23. fejezet

Születésnap - Vajon ki-kivel van?/avagy egy újabb buli Buthler módra

            Az elkövetkező négy nap villámgyorsan elrepült. Szépen lassan minden vendég-családtag megérkezett Miamiba. A nagyiék öten érkeztek, Mary szüleivel kiegészülve, Dorian viszont egyedül, mint mindig. Fabio és Annie magukkal hozták a lányaikat udvarlóikkal és a fiúk szüleivel együtt, akik nem mások, mint Nadin és Shane. Furcsa fintora az életnek, hogy még a birtokon is együtt élnek mindannyian. Lucas családja és bővült az elmúlt években Olive-val iker lányaik születtek 5 évvel ezelőtt, Amanda (Mandy) és Amber (Amy), és természetesen Gillian sem jött egyedül a bulira, kísérője: Michael Robinson egy szemtelenül jóképű fiatalember volt. Lucy, azóta elvált Thomas-tól, most új barátjával érkezett. Kristinék négyen tették tiszteletüket az ünnepségen, családjuk kiegészült Jeremy barátnőjével: Lyla Stone-nal.

            Amikor szinte utolsóként a „nagy” Radens család is befutott Kathy már tűkön ült.
- Mi a fene tartott ennyi ideig? Nem találtatok ide a szomszédos kerületből? – fogadta őket a házigazda tetetett felháborodással.
- Igazán vicces vagy, David, de mint tudjátok, két 5 éves lánnyal kell megküzdenünk minden indulás előtt, és az nem valami egyszerű. – válaszolt kifulladva Liv.
- Végre! Gyertek beljebb, már csak rátok vártunk. – köszöntötte őket Kate is kedvesen.
- Greg bácsi! – visította Lara átvágva a nappaliban lévő embertömegen repült nagybátyja várakozó karjaiba.
- Szia, Nagylány! – a lány a megszólítástól szinte a föld felett lebegett örömében.
- Sziasztok, keresztanyu és keresztapu! Szia, Gil és szia, neked is. – tekintett a már megérkezett ünnepelt Lucas lánya mellett vigyorogva álldogáló fiúra.
- Szép jó napot! Michael Robinson vagyok, Gillian barátja. – nyomta meg kelleténél jobban a kapcsolatukra utaló szót szemtelenül.
- Örvendünk! – vetette oda félvállról a köszöntést Daniel. Mérhetetlenül zavarta ez a fickó, de magában sem tudta volna megfogalmazni, hogy miért, de már attól is kiverte a víz, hogy milyen birtoklóan tette lapát kezeit Gilly törékeny vállára.
- Dany viselkedj! Ő is a vendégünk. – szólt rá fiára suttogós hangon Kathy, amikor észrevette hogyan méregeti Gil kísérőjét.
- Oké, jó leszek! – emelte fel megadóan a kezét a szólított.
- Ajánlom is, ez a húgod napja. – tette még hozzá Kate, majd sietve távozott a konyha felé.

            Már jócskán délután járt az idő, és az ajándékozás is megtörtént. Mindenki csendben beszélgetett, eszegetett, iszogatott. A torta még váratott magára. Kathy törekedett rá, hogy minden a lehető legcsodálatosabb legyen. Egy percre sem állt meg, annak ellenére, hogy már jócskán érezte, hogy fogytán az ereje.
- Mammma, mamma! – szólongatta Andrew szoknyája szélét szorongatva.
- Mi az, kicsim? – hajolt le a kis örökmozgóhoz.
- Mikoj ehetünk olyan nagy kejek sütit, ami a konyhában van?
- Nem sokára. Menj vissza játszani a többiekkel, anya pedig elmegy a konyhába, és behozza a sütit. Jó lesz?
- Igen, szupej! – viharzott el kacarászva a játszószoba felé a fiúcska.
- Hohó, fiatalember, lassan! – lépett el előle mosollyal az arcán édesapja.
- Jól vagy, bogaram? Olyan sápadt vagy. – intézte kérdését már a feleségéhez.
- Persze semmi probléma csak kicsit elfáradtam, hosszú ez a nap. – bújt az ölelő karok közé készségesen Kathy.
- Ebben az esetben, hagyd azt a tortát és pihenj le. – unszolta kedvesen David. Még egy gyengéd csókkal is megerősítette a meggyőzést.
- Szó sem lehet róla! Én vagyok a szülinapos anyukája, így csak én lehetek a tortafelelős.
- Ahogy akarod, édes. De beküldöm hozzád Mary-t, hogy segítsen. Rendben?
- Rendben.
Dave távozása után talán két perc sem telt el, és MaryAnn már meg is jelent széles mosollyal a konyhaajtóban.
- Neked meg mitől lett ilyen fene jó kedved? – bosszankodott egy kicsit Kate.
- Soha nem fogod elhinni, mit láttam az imént. – válaszolt sejtelmen Mary.
- Na, halljuk!
- Az öcséd kettesben üldögél a dolgozószobádban Lexy Collins-szal, és teljesen bele vannak feledkezve a beszélgetésbe.
- Az én öcsém? Dorian?
- Azt hiszem nem ártana, ha felvennéd a szemüvegedet, mert lefogadom, hogy akárkit is láttál a Collins lánnyal, az nem az én öcsikém volt.
- Higgy nekem, Fly! Láttam, amit láttam. És jól láttam.
- Na persze.
- Jó, ha úgysem tudlak meggyőzni, akkor essünk neki a torta előkészítésnek. Hol találom a gyertyákat és a tűzijátékot? – nézett barátnője felé segélykérően Mary.
- Vajon, hol? Hát a helyén, természetesen. – már vette is elő a fiókból az említett tárgyakat Kate és majd oda nyújtotta a barátnő várakozó kezébe.
- Remek. Akkor attrakció! – lelkesedett be MaryAnn.
- Mi van velünk? Ma valahogy teljesen olyan, mintha személyiséget cseréltünk volna. – ingatta a fejét hitetlenül Kate.
- Anya, anya! Mindenkit behívtunk a nappaliba, ahogy mondtad. – jelentette a konyhába lépő Lara jobb kezébe Mandy, míg a balba Amy kapaszkodott.
- Ügyes vagy. – nyugtázta Kathy nagynéni.
Miután meggyújtották a gyertyákat a Mary és Kate ünnepélyesen begurította azt egy zsúrkocsin a nappaliba, miközben a vendégek hangosan énekelték a „Happy Birthsday” kezdetű dalt a középen meghatódva álló születésnaposnak.
- Kívánj valamit! – szólította Molly-t egyöntetűen a vendégsereg.
A gyertya elfújás után következhetett a család ajándékának átadása. Pont a megfelelő pillanatban megszólalt a csengő.
- Nyiss ajtót, azt hiszem, téged keresnek. – vigyorodott el Daniel, de tekintetét nem vette le a tőle nem messze helyet foglaló Gillian-ék párosáról. Látszólag a lány érkezett „bájgúnár” nem tudott parancsolni magának, és megállás nélkül töltötte magába a különböző alkoholos italokat, és puncsokat. Aztán Molly Elen hangos sikkantása mégis elvonta a figyelmét.
- Nem hiszek a szememnek! Anya… ez… hogyan? Nekem? – meredt az ajtó előtt álló Kristen Stewart és Robert Pattinson kettősére a lány.
- Először is boldog születésnapot kívánunk! – szólalt meg először Kristen.
- És van itt még valami, amit a szüleid megbízásából át kell adnunk neked. – folytatta Rob, és meglobogtatta ez elképedt lány orra előtt a kisméretű slusszkulcsot.
- Köszönöm szépen, de ez mihez? – vette át a kulcsot értetlenül pislogva Molly a színész óriás kézéből.
- Ahhoz a járgányhoz tartozik. – mutatott hátuk mögé Kris, ahol egy márkás robogó állt a kocsi beálló betonján.
- Váóóóó!!! Az enyém? – ugrott hatalmasat, majd egy győzelem kiáltás kíséretében ajándéka felé vetette magát. Olyan vehemenciával, hogy majdnem feldöntötte a még mindig az ajtóban álldogáló új vendégeket.
- Bocsi. – szólt vissza csak úgy mellékesen a válla felett.
- Semmi baj. – mosolyogtak rá egyöntetűen a hírességek.
- Köszönjük, hogy itt vagytok!
- Kerüljetek beljebb! – kezdte az invitálást Kate, de ekkor már mindenki az új kétkerekű mellett állt.
Ez ment hosszú perceken keresztül. Majd mindenki egy emberként kapta fel a fejét, amikor a nappaliból kihallatszott Gil kétségbeesett hangja.
- Szállj le rólam! Hé, ez fáj! Hallod? Engedj el! – nyöszörgött a lány.
Dany nem nézett se istent - sem embert, átvágott virágágyások között és mindenre elszánt tekintettel kicsapva a bejárati ajtót elsőként érkezett a házba.  Gilliant a helyiség széles kanapéján találta, ahogy a rajta fekvő alkoholos mámorban lévő Michael éppen a nyitott blúza után a melltartóját készül lefejteni róla és közben erőszakosan csókolja az ellenálló ajkakat.
- Azonnal ereszd el te disznó! – ordította el magát a belépő Lucas elszörnyedve, de ekkor már Daniel cselekedett is. Inge gallérjánál fogva leemelte a molesztálót az eredménytelenül alatta küzdő lányról, és püfölni kezdte a támadót ahol csak érte. Kathy azonnal Gilly mellett termett és segített kicsit rendbe szednie magát, ami a keze remegésétől kicsit nehezen ment. Mary a sokktól, és a rá törő kellemetlen emlékektől lefagyva állt a nappali hatalmas, feldíszített boltíve alatt.
- Dany, elég!
- Hagyd abba, még a végén megölöd.
- Daniel! – záporoztak a figyelmeztetések, de Daniel ügyet sem vetett rájuk egészen addig, míg a vörös ködön át meg nem hallotta a síró Gillian imádott, de szívet tépően erőtlen hangját.
