – csitította neje a rá jellemző gyengédséggel.
- A nénikéd jó van, csak kicsit sokkolták az események. – tért vissza az eredeti témához aztán.
- De remélem anyut nem értesítettétek a történtekről.
- Vagy igen? – bizonytalankodott el a lány.
- Nem. Úgy gondoltuk, ha te szükségesnek érzed, akkor beszélsz vele. – nyugtatta a pótmama.
- Köszönöm.
Daniel nem szívesen hagyta ott Gillian-t, de tudta, hogy amíg a szülei mellette vannak, nem történhet semmi baj. Hangos gyermekkacaj hangja szakította ki elmélkedéséből. Követve a hangokat, meg is találta a játszószoba hatalmas szőnyegén a család legkisebb tagjait, akikre Mary, Chris, Jenny, Molly vigyáztak. Lara is velük volt, de ő inkább a játszadozó kicsikhez csatlakozott, mint rangidős.
- Sziasztok, Törpék! – lépett be széles mosollyal Daniel.
- Dan! – nyújtotta feléje azonnal apró karjait követelőzve Andy.
- Itt vagyok öcskös! – kapta fel a fiúcskát és magasba tartva megpörgette. Hatalmas boldog baba kacagás lett a jutalma.
- Engem is!
- Meg engem isz! – kontráztak a Radens kislányok. Dany azonnal készségesen teljesítette a kérésüket. Mikor annyira kifulladt, hogy le kellett ülnie Amy és Mandy azonnal az ölébe mászott, Andy pedig felcsimpaszkodott melléje a kanapéra, másik oldalára pedig Lara somfordált. Daniel szívből jövően felnevetett a kislány mesterkedésén, hogy közel kerüljön hozzá, és szorosan magához ölelte bal kezével a boldogan bújó Lara Abigail-t.
- Azt hittem, már nem is jössz ide hozzám. – nevetett rá még mindig, a leánykának csillogott a szeme örömében.
- Te aztán tudod, hogy kell levenni a lányomat a lábáról. – vélekedett szintén mosolyogva Christopher.
- Volt kitől tanulnom. – öltötte ki nyelvét kisfiúsan nagybátyjára.
- Daniel, viselkedj! Milyen példát mutatsz így a kicsiknek. – rótta meg az apja.
- Most nézd meg mit csináltál?! – somolygott fejcsóválva Kathy, az utánozó kicsit felé mutatva, akik most mind a hárman nyelvüket dugogatva csúfolódtak a többiek felé. Miután elhalt az újdonság varázsa mindenki csendesen letelepedett a széles kanapékra és a plazma tv felé fordították a tekintetüket, ahol a Molly új ajándék dvd-jének főcíme éppen kezdődött.
- Én is csatlakozhatom? – lépkedett hangtalanul Dany mellé Gil.
- Lian! Persze. Csak nem tudom hova. – nézett közbe a zsúfolt helyiségen Daniel a kétségbeesés határán. De mire visszanézett a számára legkedvesebb arcra, a lány már megoldotta a problémát. Ölébe kapta a kis Andrew-t és letelepedett Dany jobb oldalára.
- Csodás ötlet. – karolta át örömmel a fiú. A film végére mindannyian: Dany, Gil, Andy, Amber, Amanda és Lara elaludtak egymást ölelve.
- Hosszú napjuk volt. – suttogta feléjük pillantva Olive.
- Szép kis család. – paskolta meg mindentudóan Kathy a másik nő kezét.
- Valóban. De ez nem korai még egy kicsit? A lányom még csak 16 éves. – berzenkedett Lucas.
- Nyugalom apuci, még nem akarjuk férjhez adni a kicsi lányod. De ami késik, nem múlik. – veregette hátba barátságosan a riadozó édesapát Christopher.
- Azt nem is ajánlom. – nézett újra végig bizonytalankodva a Daniel köré gyűlt gyerekseregen Lucas. Kathy az alvókhoz lépett és megpróbálta a lehető legóvatosabban leemelni Andrew-t Gillian mellkasáról. Erre az akcióra természetesen minden gyerkőc felébredt.
