17. fejezet

17.  „SWEET DREAMS” megnyitó

            Terhessége utolsó hónapja lévén Kathy, minden céges ügyét otthonról intézte. A dolgok olyan jól alakultak, hogy áprilisban szinte be se kell tennie a lábát a HD irodaházba.
            A szállodai megnyitó napját április 29-ére, egy szombati napra tűzték ki. De ezen a héten rengeteg más feladat is várt Kathy-re és Dave-re. Még előttük állt az új gyerekszoba berendezése is. A hálószoba jobb oldalán levő kisebb vendégszobát, ami közelebb esett a nappalihoz, azt alakították át egy igazi álom babaszobának. Próbáltak a semleges színekre és mesefigurákra hagyatkozni, hogy ha majd a későbbiekben fiúk is születik, akkor neki is megfeleljen a szoba. Abban is sikerült megállapodniuk, hogy miután Molly baba megszületik Daniel is beköltözhet hozzá a kis gyerekszobába.  

Chris és Mary nagy meglepetéssel várta egyik nap a befejezett szobácskában a leendő szülőket.
- Gyertek a babaszobába! – kiáltott ki a helyiségből a most hazaérkezőknek Christopher.
- Mi történt? Ég a ház? – mosolyogva lépett be a szobába David és Kate kézen fogva.  De abban a pillanatban le is fagytak a meglepetéstől. Az ablak előtt egy gyönyörű vadonatúj baldachinos kiságy díszelgett, óriási lila masnival átkötve.
- Hát ez? – meredt a bútorra Kate értetlenül.
- Fogadjátok szeretettel! – kezdett be MaryAnn színpadias kézmozdulattal.
- Mivel azt ígértétek mi lehetünk a csajszika keresztszülei Annabelle, Fabio és Olive, Lucas mellett, úgy gondoltuk mi már a megszületése előtt meglepünk benneteket. – büszkélkedett Chris.
- Jesszus, Flanny! Ez az a kiságy, amit a katalógusban nézegettem.
- Bizony. – vigyorodott el magabiztosan Mary.
- De akkor ez egy kisebb vagyonba kerülhetett. Mi használtan szerettünk volna venni valami hasonlót.
- Ez egyszerűen csodálatos. – érzékenyült el Kathy, megölelve mindkét leendő keresztszülőt. …

            Szombaton minden a megnyitó körül forgott. A lányok már reggel korán a szépségszalonban kezdtek, hogy a toalettjük tökéletes legyen estére. Kate elbűvölően nézett ki kismama estélyi ruhájában, de természetesen a többiek sem panaszkodhattak saját kinézetükre.

Az esti 7 órás kezdés óta az ünnepségen minden a tervezettek szerint alakult egészen addig, míg Stella Swenson meg nem jelent. Kate jó házigazda lévén minden jelenlévő vendéggel váltott pár kedves szót. Éppen az újra megválasztott polgármesterrel társalgott, amikor felfedezte, hogy a konkurens Rendezvényszervező cég vezetője lekicsinylően őt méregeti. Ez felettébb zavarta a lányt, aki ráadásul ma a szokásosnál is fáradtabbnak érezte magát és még makacs hátfájás is kínozta.
- Szio, Kathy! Gyönyörű vagy ma este! – lépett mellé Lucas, kiszakítva evvel borús gondolataiból.
- Köszönöm a bókot, de nem hiszem, hogy a kinézetemre a gyönyörű lenne a megfelelő szó. – mutatott végig magán somolyogva a lány.
- Ugyan Kat, te is tudod, hogy elbűvölően nézel ki. És ragyogsz, ahogy ez természetes is egy 9 hónapos kismamától. – vigasztalta barátságosan kezét megszorítva Olive.
- Nagyon örülök, hogy itt vagytok.
- És szeretném megköszönni, hogy elvállaltátok a reklámozást. Már most csaknem teltházas foglalásaink vannak a nyári időszakra minden szállodánkban.
- A tv reklámot merész ötletnek tartottam, de kétségkívül bejött.
- Ugyan ne hálálkodj! Azért fizetsz minket, mi csak tettük a dolgunkat.
- Akkor is nagyon köszönöm.
- Nagyon szívesen, örömükre szolgált, hogy segíthettünk. – hárított Liv.
 - Reméljük bármi PR. feladat lesz a közeljövőben azt is ránk bízod. – folytatta Luke.
- Ez csak természetes, ti vagytok a legjobbak. -  Bocsássatok meg, most mennem kell. El kell intéznem valamit. – szorította kezét fájó derekára Kate, majd elnézést kérve közelebb ballagott Stella Swensonhoz.