- Buthy, kérlek! – szipogta a lány. Dany gondolkodás nélkül engedte földre huppanni a részeg fiút, majd két lépéssel átszelte a hatalmas nappalit, és mindenki szeme láttára szorosan magához ölelte a már zokogó lányt.
- Lilly, kicsim, cssss! Nincs semmi baj, már itt vagyok, senki nem bánthat. – próbálta nyugtatni a karjai közt reszkető teremtést. Fel sem tűnt nekik, hogy mindketten az egymásnak adott titkos becenéven szólították a másikat. Lassan a népes nézőközönség is meglátta a pillanat meghittségét és szinte közös megegyezéssel hangtalanul elhagyták a helyiséget. Mindenki bevonult a hatalmas játszószobának kinevezett gyerekbirodalomba.
- Anya, miért sír Lil? – kérdezte Amanda anya mellé somfordálva.
- Miért bántotta az a fura bácsi? – tette hozzá saját kérdését Amber is.
- Nem tudom lányok! De apa, Dany, Chris- és Dave bácsi majd elintézik, ne izguljatok. – próbálta nyugtatni őket édesanyjuk, Olive, saját reményeit hangosan megfogalmazva.
- Meséljetek lányok, hogy megy sorotok a Pegazus Ranch-on? – kezdeményezett könnyed hangon beszélgetést Kate bátyja, Fabio lányaival.
- Remekül vagyunk. Imádok ott élni és azt hiszem, elmondhatom, hogy ezzel Beny is így van. – bújt az említett karjaiba lázasan csillogó szemmel mosolyogva Isabelle.
- Én egy kicsivel jobban szeretem, amikor itt benn lakunk a belvárosban, de a farmon se rossz. – csatlakozott a másik Flyer lány, Cath csábosan kacsintva barátja, Sebastian Filan felé.
A körülményekhez képest viszonylag kellemesen telt a társalgás a folytatásban. Miközben a nappaliból a házigazdák, és Lucas távolították el, nem éppen kedvesen a kellemetlenkedő részek alakot.
- Ha még egyszer a lányom közelébe mész, esküszöm, nem úszod meg ennyivel! – taszította ki az ajtón a felbőszült Radens apuka Michael Robinson-t fenyegető „útravalóval”.
- Nem mérj mégegyszer a családunk közelébe jönni! – toldotta meg David is.
- Én még kint maradok azért, hogy lássam a mi kis barátunk jó széles ívben elhagyja a házunkat. – szólt a befelé induló férfiak után Christopher.
- Oké, tesó, de ne ragadtasd el magad. Nem kell még egy bírósági per is nyakunkba. – intette óvatosságra józanabb gondolkodású bátyja.
- Nincs miért aggódnod, bratyó. A feleségem a partvidék legkeresettebb ügyvédje. Ilyen háttér mellett probléma egy szál se. – jelentette ki magabiztosan.
- Jó. De akkor is, csak okosan. Ahogy Randy, húgom mondaná. – szólalt meg Lucas is, majd eltűnt az ajtó mögött Daviddel együtt.
- Nem viselkedhettek velem így. Akár feljelentést is tehetnék. Én Gillian Maryvel
jöttem erre a harmadrendű babazsúrra, és vele is fogok távozni. – fenyegetőzött nagyszájúan a Robinson gyerek.
- Na, jól figyelj rám barátocskám, mert csak egyszer mondom el!
- Feljelentéssel itt csak nekünk van jogunk fenyegetőzni, de mivel mi jobban szeretjük Gil-t, mit, ahogy te valaha is fogsz bárkit is magadon kívül, ezért megkíméljük egy hosszan elhúzódó pertől. De ez nem azt jelenti, hogy én ennek ellenére igazságszolgáltatás címén nem verhetem ki belőled a szuszt.
- Számodra itt most véget ért a buli. Úgyhogy kapsz 3 percet, hogy elkotródj a házunktól, vagy esetleg rá is segíthetek egy kicsit. – tűrte fel ingujját Chris fenyegető nagy lépésekkel közelítette meg a járdán ülve szitkozódó ficsúrt.  – a nyápic nem sokat tétlenkedett. Fülét-farkát behúzva, autóját is hátrahagyva, futva sietett el.
- A bunkó eltávolítva. – tett jelentést, kezeit összedörzsölve a földszinti lakásba visszaérkező Chris.
- Hogy van a lányod? – érdeklődött aggodalmasan Lucas-tól Gillian állapotáról.
- Ugyanúgy.
- Dany bevitte a szobájába, hogy lepihenhessen egy kicsit. Ha nem lesz jobban, megkérjük Kristin-t, hogy nézze meg újra, és esetleg adjon neki még valami enyhe nyugtatót, hogy tudjon aludni. – folytatta David.
- Minden rendben lesz vele. Semmi szükség nyugtatóra. Daniel jó hatással van rá. – nyugtatta a még mindig idegesen járkáló férfiakat mindentudó mosollyal az említett szobából érkező doktornő, Kristin.
- Én is úgy látom, hogy több van itt annál, mint amit mi gondoltunk a kettőjük kapcsolatáról. – vélekedett somolyogva Mary.
- Úgy érted, hogy Gil és Dan? – nézett kétségbeesés határán MaryAnn-re, majd egymásra Kathy és Lucas.
- Mi az, ti nem láttátok, hogy nézetek egymásra egész este? És sajátos megszólításaik is vannak egymás között. Ez azért már jelenthet valamit! – szólalt meg Olive is, mialatt megérkezett a beszélgetőkhöz Lexy-vel is Dorian-nel az oldalán.
- Ti meg hol jártatok? – esett nekik Kate, hangjában nem tudta elrejteni a szemrehányás élét.
- Nem kell leharapnod a fejünket, csak a dolgozószobádban voltunk. Mutattam pár tervező programot  Alexa-nak az interneten. – felelte túlságosan közönyösen a kisöcs.
- Mióta tudod egyáltalán a gépem privát jelszavát?
- Kb. 15 éve, mert azóta is ugyanazt használod.
- Na, ez szép mondhatom.
- Kate, kérlek, ne haragudj Dorian-re, csak nekem akart segíteni.
- Fabio a tanítványod egy kis szakmai előnyre tett szert azt hiszem. – élcelődött Jenny, cserébe Kathy-től kapott egy nagyon szúrós pillantást.
- Dorian! Remélem az összes infót nem adtad ki. – nézett a szigorú tanár bácsis tekintetével öccsére Fabio.
- Jaj, hogy gondolod? Azt soha nem tenném, mivel én vagyok a tanársegéded az egyetemen, vagy mi fene. – hárított a „gyanúsított”.
- Kész szerencse.
- Na, most lóduljatok a szemem elől!
- Igen is, Tanár Úr! – kapta vigyáz állásba Lexy.
- Itthon, maradhatunk a Fabio-nál, de ha visszamegyünk, az iskolába ugyanúgy a tanárod leszek, mint eddig. Semmi személyeskedés. Érthető?
- Igen. Természetesen. – hunyászkodott meg teljesen a lány, majd sietősen elhagyta a helyiséget Dorian-nel.
- Ebből még lehetnek bonyodalmak az egyetemen. – vélekedett félhangosan Annabelle.
- Szerintem annyira tart a „nagy” Flyer professzortól, hogy még a legjobb barátnőinek sem meri megemlíteni, hogy személyesen ismeri. – vigyorgott Molly.