- Gyerünk Andrew Buthler ideje fürödni, aztán ágyba bújni. – simogatta meg gyermeke álmos arcocskáját Kathy.
- Nem! – kezdett durcáskodni a fiúcska.
- De-de, így lesz.
- Én Dany-vel akajok! – dacolt az anyai szigorral Andy.
- Rendben öcskös, akkor ma én leszek a locsi felelős.
- Indulás! – vette ki anyja kezéből az öccsét Daniel, hatalmas csatakiáltással.
- De… - próbált közbe szólni Kate.
- Nyugi anya, majd mi ezt elintézzük. – nyugtatta Dan.
- Lara, Jen, ti is induljatok szépen az emeletre! Késő van! – terelte gyerekeit felfelé MaryAnn, Christopher kíséretében.
- Egy pillanat anya, mindjárt jövök. – szaladt vissza Jennifer.
- Kate!
- Igen, Jenny?
- Szeretnék kérni tőled egy szívességet.
- Mondjad!
- Hétfőre idegenvezetést kellett szerveznem, és én a Happy Dreams „nagy” irodát választottam. Megoldható lenne, hogy délelőtt 10 körül fogadjon ott bennünket valaki?
- Természetesen, de miért nem anyáddal beszéled ezt meg.
- Mert anya délelőtt a bíróságon lesz.
- Igaz. Ez teljesen ki ment a fejemből.
- Ebben az esetben, gyertek csak nyugodtan. Amikor megérkeztek a portáról üzenj fel az irodába!
- Úgy lesz, és nagyon köszönöm! – Jennifer nagy örömében viharos puszit nyomott keresztanyja arcára, majd el is futott.
- Örülök, hogy néha ő is 15 éves kamaszként veselkedik, nem egy felnőttként. – jegyezte meg nagyot sóhajtva David.
- Ezzel én is így vagyok. Túl komoly ez a lány. – nézett utána Kathy is.
- Ez igaz. Talán még az anyjánál is megfontoltabb. – folytatta Dave.
- Molly Elen neked is ideje ágyba bújnod. –intette lányát Kate, anyai szigorát bevetve.
- Jaj, anya! Muszáj? Holnap vasárnap lesz, nem kell korán kelnem.
- Indíts, nincs vita! Már elmúlott 10 óra. A szobádban még nézheted a tv-t.
- Na, sipirc! – adta ki a végső utasítást a még mindig makacskodó Molly-nak az édesapja.
- Sziasztok, Törpék! – lépett be széles mosollyal Daniel.
- Dan! – nyújtotta feléje azonnal apró karjait követelőzve Andy.
- Itt vagyok öcskös! – kapta fel a fiúcskát és magasba tartva megpörgette. Hatalmas boldog baba kacagás lett a jutalma.
- Engem is!
- Meg engem isz! – kontráztak a Radens kislányok. Dany azonnal készségesen teljesítette a kérésüket. Mikor annyira kifulladt, hogy le kellett ülnie Amy és Mandy azonnal az ölébe mászott, Andy pedig felcsimpaszkodott melléje a kanapéra, másik oldalára pedig Lara somfordált. Daniel szívből jövően felnevetett a kislány mesterkedésén, hogy közel kerüljön hozzá, és szorosan magához ölelte bal kezével a boldogan bújó Lara Abigail-t.
- Azt hittem, már nem is jössz ide hozzám. – nevetett rá még mindig, a leánykának csillogott a szeme örömében.
- Te aztán tudod, hogy kell levenni a lányomat a lábáról. – vélekedett szintén mosolyogva Christopher.
- Volt kitől tanulnom. – öltötte ki nyelvét kisfiúsan nagybátyjára.
- Daniel, viselkedj! Milyen példát mutatsz így a kicsiknek. – rótta meg az apja.