Stella

Nem volt kedve egy újabb meddő vitába keveredni Stella-val. Akárhányszor összefutottak valahol csak pár percre is abból mindig konfliktus született. Ez most sem történt másképp. De muszáj volt kiderítenie, mit keres az ő szállodamegnyitóján ez a nő.
- Á, kit látnak szemeim! Csak nem a híres Happy Dreams-es Kate Flyer-hez van szerencsém, XXL-es kiadásban? – kezdett bele gúnyos mosollyal az arcán Stella Swenson.
- Szia, Stella! Nem emlékszem, hogy a meghívottak listáján lettél volna. De ne aggódj, mindjárt utána nézünk. – próbált visszavágni Kathy is nyugodnak tettetve magát, bár belül fortyogott.
- Erre semmi szükség.
- Nincs szükségem meghívóra, hiszen a férjem az egyik társtulajdonos.
- Hogy érted, hogy a férjed? Nem is tudtam, hogy férjnél vagy.
- Drága, hites uram, előszeretettel híreszteli azt, hogy Sally nevű felesége belehalt a szülésbe.
- Ugye ezzel nem azt akarod bemesélni nekem, hogy Dave neje vagy?
- Pedig ez így igaz. Én még mindig Mrs. Buthler vagyok, és én vagyok Daniel anyja.
- Ez az egész szemenszedett hazugság! David felesége, Sally meghalt.
- Ez nagy tévedés drágám. Hagytad magad rászedni és felcsináltatni egy megrögzött házasságszédelgő hazudozóval. – ezzel faképnél hagyta a megszeppent beszélgetőpartnerét az állítólagos Buthler feleség.
- És ne feledd Katie, addig nem nyugszom, míg tönkre nem teszem a nevetséges kis cégeteket és vissza nem szerzem a fiamat. Ezt jól jegyezd meg! – kiáltott még vissza a válla felett.
- Stella megtudhatnám, hogy mit keresel te itt? Azonnal távozz! – termett ott a semmiből hirtelen David és karjánál fogva kifelé húzta a betolakodó nőszemélyt. Kathy tehetetlenül, levegő után kapkodva nézett a távozó páros után. Akik minden jel szerint nem most találkoztak egymással először. A felzaklatott lány nem tudta mit gondoljon ezek után vőlegényéről. Teljesen összezavarták az események. De az ünnepségnek folytatódnia kellett, annak ellenére, hogy hátfájása erősödött és kezdett átterjedni az alhasára is. Mosolyt erőltetett az arcára és elindult a szálló halljában felállított emelvény felé, hogy megtartsa megnyitó beszédét.

- Minden rendben? Láttam, hogy Stella Swenson-nal vitatkoztál és olyan sápadt vagy. Különben ki hívta ide azt a nőt? – lépett barátnőjéhez Mary aggódva.
- Semmi bajom! Ne aggódj! – hárította a gondoskodást könnyed hangnemet erőltetve magára Kathy.
- Ja, és Stella „barátunkat”, valószínűleg Dave hívta meg. De később majd mindent részletesen elmondok, de most mennem kell.
- Rendben, akkor mondd el a beszéded és utána pihenj le egy kicsit a kedvemért. – kísérte Kate-et a beszéd megtartásának helyszínére MaryAnn és magára hagyta barátnőjét visszaballagott a vendégek között ácsorgó Christopher-hez.

Kathy fellépett a pulpitusra, majd mikrofon beállítása után belekezd előzőleg körültekintően megírt mondandójába.
- Tisztelt Egybegyűltek! Szeretettel köszöntöm Önöket a Happy Dreams Rendezvényszervező Iroda által működtetett Sweet Dreams nevet viselő Szállodalánc első szállodájának, az Elisabeth Kastélyszállójának átadásán… – kezdett bele a rögzített szövegbe magabiztosan.
De az üdvözlés után olyan erős fájdalom tört rá a lányra, hogy nem tudta folytatni. Felnyögve kapaszkodott meg a pulpitus állványában összegörnyedve. Christopher azonnal felmérte a vészhelyzetet. A termen körbepillantva észrevette, hogy bátyja nem tartózkodik a helyiségben. Nem is késlekedett tovább odarohant a szenvedéstől eltorzult arcú sógornőjéhez és ölbe kapva a szétváló tömegen keresztül azonnal a központi előcsarnokban lévő betegszobák egyikébe szállította, majd ágyra helyezte. Nyugtatóan simogatta a kezét görcsösen szorító kis kacsót és csacskaságokat mormolt az eltorzult arcú leányzó fülébe. …

16.fejezet

16. Új munkatárs, új helyzetek

Sharlotte Rosenberg

            Február közepén, a farsangi időszak lévén a HD talán az eddigieknél is több feladattal volt ellátva. De az elmúlt hónapban sem unatkoztak. Csak úgy özönlöttek hozzájuk a jobbnál jobb felkérések. És elérkezett az-az idő is, amikor megengedhették maguknak azt a luxust, hogy egy-egy megbízatást már le is mondhattak, vagy egy nagyobb munka miatt lepasszolhatták a SM-nek.  A lányok magánéletében is volt esemény. Chrisnek január 28-án a 27. -, míg Davidnek február 3-án a 29. születésnapját ünnepelték. Ajándékként Mary és Kate nem is kicsit saját érdekeik miatt mind a két férfit bevették a HD igazgatótanácsába biztonsági igazgatókként. Nagyban megkönnyítve ezzel a cég-, cégek működését.

