Jó olvasást mindenkinek! Várjuk a véleményeiteket!
Pusz: Flanny&Fly
1. Fejezet
Első megbízatás
Egyetlen egy alkalomra emlékszem, amikor valamiben eltért a véleményük.
- Miért ragaszkodsz annyira a Bing biztonsági szolgálathoz? - vitatkozott még fél óra elteltével is Kate.
- Mert sokkal nagyobb tekintélyük és tapasztalatuk van, mint a Collins Brothers Security Team -nek? Te megnézted egyáltalán a munkatársaik életkori adatait?
- Csak annyi lenne a kifogásod ellenük, hogy korban hozzánk közelebb állnak, mint a nagyapánkhoz? Ezt te sem gondolhatod komolyan. - gúnyolódott Kate.
- Nem csak erről van szó...hanem drágábbak is mint a többiek! - makacskodott még mindig MaryAnn.
- Na, ez már tényleg nekem is sok, te is nagyon jól tudod, hogy még ha a kétszeresét kérnék is a mostani áruknak, akkor is beleférne a keretbe, és különben is tavaly Los Angelesben, azon a kisebb grillparty-n is ők voltak, és nem hibáztak. - mutatott rá a nyilván valóra Kathy.
- Oké, legyen, ahogy akarod. - adta meg magát végül lemondó sóhajjal Mers.- De figyelmeztetlek, ha valami probléma is lesz velük, tiéd minden felelősség.
- Igenis, parancsnok! - szalutált elégedett, széles mosollyal Kat.
- Én biztos vagyok benne, és garantálom, hogy nem lesz velük semmi baj.
- Ebben reménykedem én is. - mormolta az orra alatt Mary miközben papírjaival felszerelkezve kimasírozott az irodából. Mindig így tett, ha valami nézeteltérésük adódott Katie-vel. Ki ment a közeli parkba dolgozni, és mire visszaért addigra a rosszkedvét, mintha elfújták volna.
Rekord sebességgel telt az idő, és suhant el az előkészületekre rendelkezésre álló két hét. Mire főhőseink észbe kaptak már 13-a délután 4 óra volt, alig 3 óra, míg az első vendégek megérkezéséig.
- Minden dolgozó megérkezett és munkába állt, az utolsó lampionok, és lámpák is a helyükön. – összegezte Mary, amikor nagy munka közepette találkoztak Kate-tel egy röpke megbeszélésre.
- Kathy, ugye a tortát nem felejtetted el elintézni a gyertyákkal? – kérdezett rá arra a dologra MaryAnn, ami legjobban aggasztotta Kate feladatai közül. Ismerte a barátnőjét és tudta, ha elragadja a hév, milyen szétszórt tud lenni.
- Marcsy, csak nem gondolod, hogy elfelejtem a kedvenc vámpírom születésnapját? Torta elintézve a 24 gyertyával! Ezen akár meg is sértődhetnék, de nem teszem! – dugta ki a nyelvét nevetve. - Minden előkészítve az ünnepi meglepetéshez! – újságolta elégedetten.
- 24-et mondtál? Mert akkor valami nagyon nem stimmel! Hány évesek is vagyunk mi, Kathy?
- 25, de hogy jön ez most ide?
- És melyik évben is születtünk?
- 1986. De még mindig nem nagyon értelek.
- És a vámpírod mikor is született?
- 1986. május 13-án! Atya Isten, egy gyertya hiányzik!!! – rohant el kétségbeesetten Kat.
- Csak leesett neki! – nevetett maga elé Mary.
Aztán nem is fecsegtek tovább mindenki ment a dolgára. Legközelebb már közvetlenül a bál előtt találkoztak csak az asszisztenseikkel együtt a maguknak kialakított kis irodahelyiségben. Ekkor már 18 körül járt az idő.
- Nincs más hátra, mint az „Utolsó ellenőrzés”! – lelkesedett fel Kat.