- Most nézd meg mit csináltál?! – somolygott fejcsóválva Kathy, az utánozó kicsit felé mutatva, akik most mind a hárman nyelvüket dugogatva csúfolódtak a többiek felé. Miután elhalt az újdonság varázsa mindenki csendesen letelepedett a széles kanapékra és a plazma tv felé fordították a tekintetüket, ahol a Molly új ajándék dvd-jének főcíme éppen kezdődött.
- Én is csatlakozhatom? – lépkedett hangtalanul Dany mellé Gil.
- Lian! Persze. Csak nem tudom hova. – nézett közbe a zsúfolt helyiségen Daniel a kétségbeesés határán. De mire visszanézett a számára legkedvesebb arcra, a lány már megoldotta a problémát. Ölébe kapta a kis Andrew-t és letelepedett Dany jobb oldalára.
- Csodás ötlet. – karolta át örömmel a fiú. A film végére mindannyian: Dany, Gil, Andy, Amber, Amanda és Lara elaludtak egymást ölelve.
- Hosszú napjuk volt. – suttogta feléjük pillantva Olive.
- Szép kis család. – paskolta meg mindentudóan Kathy a másik nő kezét.
- Valóban. De ez nem korai még egy kicsit? A lányom még csak 16 éves. – berzenkedett Lucas.
- Nyugalom apuci, még nem akarjuk férjhez adni a kicsi lányod. De ami késik, nem múlik. – veregette hátba barátságosan a riadozó édesapát Christopher.
- Azt nem is ajánlom. – nézett újra végig bizonytalankodva a Daniel köré gyűlt gyerekseregen Lucas. Kathy az alvókhoz lépett és megpróbálta a lehető legóvatosabban leemelni Andrew-t Gillian mellkasáról. Erre az akcióra természetesen minden gyerkőc felébredt.
- Gyerünk Andrew Buthler ideje fürödni, aztán ágyba bújni. – simogatta meg gyermeke álmos arcocskáját Kathy.
- Nem! – kezdett durcáskodni a fiúcska.
- De-de, így lesz.
- Én Dany-vel akajok! – dacolt az anyai szigorral Andy.
- Rendben öcskös, akkor ma én leszek a locsi felelős.
- Indulás! – vette ki anyja kezéből az öccsét Daniel, hatalmas csatakiáltással.
- De… - próbált közbe szólni Kate.
- Nyugi anya, majd mi ezt elintézzük. – nyugtatta Dan.
- Lara, Jen, ti is induljatok szépen az emeletre! Késő van! – terelte gyerekeit felfelé MaryAnn, Christopher kíséretében.
- Egy pillanat anya, mindjárt jövök. – szaladt vissza Jennifer.
- Kate!
- Igen, Jenny?
- Szeretnék kérni tőled egy szívességet.
- Mondjad!
- Hétfőre idegenvezetést kellett szerveznem, és én a Happy Dreams „nagy” irodát választottam. Megoldható lenne, hogy délelőtt 10 körül fogadjon ott bennünket valaki?
- Természetesen, de miért nem anyáddal beszéled ezt meg.
- Mert anya délelőtt a bíróságon lesz.
- Igaz. Ez teljesen ki ment a fejemből.
- Ebben az esetben, gyertek csak nyugodtan. Amikor megérkeztek a portáról üzenj fel az irodába!
- Úgy lesz, és nagyon köszönöm! – Jennifer nagy örömében viharos puszit nyomott keresztanyja arcára, majd el is futott.
- Örülök, hogy néha ő is 15 éves kamaszként veselkedik, nem egy felnőttként. – jegyezte meg nagyot sóhajtva David.
- Ezzel én is így vagyok. Túl komoly ez a lány. – nézett utána Kathy is.
- Ez igaz. Talán még az anyjánál is megfontoltabb. – folytatta Dave.
- Molly Elen neked is ideje ágyba bújnod. –intette lányát Kate, anyai szigorát bevetve.
- Jaj, anya! Muszáj? Holnap vasárnap lesz, nem kell korán kelnem.
- Indíts, nincs vita! Már elmúlott 10 óra. A szobádban még nézheted a tv-t.
- Na, sipirc! – adta ki a végső utasítást a még mindig makacskodó Molly-nak az édesapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése