21. fejezet

21. Keserédes mézeshetek lóháton

            Egy hónappal az álomesküvő után Kate, David, MaryAnn és Christopher nászútra indulnak Fabio lovas farmjára, ahova természetesen Daniel-t is magukkal viszik. Kate 26. születésnapján 2012. július 3-án. A birtok nem esett messze a lányok floridai otthonától. Csupán másfél órás autóútra volt.  A férjek rövid meggyőzés után belegyeztek ebbe a szinte ingyenes pihentető nászútba, pedig ők több ezer dolláros luxus utat terveztek.

            Az ötlet jóváhagyása után Chris azt a lehetetlen vállalkozás megvalósítását vette a fejébe, hogy megtanítja lovagolni újdonsült feleségét.
- Ugyan Tophy, gondolod, hogy neked két hét alatt sikerülni fog az, ami nekünk a bátyámmal és a családdal éveken át nem sikerült. – hitetlenkedett Kathy közel az úti cél felé a kocsiban, vezető férje mellett ülve.
- Hidd el sikerülni fog! – jelentette ki magabiztosan magához ölelve zavartan nevetgélő feleségét.
- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? – lesett hátra a visszapillantó tükörben Dave.
- Nem tagadhatom, hogy imádom a lovakat, de azt hogy felüljek egy több 100 kilós lóra, az kiskorom óta lehetetlen. – merengett el Mary.
- Chris bácsi, ugye engem is megtanítasz lovagolni? – lelkesedett be a kis Buthler, Dany, észre sem véve a hirtelen támadt feszültséget az autóban, amit Mary mondata idézett elő. …

- Kedves Sógor! Isten hozott benneteket a „Pegazus Ranch”-on. – üdvözölte a leparkoló autóból kiszálló utasokat lelkesen Fabio Flyer mondatát David felé intézve.
- Hello Haver! Remélem a paripáink menetkészek. Amilyen hamar csak lehet, ki szeretnénk lovagolni a birtok határáig.
- Csak a magad nevében beszélj! Én inkább megnézném a híres Honey-t, mindig is odavoltam a kiscsikókért. És Kathy-nek is el kell látnia Molly-t mielőtt elindulnátok világot látni. – hűtötte sietve férje kedélyeit MaryAnn.
- Na, ezt megkaptad. Annie-nek nagy tehetsége van hozzá, hogyan forrázza le az ember lelkesedését. – vélekedett Fabio hátba veregetve Christophert.
- Túl komolyan veszed az életet, Szívecském. – folytatta. - Kit becézgetsz olyan lelkesen, amikor én még a közelben sem vagyok? – jelent meg az ajtóban szélesen mosolyogva a ház úrnője, Annabelle, karján egyik lányával. Mögötte egy kedves tekintetű szőke skandináv szépség érkezett az udvarra a másik kislányt két kezénél fogva sétáltatva.

Nadin

- Nehogy most féltékenykedni kezdj nekem! Tudod, hogy Flanny különleges helyet foglal el a szívemben.
- Igaz, tündéreim? – nézett meghatódottan lányaira a büszke házigazda.
- Látod Molly, kicsikém? Ez a te lökött Fabio bácsikád, Annabelle nénikéd, és az unokatestvéreid, Lizzy és Bella.

Fabio kislányai

 Kész kis hölgyek már. – vette át a szót Kathy oldalra pillantva a fidres-fodros ruhácskában tipegő unokahúgai felé.
- És kit tisztelhetünk a hölgyben? – fordult az ismeretlen leányzóhoz mosolyogva.
- Ő itt a „jobb kezem”. Segít a lányok ellátásában. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle, főleg így nyáron itt kinn a birtokon. A neve: Nadin Ingeborg és Svédországból érkezett Amerikába. Már találkoztatok az esküvőn, csak nem volt alkalmunk bemutatni.
- Üdvözöljük! Én Kate vagyok, barátoknak csak Kathy, Fabio húga. Ő a férjem itt mellettem, David. Az öccse, Chris, és az ő felesége, aki egyben a legjobb barátnőm, és most már a sógornőm is, MaryAnn. – intézte a bemutatást rutinosan Kathy.
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Már sok szépet és jót hallottam rólatok a családtól. Szólítsatok nyugodtan Nady-nek, mindenki így hív.
- És ki ez a csöpp szépség? – fordult a kis társaság új ismerőse Molly baba felé.
- A lányunk Molly Elen. – felelte büszkeségtől dagadó mellel David, átvéve kislányát felesége karjaiból.
- Jut eszembe, hol van a kedvenc öcsikém? – kapott a fejéhez felszabadult jobb kezével Kate.
- Dorian még a nagyiéknál van, majd vacsorára érkeznek meg. – válaszolt az idősebb Buthler feleségnek Annabelle.
- Bocsánat, hogy közbe szólok. De ugye jól látom, hogy gratulálhatok kedves MaryAnn? – lépett előbbre, már a kisebb növésű Flyer kislány nélkül, akit apja vett magához.
- Igen jól látod, és szólíts nyugodtam Marynek. – mosolygott cinkosan Nadin-ra Mary körbepillantva vendéglátóik értetlen arcán.
- Mikorra várjátok?
- Decemberi baba lesz. – húzta ki magát magabiztosan Chris, hatalmas tenyerét birtoklóan párja még lapos hasára téve.
- Ez nagyszerű! – kiáltott fel megvilágosodva Annabelle.
- Ez esetben, had gratuláljak, Flanny drágám! – csatlakozott Fabio. A háziak gyorsan minden vendéget betereltek a házba. A vacsoráig tartó órákat beszélgetéssel, és a lovarda körbejárásával töltötték. MaryAnn-t mint mindig most is legjobban a kiscsikók nyűgözték le, hatalmas egyetértésben Daniel-lel, bár nála valószínűleg ez a csikók méretéből adódhatott. - Apa, hazavihetjük majd Honey-t, vagy Littleboy-t? – mutatott izgatottan az említett kislovak felé a fiúcska.

Honey

Littleboy a kis Dany-vel

- Nem hiszem, édes fiam, hogy bármelyikük is örülne neki, ha Miamiban kellene élnie egy tengerparti luxuslakásban. Például, hol aludnának? – próbálta jobb belátásra bírni karjába kapva az apuka.
- A régi szobámban. – jelentette ki magától értendő módon.
- Na-na, kiskrapek! Azt hiszem azoknak a lovaknak jobb lesz, ha a Pegazuson maradnak. Majd sokszor meglátogathatod őket. Oké? – kapcsolódott a beszélgetésbe Fabio is.
- Na, jó! – egyezett bele ebbe a lehetőségbe lemondó sóhajjal Dany.
A délután és az este további része is hasonlóan kellemesen telt. A Kate szüleivel eltöltött vacsora remekül sikerült.

            Másnap már szinte pirkadatkor a csapat már az istállók előtt gyülekezett, hogy a lehető leghamarabb nyeregbe pattanhasson.