- Parkoló őrök, parkoló fiúk, biztonságiak, ruhatárosok, hosztesz lányok a helyükön. A zenekar hangol, a pincérek, szakácsok, és a kiegészítő személyzet tettre készen várja az utasításotokat a kezdésre. – sorolta a mappáját bújva Gabriella, Kate asszisztense.
- Rendben, akkor mindenki a helyére! Elégedett vagyok mindenki munkájával, csak így tovább! Köszönöm! – mondta el már jól megszokott végső beszédét Mers, aztán a segítők elhagyták az helyiséget magukra hagyva főnökeiket.
- Végre szusszanhatunk, egy kicsit mielőtt megérkeznek a vendégek. – rogyott le fáradtan a legközelebb lévő székre MaryAnn.
- MaryAnn Radens, csak nem gondolod, hogy kiskosztümben és fonott copfban fogod fogadni a fontosabbnál fontosabb vendégeket! Ez az első önálló megbízatásunk, és jó benyomást kell keltenünk az ügyfeleiben. Semmi ellenvetés, hívtam fodrászt és kozmetikust is, és mielőtt tiltakozni kezdenél én állom őket. – meg sem várva mit reagál barátnője belökte őt az öltöző helyiségbe, ahova már oda volt készítve mindkettőjük csodás báli ruhája minden kiegészítővel együtt. Szótlanul öltöztek egymás mellett, és Maryn is úrrá lett valami megmagyarázhatatlan izgalom. Alig bírtak nyugton egy helyben maradni, míg a mesterek a toalettjükön dolgoztak. Érezték, hogy ez nap sorsdöntő lehet az életükben.
- Kathy, Mary! Megérkezett a két cégtulajdonos a feleségeikkel! – szólt be a csukott ajtón keresztül kopogás után Emily, Mary asszisztense.
- Meg kell, hogy állapítsam, hogy még mindig remek az ízlésünk! Akkor kalandra fel! –csapta össze elégedetten a tenyerét Kat, vetettek még egy utolsó pillantást magukra az egész alakos tükörben és célba vették a vendégfogó bejáratot.
- Jó estét, hölgyeim! Önök ma is igazán gyönyörűek! – köszöntötte a lányokat bókkal és kézcsókokkal Leonard.
- Estét! Remélem nem az én pénzemen cicomázták ki így magukat. – vette oda mogorván az idősebb Fallen testvér, Oscar. A lányok ezt a válaszra sem méltatták. Akkor sem tették volna, ha Leonard ellenkezésképpen nem rázza olyan nagyon a fejét.
- Engedjék meg, hogy személyesen mi kísérjük Önöket az asztalukhoz! – vette fel a legelragadóbb diplomata mosolyát MaryAnn. A zenekar már játszott egy lágy dallamot, amikor beértek a terembe, és a legelőkelőbb asztalhoz vezették megbízójukat.
A vendégek lassan megérkeztek, mindenki elfoglalta a helyét, így kezdetét vette a filmgyártó- és forgalmazó cég 11. Tavaszi Alapítványi Bálja! …
- Miért ragaszkodsz annyira a Bing biztonsági szolgálathoz? - vitatkozott még fél óra elteltével is Kate.
- Mert sokkal nagyobb tekintélyük és tapasztalatuk van, mint a Collins Brothers Security Team -nek? Te megnézted egyáltalán a munkatársaik életkori adatait?
- Csak annyi lenne a kifogásod ellenük, hogy korban hozzánk közelebb állnak, mint a nagyapánkhoz? Ezt te sem gondolhatod komolyan. - gúnyolódott Kate.
- Nem csak erről van szó...hanem drágábbak is mint a többiek! - makacskodott még mindig MaryAnn.
- Na, ez már tényleg nekem is sok, te is nagyon jól tudod, hogy még ha a kétszeresét kérnék is a mostani áruknak, akkor is beleférne a keretbe, és különben is tavaly Los Angelesben, azon a kisebb grillparty-n is ők voltak, és nem hibáztak. - mutatott rá a nyilván valóra Kathy.