22. fejezet

Rohan az idő

A 15 éves Molly

Az ajándék ruha

15 évvel később…
2027.ápr.25.

- Jaj, anya! Nem értem, miért nem vehetem fel a Húsvéti bálra az új koktélruhámat.

 Jenny már beszélt Maryvel és ő beleegyezett, akkor te miért nem?! – nyafogott Molly a 2 éves öccsével, Andrew Jason-nel foglalkozó anyjának…

Andrew Jason Buthler

 */Andy születési körülményei elég zűrzavarosak voltak két évvel ezelőtt és még jobban összekuszálhatták a rokoni szálakat Mary és Kate családjai között.  Ugyanis Lara születése után kiderült, hogy MaryAnn-nek nem lehet több gyereke, pedig szeretettek volna még egy kisfiút. Minden specialistát felkerestek, akit csak lehetett, de nem lehetett segíteni. A vágyuk elérése érdekében végső elkeseredésükben még a drasztikus megoldástól sem riadtak vissza. Hosszas megbeszélések és jogi procedúrák után Kathy vállalkozott rá, hogy megszüli Christopher-nek a hőn áhított fiút. Bár túl szép lett volna, ha ilyen egyszerűen meg tudták volna oldani ezt a problémát, de az élet nem adja meg ilyen könnyen magát. Ugyanis kétszer a sikeres beültetés után rövid időn belül megszakadt a terhesség, majd a további háromszori próbálkozás során pedig nem sikerült Kathy petesejtjét, Chris hímivarsejtjével megtermékenyíteni. Ahogy később kiderült összeférhetetlenség miatt. Ezek után a kudarcok után, ami mindnyájukat megviselte, úgy határoztak nem próbálkoznak újra és beletörődnek a sorsukba. Aztán legnagyobb meglepődésükre a Kathy-nek esedékes havi kontrollvizsgálatok kiderült, hogy babát vár. Bár nem is tervezték, mégis csak a jó öreg ősi módszer vált be. Természetesen így David lett a kicsi Andrew apukája, de Mary és Christopher is szinte sajátjaként szereti a kisfiút. Rengeteg időt töltenek vele. …/*

Jennifer Susan Buthler

- Van egy olyan sejtésem, hogy ebben a pillanatban Jenny is ugyanígy érvel az anyának az emeleten. – nézett fel a pelenkázásból túlságosan ártatlan képet vágó lányára Kathy. Ismerte már a Buthler lányok könyörgő tippjeit.
- Különben is azt a ruhát a születésnapi bulidra kaptad. – érvelt kérhetetlenül Kate.
- Sziasztok! – lépett a nappaliba a szokásosnál korábban hazaérkező családfő öccsével karöltve.
- Szia, Szívem! Milyen napod volt? – lépett hozzá Andy-t karján tartva a felesége.
- Remekül, de azért örülök, hogy hamarabb elszabadultunk. – ölelte magához 15 év után is változatlan szerelemmel feleségét és kisfiát Dave.
- Az én pereputtyom, hogy-hogy nem itt tölti a napot veletek a földszinten? – vette át mosolyogva unokaöccsét Chris, kérdését sógornőjéhez intézve. Majd szokásához híven nyakába ültette a boldogan viháncoló Andrew-t. - Apa, apa! Képzeld, Molly-nak hatalmas szülinapi bulit rendezünk. – rohant le a lépcsőn Lara Abigail Buthler, aki csupán 7 évvel volt fiatalabb Molly-nál és a nővérénél Jenny-nél.

Lara

- Lassan a testtel, kisasszony! Még a végén nem tudsz megállni! – intette óvatosságra kisebbik lányát az időközben szintén leérkező Mary, aki Jennifer-rel az oldalán lépett be a helyiségbe. Lars apja mellé érve megölelte és a szokásos puszi osztás után elégedetten hozzábújt.
 - Szia, apa!
- Szio, Jen! -Jenny is megpuszilta apját, de jóval, kevesebb vehemenciával, mint húga. Chris szokásához híven gyengéden megpaskolta elsőszülöttje hátsóját.
- De apa! Már nem vagyok óvodás, hogy ezt csináld velem, ráadásul mások előtt. – méltatlankodott Jennifer és leemelte unokaöcsikéjét apja nyakából.
- Szerintem tök vicces volt. Ugye, apa? – várta a megerősítést imádott édesapjától a még mindig rajta csüngő Lara Abigail.
- Ne nyaggasd apádat, biztosan fáradt. – szólalt meg fejcsóválva MaryAnn.

- Ez is bizonyítja, hogy nem kétséges melyik gyereketek, melyiketekre hasonlít jobban. – évődött Kate, lemondó sóhajjal próbálkozásait feladó Maryvel.

Dany "ilyen volt-ilyen lett" fényképe

Gillian Radens

            Az ajtó halkan nyitódott, de csak a szőnyegen Jenny-vel és a kutyákkal Patty-val és Whity-val játszó kis Drew kapta oda a tekintetét. Majd rögtön bájosan nyújtózkodni és gügyögni kezdett az érkezők felé.
- Dan, Dan, Dan! – kántálta vidáman kapálózva. 
- Kicsim, Dany suliban van, Cambridge-ben. –válaszolt anyja, mellé telepedve a szőnyegre.
- Üdv, Mindenkinek! – szólalt meg a hátuk mögött az ismerős bariton hang. Reagálni sem volt idejük, mert Molly már repült is az újonnan érkező bátyja karjaiba, aki mellett egy kissé megszeppent fiatal lányt álldogált.
- Bátyus! Dany! – visította önfeledten a hugica.
- Jézusom, te hogy kerülsz ide? És miért nem szóltál, hogy ma érkezel, kimentünk volna eléd a reptérre. – rótta meg legidősebb gyermekét Kate meghatódottan.
- Anya, csak nem képzeled, hogy kihagyom a kedvenc húgom…
- Az egyetlen húgod. – vette közbe Molls morcosan.
- Jó, szóval… az egyetlen szeretett húgom, Ellie, 15. születésnapját. – mosolygott most már Kathy-t ölelve a hazatérő fiú.
- Különben pedig nincs miért aggódnod, mert Luke bá hozott el Gilly-t és minket. - Gil? Az a Gil? – vágott hitetlen képet MaryAnn.