- 1 hónapja feleségül veszek egy floridai üzletasszonyt, akiről kiderül, hogy vérbeli farmerlány? – kérdezte David, bár mondata inkább kijelentésnek tűnt.
- Emiatt ne aggódj, mihelyt visszatértek a városba, hugica azonnal visszavedlik könyvelőbe. Sőt úgy tudom, a következő tanévtől újra tanít a Roosevelt középiskolában is. – felelte Fabio.
- Nem igazán tudom, hogy ennek most örüljek, vagy bosszankodjak miatta. Jobban szeretem volna, ha Molly 3 éves koráig otthon marad. De nincs mit tenni.
- Ne búslakodj, bátyó! Inkább irány lovagolni! A feleséged már nyeregben van. – kacsintott pajzánul bátyjára Christopher. - Ez így van. Indulhatunk végre?! – lépett ki Spirit hátán Kate az istállók árnyékából, maga mellett kantárszáron vezetve Dawn-t, David lovát.
- Váóóó! Egy igazi Cowgirl lett a nejed tesó! – füttyentett Kathy öltözékét meglátva Chris.
- Nahát, húgi ez nem semmi! – hüledezett Fabio is. – Hol szerezted ezt a szerelést? Kölcsön kérted Ann-től?
- Ugyan, dehogy! Az túl egyszerű lett volna a mi Fly-unknak. Több száz dollárt fizetett érte egy miami divatáruházban. – szólalt meg szemét rosszallóan forgatva MaryAnn.
- Jó, ezt inkább meg sem hallottam. Most menjetek! Mindenki nyeregbe! – vezényelt Fabio. Erre David is felpattant Kate és Spirit mellett lévő lovára. Fabio pedig intett Fred-nek, az istállófiúnak, hogy hozza ki Chris és Mary rendelkezésére bocsájtott lovakat.  Pár pillanat múlva meg is érkezett a két menetkész paripával, Phoenix-szel és Kingfisher-rel, a hófehér csődörrel.
- Te, felnyergeltetted a sógoromnak, Kingfisher-t? – mondta Kathy félig hitetlenkedve, félig felháborodva bátyjának.
- Miért is ne! King remek ló. – érvelt az idősebb Flyer testvér.
- Jó, legyen, ahogy akarod. Te vagy a lótenyésztő, nem én. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! – nyugodott bele a döntésbe végül, majd Dave-el az oldalán elvágtattak a birtok nyugati határa felé.
- Én is megyek. Megígértem az unokaöcsémnek, hogy ma soron kívüli lovas oktatást tartok neki. Itt leszek a szomszédos futtató karámban, ha szükségetek van rám, csak kiáltsatok. – hagyta ott az egyes számú kifutó mellett álldogáló párost és lovaikat. …

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy felüljek Phoenix hátára? – nézett bizalmatlanul a ló felé Mary a negyedik nap verőfényes délutánján.
- Hidd el, Manócska, nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted. – simogatta meg biztatóan felesége arcát Chris, majd bakot tartva lépett a nyugodt kanca mellé.

