11.Londoni meglepetések/
avagy Kathy múltjának nagy titka
avagy Kathy múltjának nagy titka
- Lucas, nagyon köszönünk mindent nektek! Remélem, minél előbb újra találkozunk. – kezdett el búcsúzkodni 24-én ebéd előtt a házigazdáktól David. Amikor a többi vendég már távozott és feltehetőleg úton voltak hazafelé.
- Én is nagyon szeretném minél hamarabb látni a Randy, és az én drága, Kathy-met. Azt hiszem, úgy lenne igazságos, hogy legközelebb mi viszonoznánk a látogatásotokat egy Miamiba utazással. – folytatta lelkesen az elköszönést ölelésekkel kísérve Lucas és Olivia is. Majd a többiek is csatlakoztak.
- Lányok igyekezzünk, ha nem akarjuk lekésni Lucy és férje a Mr. Nagyon elfoglalt Thomas, a versenytánc tréner ebédmeghívását. – vette közbe szórakozottan Christopher, mire Kate megmerevedett, amikor éppen Luke-ot ölelte.
- Mi is a vezetékneve, a ti Mr. Nagyon-elfoglalt sógorotoknak? – tette fel azt a kérdést Lucas, amit Kate még magában sem, nagyon mert megfogalmazni. Rossz előérzet töltötte el mind kettőjüket és MaryAnnt. Ezért már a kérdés elhangzása közben igazított egy széket Kate lábához.
- Nem valami szimpi a fickó, ha engem kérdeztek. De ha a húginak ez kell… – vetette közbe aggályait Chris. De a feltett kérdést mégis mit sem sejtő bátyja válaszolta meg.
- Thomas Damian Johnson, a teljes neve…
- Ne! – kiáltott fel önkénytelenül Kathy és elsápadva, erőtlenül rogyott le az óvintézkedésből mellé helyezett ülő alkalmatosságra. Olive észrevette a bizalmas pillantásokat, amit Mary és Lucas egymásra és Kate-re vetettek. Gyorsan kiterelte a két fiút a nappaliból, karon fogva Dan-t a csomagok kihordása és ürügyén elhagyták a helyiséget.
- Kathy, ugye tudod, hogy nem kell oda menned, ha meghaladja az erődet. – szólította meg a még mindig távolba meredő barátnőjét Mary.
- Nem gondolod, hogy be kéne avatnod a történetbe a párodat és az öccsét? – alig tette fel a kérdés utolsó szavát Lucas aki, bátorítólag míg át is ölelte fogadott húga vállát, Kat máris elutasítóan, majdnem kétségbeesetten odavetette a választ.
- Nem! Szó sem lehet róla. Minden rendben lesz, csak szükségem lenne egy kis nyugtatóra abból a csodaszerből, amit Dr. Romanov hagyott itt szükség esetére. Azt hiszem ez az a pillanat. A kézi táskámban van. – nézett kérlelően Kathy barátnőjére.
- Rendben rögtön hozom. – felelte és már szaladt is.
- Én akkor is amondó vagyok, hogy le kéne mondanod ezt a látogatást. Ezt a problémát pár darab valeriána nem fogja megoldani. Hivatkozhatnál, mondjuk a munkára, vagy Fabio most született gyerekeire. Dave biztos megértené, nem úgy ismerem, mint aki bármit is zokon venne tőled.
- Az sem sokat javítaná a helyzetemet, ha homokba dugnám a fejemet. Előbb, vagy utóbb úgy is szembe kell néznem a múltammal.
- Csak nagyon nehéz! Hiányzik Sarah. – borult zokogva az széke előtt térdelő mindenkori védelmezője karjaiba Katie.
- Kathy, Kathy! Mary néni, azt mondta, hogy nagyon fáj a fejed – rontott be az ajtón izgatottan Daniel, Kate zavartan emelkedett fel fejét, gyorsan kitörölte a szeméből a könnyeket és mosolyt erőltetett az arcára – apa erre azt mondta, hogy ezt nem veszi be és be akar jönni, de Olive néni és Chris bátyus nem engedi. – fejezte be a gyerek hadarva.
- Semmi baj, kicsim! Ne aggódj, MaryAnn behozza a gyógyszerem, és máris jobban leszek, és indulhatunk is Lucy nénikédhez.