            Kathy élvezte ezt a nagy nyüzsgést a cég háza táján, és terhességének is számára legszebb időszakát érte meg. Már a 7 hónapban járt, és ez csak annyi kellemetlenséget okozott neki, hogy fáradékonyabb lett. Ezért legnagyobb bánatára el kellett ismernie, hogy szüksége van egy kisegítőre, helyettesre. Mary segítőkészen azonnal intézkedett az új munkatárs ügyében. Szükséges, elkerülhetetlen volt a kisegítő alkalmazása, mert Kate már kevesebbet bírt, és még ennek ellenére is belevágott a „Sweet Dreams” szállodalánc létrehozó projektbe. Régi nagy álmát akarta ezzel megvalósítani. Tervei szerint még a baba megszületése előtt meg is tarthatják a megnyitót. Gőzerővel folyt a munka a Happy Dreams-ben, és a Sweet Moments-ben.

            Egyik borongós hétfő reggelen Kathy magához képest megkésve érkezett be az irodaházba. Hangulatát hűen tükrözte a februári időjárás. Kapkodva rontott be saját irodájába, hogy összeszedje az igazgatótanácsi megbeszéléshez szükséges papírokat. Legnagyobb meglepetésére az helyiség ajtaja nem volt bezárva. Arra gondolt valamelyik asszisztense, vagy Mary elfelejtették bezárni, amikor távoztak, de nem így történt, mert az íróasztal mellett egy jól öltözött HD kitűzős ismerős ült.
- Jó reggelt, Kate! – köszöntötte barátságosan a betolakodó.
- Reggelt Ms. …?! – viszonozta az üdvözlést morogva, cseppet sem örült a helyzetnek, és az sem javított túlságosan kedélyállapotán, hogy akár is törte a fejét nem jutott eszébe a hívatlan vendég neve.
- Ó, ne haragudj, biztosan nem emlékezel rám. Sharlotte Rosenberg vagyok, a Summit-os Leonard Fallen sógornője. – nyújtott kezet a lány.
- Ja, igen. Én Kate Flyer vagyok, és ez az én irodám, ahogy ezt az ajtón lévő tábla is igazolja. – fogadta el a felé nyújtott jobbot kelletlenül Kathy.
- „Kate Flyer - kreatív igazgató/társtulajdonos/” – idézte a feliratozott szöveget gunyorosan.
- Ne haragudj, de nekem Mary, azt mondta ez lesz az irodám, amíg a cégnél dolgozom. – mentegetőzött a megszeppent Sharlotte, mégiscsak ez az első találkozása a közvetlen főnökével, és máris konfliktusba keveredett vele. Mi lehet még ebből?
- Áh, szóval Mary?! – vetette oda félvállról Kathy majd nagy sebbel-lobbal elhagyta a helyiséget és idegesen célba vette a vezetőségi közös irodát.
- Sziasztok! Emily, megtennéd, hogy magunkra hagysz minket a főnököddel? – viharzott be Kate.
- Természetesen. Kösz, Mary, majd később vissza jövök egyeztetni. – hagyta el a helyiséget szélsebesen MaryAnn jobb keze.
- Jól sejtem, hogy nem vagy valami vidám ma reggel?
- Hogy lehetnék vidám, ha te a beleegyezésem nélkül kiadtad a drága, Ms. Rosenburg kisasszonynak az irodámat.
- Rosenberg!
- Az teljesen mindegy. – dühöngött fel alá járkálva Kate.
- Ugyan, Fly! Nem értem mi kifogásod van szegény lány ellen. Ismered. Nagyon kedves, és remek munkatárs, azon kívül a jelleme is kísértetiesen hasonlít a tiedre.
- Na, éppen ez a baj! Nem akarom, hogy az új kreatív asszisztens olyan legyen, mint én. A végén majd azt veszem észre, hogy az igazgatói székemből is kitúrt nem csak az önálló irodámból.
- Te is tudod, hogy ez butaság, csak most egy kicsit érzékeny vagy. A beleegyezésed nélkül nem hozhat döntéseket. És aláírási joga sincs, csak ideiglenesen van itt.
- Különben is Lotti nem asszisztens, hanem a helyettesed.
- Annál rosszabb. Milyen hülyén hangzik, hogy kreatív igazgató-helyettes. – nevetett fel végül felengedve Kathy is. Bátortalan kopogás zavarta meg a könnyeddé váló csevejt.
- Szabad. – szólt ki már az asztala mellett ülve Kathy.
- Bocsánat a zavarásért. Megkérdezhetem, hogy sikerült-e döntenetek az állásomról? – sütötte le zavartan a szemét Sharlotte kérdése közben.
- Igen, döntöttünk.
- Alkalmazásban maradhatok?
- Igen, ezennel Sharlotte, szeretettel köszöntöm a Happy Dreams Protokoll- és Rendezvényszervező Iroda első kreatív igazgató-helyettesét. Az iroda ajtaján, ahol az imént találkoztunk hamarosan kicserélik a névtáblát.
- Maradjunk Lotti, vagy Lotte megszólításnál, ha nem probléma.
- Már hogy lenne. – helyeselt Mary.
- Kathy, áthoztam a szállodás papírokat, és 10 perc múlva az ülésteremben kell lennetek, lennünk a vezetőségi ülésen.
- Ó, ez teljesen ki ment a fejemből, és még át sem néztem a kimutatásokat, amivel meggyőzhetnénk a befektetőket. – kapott észbe Kate.
- Semmi baj. Én ma egy órával korábban jöttem be, és készítettem egy átfogó prezentációt a tervekről, és eredményekről. Ha szeretnéd a megbeszélésen elő is vezetem. – mentette meg a helyzetet Lotti.
- Igazán leköteleznél vele. – könnyebbült meg Kathy, hálás pillantást küldve új munkatársa felé.
- Ugyan, szóra sem érdemes. Ezért vagyok itt.
- Nem teljesen. Nem azért vettünk fel, hogy helyettem dolgozz, hanem, hogy segítsd a munkámat.
- Mégegyszer köszönöm, hogy ennyit fáradtál.
- Akkor kalandra fel! Kápráztassuk el őket! – adta ki a parancsot a tárgyaló felé indulva lelkesen Mary. …