Ám ekkor váratlan dolog történt. Egyik pillanatról a másikra minden előzetes jel nélkül a karám kerítése mellett álldogáló Kingfisher nyugtalankodni kezdett ezzel magára vonva a férfi figyelmét. Nem is sejthette mekkora hibát követ el azzal, hogy oda lép az idegessé váló állathoz, mert így szemmel tévesztette az eddig az ő közelsége miatt higgadt maradó másik lovat. A következő pillanatban Phoenix szívet szaggatóan nyerített egyet, majd felágaskodva, hatalmasat lökött a mellette ijedségtől dermedten álló MaryAnn-en. Ez az eset felidézte benne a 12 éves korában történt balesetet, amikor akkori lova, a kedves Fancy megbokrosodott, mert darázs ment az orrába. Ez volt a lány utolsó gondolata mielőtt elájult és tompa puffanással esett arccal a porba. Chris úgy érezte mintha lassítva látta volna az eseményeket, de nem volt olyan gyors, hogy megakadályozhassa. Próbálta félre tessékelni a megvadult lovat, hogy nehogy még nagyobb kárt tegyen a már így eszméletlenül fekvő lányban. A nagykavarodásra futó lépésben érkezett a helyszínre az istállóból Fabio és Fred, és vágtatva a közeli legelőről a másik Buthler házaspár is.
- Uram Isten! Az én hibám, ha történik veletek valami, soha nem bocsájtom meg magamnak. Kérlek Mary, kicsim szólalj meg, nézz rám. Szeretlek! – fordította kétségbeesetten a hátára a még mindig eszméletlen MaryAnn-t férje. Mellé ülve felesége hátrahanyatló fejét ölébe téve, sírva ringatta. Úgy érezte a szíve szakad meg a szerelméért.
- Istenem! Jól van? – ugrott le a lováról Kathy.
- Fogalmam sincs. Nem ébred fel, és semmire sem reagál. Én tehetek mindenről. – nézett fel sógornőjére kétségbeeséstől eltorzult arccal Chris.
- Ne beszél hülyeségeket, öcsi, nem a te hibád. – próbálta jobb belátásra bírni bátyja.
- Ne is próbálj meg mentegetni! Én tehetek mindenről.
- Tophy, drágám, ezt most hagyd abba! Azzal nem segítünk Flanny-n, ha itt siránkozunk fölötte. Most inkább fogd és vidd be a napról, a végén még napszúrást is kap itt nekünk. – vette kezébe a dolgokat ellentmondást nem tűrő hangon Kate. Chris szinte magán kívül, tompa mozdulatokkal követte az utasításokat. Beérve a hálószobába szállította, majd az ágy közepére fektette, még mindig ájult kedvesét. Annabelle azonnal étesítette a Ranch orvosát Dr. Adam Johnson-t. Az doktor érkezésével szinte egy időben kezdett Mary ébredezni. Nem nagyon értette, miért fekszik délután az ágyában ráadásul lovaglóruhában, és miért áll körülötte mindenki gondterhelt arccal. Aztán a hasába, hátába nyilalló fájdalommal a gondolatai is kezdtek kitisztulni. Emlékezett a balesetre, de akárhogyan is szólongatta, becézgette Chris, a fájdalomtól, és a sokktól nem tudott neki válaszolni. Csak mereven nézete és próbált erőt meríteni az arcából.
- Jaj, neee! A babám! A babámat neee!!! – sikított fel hirtelen kezét hasogató hasára téve.
- Nyugodj meg, Manó! Itt van az orvos, nem lesz semmi baj. – próbált úrrá lenni felesége hisztériáján Christopher.
- Kérem, mindenki őrizze meg a nyugalmát és hagyjanak magamra a hölggyel. – lépett be a magas barnahajú kalapot viselő doki a szobába és mihelyt leült Mary mellé az ágyra, már adott is neki egy kis mennyiségű nyugtatót vénásan. Miután mindenki elhagyta a szobát, többnyire önszántából – bár Chris-t bátyja tuszkolta ki az ajtón – az orvos munkához látott és alaposan, mindenre kiterjedően megvizsgálta a sérültet. Körülbelül fél óra múlva gondterhelten hagyta el a szobát.
- Mi van a feleségemmel? Hogy van a gyerekünk? – zúdította rá azonnal ideges kérdéseit a Christopher.
- Kedves, Mr. Buthler!
- Chris.
- Rendben, akkor kedves, Chris! Nem akarlak hitegetni, a feleséged nincs valami jó állapotban. A sokk megviselte az idegeit, és az esés következtében hasát ért ütés miatt a baba is veszélybe kerülhet, ha nem vigyáz magára. – Chris a hallottakra egyre sápadtabb lett – De a kórházról hallani sem akar.
- Hogy érti… érted, hogy hallani sem akar a kórházról?
- Ez így van, és akarata ellenére nem szállíttathatom be.
- Akkor mi a fenét csinálunk! Nem veszíthetem el őket, nem érted! – ordítozott már az ideges férj.
- Chris, nyugodj meg! Kitalálunk valamit. – próbálta nyugtatni a kicsivel sem higgadtabb Kathy karját simogatva.
- Mit tehetünk? – próbált józanul gondolkodni, és tanácsért fordult a fiatal orvos felé.
- 3 napig semmiképpen nem kelhet fel az ágyból. Még Wc-re sem mehet ki. Értitek!
- Igen. – szólt az egybehangzó válasz, bólintásokkal kísérve.
- Ha a vérzés nem múlik el napokban vagy erősödne, akkor hívjatok azonnal.
- Rendben.
- Itt vannak a receptek, ezt minél hamarabb váltsátok ki és kezdjétek el a kúrát. Mindig legyen mellette valaki, a sok vérzéstől meglehetősen gyenge.
- Úgy lesz. Mindent köszönünk Johnson doktor! – udvariaskodott szívmelengetően az orvosra mosolyogva Kate.
- Adam.
- Akkor köszönjük, Adam.
- Nem tesz semmit, ez a munkám. De bármi változás történik MaryAnn állapotában ne habozzatok hívni. Minden jót! – búcsúzott, majd távozott Dr. Johnson.
- Jól láttam, hogy flörtöltél a doktorocskával? – gyanúsította David rosszallóan méregetve feleséget.
- Ne beszélj, zöldségeket, Dave! Épp csak kedves voltam. – mentegetőzött incselkedő mosollyal Kat.
- Szeretném, ha ezt az úgynevezett „csak-kedves voltam”-ot nekem tartogatnád. – ölelte meg szerelmesen a férje.
- Rendben. De most fontosabb dolgunk is van.
- Ti, az öcséddel intézzétek el a recepteket, én pedig bemegyek Flanny-hez. – nyomta a recepteket David kezébe a céltudatos neje.
- De… - kezdett volna ellenkezni Christopher, de Kate belé fojtotta a szót.
- Semmi de! Mostantól én vagyok a betegápolási főnök. – jelentette ki majd elviharzott Mary-ék hálószobája felé. Az ajtó előtt kicsit megtorpant, majd halkan kopogtatott.
- Gyere be, nem alszom. – szólt ki bágyadt hangon a beteg.
- Szia! Hogy vagy?
- Szia, hát… nem ez a legjobb formám. De örülök, hogy te jöttél be és nem Chris, mert segítened kéne lemosakodni. Egyedül nem hiszem, hogy menne.
- Nem is próbálkozz!
- Ha támogatsz, akkor azt hiszem, ki tudnék menni a fürdőszobába.
- Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből! Én mindent elintézek, te csak maradj fekve. Értve vagyok?! Semmi meggondolatlanság, vagy el akarod veszíteni a babát?
- Dehogy akarom!
- Akkor szépen nyugton maradsz, és azt csinálod, amit én mondok!
- Igen is, őrmester! – szalutált fájdalmas grimasszal Mary.
- Fájdalmaid vannak? – aggodalmaskodott az ágyhoz ugorva Kate.
- Semmi komoly, csak kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása, amit a doki nyomott belém. – próbálta nyugtatni gondterhelt barátnőjét MaryAnn.
- Nyugi. Elküldtem a fiúkat a patikába, hamarosan megérkeznek a gyógyszereiddel.
- Ketten mentek el, pár darab tablettáért?
- Valahogy el kellett távolítanom a férjedet a közeledből, míg valami emberi külsőt varázsolok neked. Ezek után úgy sem lehet majd elvontatni mellőled egy percre sem legalább három napig.
- Ez igaz. És köszönöm.
- Óh, igazán nincs mit, én vagyok a legjobb barátnőd, ha nem tévedek.
- Te vagy! A legeslegjobb. – pilledt el a mondandója végére Mary, feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára.
- Te most csak pihenj, aludj egy kicsit, addig én és Annie lemosdatunk, és adunk rád valami kényelmesebb ruhát.
Amikor a fiúk visszaértek a városból Mary már tisztán, és másik ruhában aludt a megvetett ágyban.
- Jobban van? – suttogta el a kérdés a szóbába halkan belépő Chris.
- Alszik. – jött a válasz hasonlóan halkan az ágy melletti széken üldögélő Kathy-től.
- Hoztam a városból tolószéket.
- Az még egy kicsit korai, hiszen tudod, hogy nem kelhet fel.
- Tudom, de remélem, ettől a sok gyógyszertől hamarosan jobban lesznek. – Chrisnek fel sem tűnt, hogy már legtöbbször többes számot használ, ha a feleségét említi. Kate nem tette szóvá, csak megmosolyogta magában ezt az új fejleményt.
- Biztosan így lesz. MaryAnn Radens-Buthler a legerősebb nő, akivel valaha találkoztam. Fel fog épülni! – ölelte meg sógorát Kathy, majd elhagyta a szobát.
Ez így ment három napig, de szerető gondoskodás, pihenés, és rengeteg orvosság ellenére Mary állapota nem javult a reményeknek megfelelően. Ezért a negyedik nap a reggeli órákban Adam újra kiment a farmra megvizsgálni.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Ugyanúgy! Bár azt hiszem a vérzésem egy kicsit alább hagyott, de ebben sem vagyok biztos. Lehet, hogy csak a reménykedés miatt látom így. – kedvetlenedett el Mary.
- Megvizsgálom, és utána majd okosabbak leszünk. …
- Valóban csökkent a vérzés, de sajnos nem javult az állapota olyan mértékben, ahogy reméltem.
- Ez akkor most mit is jelent pontosan?
- Azt hogy továbbra is marad a szigorú ágynyugalom. És a gyógykezelését kiegészítem egy injekció kúrával. Minden reggel eljövök és beadom a szúrikat. – azzal fel is szívta a fecskendőbe a nem túl bizalomgerjesztő színű folyadékot az ampullából.
- Kérem, forduljon oldalra. Na-na, csak lassan, majd én segítek. – fordította át gyengéden egyetlen szakszerű mozdulattal Mary-t az orvos. És szinte fájdalommentesen beadta az injekciót, majd segített a lánynak visszafordulni a hátára.
- Akkor holnap találkozunk. Pihenjen sokat!
- Mi mást is tehetnék, egésznap ebben az ágyban kell sínylődnöm.
- Ne bosszankodjon, csak arra gondoljon, ez segít, hogy gyorsabban jobban legyen.
- Rendben. Köszönök mindent!
- Akkor köszönje, ha majd teljesen meggyógyult, és a saját lábán jön be a rendelőmbe.
- Bár már ott tartanánk.
- Annak is eljön az ideje, higgye el nekem. Viszont látásra!
- Visz’ lát doktorúr!
A következő három napban ugyan úgy teltek Mary napjai, mint az előtte lévő 4 napban.
- Nem értem, miért láncoltok, még mindig az ágyamhoz, amikor az orvos is megmondta, hogy javult az állapotom, és járkálhatok. – bosszankodott egy hét ágyban töltött idő után.
- Én nem teljesen így emlékszem. – nyomta vissza a párnára izgő-mozgó sógornőjét David.
- Ez a nászutam, Dave! Őszintén, nem egészen így képzeltem el, a „sokat-leszünk-az-ágyban” részt. …
Ez így ment 2 napig. MaryAnn minden „börtönőrével” eljátszotta szinte ugyanezt a beszélgetést.
Aztán július 15-én, szombaton, a hivatalos nászút utolsó előtti napján Johnson doktor feloldotta az ágynyugalmat. Ennek örömére férje kivitte tolókocsival a kiscsikók istállójához Mary-t, hogy levegőn legyen, és megtette a nagy bejelentést.
- Ugye ez a nászutunk? – tette fel az első rávezető kérdést bizonytalan hangon Chris.
- Igen ez lett volna, ha egy hete nem romlott volna el minden. – szomorodott el Mary a vidáman szaladgáló lovacskákat nézve.
- Szeretsz itt lenni?
- Imádom ezt a helyet, de hiszen ez te is tudod. De sajnos holnap vissza kell utaznunk a városba. – tette hozzá csüggedten.
- Pont erről szerettem volna veled beszélgetni. – kezdett bele körülményesen Christopher.
- Mit szólnál hozzá, ha még két hétig itt maradnánk mind a négyen?
- Az remek lenne. De… ígérd meg, hogy nem próbálsz meg tanítani, lovagolni. – poénkodott határtalan örömmel Mary.
- Jézusom! Dehogy is! Soha többet nem engedlek derékmagasságnál nagyobb állatok közelébe. – heveskedett Chris.
- Jut eszembe a munkámmal mi lesz?
- E miatt sem kell aggódnod. Kátya elintézett mindent.
- Angyalok vagytok! Szeretlek! – pattant fel nevetve a tolószékből MaryAnn és férje karjaiba vetette magát.
Miután elmúltak a nászutasok feje fölül a viharfelhők, megkezdődhettetek az igazi mézeshetek. MaryAnn teljes titokban beszélt az orvosával és Fabio-val, hogy előkészíthesse Chrisnek szóló meglepetését. Minden délután, amikor férje kilovagolt Kathyékkel, vagy a városba ment, lázasan gyakorolt orvosi felügyelet mellett, hogy a nászút végére megtanuljon, lovagolni. A legjobb úton haladt, hogy ez sikerüljön is neki. A meghosszabbított nászút 4. hetében, szerdán, amikor már csak Cris nem volt beavatva a nagy titokba Mary lóháton fogadta a vágtából haza érő kis csapatot.
- Azt hiszem elkéstem. Pedig nekem is jól esett volna egy kis vágta veletek. – fordult az érkezők felé tettetett közönnyel a lány, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy fenn ül Hope nyergében.
- Te… a ló… hogyan? – éretlenkedett hüledezve Chris.
- Meglepetés, neked!
- Egyedül csináltad? De hiszen ez nem is Phoenix.
- De nem ám, ő itt Hope. – paskolta meg szeretetteljesen a ló nyakát, majd úja felegyenesedve folytatta - És természetesen nem egyedül csináltam ezt végig, segítségemre volt Fabio és Adam is.
- Adam?
- Azt akarod mondani, hogy Adam Johnson, az orvos, beleegyezett ebbe az őrültségbe. És ha leesel, és valami bajotok lesz? Nem lehetsz ennyire felelőtlen! A legutóbb majdnem elvetéltél, mert fellökött egy ló. – kelt ki magából teljesen Christopher.
- Nyugodj meg! Chrisy, Hope a legnyugodtabb ló a birtokon, és soha nem bántana.
- Phoenix-ről is ezt gondoltuk, és láttad mi lett belőle.
- Fabio rájött, hogy nem Phoenix a nekem való ló. Egy kicsit sem örülsz a meglepetésednek? – kérdezte Chris-t felesége már teljesen elkedvetlenedve.
- Dehogynem. Imádom nézni, ahogy ott ülsz fenn. De értsd meg, hogy féltelek benneteket.
- Nagyon jól vagyunk, és szeretnék minél előbb kettesben kilovagolni a férjemmel.
- Akkor induljunk, hölgyem. Menjen előre én követem ahová csak menni akar. – ügetett felesége mellé.
- Rendben Mr. Buthler, csak vigyázzon, nehogy nagyon lemaradjon. – nevetett felszabadultan Mers, majd vágtára ösztökélte lovát, és már ott sem volt. De Christophert sem kellett félteni, fél percen belül beérte és együtt lovagolta tovább a naplementébe. …