- Igen. Még Cambridge-ben találkoztunk vele. Az anyáéknál volt látogatóban.
Daniel ezután mindenki végig puszilt és ölelgetett a társaságban. Kezdve a közelében álló Maryvel.
- Mary néni, te semmit sem változtál mióta nem láttalak! – poénkodott szokásához híven a nagynénjével.
- Mióta is nem találkoztunk, kb. 4 hónapja? Mondhatom hatalmas idő arra, hogy megváltozzak. Különben meg, ha nem hagyod abba ezt a nénizést, én esküszöm, hogy nyakon váglak, te kölyök! – fedte meg nevetve MaryAnn a fiút, majd szeretetteljesen megölelgették egymást.
- Hé, öcskös, nehogy túlzásba ess. Mary még mindig az én feleségem. – veregette hátba unokaöccsét Christopher.
- Szia Dan, örülök, hogy itthon vagy! – csatlakozott Jenny is.
- Szia, Jen! Okos és gyönyörű vagy, mint mindig. – forgatta körbe unokahúgát Daniel, hogy jobban megnézhesse.
- És köszi, a meghívást! – súgta még cinkosan kacsintva.
- Te meg még mindig lökött vagy, nagy bratyó. – mosolyodott el Jennifer, és játékosan vállba bokszolta az unokatestvérét.
- Aby, hát te is itt vagy? Észre sem vettelek. – viccelődött az előtte ugrabugráló Lara-val a „nagytesó”.
- Jajjj, Dany! Nem vagy vicces. – nyafogott a lányka.
- Teljesen olyan vagy, mit Christopher. Viselkedj! – szólt rá Dany-re az apja.
- Ki vagy te, és mit csináltál az én félénk kisfiammal? – nevetett Kathy.
- Felnőttem, anya. Azt hiszem. – bújt anyához.
- Vagy csak hagytuk, hogy gyerekkorodban túl sok időt tölts kissé hibbant, Chris bácsikáddal. – folytatta szorosabban magához ölelve „kisfiát” Kate.
- Na, akkor készüljetek fel Andy sokkal rosszabb lesz. – vetette közbe Jenny, anyja mellette állva csak helyeslően bólintott erre a megjegyzésre.
- Fiacskám, nem szeretnéd nekünk bemutatni ezt a csendes leányzót? – mutatott David a fia mellett álldogáló fiatal hölgyre.
- Jaj, ne haragudjatok! Engedjétek meg, hogy bemutassam a barátnőmet: Alexa Collins-t. De mindenki csak, Lexy-nek szólítja. Csoporttársak vagyunk a Harvardon.

Lexy Collins

- Kedves, Lexy, örülünk, hogy megismerhetünk. A nevem: Kate, de szólíts nyugodtan Kathy-nek. Dany anyukája vagyok és ennek a másik kettő rosszcsontnak, Molly-nak és Andy-nek. – intett kedvesen a gyerekei felé kedvesen háziasszony.
- Azt hiszem épp itt az ideje egy kis szendvicsevésnek.
- Hogy te mindig csak a hasadra tudsz gondolni. – mosolyodott el Kathy sógorára tekintve.
- Irány az étkező! – adta ki a parancsot, megfogva Alexa könyökét és a szomszédos helyiség felé terelgette anyáskodva.
- Gyertek lányok, csináljuk meg azokat a szendvicseket, mielőtt apátok, vagy valaki más éhen hal. – hívta magához lányait és Molly-t Mary.
- Anya kérlek, ne sértődj meg, de én nyugodtabb lennék, ha Kathy néni csinálná a kaját. – pillantott reménykedve anyja, majd nagynénje felé Jenny, aki hosszú idő óta most szólalt meg először.
- Hoppá Jen! A cica mégsem vitte el a nyelvedet? – húzogatta meg játékosan Daniel a lány haját.
- Már tudhatnád, hogy csak akkor beszélek, ha nagyon muszáj. Veled ellentétben én feleslegesen nem járatom a számat. – vélekedett Jennifer.
- Szóval, Kathy néni csinálja a szendvicseket? – reménykedett Lara is.
- Nem lányok! Most Kathy pihen, és Dany-vel foglalkozik, mi pedig elkészítjük az uzsonnát. Nincs vita! – mondta Mary ellentmondást nem tűrően és lányoknak, mivel nem volt más választásuk engedelmeskedtek az anyai szigornak.
- Ezt egyszerűen nem tudom felfogni! Mihelyst Daniel megérkezik, hirtelen minden körülötte kezd forogni. Még arról is megfeledkezik mindenki, hogy elvileg nekem lesz születésnapom. De amint látom, ez senkit nem érdekel, ma még az uzsonnát sem anya csinálja, pedig azt mindig együtt szoktuk elkészíteni. Egyszerűen nem értem mi van az utóbbi napokban veletek! – hisztizett szülei felé ordítozva Molly, krokodilkönnyeket hullajtva. Majd se szó se beszéd nagy dirrel-dúrral elmasírozott a szobája felé.
- MOLLY ELEN BUTHLER! Azonnal gyere vissza, és kérj bocsánatot! Megértetted?! – kiabált utána idegesen vörösödő fejjel Dave.   
- Hagyd Dave! Majd megnyugszik. Hiszen ismerjük milyen.
- Igen ismerjük, de ez már akkor is több a soknál. Pár nap múlva 15 éves lesz a kisasszony és nem képes megérteni, hogy nem minden kizárólag róla szól. – bosszankodott tovább David.
- Majd én beszélek vele. Nyugi anya, ne izgasd fel magad. – állt fel könnyes szemű anyja mellől Daniel.
- Nem. Ezt nekem kell megoldanom. El kell mondanom neki. – kelt fel Kathy és megindult a gyerekszobák irányába.
- Biztos ezt szeretnéd tenni, édesem? – bizonytalankodott David és a többiek is kérdőn tekintettek a mindig magabiztos és vidám, most megtörten álldogáló Kate felé.
- Igen. Itt az ideje, hogy megtudja, még ha fájdalmas is lesz. – válaszolta lehangoltan. David óvó öleléséből kilépve kimérten, büszkén felszegett fejjel ellépkedett lánya szobájához. …