- Oké, legyen, ahogy akarod. - adta meg magát végül lemondó sóhajjal Mers.- De figyelmeztetlek, ha valami probléma is lesz velük, tiéd minden felelősség.
- Igenis, parancsnok! - szalutált elégedett, széles mosollyal Kat.
- Én biztos vagyok benne, és garantálom, hogy nem lesz velük semmi baj.
- Ebben reménykedem én is. - mormolta az orra alatt Mary miközben papírjaival felszerelkezve kimasírozott az irodából. Mindig így tett, ha valami nézeteltérésük adódott Katie-vel. Ki ment a közeli parkba dolgozni, és mire visszaért addigra a rosszkedvét, mintha elfújták volna.
Rekord sebességgel telt az idő, és suhant el az előkészületekre rendelkezésre álló két hét. Mire főhőseink észbe kaptak már 13-a délután 4 óra volt, alig 3 óra, míg az első vendégek megérkezéséig.
- Minden dolgozó megérkezett és munkába állt, az utolsó lampionok, és lámpák is a helyükön. – összegezte Mary, amikor nagy munka közepette találkoztak Kate-tel egy röpke megbeszélésre.
- Kathy, ugye a tortát nem felejtetted el elintézni a gyertyákkal? – kérdezett rá arra a dologra MaryAnn, ami legjobban aggasztotta Kate feladatai közül. Ismerte a barátnőjét és tudta, ha elragadja a hév, milyen szétszórt tud lenni.
- Marcsy, csak nem gondolod, hogy elfelejtem a kedvenc vámpírom születésnapját? Torta elintézve a 24 gyertyával! Ezen akár meg is sértődhetnék, de nem teszem! – dugta ki a nyelvét nevetve. - Minden előkészítve az ünnepi meglepetéshez! – újságolta elégedetten.
- 24-et mondtál? Mert akkor valami nagyon nem stimmel! Hány évesek is vagyunk mi, Kathy?
- 25, de hogy jön ez most ide?
- És melyik évben is születtünk?
- 1986. De még mindig nem nagyon értelek.
- És a vámpírod mikor is született?
- 1986. május 13-án! Atya Isten, egy gyertya hiányzik!!! – rohant el kétségbeesetten Kat.
- Csak leesett neki! – nevetett maga elé Mary.
Aztán nem is fecsegtek tovább mindenki ment a dolgára. Legközelebb már közvetlenül a bál előtt találkoztak csak az asszisztenseikkel együtt a maguknak kialakított kis irodahelyiségben. Ekkor már 18 körül járt az idő.
- Nincs más hátra, mint az „Utolsó ellenőrzés”! – lelkesedett fel Kat.
- Parkoló őrök, parkoló fiúk, biztonságiak, ruhatárosok, hosztesz lányok a helyükön. A zenekar hangol, a pincérek, szakácsok, és a kiegészítő személyzet tettre készen várja az utasításotokat a kezdésre. – sorolta a mappáját bújva Gabriella, Kate asszisztense.
- Rendben, akkor mindenki a helyére! Elégedett vagyok mindenki munkájával, csak így tovább! Köszönöm! – mondta el már jól megszokott végső beszédét Mers, aztán a segítők elhagyták az helyiséget magukra hagyva főnökeiket.
- Végre szusszanhatunk, egy kicsit mielőtt megérkeznek a vendégek. – rogyott le fáradtan a legközelebb lévő székre MaryAnn.