 Az elkövetkező három nap szinte elrepült az ifjú párjainknak. A rengeteg programmal, és kellemesen együtt töltött idővel igazi nászutas hangulat lett úrrá a társaságon. Nehezen ment a búcsúzás a hónap utolsó napján. De egyik Buthler házaspár részéről sem csak udvarias ígérgetés volt, amit idejük engedi, újra ellátogatnak a Pegazus-ra.  …

Hope

Dawn

Kingfisher

Phoenix

Spirit

Kis Jenny baba

                  Decemberben a kiírtnál 5 nappal később 20-án makkegészségesen megszületett MaryAnn és Christopher első gyermeke, egy kislány, aki a Jennifer Susan Buthler nevet kapta.  Így a család már 7 főre kiegészülve ünnepelte 2012 karácsonyát.

20. fejezet

A megfelelő zenénél láthattok képeket is a Westlife együttesről.
Jó olvasást!
Pusz mindenkinek, Fly!


20. Kettős menyegző/ avagy a lányok nagy napja

Június 3-án ragyogóan sütött a nap, mintha tudta volna, milyen jeles ez a nap. A hagyomány betartása szerint a fiúk az utolsó éjszakát a saját legénylakásukban töltötték.

- Nem értem, miért nem maradhattak itt a vőlegények? – kérdezte a reggeli készülődés közben elmerengően mosolygó barátnőjét a másik menyasszony.
- Mindig szerettem a hagyományok szerint megtartott esküvőket. Annak valahogy megvan a varázsa.  – válaszolt Mary.
- Varázs ide, vagy oda, alig tudtam aludni a múlt éjszaka abban a hatalmas franciaágyban egyedül. – „kötötte az ebet a karóhoz” Kate továbbra is.
- Á, most már értem, miért vagy ilyen morcos a kedves menyasszony az esküvője napján. – vigyorgott a duzzogó Kathy-re mindentudóan Mary.
- Flanny, kélek! Ez egyáltalán nem vicces. Nézz rám! Az alváshiány miatt olyan karikák vannak a szemem alatt, hogy a világhírű sminkesednek is meggyűlik a baja az eltüntetésükkel.
- Túlságosan borúsan látod a helyzetet, drága Fly!
- Ez nem így van!- Te is csak azért nem vagy ideges, mert a terhességi hormonjaid csak boldogsággal töltenek fel. Még emlékszem, hogy hogyan van ez, és neked még reggeli rosszulléteid sincsenek, hogy elrontsák egy kicsit a kedved.
- Ne duzzogj! Pár órán belül mind ketten Mrs. Buthler-ek leszünk. – fejezte be MaryAnn boldogan.
- Azt hiszem, ebből még adódhat kisebb-nagyobb problémánk legalábbis eleinte a cégnél. – nevetett fel Kathy is, ahogy kezdett benne engedni a feszültség.
- Na, persze, még a névtáblámat is át kell íratni. – borult el újra Kathy hangulata.
- Emiatt ne följön a fejed, az enyémet is.
- A tieddel nem sok munka lesz, csak oda biggyesztenek egy kötő jelet és mögé írják, hogy Buthler. És kész. De az enyémeket, mind ki kell cseréltetni, mert el kell róluk távolítani a Flyer vezetéknevet, és helyette a Buthler-t kell ráírni.
- Nem értem miért panaszkodsz. Te ragaszkodtál, hozzá, hogy ne legyen egyforma a vezetéknevünk, és te teljesen fel akartad venni a férjed nevét.
- Ez így van, mert irtó hülyén hangzik, nehéz kimondani és ráadásul rettenetesen hosszú lenne az, hogy Kate Eve Flyer-Buthler. Így legalább lesz Mrs. Radens-Buthler, és Mrs. Buthler. …

A készülődés további részében nem volt idejük további beszélgetésre. Villámgyorsan elrepült a délelőtt. Rohamosan közeledett a délután 3 óra. A feldíszített autók is megérkeztek a sofőrökkel, amelyben majd a menyasszonyok, és a vőlegények fognak utazni. Sikerült szerezni, nagy kutató munka során, két teljesen egyforma Mercedes-t, egy hófehéret és egy feketét. Kathy már magára öltötte a fehér, lila rózsákkal díszített hosszú, uszályos ruháját, és Mary is felvette a lila „tanú-ruháját”. Már mindenki indulásra készen várt a nappaliban, vagy már a templomban várakoztak az „egyes-számú Buthler vőlegénnyel”. Halk kopogás után Kate apukája lépett be a várakozó szobába, ahol a felesége, Eve, már lányuk fátylát segítette feltűzni.
- Ugye mind kettőtöknek meg vannak, az elengedhetetlen esküvői kellékei? – kérdezte a Flyer anyuka.
- Természetesen. – válaszolt először Mary.
- Van kék, régi, új és kölcsönkapott dolgunk is. – folytatta Kate.
- A gyerekek? – nézett tanácstalanul apjára az ara.
- Nyugalom kicsim. A lehető legjobban vannak, már mind a ketten a templomban. Dany, az apjával ment el, már úgy fél órával ezelőtt. Molly pedig Sylviával van. Nincs miért aggódnod.
- Jaj, Elmer! El sem hiszem, hogy a mi kicsi lányunk férjhez megy. – pityeredett el Flyer mama meghatódottan végignézve menyasszonyként pompázó egyetlen lányán.
- Anya, ne sírj! Semmi nem fog változni. Ez után is a ti lányotok leszek, csak egy igazi Buthler feleség is egyben. – ölelte meg mamáját szeret teljesen Kathy.
- Fly! Azt hiszem, itt az ideje, hogy induljunk, ha csak nem akarod nagyon megvárakoztatni az oltár előtt várakozó vőlegényedet. – szúrta közbe, oldva a hangulatot Mary.
- Azt semmi esetre sem akarom. Induljunk! …

A hatalmas székesegyház széles kétszárnyú ajtaján belépve Kate teljesen elámult a Mary és Nicole által megálmodott díszítés láttán. De nem sokáig gyönyörködött a terem szépségében, tekintetét fogva tartotta David szerelmesen csillogó barna szeme. Apja karján lassan lépkedett egyre közelebb a Mendelssohn: Nászinduló dallamára. A pap elmondta szokásos szövegeit és a pár is elmondta fogadalmát egymás kezét fogva és szerelmesen elveszve a másik szemében.