- Nagyon szeretnéd már látni, ugye? – emelte az ölébe a kicsit a pótmama és próbálta nyugtatni a sírástól még fojtott hangon.
- Fly, ne haragudj, nem tudtam megakadályozni, hogy bejöjjön. – intézte Kathy-nek mentegetőzést Mary Dany felé pillantva, amikor az orvossággal és egy pohárral a kezében visszaért.
- David nagyon izgatott, nem sokáig tudják megakadályozni, hogy bejöjjön és maga győződjön meg róla, hogy valóban jól vagy. –folytatta.
- Kicsikém, kérlek, menj ki és mond meg a papának, hogy minden rendben, ne aggódjon. – állította a talpára a kisfiút Kate. Daniel habozott, kétkedve nézett a lányra.
- Menj csak, mi is mindjárt ott leszünk! – tolta meg az ajtó felé Lucas a tanácstalan gyereket, kettőt paskolva a fenekére.
Kate gyorsan bekapott két feszültségoldó tablettát, nagyokat kortyolva a vízbe lenyelte; megmosta, felfrissítette az arcát. Majd mosolyt erőltetve magára a Radens testvérekkel megcélozta a kocsifelhajtón feszülten várakozó csoportot.
- Á, Kátya, csak nem egy kis poronty miatt vagy mostanában egyre többet rosszul? Ajajj, bratyókám, azt hiszem megint nagybácsit csináltál belőlem. – vigyorgott Christopher a már összeölelkező párocskára.
- Ugyan, Tophy! Ez teljesen kizárt csak fáj a fejem ennyi az egész. – próbálta leszerelni sógorát rosszalló fejcsóválás közepette Kate.
- Na, de, miért ne lehetne! Május óta együtt vagytok és az óta, ahogy én tudom nem nagyon éltek éppen szűzies életet. – vigyorgott tovább Chris. Kathy erre a kijelentésre mélyen elpirult, és még közelebb bújt Dave-hez, arcát a vállgödrébe temette.
- Na, most már elég legyen öcsi! Törődj a magad dolgával! – rivallt rá a bátyja kicsit sem barátságosan. Minden tiltakozás ellenére Kathy-nek, Chris kijelentése, - habár csak poénnak szánta -, szöget ütött a fejébe. Elhatározta, hogy mihelyt Londonba érnek, a lehető leggyorsabban beszerez egy terhességi tesztet. Habár a kapcsolatuk alatt végig szedte a fogamzásgátlót, „az ördög soha nem alszik” szokták mondani. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy már csak arra figyelt fel, hogy a kocsi hátsó ülésén ül középen, Dany gyerekülése és David között. Az autó elindult. Mary kihajolt az utas oldali ablakon is még visszakiáltott integető bátyjának, és Liv-nek.
- Aztán csak okosan, míg újra nem találkozunk!
- Mint mindig! De ti is! – kiáltott vissza vidáman Lucas a távolodó autónak.
- Én is nagyon szeretném minél hamarabb látni a Randy, és az én drága, Kathy-met. Azt hiszem, úgy lenne igazságos, hogy legközelebb mi viszonoznánk a látogatásotokat egy Miamiba utazással. – folytatta lelkesen az elköszönést ölelésekkel kísérve Lucas és Olivia is. Majd a többiek is csatlakoztak.
- Lányok igyekezzünk, ha nem akarjuk lekésni Lucy és férje a Mr. Nagyon elfoglalt Thomas, a versenytánc tréner ebédmeghívását. – vette közbe szórakozottan Christopher, mire Kate megmerevedett, amikor éppen Luke-ot ölelte.
- Mi is a vezetékneve, a ti Mr. Nagyon-elfoglalt sógorotoknak? – tette fel azt a kérdést Lucas, amit Kate még magában sem, nagyon mert megfogalmazni. Rossz előérzet töltötte el mind kettőjüket és MaryAnnt. Ezért már a kérdés elhangzása közben igazított egy széket Kate lábához.
- Nem valami szimpi a fickó, ha engem kérdeztek. De ha a húginak ez kell… – vetette közbe aggályait Chris. De a feltett kérdést mégis mit sem sejtő bátyja válaszolta meg.