- Drágám, ez a szendvics isteni.  – dicsérte meg felesége kenyérből és felvágottakból készített fantáziadús és ízletes szendvics költeményeit Chris teli szájjal, hangosan nyammogva.
- Christopher, köszönöm! De, ha kérhetem, próbálj meg a kedvemért normálisan enni. Milyen példát mutatsz így Larának és Andrewnak? – folytatta a munkát csak egy pillanatra férjére tekintve MaryAnn.
- Ez a kaja verhetetlen, vetekszik anya uzsonnáival. – csatlakozott a dicsérő szavakhoz Dany is.
- Köszönöm a bókokat. Mióta Fly nem érzi jól magát én is próbálok főzőcskézni kisebb-nagyobb sikerrel, természetesen drága barátnőm szakértő felügyelete mellett. Ha éppen nem az irodában, vagy a bíróságon dolgozom. – felelt magyarázatot adva Mary kissé elpirulva. …

Hosszas kopogás és kérlelés után Molly végre beengedte édesanyját a birodalmába. Kate mellé telepedve a hatalmas baldachinos ágyra és elmesélte lányának, hogy miért viselkedik az utóbbi hetekben olyan furcsán.

Elmondta az egész tortúrát, amit orvostól-orvosig, különböző vizsgálatokon ki kellett állnia. Mégsem tudták, tudják megállapítani mi a probléma, csak annyi a biztos, hogy egy elhúzódó petefészek gyulladás indította el a betegséget. A szervezete egyre csak gyengül és senki sem tudja, hogy meg lehet-e állítani ezt a folyamatot, és ha sikerül is, akkor nem lesz-e már túl késő.

A történet végére már mind a ketten sírtak. Összeölelkezve, szótlanul vigasztalták egymást és magukat. Amikor valamelyest megnyugodva elhagyták Molly Elen hálószobáját, a nappaliba érve az egész társaság várakozásteljesen tekintett rájuk. Végül Molls törte meg a kínossá váló csendet.
- Szeretnék tőletek bocsánatot kérni a viselkedésemért. Nagyon sajnálom. – hajtotta le bűnbánóan a fejét, amikor befejezte.
- Jaj, te elkényeztetett kislányom! – ölelte meg apja megkönnyebbült mosollyal szorongatva a mellette álló felesége kezét. Nehéz időszak volt ez mindannyiuk számára, és még nem ért véget…
- Drága Hugicám, Ellie! Soha nem változol! – csóválta a fejét bátyja, majd ő is körbepuszilgatta Molly-t.
- Te ugye tudtad? Ezért is jöttél haza korábban. – ez nem is kérdésként hangzott el a lány szájából, egyszerűen tényközlés volt.
- Mindenki tudta rajtam kívül. Miért nem mondtátok el hamarabb? – tett szemrehányást fájdalmas arccal.
- Kicsim, hidd el csak meg akartunk kímélni téged. Olyan boldog voltál, hogy most lesz a születésnapod. Nem akartuk elrontani az örömöd. – mentegetőzött Kathy lánya sírós arcát simogatva.
- Meg kellett volna mondanotok.
- Nem tartok bulit! Jen, Lara, légy szíves segítsetek körbetelefonálni, hogy a buli elmarad. – adta ki az utasítást unokatestvéreinek, akik szó nélkül engedelmeskedtek, és már hozták is a vezeték nélküli telefonokat, és saját mobiljaikat a lakás különböző pontjairól és Lara magához vette a meghívottak listáját is.
- Nem kell ezt tenned. Nyugodtan megünnepelhetsz a barátaiddal, hiszen már majdnem teljesen készen vagyunk a szervezéssel. –vélekedett erőtlenül Kate.
- Nem anya. Döntöttem. Nem lesz nagy parti. Csak a család és tortát sem kérek. Ha feltétlenül ragaszkodtok ehhez a tradícióhoz, akkor rendeljünk cukrászdából.
- Jézus, ki vagy te, és mit csináltál a mi akaratos lányunkkal?- viccelte el a dolgot Dave, lánya felé hálásan mosolyogva. Majd a lányok elvonultak. Az uzsonna kellemes beszélgetéssel telt. Bár a társalgás középpontjában természetesen Daniel, és újdonsült barátnője álltak.
- Mami, alávetjük Lexy-t is a „Buthler barátnő próba”-nak?- kérdezte suttogósra fogva hangját somolyogva Molly.
- Szerintem erre a mostani esetben semmi szükség. Vagy te nem így látod?
- De igen. Képzeld ő is rajong Stephenie Meyer vámpírjaiért, mint mi.
- Akkor azt hiszem semmi akadálya, hogy próba nélkül magunkközé fogadjuk. –nevetett mindentudó fölényességgel lányára Kate gyengéden.
- Én is így gondolom. –helyeselt nagy bólogatva a lány is.
- Anya?
- Igen, kicsim!
- Az én fiúimat is vizsgáztatni fogod, ha hazahozom őket bemutatni?
- Meggyőződésem, hogy erre alkalmam sem lesz, mert apád már ajtóban, eldönti, hogy egyáltalán szóba állhatsz-e velük. –nevetett jóízűen lánya elképedésén Kathy.
- Komolyan? – vágott fancsali képet Molly.
- És mi van, ha senki sem lesz elég jó neki? – esett még jobban kétségbe.
- Emiatt még kár aggódnod.
- Vagy van valami, amit szeretnél velem megosztani?- szeletelte tovább a zöldségeket szeme sarkából Molly-t figyelve a szemfüles édesanya.
- Hát… szóval… van egy srác. Brandon Gradwood-nak hívják, és az iskolai úszócsapat tagja, 17 éves és ő a legjobbképűbb fiú a suliban.
- És érdeklődik irántad?
- Azt hiszem igen. Ő hívott meg a Húsvéti Jótékonysági Bálra.
- Miért nem szóltál előbb? Mielőtt bárhová is mennél a „fenomenális” Brandon-nal illene bemutatnod őt a szüleidnek. Nem gondolod?
- Jaj, anya! Ez nem régimódi egy kicsit?
- Egyáltalán nem. Tudni akarom, kivel tölti az idejét az egy szem lányom.
- De, anya!
- Semmi, de, kisasszony! – ezzel Kate befejezetnek tekintette a vitát, duzzogó lányát hátrahagyva megkezdte a vacsora tálalását. Lexy remekül érezte magát Buthleréknél. Dany anyukája igazán kitett magáért, mert a vacsora is kitűnő volt. 