Kathy kezdte: - „Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.” /Heltai Jenő/

Majd David folytatta: - „Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.” /Vörösmarty Mihály/

         Majd a pap vette ismét magához a szót.
- Először téged kérdezlek David Jason Buthler, akarod-e az itt megjelent Kate Eve Flyer-t hites feleségedül, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen. - hangzott a határozott válasz.
- És te Kate Eve Flyer, akarod-e az itt megjelent David Jason Buthler-t hites férjedül, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen. - felelte Kate is.
A gyűrűcsere alatt egy népes gyerekkórus adta elő az „If you i can Dream” című dalt. Majd Dorian Flyer egy profit meghazudtoló módon szavalt részleteket a Szeretet himnuszából.

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek. …
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik…
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!”

            A hitvesi csók elcsattanása után, Kathy és Dave már, mint férj és feleség lépett ki a katedrális kapuján és együtt szálltak be a fekete Mercedesbe. Kate és Mary villámgyors átöltözése után, még szusszanásnyi idejük sem maradt, máris kezdetét vette a polgári esküvő, ahol az újdonsült Buthler házaspár csak megerősítette az isten színe előtt tett fogadalmukat. A szertartás menete, majdnem teljesen megegyezett az egyházi ceremóniáéval. Mary és Chris helyét a tanúk személyében, átvette Fabio és Lucy Kathy-ék mellett. MaryAnn és Christopher mellett pedig Kristin és Lucas Radens, Mary testvérei teljesítették ezt a nemes feladatot. A „kettes-számú Buthler” pár is elmondta a fogadalmát.

Mary: „ A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.”

Majd Chris is meg tette jövendőbelije felé ezt a gesztust, ami a vendégsereg elismerését és meglepődést váltotta ki.

 „Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem, szeretlek!” /Ady Endre/

         Miután a Daniel által őrzött gyűrűk átadásra is megtörtént, mikrofonhoz lépett a menyegző két vendégművésze: Lorna Want és Andrew Bevis, akik a Rómeó és Júlia musical turnéja keretében érkeztek Floridába, az angliai fővárosból. És előadták a darabban szintén az esküvőn elhangzó szerelmi duettet, ami a „These are my Rivers” címet viseli. Majd a szenvedélyes csókok elcsattanása és a gratulációk után a friss házasok Wagner nászindulójának zenéjére hagyták el vendégeikkel kisérve a városháza házasságkötő termét. Ki lépve az épületből hatalmas ováció és véget nem érő rizs, rózsaszirom eső fogadta a két párt. …

       4 óra körül járhatott az idő, amikor a kb. 100 fős vendégsereg megérkezett a Sunny Hotel-be. Ahol Lucas, mint Násznagy köszöntötte az egybegyűlteket. Majd miután minden jelenlévő megtalálta a helyét a pazarul megterített asztalok mellett, kezdetét vette az ünnepség. Először az örömszülőket köszöntötték egy kedves kis versikével és virágcsokorral a gyerekeik.
- „Minden Oscar díj átadáson kiderül, hogy még a legnagyobb sztároknak is vannak szüleik.
Szülők, akik ott izgulnak az első lépéseknél,
Szülők, akik halálfélelmüket legyőzve vesznek bringát a gyereknek,
Szülők, akik erőn felül segítenek, és akiket kamaszos lendülettel utasítanak vissza.
Szülők, akik a ballagáson, a díjkiosztón és a sporthírek alatt büszkén morzsolnak el egy könnyet.
És szülők, akik a színfalak mögé húzódva drukkolnak most itt is.
Legyen ennek a mai napnak néhány perce, amikor a színfalak mögül sztárokként léphetnek elő a szülők, néhány másodperc, amikor nekik szól az ováció, amikor őket ünnepeljük:
a mennyasszonyok szüleit Caroline- és Johnathan Radens-t, Eve-és Elmer Flyer-t, valamint vőlegények édesanyját, Sylviát és James Buthler-t, aki sajnos ma már nem lehet velünk. Szívből köszönünk mindent, amit értünk tettetek!” – szinte mindenki könnyekig meghatódott e szavak hallatán, még maguk a már házasságra lépő „gyerekek” is. A felemelő pillanatok csillapodása után újra Lucas vette magához a szót.
- Szeretném színpadra szólítani az este első vendég művészeit, akik floridai turnéjukat szakították meg a kedvünkért. Szóval nem is húzom tovább az időt, fogadjátok szeretettel, a londoni Rómeó és Júlia musical előadás főszereplőit: Lorna Want-tet és Andrew Bevis-t, akik már az esküvőn is hallott duettet adják elő, majd meghallgathatjátok, a darab másik sikerdalát, a „Kings of the World”-öt, Andrew, valamint Rachid Salitz és Matt Dempsey előadásában. Jó szórakozást! – adta át a helyét a színpadon a sztároknak Luke. Még szinte ki sem hűlt a taps, amikor másik népes csoport vette át a szórakoztató szerepet. Történetesen Kathy egyik kedvenc együttese a Westlife kiegészülve, egy hatalmas gyerekkórussal, vokalistákkal és táncosokkal.
- Köszöntök minden kedves vendéget, de legfőképpen a két ifjú párt! – lépett a mikrofonhoz a csapat frontembere, Shane.
- Kislányok, már ide sem jöttök megölelni! Megsértődöm ám. – poénkodott a lányok asztala felé tekintve. Majd egy szempillantás alatt mind a két ara a színpadon termett Shane Filan ölelő karjaiban.
- Na, jó azért ne fojtsatok meg, még rengeteg olyan dalt kell elénekelnem nektek, amik nagyon kedvesek számotokra.
- Nem is vagyunk már olyan kislányok, igaz? – nyomott cuppanós puszit a férfi arcára önelégülten vigyorogva Kathy.
- Nem-nem vagytok azok. Kár hogy ez nem előbb jutott eszembe, akkor a mai napom valamelyikkőtök hozzám jött volna feleségül. De erről sajna lecsúsztam. – szontyolodott el egy pillanatra a mindig vidám Shane.
- Ne bolondozz! Tudod, hogy szeretünk, bár gyakrabban is meglátogathatnál minket. – ölelte meg újra Mary szeretettel az együttes vezetőjét. …

- Legelőször is fogadjátok sok-sok szeretettel Kat kedvenc számát, a „You raise me up”–ot. – folytatta miután a lányok visszamentek a férjeik mellé.
-Majd elhangzik még:
Az Aladdin meséből „ A Whole new World” duett, amiben a csodálatos Magen  Collins lesz a partnerem, aki több éve Kat tanítványa a Rooseveltben, ezen kívül musical-ének szakos egy neves musical akadémián. – vezényelte tovább a műsort Shane.
- Aztán még mindig maradunk Disney-nél, egy teljes blokk erejéig, melynek dalai: „Open your eyes to love”, „The Day i fall in Love”, „Wonderful you”, „Love will find a way”, és a „If you i can Dream”. …

- Utána jön a saját, és kölcsönvett számainkból egy kis ízelítő: „I have a Dream”, „My love”, „If i let you go”, „Close your eyes”, „I lay my love on you”, „Evergreen”. …

- És végül, de nem utolsó sorban Mary kedvence: a „Right here Waiting  for  you”.  - a vendégek ilyen dallamok hallatán, nem nagyon tudtak és akartak a helyükön üldögélni, hanem maguk is a táncra perdültek. Az első tánc az ifjú pároké volt, majd ők is folytatták párt cserélve, majd már szinte mindenki táncolt.  És lelkesen tapsolt a műsorszámok végén.
- Evvel a dallal szeretnénk jó étvágyat a vacsorához és további jó szórakozást kívánni a társaságnak az est további részére. – köszönt el végül Shane.
- Rendben, köszönjük szépen! De ugye tudod, hogy nem mentek sehová. - lépett a csapat mellé MaryAnn.
- Teljesen úgy beszélsz, mint Kat. De természetesen maradunk, megkaptuk a meghívót és köszönjük!
- Igazán nincs mit. Mulassatok jól! - fejezte be mondandóját Mary.