- MaryAnn Radens, csak nem gondolod, hogy kiskosztümben és fonott copfban fogod fogadni a fontosabbnál fontosabb vendégeket! Ez az első önálló megbízatásunk, és jó benyomást kell keltenünk az ügyfeleiben. Semmi ellenvetés, hívtam fodrászt és kozmetikust is, és mielőtt tiltakozni kezdenél én állom őket. – meg sem várva mit reagál barátnője belökte őt az öltöző helyiségbe, ahova már oda volt készítve mindkettőjük csodás báli ruhája minden kiegészítővel együtt. Szótlanul öltöztek egymás mellett, és Maryn is úrrá lett valami megmagyarázhatatlan izgalom. Alig bírtak nyugton egy helyben maradni, míg a mesterek a toalettjükön dolgoztak. Érezték, hogy ez nap sorsdöntő lehet az életükben.
- Kathy, Mary! Megérkezett a két cégtulajdonos a feleségeikkel! – szólt be a csukott ajtón keresztül kopogás után Emily, Mary asszisztense.
- Meg kell, hogy állapítsam, hogy még mindig remek az ízlésünk! Akkor kalandra fel! –csapta össze elégedetten a tenyerét Kat, vetettek még egy utolsó pillantást magukra az egész alakos tükörben és célba vették a vendégfogó bejáratot.
- Jó estét, hölgyeim! Önök ma is igazán gyönyörűek! – köszöntötte a lányokat bókkal és kézcsókokkal Leonard.
- Estét! Remélem nem az én pénzemen cicomázták ki így magukat. – vette oda mogorván az idősebb Fallen testvér, Oscar. A lányok ezt a válaszra sem méltatták. Akkor sem tették volna, ha Leonard ellenkezésképpen nem rázza olyan nagyon a fejét.
- Engedjék meg, hogy személyesen mi kísérjük Önöket az asztalukhoz! – vette fel a legelragadóbb diplomata mosolyát MaryAnn. A zenekar már játszott egy lágy dallamot, amikor beértek a terembe, és a legelőkelőbb asztalhoz vezették megbízójukat.
A vendégek lassan megérkeztek, mindenki elfoglalta a helyét, így kezdetét vette a filmgyártó- és forgalmazó cég 11. Tavaszi Alapítványi Bálja! …
- Atya Isten! Láttad ki jött meg? Ráadásul a feleségével van! Jaj! – kezdett el pánikolni Kathy, amikor meglátta az ajtón belépő nagy kedvencét, Robert Pattinson-t és párját Kristen Stewart-ot, majd az utánuk érkező teljes Twilight csapat magját.
- Menj oda, és kellően üdvözöld őket! – utasította nagy mosolyogva Mary barátnőjét.
- Mintha az olyan egyszerű lenne!- mormolta az orra alatt Kathy.
- Menj oda, és kellően üdvözöld őket! – utasította nagy mosolyogva Mary barátnőjét.
- Mintha az olyan egyszerű lenne!- mormolta az orra alatt Kathy.
- Ugyan már, mi gond lehetne! Csak mond el a szokásos szöveget és kész!- bátorította barátnőjét Mary.
- És mi van ha elfelejtem, mit kell mondani?
- Jaj, ne butáskodj már! Gyerünk! Ne kéresd magad!- lökte meg Annie barátnőjét az érkezők felé. Kathy sosem szokott izgulni, most mégis úgy érezte magát, mint egy énekes, aki a színpadon elfelejti a szövegét. Lassan odaért rajongott sztárjához, majd miután vett egy mély lélegzetet, megszólította:
- Üdvözlöm önöket Mr. és Mrs. Pattinson! Kérem, kövessenek, megmutatom az asztalukat!- mondta a begyakorolt szöveget Kat.
- Ez nagyon kedves öntől Kathy!- válaszolta mosolyogva Robert. Kat arcán egy ezer wattos mosoly jelent meg, majd miután helyükre kísérte vendégeit, szaladt, hogy elújságolja a hírt legjobb barátnőjének.
- Képzeld tudta a nevem! El sem hiszem!