Másnap reggel Daniel megmutatta Mary-ék emeleti különlakását barátnőjének, mert az elbeszélések alapján kicsit nehéz lehetett érteni, hogy van ez a külön- mégis együtt élés.
- Jenny, megmutatnád otthonunkat az uncsibátyádéknak? – kérte kamaszosan idősebb lányát Christopher.
- Rendben. Ebben az esetben én leszek az idegenvezetőtök.
- Kérlek, kövessetek!
- Jen, hugica idegenvezetőnek készül. – adott magyarázatot Daniel unokahúga lelkesedésére.
A szakmai követelményeknek megfelelően mutogatta végig otthonuk kisebb-nagyobb zúgait Jennifer. Kathy-ék nappalijából felvezető lépcsőtől- egészen a bejárati ajtó előtt levezető lépcsőig.
- Köszönjük a tárlatvezetést.
- Igazán gyönyörű ez a ház. Még soha nem láttam ilyet. – bókolt a nappaliba visszaérkezve Alexa az ott tartózkodóknak.
- Ha összeköltözünk bármikor tereztethetünk egy hasonló, vagy esetleg egy teljesen más otthont is. –incselkedett Dany.
- Amilyet csak szeretnénk, ugyanis ezt a házat is a nagybátyám, anya bátyja Fabio tervezte anyának és Mary-nek. 
- Fabio? Csak egy Fabio nevű építészt ismerek a szakmában.
- Azt hiszem ő lesz az. A legjobb: Fabio Flyer! – dicsekedett építészettel barátkozó kedvesének Daniel.
- Jézus! Ez nem lehet igaz! Neked Mr. Flyer, a nagybátyád?
- Jóságos Isten! – tottyant erőtlenül a kanapéra Lexy. Nehezen emésztette meg, hogy a nagyra becsült példaképe, és mestere a barátja családjának tagja.
- Kell még valami fontosat megtudnom a családodról?
- Azt hiszem, lenne itt még valami. – kezdett bele Molly, megmentve feszengő bátyját.
- Mi lenne az? Ne kíméljetek!
- Ismered a Happy Dreams Rendezvényszervező Irodát, és a Sweet Dreams Szállodaláncot?
- Igen. – bólintott bátortalanul Lexy a feltett kérdésre.
- Na, szóval, anyu és Mary vezetik őket, ők a tulajdonosok.
- Ó! Még szerencse, hogy ülök. – hüledezett erőtlenül a lány.
- Mrs. Buthler és Mrs. Radens-Buthler, ne haragudjanak, hogy már a legelején nem ismertem fel önöket, de… de… de itt olyan mások, és Daniel ezt az igen apró részletet elfelejtette közölni velem magukról. – szabadkozott zavartan Kathy és MaryAnn elé pattanva Alexa, nem hagyva kívül hagyva a szemtelenül vigyorgó Dany-t sem.
- Ne mentegetőzz! És maradjunk továbbra is a tegeződésnél. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint akárki más. – oldotta fel a feszültséget Mary mosolyogva.
- Ugye milyen szupi, hogy híresek anyuék? – kotyogott közbe a cserfes Lara lelkesen csillogó szemmel.
- Igen, szupi. – reagált Lexy motyogva, még mindig a hallottak hatása alatt.
- Nem tudom, miért vagy így megilletődve. Te vagy a híres kutatóorvos: Dr. Peter Collins lánya, aki hatalmas előrelépést tett a leukémia gyógyításában.
- A bátyád pedig – folytatta kíméletlenül Daniel – Dr. Dean Collins, aki a „Sky Andrews” Onkológia Klinika alapítója, a sógornőd pedig maga Sky Andrews. – sorolta Alexa családjának érdemeit diplomatikusan.
- Szerintem erre a hírre nekünk kellene hüledezve leülni. Sokkal nagyobb dolgokat vittek véghez a te rokonaid, mint amit mi valaha is fogunk. - elmélkedett hangosan Kate szavait a lányhoz intézve.