A párjainkra vacsi előtt várt még egy átöltözés. Mire visszaérkeztek furcsa csend honolt a vendégek között, és mindenki egy emberként a hallt és a rendezvénytermet összekötő ajtóra meredt. Kathy oda intette az egyik kisegítő hostess-t, hogy érdeklődjön a rendzavarásról.
- Mondja, kedves... Karen, mi történik ott? - mutatott a vitatkozó társaság felé.
- Ne haragudjanak, de nem tudtuk megakadályozni, hogy egy bizonyos Stella Swenson nevű hölgy bejöjjön. Azt állítja... - szerencsétlen megszeppent lány nem tudta befejezni, mert David vöröslő fejjel ordítozva indult meg, hogy egymaga penderítse ki a betolakodót.
- Nem tudom elhinni, hogy a megnyitón történtek után, még van képe ide pofátlankodni az esküvőnkre. - bosszankodott Christopher fojtott hangon, míg Mary-t és Kathy-t visszakísérte az asztalukhoz, ahol Sylvia és Dany már nem nagyon tudott mit kezdeni a nyűgösködő Molly-val.
- Gyere, kicsim! Nincs semmi baj, apa is mindjárt visszajön. - ringatta kislányát pajzsként magához szorítva Kate. E közben a másik oldalon Fabio intett a zenészeknek, hogy folytassák a játékot, majd intézkedett, hogy kezdjék meg a vacsora tálalását. Lucas, Fabio és a helyzetet gyorsan felismerő kisegítő személyzetnek köszönhetően a hangulat hamarosan visszatért. …

            Az étkezés végeztével a megszokott mederben folytatódott tovább az ünnepség. A desszert felhozatala előtt, az ünnepélyes tortafelvágás következett. Amikor MaryAnn és Christopher közösen kezükbe fogták a tortavágó kést Mary hirtelen szörnyen megszédült és a következő másodpercben minden elsötétedett körülötte. A váratlan esemény mindenkit megdöbbentett, de hála az égnek MaryAnn hamar magához tért, és amikor férje orvost akart hívni akkor nagyon közel hajolt hozzá és súgott neki egy nagyon fontos dolgot.
- Nem kell orvos, semmi bajom. Jól vagyok. Persze meg akartam várni a nászajándékod leleplezésével a nászéjszakánkat, de nem birok tovább várni. Ez lesz a megfelelő pillanat.
- Akkor ne csigázz, mi lenne az a nagy titok? – tette le a kést Chris a kezéből, és kérdőn még mindig kicsit sápatag felesége felé fordult.
- Jó elmondom, de december előtt nem kaphatod meg. – titokzatoskodott tovább Mary már útban vissza az asztaluk felé.
- Ez nem igazság, akkor… - kezdett el duzzogni a férj, de MaryAnn beléfojtotta a szót.
- Gyereket várok!
- Hogy mondtad? – nézett rá Chris hitetlenkedve.
- Nem kevesebb, mint 5 hónap múlva gyerekünk fog születni. – nevetett Mary férje hitetlenkedő, döbbent arckifejezésén. Aztán lassan megvilágosodott, és mielőtt MaryAnn reagálhatott volna felkapta a levegőbe és körbe forgatta boldogan kacagó feleségét, majd kikapta Lucas kezéből a mikrofont és világgá kürtölte az örömhírt.
- Apa leszek!!! – ordította üdvözült mosollyal az arcán. Bejelentését hangos éljenzés és gratulációk követték. Az asztalnál családja körében üldögélő Kate csak mosolygott az események alakulásán.
- Te tudtál róla ugye? – mosolygott feleségére Dave.
- Hát persze, hogy tudtam, hiszen én vagyok a legjobb barátnője.  – mosolygott vissza az újasszony is.
- Apuci, most Mary és Chris bácsi babája az én kistestvérem lesz, mint Ellie? – kérdezte őszinte gyermeki érdeklődéssel Daniel.
- Nem, kicsim. Mary babája a te unokatestvéred lesz, úgymint Bella és Lizzy. – válaszolt nevetve Kate.
- Jó. – egyezett bele a magyarázatba Dany, majd el is futott a többi gyerekhez játszani.
- Te is észrevetted, hogy Dan szinte mindenben utánozni akarja az apukádat? A lányunkat is csak ők szólítják Ellie-nek a családból. – vélekedett fiát tekintetével kisérve David.
- Nekem is feltűnt. De szerinted ez baj? – kérdezett rá morcosan Kathy.
- Dehogy is, kicsim! Ez nagyon jó dolog. Az édesapádnál jobb nagyapát és példaképet keresve sem találhatnék a fiamnak. Ezért csak hálás lehetek. – hajolt csókra Kate-hez a férje.
- Nagy örömmel tölt el, hogy így gondolod. – fejezte éppen akkor mondandóját Kate, amikor Chris melléjük huppant.
- Hallottátok a nagy hírt? Apa leszek!
- Meggyőződésem, hogy az egész állam hallotta. – vigyorgott sógorára Kathy.
- Tudom, hogy altatod a mi kis tündérkénket, de nem foghatnám egy kicsit, csak míg Manóka vissza nem jön. – nézett Chris esdeklő kiskutya szemekkel a sógornője karjában laposakat pislogó unokahúga felé.
- Dehogynem, ha megígéred, hogy miután elaludt elviszed és lefekteted a kisszobába, amit a kicsiknek alakítottunk ki.
- Igenis Tábornok! – vette át nevetve a kislányt szakszerűen Christopher.
- Oda nézz! Mit látok kisfiam, csak nem gyakorolsz? – mosolygott mindentudóan a visszaérkező MaryAnn mellett anyósa, Sylvia.
- Jaj, anya! –nyafogott az óriásira nőtt fiú. – Tudod, hogy nem tudok ellenállni Mollyka csáberejének.
- Áh, szóval így állunk. Én már nem is vagyok elég jó neked, ezért kikezdtél a fiatalabbal? – incselkedett férje mellé kuporodva Mary.
- Hát persze ez csak természetes. – mosolygott kajánul Christopher.
- Bocsi, hogy beleszólok első házastársi vitátokba, de… Mary találkoztál már a Görögországból hazajött rokonokkal?
- Ja, és azt hiszem, a lányomra rá férne egy tiszta pelenka. – vetett véget a szócsatának Kathy.
- Igen, már váltottam is pár szót Mandy-vel és Alexis-szel. Szinte hihetetlen, hogy a kedvünkért mindannyian haza utaztak.
- Azt hiszem, ez a nagyszabású esküvő jó alkalom volt nekik, hogy hosszú idő óta először újra hazalátogathassanak.
- Igen valószínűleg igazad van. – vélekedett MaryAnn is.
- Ugye, amit a pelenkáról mondtál az csak egy vicc? – tartotta el magától a kicsit Chris, és úgy nézett rá, mintha egy időzített bombát tartana a kezében.
- Nyugi öcsi, nem robban. – vigyorgott a bátyja megszabadítva öccsét a traumától átvette a kislányt.  …
Később Mary átvette bátyja kezéből a mikrofont és további szavait középpontba kerülve a vendégekhez intézte.
- Gondolom többségetek, többségük tisztában van vele, hogy pontosan egy hónap múlva lesz a Kathy 26. születésnapja, ezért készültünk neki egy kis meglepetéssel.
- Kedves, Fly! Kérlek, fáradj ide mellém, mert a meglepetésed csak úgy teljes, ha te is dolgozol egy kicsit érte. – titokzatoskodott a barátnő.
- Tisztelt vendégeink! Fogadják szeretettel a színpadon, az újra összeállt „Dreamers” (Álmodozók) együttest! – jelentette be Mary, majd a függöny szétgördülése után már Kathy is látta a hangszerek mögé helyezkedett egyetemi zenekar tagjait.
- Engedjétek meg, hogy név szerint is bemutassam az együttes tagjait. – folytatta.
- A doboknál: Richard „Rich” Robinson, gitár és ének: a bátyám, Lucas, billentyűs hangszereken játszik és énekel: Trevor Miller, és végül, de nem utolsó sorban ének: Nicole White, és Kate Flyer.
            Ezek után a hangulat a tetőfokára hágott és hajnalig tartott a mulatozás.