- Kathy, én igazán nem akarom letörni a földöntúli örömödet, de a neved rá van írva a névtábládra!- bökött Mary a barátnője ruháján lévő táblácskára, mire Katie egy kicsit elszontyolodott, de kedve azonnal visszatért, amint kezdetét vette az igazi buli. Miután sikerült meglepniük a HÍRES sztárt, a két barátnő is belevetette magát az őrült partyba. Mary épp megbízójukkal, Leonarddal táncolt, amikor egy elég illuminált állapotban lévő férfi közeledett feléjük kissé imbolyogva. Senki nem figyelt fel rá egészen addig, amíg meg nem ragadta Leonard vállát.
- Szóval ezért a nőcskéért kellett kirúgnia! A felesége tud róla, hogy egy cafka miatt bocsátott el?
- George, azt hiszem ezt már megbeszéltük! Nem Mary miatt lett kirúgva, hanem pont az miatt, ahogy most is kinéz!- próbálta lenyugtatni a férfit Leonard nem sok sikerrel.
- Szóval Marynek hívnak?- fordult most már a lány felé George. - Mit gondolsz, én is kaphatok a szolgáltatásaidból, ha kedvenc főnökömmel lerendezted az ügyet?
- Na, ebből elég volt! Azt hiszem jobb lesz, ha eltűnsz innét!- védte meg Maryt Leonard, és közben próbálta kirakni a férfit, aki nem hagyta magát. Ennek az lett a következménye, hogy egy hirtelen mozdulat során MaryAnn elesett, és feje hatalmasat koppant a padlón. Leonard ezek után kicsit erélyesebben lépett fel George-al szemben, amire már a biztonságiak, és a többi vendég is felfigyelt.
Két fiatalabb biztonsági őr ért oda hamarabb, és miután sikeresen szétszedték a két vitatkozó férfit, a fiatalabb utasítást adott.
- David, vidd ki innen!- mutatott a részeg férfira. Ő csak bólintott, majd karon ragadta George-ot és eltűnt vele a kijárat felé. Ekkor jelent meg Kathy, aki meglátva barátnőjét azonnal kétségbeesett.
- Jézusom Mary! Mi történt? Jól vagy?- kérdezte, az akkor már felsegített barátnőjét.
- Azt hiszem a legjobb lesz, ha leültetjük! Eléggé beverte a fejét!
-Ne aggódjon Miss Flyer, nem lesz semmi gond!- mosolygott rá biztatóan a fiatal biztonsági.
-Ne aggódjon Miss Flyer, nem lesz semmi gond!- mosolygott rá biztatóan a fiatal biztonsági.
- Igazán köszönöm Mr. Buthler!- olvasta le Fly a megmentő nevét.
- Azt hiszem egyedül is menni fog!- makacskodott Annie, de amikor megpróbált egyedül elindulni megszédült és visszapottyant megmentője karjaiba.
- Talán mégis csak jobb lesz, ha segítek!
- Talán igaza van Mr. Buthler!
- Szólítson csak Chrisnek!- mosolygott rá, majd felkapta az ölébe, és elindult vele egy csendesebb helyre.
- Rendben! Köszönöm Chris!- mosolygott vissza Mary.
Miután átjutottak a tömegen, Chris bevitte Maryt az alkalmi irodának kinevezett terembe, és leültette a székre. Pár perce csak bámultak egymásra, amikor az ajtó szinte kirobbant, majd Kathy lépett be rajta egy férfit húzva maga után.
- Mr. Facinelli maga mit keres itt?- kérdezte megdöbbenve MaryAnn.
- Mi az, hogy mit keres itt? Mégis csak szükséged van rá, hogy valaki megvizsgáljon!- válaszolt Kat, mire mindenki döbbenten nézett rá.
- Ugye tisztában vagy vele, hogy ő valójában nem orvos?- tette fel a legjobb kérdést Mers.
- Én próbáltam elmagyarázni neki, hogy ….- kezdte Peter, de Fly félbeszakította.