            Molly a vacsora után elveszett kiskutyaszemeket meresztve lépett nagybátyához a nappaliba.
- Chris bácsi!
- Miért érzem úgy, hogy nem fogok örülni a mondandódnak?  - évődött szeretett unokahúgával a családi mókamester.
- Na, mond el szépen öreg bácsikádnak, mit szeretnél!
- Nem is vagy olyan öreg. – tiltakozott mintegy mellékesen a lány.
- Mi a kérés?
- Szóval… Chris bácsi… Oda tudnád adni nekünk valamelyik autódat, hogy a lányokkal be tudjunk menni a városba? – kezdte a meggyőzést félően Molly Elen minden lehetséges fegyverét bevetve Christopher józan ítélőképessége ellen.
- Ez egyszerű, nem kell odaadnom a kocsit, mivel holnap szabadnapos vagyok és magam is be tudlak vinni benneteket a városba.
- Ez tényleg nagyon jó, de… nekünk fontos lenne még ma eljutnunk a plázába. – lendült lelkes magyarázkodásba hadarva a leányzó.
- Miért nem szólsz a szüleidnek? Biztos elvinnének, vagy odaadnák az Opelt, Daniel pedig biztosan szívesen elfuvaroz benneteket a plázába.
- De mi Dany nélkül akarunk menni. Majd én vezetek.
- Arról szó sem lehet! – csattant David hangja a konyha felől.
- A számból vetted ki a szót, tesó. – helyeselt Christopher is.
- Na, ne! Már te is olyan korlátolt leszel, mint anyuék. – nézett rá unokahúga árulóknak kijáró szemrehányással a tekintetében.
- Sem az őseid, sem én nem vagyunk korlátoltak! Csak, hogy te még 15 éves sem vagy, ezért nem vezethetsz felnőtt felügyelet nélkül. Ráadásul már be is sötétedett. – magyarázott birkatürelemmel a nagybáty.
- Kizárt dolog, hogy ilyenkor bemenjetek a belvárosba. És különben is holnap iskola. – háborgott Dave lánya elé állva kérhetetlenül.
- Jaj, ne! Olyanok vagytok! Áááá!!! – kiáltott lemondóan apja arcába Molly, majd vérig sértve elmasírozott a szobája felé.
- Ma már ez a második hisztije. Nem hiszem el! – nézett lánya után fejét csóválva Kate a konyhából kilépve.
- Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de néha azt kívánom, bárcsak két hétre cserélhetnénk és megkaphatnánk a mi makacs, hisztis Molly-nk helyett a ti nyugodt és megfontolt Jenny-teket. – törölgette már száraz kezét egy konyharuhába Kate.
- Én is ilyen kibírhatatlan kamasz voltam?
- Most komolyan akarod, hogy erre válaszoljak? – kacagott fel a barátnő.
- Különben, nyugi, Fly! Nekünk is lesz elég gondunk, majd Larával, ha kicsit idősebb lesz. – próbálta bátorítani újra komollyá válva sógornőjét Mary.
- Igaz. Lars eleven és cserfes kislány, de nem hiszem, hogy valaha is ilyen akaratos lesz majd, mint Ellie. – kapcsolódott a beszélgetésbe Daniel a nappaliba érkezve. Oldalán Jenny-vel, Larával, és barátnőjével miután végeztek a konyha romeltakarításával.
- Lányok, mit tudtok arról, miért akart Molly ilyen nagyon a városba menni? – szegezte lányainak kemény kérdését MaryAnn.
- Én nem tudom. Nekem soha nem mondanak el semmit! – kezdett duzzogni szemrehányóan nővérére nézve Lara.
- Szóval Jenny, mi ez a nagy titkolózás?
- Ne legyetek nagyon kiakadva, de Molly-nak a plázában volt találkozója Brandon-nal.
- Mi féle Brandon? – paprikázódott fel David.
- Ő az-az úszóbajnok? – kérdezett rá férje rosszalló pillantásával nem törődve Kathy.
- Igen, ő az. – tette meg a beismerő vallomást Jennifer bűntudatosan lehajtott fejjel.
- Na, szép! A lányom holmi úszókkal találkozgat én meg még nem is tudok róla.
- Még csak ez lett volna az első hivatalos randijuk. – vetette közbe Jen, még mindig lehorgasztott fejjel.
- Semmi baj Jenny, te nem tettél semmi rosszat. – szólította meg kedvesen Kathy.
- Legalábbis nagyon reméljük. – szólt közbe Chris.
- De, apa!
- Jó-jó, menj a szobádba, és reggelig ne is lássalak. Te is indulj Lara, későre jár, és holnap korán kell kelnetek. – vetette be minden anyai tekintélyét MaryAnn, és elköszönés után ágyba parancsolta őket.
- Ez egy mozgalmas nap volt, de holnap munka van. Én el is köszönök, ha nem baj. Jó éjszakát! – állt fel férje mellől Mary.
- Mi is visszavonulnánk, engedelmetekkel. Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát! – köszönt el Daniel és Alexa is.
- Hú, de nagyon angol lettél a Harvardon öcsi! – rötyögött idétlenül Chris, míg maga is feltápászkodott a kanapéról.
- Ne idétlenkedj Christopher! – csapta vállon Mary a férjét.
- Jó éjszakát mindenkinek! – köszöntek el Kathy-ék is, majd párosával mindenki elhagyta a nappalit és a hálószobája felé vette az irányt. MaryAnn és Christopher, majd Kate és David is bekukkantottak Andy szobájába, aki ebből semmit sem vett észre. Édesdeden aludt hasán fekve az ágyikójában.