A megbeszélés hosszú ideig elhúzódott. Majdnem mindenben egyöntetű egyetértettek. Csak egy kérdésben akadt némi fennakadás. Kate szeretett volna az új építésű szállodák mellé hagyományos, romantikus stílusú kastélyszállókat is bevenni a Sweet Dreams Szállodaláncba. A nagyobb befektető partner cégek ezt a kezdeményezést nem támogatták. Hatalmas kiabálás, és szóváltások követték egymást.
Éppen egy nagyobb keménykedő beruházó cég elnöke felemelkedett ültéből és kezét rázva rágalmazta a lányokat. Konzervatív nézeteivel összeegyeztethetetlennek találta, hogy ilyen fontos vállalkozásokat fiatal nők irányítsák.
- Hohohó, lassan a testtel, Uraim! Ha önök nem hajlandóak támogatni ezt a közeljövőben többszörösen megtérülő vállalkozást, akkor nem tartunk igényt ennek a részlegnek a támogatására.
- Chris? – nézett a felszólalóra értetlenül Mary és Kathy is.
- Elnézést, Mr. Buthler ezt hogy gondolja?
- Úgy, hogy a kastélyszálló részleget a Buthler Brothers Alapítvány fogja támogatni. A napokban alapítottuk a céget a bátyámmal, apánk nagy értékű örökségéből. A vállalkozás fő profilja új projektek beindulásának és működésének támogatása. – nagy tetszésnyilvánítások fogadták Christopher bejelentését. Majd a kötelező formaságok után, a Kate és MaryAnn megköszönte mindenkinek a részvételt, a következő megbeszélés időpontját kitűzve berekesztették az ülést. …

            Már majdnem egy hónapja folytak a szállodaépítés munkálatai. A fiúk az alapítvány által beruházott pénzzel a Sweet Dreams Szállodalánc Kastélyszálló részlegének társtulajdonosaivá váltak. A vezetőség többi tagjával egyetértésben Chris foglalkozott a szállodai építkezések, felújítások ellenőrzésével, így az ő feladata volt kimenni terepre. David pedig a HD irodában látta el a biztonsági igazgatói posztot. Ez már nem volt új feladat számára, mivel már évek óta Collins Brothers-nél is vezető beosztásban dolgozott. Jarett Collins biztosította további maximális támogatásáról. Dave kiválóan értett az íróasztal mellett készített biztonsági tervek kidolgozásához. Chrisnek pedig jót tett, hogy nyílt terepen lehet. Az ő habitusával csak nehezen, vagy egyáltalán nem szokott volna hozzá az irodai munkához. Nem neki való a papírmunka, ő inkább olyan örökmozgó típus.