- Persze, hogy tudom, de valamit csak tanult ennyi idő alatt!
- Na jó! Nincs szükségem sem kijelölt orvosokra, sem valódiakra! Teljesen jól vagyok! Ha még egy kicsit itt maradok, akkor pár perc múlva kutya bajom se lesz. - tájékoztatta Ann az aggódó embereket, majd határozottan barátnőjére nézett. - Te pedig kísérd vissza Mr. Facinellit a helyére, és nyugtasd meg az embereket!
- Rendben! Ön is jön Mr. Buthler?- fordult Katie Chris felé.
- Azt hiszem én itt maradok, hátha kell valami segítség!- mondta Chris, majd mosolyogva Maryre nézett. Ez a mosoly természetesen Kathynek is feltűnt, így gyorsan kivonultak a szobából, magára hagyva a két fiatalt.
Mary és Christopher beszélgettek egy darabig, de egy idő után úgy gondolták, hogy vissza kéne térniük a bulira, és folytatni a munkát. Látszott rajtuk, hogy nem szívesen szakadnak el egymástól, de kötelesség az első. Miután kiléptek a szobából, mindkettejük elfoglalta saját helyét, de Mary így sem úszta meg a faggatást.
- Na mi volt?- kérdezte legjobb barátnője.
- Hogy-hogy mi volt?
- Jaj, ne tedd itt nekem az ártatlant! Tudom, hogy bejön neked!
- Igen, tényleg helyes, de a munkatársam!- mondta Annie, és kissé el is komorult.
- Ugyan már! Meddig lesz a munkatársad? Még vagy három óráig!- nézett a nem létező órájára Kat.- De te tudod! Én azért megismerkedek az idősebb Buthler testvérrel!- mosolygott tovább. Mary elgondolkozott barátnője szavain, és érezte, hogy ez egy nem lejátszott meccs. Mégis félt. Félt új kapcsolatot kezdeni, és megbízni akárkiben is. Aztán észrevette barátnőjét, amint épp a táncparkett felé húzza Chris bátyját, és egyszeriben megfeledkezett a félelmeiről, és csak mosolygott.
A buli nem tartott már sokáig, így miután mindenki elindult hazafelé, a lányok dolga már csak a takarítás lerendezése. Erre persze meg voltak a megfelelő emberek, de szerették az elejétől a végéig befejezni a megbízatást. De nem kerülte el a figyelmüket az ajtóban álló két férfi.
- Hát ti? A túlóráért nem fizetünk!- mosolygott Davidre Kat.
- Igazából arra gondoltunk, hogy egy késői vacsora, vagy inkább reggeli még belefér az időnkbe!- nézett Dave vissza a fiatal lányra.
- Hát nem is tudom! Még elég sok elintézni valónk van!- tiltakozott Mers, amire Chris egy lemondó sóhajjal reagált.
- Ne légy már ünneprontó Randy! A takarítók nélkülünk is boldogulnak!- nézett kiskutya szemekkel Katie.
- Na jó!- egyezett bele Marcsy, mire Chris arcán hatalmas mosoly jelent meg.
- De nekem van egy jobb ötletem! Mi lenne, ha hozzánk mennénk, és én főznék valamit?!- vetette fel az ötletet Fly. A fiúk beleegyezően bólogattak, majd elindultak a parkoló felé, ahol ismét földbegyökerezett a két fiú lába.
- Ez a ti kocsitok?- kérdezte meghökkenve Chris.
- Igen a miénk! Az enyém az a fekete Volvo, Katié pedig az Opel!- mutatott a kocsikra Mers.
A srácok még egy darabig döbbent arcot vágtak, majd miután sikerült felfogniuk a látottakat, immár négyesben indultak el az Ocean Drive 22 felé...
1 megjegyzés:
Szióka!
Azért csak sikerült összehozni!
És nem is rosszul!
Csak így tovább!:D
Puszi: Mary
Megjegyzés küldése