Az esküvő képekben:

Az ifjú párok kocsija (fehérben is!)

Kathy menyasszonyi ruhája a templomi esküvőn

Mary "tanú ruhája"

Fiúk esküvői öltönye

Lányok menyasszonyi ruhája a polgári szertartáson
Kathy-é a baloldali virágmintás, Mary-é pedig a jobboldali

Mary csokra

Kathy csokra

Koszorúslány ruhák

Az esküvői fogadás, vacsora, buli helyszíne

Kate "menyecske" ruhája, amit a fogadáson visel

Dave öltönye a fogadáson

Mary "menyecske" ruhája

Chris öltönye a fogadáson

Esküvői meghívó

Esküvői meghívó

„Nem tudod, mit rejt a sorsod
Mosolyt hoz-e, vagy könnyeket
Tanuld meg hát feledni a rosszat,
S őrizd meg a boldog perceket”
/Hemingway/

MaryAnn Radens & Christopher Andrew Buthler

Kate Eve Flyer & David Jason Buthler

Szeretettel meghívja Önt és kedves családját

2012. június 3-án tartandó közös menyegzőjükre, ahol családjuk és barátaik körében szeretnék összekötni életüket.

15 órakor a St. Maria Székesegyházban fogad egymásnak Isten színe előtt örök hűséget Kathy és Dave. Majd négyesben a szomszédos Sweet Dreams „Sunny” ***** Szállodában 15:30-kor polgári esküvő keretében is kimondják a boldogító igent.

Ezt követően hajnalig tartó fogadásra, mulatozásra is elvárják kedves mindannyiukat.

Ünnepeljenek velünk, ezen a jeles napon!

Köszönettel a nap főszereplői: Mary és Chris valamint, Kathy és Dave

19. fejezet

 19. Esküvői előkészületek „gólya-hírrel”

            Mary és Christopher másnap dél körül ébredtek a szállodai szobában David telefon hívására. Dave mobilon megkérte őket, hogy menjenek be Kathy-hez és Molly-hoz a kórházba, mert neki az irodába kell rohannia pár dolgot elintézni.

            Nem sokkal fél 1 után meg is érkeztek, Daniel-lel kiegészülve a St. Patrick kórház szülészeti osztályára hatalmas csomagokkal megrakodva.
- Ugye azt tudjátok, hogy nem fogom az életem hátralévő részét ebben a kórteremben leélni, ezért nem kell, hogy mindent ideköltöztessetek. – csipkelődött barátságosan a még kicsit bágyadt Kate.
- És képzeljétek el, Nick volt bent nálam és azt mondta, hogy, ha egyikünk sem lázasodik be a mai nap folyamán, akkor már holnap hazamehetünk. – tekintett lánya felé az ifjú anyuka.
- Na, ez tényleg jó hír. – mosolyodott el sejtelmesen Mary.
- Ezt most csak azért mondod, mert hiányzik a főztöm? – évődött vele Kathy és maga mellé vette az ágyba a kis Dany-t.
- Anya?
- Igen, kicsim!
- Az ölembe vehetem a kis húgomat?
-  Persze! – Mary ideadnád a … - kezdett bele a mondatba Kate, de Chris megelőzte, egy atléta ügyességével ugrott az üveg bölcsőhöz és gondos odafigyeléssel kiemelte az édesdeden szunyókáló unokahúgát.
- Szia, Molly baba! Hiányzott Chris bácsi? – nézett tudálékosan a karjában tartott csöppségre.
- Te most komolyan azt várod, hogy válaszolni fog? – lépett a szobába szinte hangtalanul a boldog apuka, David.
- Szia! - Neked most nem dolgoznod kéne? – tetetett szemrehányást kedvesének Kate.
- Dolgoztam is, de utána természetesen rohantam a családomhoz. – mosolygott szerelmesen menyasszonyára David.
- Na, jó, most az egyszer megbocsájtok! –nyújtotta csókra ajkait Kate, amit habozás nélkül meg is kapott.

            Egy héttel később ugyanebben az időben Molly már otthon a saját szobájában szunyókált, míg a túlbuzgó anyukája a konyhában serénykedett. Épp a tűzhelyet mosta le mérnöki pontossággal, amikor Mary hazaérkezett a munkából.
- Kész az ebéd, gyere, a konyhában vagyok! – kiáltott ki Kathy az érkezőnek.
- Elképesztő vagy! Még csak egy hete engedtek ki a kórházból, és te már kétfogásos ebéddel várod haza az embert. – csóválta fejét rosszallóan Mary.
- Ne csinálj úgy, mintha nem örülnél neki, hogy nem szendvicsen kell élned.
- Azt nem is állítottam. 
- Különben is, amondó vagyok, hogy jobb teli hassal nekilátni az esküvő szervezésnek. – vélekedett magabiztosan Kathy, és szedett egy jó nagy adag rakott krumplit barátnője tányérjára.
- Még mindig nem tudom elhinni, hogy férjhez megyek.
- Pedig a kezeden már ott virít az eljegyzési gyűrű. –mutatott MaryAnn kezén lévő az impozáns ékszerre Kate.
- Ideje, hogy hozzászokj! …

Mary eljegyzési gyűrűje

Kathy eljegyzési gyűrűje

Kathy jegygyűrűje lesz

Mary jegygyűrűje lesz

            A délután a lányok belevetették magukat a hatalmas esküvőszervezés első feladataiba.
1. Időpont kitűzése:

            Közös megegyezéssel augusztus 19-ére esett a választás.
2. Feladatok kiosztása:
            - Abban azt hiszem, megállapodhatunk, hogy a zene, a fogadás és a szertartások menete, mint mindig most kivételesen az én feladatom lesz. – vélekedett hangosan Kathy.
- Rendben, akkor enyém a díszítés, smink, fodrász és a ruhák.
- És minden feladatot egyesítve, egyeztetve lepasszolunk Nicky-nek a Sweet Moments-hez.
- Jó, ez így tökéletes lesz. – egyeztek meg végül ebben is.

3.  Vendéglista:

            Hosszas összeírás és számlálás után majdnem meghaladta a meghívottak száma a 100 főt.  A koszorúslányok és a tanúk személyéről is határoztak.