            Már javában a márciusban jártunk, amikor egyik délután munka után főszereplőink négyesben mentek haza. Mára tervezték ugyanis a nagy névválasztási procedúrát. Mivel Kathy már megelégelte, hogy Daviddel hónapok óta nem sikerült dűlőre jutniuk.
 Az előző napokban mind a négyen összeírták a javaslataikat és ma fogják megvitatni a lehetőségeket. Természetesen a végső döntés a szülőké lesz, de jó mókának ígérkezik, mindenki ötletét átbeszélhetik süti és üdítő mellett. Az utolsó két hónapban úgy is rengeteget dolgoztak és alig maradt szabad idejük, amit együtt tölthettek volna el. Kathy ezért találta ki a „névválasztó nap”- ot. Daniel miatt sem kellett aggódniuk, és megszervezniük, hogy jusson haza az oviból. Ő ugyanis az iskola előkészítős csoportjával kirándulni ment ezen a héten Fabio vidéki lovas farmjára.
- Nos, akkor, ha mindenki felkészült, halljuk azokat a javaslatokat. – csapta össze tettre készen kezét a kanapéra huppanva Kate.
- Lehetőleg szorítkozzunk a lánynevekre, mert ő itt a pocakomban egy kishölgy. – folytatta lelkesen mihelyt mindenki kényelembe helyezte magát a hatalmas nappaliban.
- Dave, tiéd a szó! – adta meg a szót vőlegények magához véve vaskos jegyzetfüzetét és kedvenc tollát.
- Tina, Sally, Kathleen, Morgan, Emma, Molly, Rebecca.
- Mers, a te ötleteid?
- Ria, Chloe, Molly, Arabella, Kira és Lynda.
- Tophy, te következel.
- Oké, szóval. Lehetne: Leah, Natalie, Molly, Dorothy, Caroline vagy Rachel.
- Már csak az én javaslataim vannak hátra, amik a következők: Elen, Elisabeth, Molly, Lisa és Gabriella.
- Ezzel meg is volnánk.­
- Na, és apának mi a véleménye az összegzés után? – tolta Dave orra alá a jegyzeteket Kathy.
- Nagyon úgy fest Kicsim, hogy a lányunk a Molly nevet kapja első névként, mert arra mindenki szavazott. De a második névben tanácstalan vagyok. – bizonytalanodott el a leendő apuka.
- Mondjuk, mit szólnál a Molly Elenhez?
- MOLLY ELEN BUTHLER, nagyon nyerő név! – hangsúlyozta ki a nevet szavanként hatásszünetet tartva Christopher.
- Ha a bátyád nem siet megszerezni a szükséges papírokat, szegény kislányom, amikor májusban megszületik a Molly Elen Flyer nevet kapja. – nevetett fel Kathy.
- Na, na! Lassan testtel. – háborgott Dave.
- Szerintem is nagyon szép nevet választottatok, választottunk a lányotoknak. – vetette közbe Mary.
- Szerintem is tökéletes a mi kicsikénknek. – kontrázott David.
- Csak nekem tűnik úgy, hogy a Molly Elen hangzása nagyon hasonlít a MaryAnn-re?
- Tophy! Lelőtted a poént! – méltatlankodott a 8. hónapban járó kismama.
- Remek! Ez nekem fel sem tűnt. És megjegyzem kész őrültség! – háborodott fel MaryAnn.
- Semmi okod rá, hogy kiakadj. Nem rólad fogjuk elnevezni a gyerekünket. – nyugtatta barátnőjét Kathy.
- Még szerencse! Minden gyereket a családban és baráti körünkben nem keresztelhetnek a MaryAnn és Kate valamilyen változatával az már beteges lenne. – válaszolt a lány már nyugodtabban.
- Bocsi csajok, hogy közbe szólok, de nekem most el kell köszönnöm a kedves társaságtól, mert muszáj személyi védelmet biztosítanom egy rendezvényen. – pattant talpra a fiatalabb Buthler fiú.
- Szívem, ne haragudj, de nekem is mennem kell. – folytatta szemlesütve a bátyja is.
- Úgy volt, hogy ma nem dolgoztok. Mi nem is rendeztünk semmit, ahova mennetek kéne.
- Ti nem is. Ez az utolsó Collins Brothers-es munkánk. Későn végzünk, ne várjatok meg.
- Mintha valószínű lenne, hogy tudunk aludni, amíg nem értek haza. – durcáskodott Mary.
- Rohanok haza, amilyen gyorsan csak lehet. Szeretlek! – csókolta meg barátnőjét Chris és már ott sem volt.
- Öcsi, már megint felfaltad az összes mentolos rágómat. Esküszöm egyszer kinyírlak! – kiáltott testvére után bosszankodva David. Majd sietve búcsúzott menyasszonyától, majd ő is elhagyta a házat.
- Na, ezek szépen itt hagytak minket. – sóhajtott fel tehetetlenül Kate.
- Ebben az esetben, ebből a helyzetből kell kihoznunk a legtöbbet. Van is egy remek ötletem. Menjünk fel hozzám és csapjunk csajos estét, mint a régi szép időkben.
- Ez jó. De nem vagyok valami fürge mostanában, úgyhogy lehet, hogy csak több óra múlva sikerül felérnem a lépcső tetejére.
- Idejét nem tudom, mikor voltam utoljára nálad. Most legalább megnézhetem milyen átalakításokat végzett nálad a bátyám és az építő vállalat csapata.  – indult nevetgélve a hosszú lépcsősor felé Kate. Mire felért rendesen kifulladt.
- Atya Isten, mit műveltél te lány! Eddig sem volt valami nagy a konyhád, de most még főzőfülkének sem nevezném. Nincs akkora, hogy én a mostani állapotomban meg tudjak fordulni benne. – szörnyülködött a nappali felé kacsázva Kate.
- Én nem igazán használtam eddig sem azt a helyiséget, akkor miért foglalja feleslegesen a helyet, így most nagyobb lett a fürdőszoba, és lett szobámban dolgozósarok is. A kicsike kis nappaliban sokáig beszélgettek jelentéktelen apróságokról, és néha a munkáról is. …