            Több egy hónapja folytak az előkészületek.
- Te csajszi, kezdesz nekem nagyon gyanús lenni. Állandóan eltűnögetsz hosszabb-rövidebb időre, és nem akarod véglegesíteni a meghívó szövegét. Pedig már szorít a határidő. – telepedett le a kanapéra a távolba meredő barátnője mellé Kate.
- Nem véglegesíthetjük a meghívót, ha nem is tudjuk a fiúk teljes nevét.
- Ohh, emiatt nem kell aggódnod, hamarosan megérkezik Sylvia és tőle megtudhatjuk.
- Remek. – vágta rá MaryAnn nem túl lelkesen egy grimasz kíséretében. Kathy már nem tudta meg kérdezni mi baj van ezzel, mert megszólalt a csengő.
- Ezt most megúsztad, de tartozol nekem egy hatalmas magyarázattal, ugye tudod? – szaladt el ajtót nyitni Kate.
- Szia, Sylvia! Fáradj csak beljebb, Mary a nappaliban van. – köszöntötte Kate puszival leendő anyósát.
- Sziasztok, kislányok! - Szervusz, Mary! Mi újság veled?
- Üljetek le, kérlek, el kell mondanom nektek valami fontosat. – kezdett bele halálra várt arccal mondókájába MaryAnn.
- Halljuk azt a nagy hírt! – lelkesedett be Kate.
- Szóval… tegnap voltam Nick rendelőjében.
- És? – noszogatta a folytatásra a mindig kíváncsi barátnő.
- Szóval az a helyzet, hogy terhes vagyok. – mondta ki végül megkönnyebbülve Mary.
- Miiii? – Ez komoly?
- Komolyabb nem is lehetne. – mosolyodott el MaryAnn, meglátva barátnője elképedését.
- Gratulálok kislányom! – ölelgette meg Sylvia, aki pár könnycseppet is elmorzsolgatott meghatottságában.
- Na, ezt hogyan hoztátok össze? – hüledezett még mindig Kathy.
- Szerinted?
- Jézusom, nem a pajzán részletekre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy hogyan csúzhatott az ésszerűen megszervezett életed programjába?
- Véletlen volt, az igaz, de egyáltalán nem bánom.
- Azt rögtön sejtettem. Gratula!
- Chrisyd-nek mikor mondod el?
- Talán majd az esküvő után. Addig ez szigorúan titkos!
- Az esküvő után? Hiszen akkor már az 5. hónapban leszel, és ha csak nincs piszok nagy mázlid, akkor már jócskán látszani fog.
- Ez a másik dolog, amiért nem bólintottam még rá a meghívóra.
- Fly, óriási kérésem lenne hozzád.
- Halljam!
- Szeretném megváltoztatni az esküvő időpontját.
- Rendben.
- Tessék? Ilyen hamar beleegyezel?
- Persze, hiszen én sem akarhatom, hogy nagy hassal vonulj az „oltár” elé. –nevetett fel Kate.
- Mit szólnátok a június 3-ához? – szólt közbe naptárat tartva a kezében Sylvia.
- Nekem tetszik. – bólogatott beleegyezően Kate.
- Nekem is. – vélekedett MaryAnn is mosolyogva.
- Jaj, majdnem elfelejtettem, hogy eredetileg miért is hívtalak meg. – kapott a fejéhez Kate hirtelen szavait Sylviához intézve.
- A meghívók szövege nyomtatásra kész, most már az időpont is fix, már csak egy kérdés maradt nyitva.
- Kathy, mi lenne az?
- Szükségünk lenne a fiúk teljes nevére, de ők nem hajlandók elárulni.
- Ohh, csak ennyi?  Ezen könnyen segíthetünk.
- David második neve: Jason, Christopher-é pedig: Andrew.
- Köszönjük! – hálálkodott Kathy.
- David Jason Buthler, Christopher Andrew Buthler. – hangsúlyozta örömmel Mary.
- Nagyon jól hangzik. – tette még hozzá.
- Remek, akkor hívom is a nyomdát a meghívók ügyében! – lelkesedett be Kathy, magához vette a laptopját, és pillanatok alatt ele-mailezte a meghívó végleges szövegét.
- Már csak a fiúknak kell valahogy beadni, hogy … - kezdett bele Mary.
- Mit kell nekünk beadni? – lépett a helyiségbe a két vőlegény.
- Halihó, szívecskéim, megjöttünk! – vigyorgott Chris.
- Szóval, miről is van szó? – kérdezett rá David, miután megölelte édesanyját és letelepedett a laptop előtt üldögélő Kathy mellé.
- Nem tudom tetszeni fog-e nektek, vagy nem, de Fly-jal megegyeztünk abban, hogy nem akarunk augusztusig várni, hogy Mrs. Buthler-ek legyünk. Ezért előbbre hoztuk az időpontot június 3-ára.
- Június 3? – Vagyis összesen 3 hét múlva nős leszek? – esett egy kicsit kétségbe Christopher.
- Ne pánikolj, tesó! – veregette hátba a bátyja.
- Nekem teljesen mindegy mikor lesz. És ha jobban belegondolok, jobb előbb, mint később. – mosolygott Dave.
- Hát jó, ha ti ezt szeretnétek. Rendben. – egyezett bele a másik Buthler fiú is.

            Az elkövetkezendő 3 hét szinte villámgyorsan elrepült. Terembérlés, ruhapróbák tömkelege, és még számos felad várt a lányokra, hogy a „nagy napon” minden tökéletes legyen.

            Egy héttel a nagy esemény előtt, már szinte minden készen állt. Csak néhány apró simítás volt hátra.
- Mary! Flanny, hol vagy? – Nem fogod elhinni mit sikerült elintéznem a nagy napunkra! – rohant ki dolgozószobájából lélekszakadva Kate.
- Mi az? Ég a ház? – jött elő a szobájából kacarászva Mary.
- Nem. De ez valami fantasztikus! A mi esküvőnk lesz az évszázad szenzációja! – lelkesedett széles gesztikuláló mozdulatokkal kísérve mondandóját Kathy.
- Miért is lesz olyan szenzációs? Azt leszámítva, hogy te leszel az egyik menyasszony. – csatlakozott a társasághoz David is, majd magához ölelte szinte föld felett repdeső kedvesét.
- Sikerült megszereznem a londoni Rómeó és Júlia musical négy főszereplőjét, akik pont ebben a két hétben turnéznak Floridában.
- És ez nekünk, miért is olyan nagy szám? – szállt be a társalgásba Chris is.
- Azért, te nagyokos, mert hajlandóak jutányos áron fellépni az esküvőn és a fogadáson is két dallal. – magyarázott tovább a lelkes Flyer lány.
- Atya Isten! Ezt nevezem! – füttyentett elismerően Christopher.
- És akkor még nem is hallottál mindent.
- Mi van még? – És mennyibe fog ez nekünk kerülni? – kérdezte kevésbé lelkesen MaryAnn, az anyagiak miatt jogosan aggódva.
- A fogdásunk sztárvendége az ír Westlife együttes lesz, ha ti is beleegyeztek.
- Már minden „le van zsírozva”, csak rá kell bólintanotok.
- Váóóó! Úgy sejtem ez nem nagyon fogja megviselni a pénztárcánkat, ha figyelembe vesszük, hogy Shane az együttes vezető énekese, a bátyád legjobb barátja.
- És az a legjobb az egészben, hogy nekünk ez egy fillérünkbe sem fog kerülni.
- Hogy-hogy? 
- A „bandát” a bátyám fizeti. Nászajándék!
- Fly! Le a kalappal! Egyszerűen briliáns vagy! – hálálkodott a barátnő.
- Még szép, hogy az vagyok, drága Flanny! Hiszen én vagyok a Happy Dreams-es Kate Flyer.
- Már nem sokáig. – szólt közbe sokat sejtető mosollyal Dave.
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy röpke 1 hét múlva te már a Happy Dreams-es Kate Buthler leszel.
- Ez így igaz.
- Szóval akkor, te már eldöntötted, hogy veszed fel a nevedet.
- Igen, Mary. Sokat töprengtem rajta és végül fájó szívvel, de be kellett látnom, hogy le kell mondanom a lánykori nevemről, a férjem vezetékneve érdekében.
- Megértem a dilemmádat. Nekem sem volt sokkal könnyebb a helyzetem. De döntöttem. Az új nevem: MaryAnn Radens-Buthler lesz. – ejtette ki magabiztosan a nevét Mary.
- Nekem tetszik. – vélekedett elgondolkodva Kate.
- Nekem is bejön, Manóka! – kontrázott puszikat lopva szerelmétől Christopher.
- Nincs is más hátra, minthogy 7 nap múlva kimondjuk a boldogító igent. – zárta le a beszélgetést Kathy, mert hirtelen nagyon elfoglaltak lettek az ajkai. …