- Pár évvel ezelőtt el tudtad volna képzelni a bátyámról, hogy óvodás csoportokat fog vendégül látni a birtokán, és lovas tábort indít? – terelte vissza a beszélgetést a családra Kathy.
- Őszintén? – Nem igazán, és most sem nagyon tudom elhinni.
- Olyan szívesen Dany-ékkel tartottam volna én is. De mivel lassan olyan vagyok, mint egy jól megtermett bálna, nem sok hasznomat vették volna a farmon.  – vágyakozott öniróniával Kate.
- És valószínűleg Dave is idegösszeomlást kapott volna, ha a lovak közelébe mész.
- Az lehetséges. De a saját lovam, Spirit soha nem bántana.
- Őszintén be kell vallanom neked, mostanában egyre jobban hiányoznak a nyarak, amikor a farm hatalmas legelőin lovagoltunk naphosszat.
- Nekem is hiányzik, bár jobbjára csak Phoenix, és a kiscsikója Honey.
- Majd ha meg lesz a baba, rászedjük a fiúkat, hogy menjük ki egy hosszú hétvégére, és látogassuk meg Spirit-et és a családját. …

            Később Mary összedobott egy könnyű salátát vacsorára, majd lekísérte Kathyt az emeletről, és mindketten nyugovóra tértek. Már éjfél is elmúlott, amikor a fiúk megérkeztek a munkából. Kat minden szándéka ellenére, már mélyen aludt, amikor David bement a hálóba. Mary pedig már nagyon a határán volt, hogy megadja magát az álmoknak.
- Szio Manó! Lezuhanyozom, és már itt is vagyok. – suttogott Mary fülébe mosolyogva Christopher, majd puszit nyomott a halántékára és elvonult a felújított fürdőszobába.
Visszaérve bemászott barátnője mellé, aki rögtön jóleső sóhajjal a mellkasára húzódott, majd felemelte a fejét és cinkos mosollyal csókra nyújtotta az ajkát.
- Ugye, nem vagy túl fáradt! Már nagyon régóta várok rád. – kúszott még közelebb a lány ezzel egyértelműen tudtára adva barátjának, mit szeretne.
- Tudod, hogy erre soha nem vagyok fáradt, ha ilyen szépen kéred. – nevetett fel a csókolózás előtt Christopher, majd kényelmesen magára húzta kedvesét. … 

15. fejezet

15. Ünnepek családi körben

         MaryAnn szerencsés megmenekülése után rekordsebességgel közeledett a karácsony. Ez az ünnep idén különösen nagy szervezőkészséget igényelt a lányoktól. Egy dologban teljen biztosak voltak, méghozzá abban, hogy a szentestét négyesben fogják eltölteni a lányok lakásán. Sylvia, a fiúk édesanyja elvállalta, hogy aznap Daniel nála várhatja a Jézuska érkezését.

         24-én már délelőtt elkezdődött a nagy készülődés. Kathy a konyhában sürgött-forgott, a fiúk hozták be a hatalmas fenyőfát és állították a tartóba, majd Mary feladata lett a díszítés.
Délután 4-kor már minden ünnepi díszben pompázott.
- Kathy, kérlek, gyere ki legalább pár percre abból a párás, forró konyhából! A pulyka akkor is megsül, ha nem ülsz mellette. Például ide is telepedhetnél velem a kanapéra és megcsodálhatnád a legszebb Amerikában felállított karácsonyfát. – kiabált be a szomszédos helyiségbe incselkedő hangon Dave.
- Jó-jó, megyek, csak még… - de a mondatot már nem tudta befejezni, mert David ölbe kapva kivitte a többiekhez.
- Hé, hé, tegyél le! Túl nehéz vagyok! – méltatlankodott hangosan Kathy, míg a díványhoz érve le nem telepedtek rá.
- Kicsim, egy cseppet sem vagy nehéz. Az orvos is azt mondta, hogy az 5. hónapban teljesen ideális a súlyod. – mosolyogta meg leendő menyasszonya aggályit Dave ölébe ülteteve, hatalmas kezével a lány gömbölyödő pocakját simogatva.
- Gyere, Katyus, megengedem, hogy te helyezd fel a karácsonyfa csúcsdíszét. – tolt egy széket a fenyőfa mellé Chris, majd kézen fogva felsegítette sógornőjét barátja mellől.
- Tesó, ugye te nem vagy egészen komplett? – nézett öccsére bosszúsan David.
- Most meg mi bajod van?
- Csak annyi, hogy Kate nem fog felmászni arra az ingatag székre! – jelentette ki a felbőszült szerelmes ellentmondást nem tűrően.
- Dehogy nem fogok. Nem vagyok porcelánból, és máskor is díszítettek karácsonyfát terhes nők. Én sem leszek kivétel. – makacskodott a székre Chris segítségével fellépve Kathy. Christopher, hogy megelőzze a bajt rögtön mögé lépett és megfogta a derekát, hogy megtámassza. Kate mit sem késlekedve nyújtózkodott a fenyőfa legmagasabb ága felé, hogy helyére illessze a csodálatos angyalkát, aztán visszahelyezkedett a talpára lábujjhegyen állásból.
- Jaj! – szökött ki a Katie száján a meglepett felkiáltás, amikor megérezte babája mozgását, kezét azonnal a hasára helyezte.
- Fly, mi történt? – Chrisy azonnal vedd le onnan. – esett kétségbe Mary. Ahogy Chris szorosan megfogta a lányt, hogy leemelje a magasból, furcsa dologra lett figyelmes. Máskor is sokat tette kezét a lány hasára, de csalódottan vette tudomásul, hogy soha nem érzett semmit. De most!
- Ez az, amire gondolok? – kérdezte fátyolos tekintettel Kathy-t már maga felé fordítva a földre téve Chris arcán üdvözült mosollyal.
- Bizony, az unokahúgod tudatta velünk, hogy ő is itt van. – mosolygott vissza Kate. Ekkor már három kéz ért a hasához valahol, a sajátján kívül. A pocaklakó szép szorgalmasan mindenkinek megmutatta milyen ügyesen tud rúgni.

A nap további része nem is nagyon a karácsonyról, hanem inkább Kate és David születendő babájáról szólt. És ez folytatódott a következő napon is, amikor a társaság Sylvia- és Daniel Buthlerrel kiegészülve ellátogattak Radens ékhez, majd 26-án Flyer ékhez. Bár Fabioék csak most értesültek Kathy állapotáról, mégis Kate és Dave legtöbb ajándéka inkább a születendő gyereküknek szólt. Kaptak: kiságyat, bölcsőt, babaruhákat, baba figyelőt, hintaszéket, és mózeskosarat is többek között.

De mindközül a legszebb ajándékot David adta kedvesének. Az ünnepi vacsora után Dave felállt az asztaltól és így szólt:
- Mr. Flyer, Elmer! Engedje meg, hogy a mai csodálatos napon a vendégek előtt megkérjem Öntől kedves lánya kezét.
- Én neked adom, fiam, ha hajlandó hozzád menni, de ezt tőle kell megkérdezned. – biccentett mosolyogva az öreg családfő. David pedig annak rendje és módja szerint letérdelt Kathy lábai előtt.
- Ms. Flyer, megtisztelne azzal, hogy hozzám jön feleségül? – szegezte a kérdést választottjának a szerelmes fiú gyűrűt tartva kezében.
- A válaszom, igen, Mr. Buthler! Boldogan leszek a feleséged, azt hittem már sosem kérdezed meg. – hatalmas éljenzések közepette a jövendőbeli házaspár csókokkal pecsételték meg fogadalmukat. Mindenki gratulált a fiataloknak.

Már sötétedett, amikor a 6 fős társaság hazafelé indult. Útjuk először a Buthler szülői házhoz vezetett, hogy letegyék otthon Sylviát. Hiába bizonygatták a fiatalok, hogy szívesen látják éjszakára, hogy ne kelljen egyedül lennie, de hajthatatlan volt. A fiúk még kicsit voltak, amikor férje egy tűzoltás során életét vesztette, azóta egyedül boldogul, és hajlandó senki segítségét elfogadni. Makacsul ragaszkodik önállóságához, akkor is, ha tudja, már nem fiatal és gyakran gyengélkedik is.

A két ünnep között főhőseink négyesben, vagy kettesben töltötték a párjukkal az időt. Hosszú romantikus estéket csaptak, vacsorával és gyertyafénnyel.
29-én este Kate és Dave kettesben maradtak a lakásban. Kathy szokásához híven ideje nagy részét a konyhában töltötte, hogy összeüssön valami 5 csillagos vacsorát. Amíg David gyorsan felfrissítette magát az étkezés előtt, menyasszonya már a terítéssel foglalatoskodott az étkezőben.
- Foglalj helyet, máris hozom az első fogást! – jelentette be ünnepélyes hanggal Kathy, amikor Dave átöltözve megjelent az étkező bejárataként szolgáló boltív alatt és már el is tűnt a konyhában.
- Cica, minden nagyon csodás, de jobban örülnék, ha téged is láthatnálak, nem csak a csinos kis hátsódat, amikor rohangálsz. – méltatlankodott David, amikor jövendőbelije háromszor-négyszer ugrott fel étkezés közben, és szaladt a konyhába.
- Ne haragudj, szívem! Azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen. Olyan ritkán van alkalmunk kettesben, nyugalmasan megvacsorázni itthon. – panaszkodott kislányosan lebiggyesztett ajkakkal Kate.
- Még egy perc türelem, és hozom a tortát. – kisvártatva meg is érkezett a kezében óriási méretű emeletes tortát tálcán egyensúlyozva a lány.
- Kathy, az Isten szerelmére! Mi a fenét művelsz! Nem emelgethetsz több kilós édességeket a te állapotodban. Add nekem ezt az izét! – kiáltott rá megrökönyödve a látványtól David. Majd megszabadította kedvesét a súlyos tehertől, és dühösen tajtékozva tette az asztal közepére.
- Teljesen elment az eszed! Nem veszélyeztetheted az életeteket egy hülye vacsora miatt! – ordított magából kikelve még mindig.
- De… de én csak… - fogott bele a magyarázkodásba Katie, de látta ezzel most semmire sem megy és már ő is kezdte elveszíteni a türelmét.
- Semmi de! Nem lehetsz ilyen felelőtlen! Hát nem éreted, nem veszíthetlek el! – rogyott le az asztalfőre erőtlenül Dave.
- Őszintén David, nem értem mi bajod van. Az elmúlt hónapokban úgy viselkedsz, mint egy eszelős. Nem engeded, hogy egyedül kitegyem a lábamat a lakásból, akár mit csinálok, mindent kritizálsz, és minden kisebb fejfájásnál, vagy fáradságnál orvoshoz akarsz cipelni. Én nem az egyik céges ügyfeled vagyok, akit védened kell, és nem tud felelősséget vállalni a tetteiért, hanem a menyasszonyod.
- Unom már, hogy úgy basáskodsz körülöttem, mintha 5 éves lennék. – ordította még Kate vőlegénye arcába, majd sarkon fordult és elvágtatott a hálószoba irányába. Az ajtó hangos csattanással vágódott be mögötte. Zokogva borult az ágyra, még barátja szelíd kopogására sem reagált.
- Kicsikém, ne haragudj rám. Ígérem, megpróbálok megváltozni. De csak azért vagyok veled ilyen, mert nem akarlak elveszíteni. – kezdte halkan letelepedett az ágy szélére, tehetetlenül hajába túrva.
- De hiszen nem veszítesz el, én itt vagyok veled, és itt is maradok. – fogta meg szerelme kezét szipogva mellé bújva Kathy.
- Tudom, de a félelmeimen nem tudok úrrá lenni. Te már elveszítettél egy babát, így veszélyeztetett kategóriába tartozol. Nekem pedig a volt feleségem, Sally valami makacs fertőzést kapott és terhessége nagy részét a kórházban kellett töltenie, hatalmas fájdalmakkal, vagy eszméletlenül a gyógyszerektől, és végül belehalt a szülésbe.
- Nem tudnám elviselni, ha elveszíteném bármelyikőtöket is. – sírta el magát a végére Kate-et ölelve David.
- Ó, Dave! Ezt nem tudtam. Jól vagyok, vagyunk, hidd el, egyikünket sem fogod elveszíteni. Boldog család leszünk, megígérem.
- Sally esete egyedi és tragikus. Most csak a szép dolgokra kell koncentrálnod, és meglátod minden rendben lesz. –próbálta vigasztalni eddig sose látott elkeseredett állapotban lévő párját Kate.  …

Másnap négyesben készülődtek a Happy Dreams rendezvénytermében tartandó zártkörű szilveszteri bulira. Több mint 50 meghívottat vártak az ünnepségre. Természetesen jelen lesz a Radens, Flyer, Buthler család teljes létszámmal, a HD, és SM dolgozói meghívottaikkal együtt, és rengeteg kedves barát.

A buli, mint a Happy Dreams-es lányok minden rendezvénye ez is fergetegesen sikerült.  Az évbúcsúztató koktél partinak az újév első napján reggel 6-kor ért véget. Minden vendég jól eső nyugalommal hajtotta álomra fejét a hajnali órában.

  A hőseink még nem is sejtették a 2012-es év mennyi izgalmat tartogat számukra.  …