- Thomas Damian Johnson, a teljes neve…
- Ne! – kiáltott fel önkénytelenül Kathy és elsápadva, erőtlenül rogyott le az óvintézkedésből mellé helyezett ülő alkalmatosságra. Olive észrevette a bizalmas pillantásokat, amit Mary és Lucas egymásra és Kate-re vetettek. Gyorsan kiterelte a két fiút a nappaliból, karon fogva Dan-t a csomagok kihordása és ürügyén elhagyták a helyiséget.
- Kathy, ugye tudod, hogy nem kell oda menned, ha meghaladja az erődet. – szólította meg a még mindig távolba meredő barátnőjét Mary.
- Nem gondolod, hogy be kéne avatnod a történetbe a párodat és az öccsét? – alig tette fel a kérdés utolsó szavát Lucas aki, bátorítólag míg át is ölelte fogadott húga vállát, Kat máris elutasítóan, majdnem kétségbeesetten odavetette a választ.
- Nem! Szó sem lehet róla. Minden rendben lesz, csak szükségem lenne egy kis nyugtatóra abból a csodaszerből, amit Dr. Romanov hagyott itt szükség esetére. Azt hiszem ez az a pillanat. A kézi táskámban van. – nézett kérlelően Kathy barátnőjére.
- Rendben rögtön hozom. – felelte és már szaladt is.
- Én akkor is amondó vagyok, hogy le kéne mondanod ezt a látogatást. Ezt a problémát pár darab valeriána nem fogja megoldani. Hivatkozhatnál, mondjuk a munkára, vagy Fabio most született gyerekeire. Dave biztos megértené, nem úgy ismerem, mint aki bármit is zokon venne tőled.
- Az sem sokat javítaná a helyzetemet, ha homokba dugnám a fejemet. Előbb, vagy utóbb úgy is szembe kell néznem a múltammal.
- Csak nagyon nehéz! Hiányzik Sarah. – borult zokogva az széke előtt térdelő mindenkori védelmezője karjaiba Katie.
- Kathy, Kathy! Mary néni, azt mondta, hogy nagyon fáj a fejed – rontott be az ajtón izgatottan Daniel, Kate zavartan emelkedett fel fejét, gyorsan kitörölte a szeméből a könnyeket és mosolyt erőltetett az arcára – apa erre azt mondta, hogy ezt nem veszi be és be akar jönni, de Olive néni és Chris bátyus nem engedi. – fejezte be a gyerek hadarva.
- Semmi baj, kicsim! Ne aggódj, MaryAnn behozza a gyógyszerem, és máris jobban leszek, és indulhatunk is Lucy nénikédhez.
- Nagyon szeretnéd már látni, ugye? – emelte az ölébe a kicsit a pótmama és próbálta nyugtatni a sírástól még fojtott hangon.
- Fly, ne haragudj, nem tudtam megakadályozni, hogy bejöjjön. – intézte Kathy-nek mentegetőzést Mary Dany felé pillantva, amikor az orvossággal és egy pohárral a kezében visszaért.
- David nagyon izgatott, nem sokáig tudják megakadályozni, hogy bejöjjön és maga győződjön meg róla, hogy valóban jól vagy. –folytatta.
- Kicsikém, kérlek, menj ki és mond meg a papának, hogy minden rendben, ne aggódjon. – állította a talpára a kisfiút Kate. Daniel habozott, kétkedve nézett a lányra.
- Menj csak, mi is mindjárt ott leszünk! – tolta meg az ajtó felé Lucas a tanácstalan gyereket, kettőt paskolva a fenekére.
Kate gyorsan bekapott két feszültségoldó tablettát, nagyokat kortyolva a vízbe lenyelte; megmosta, felfrissítette az arcát. Majd mosolyt erőltetve magára a Radens testvérekkel megcélozta a kocsifelhajtón feszülten várakozó csoportot.
- Á, Kátya, csak nem egy kis poronty miatt vagy mostanában egyre többet rosszul? Ajajj, bratyókám, azt hiszem megint nagybácsit csináltál belőlem. – vigyorgott Christopher a már összeölelkező párocskára.
- Ugyan, Tophy! Ez teljesen kizárt csak fáj a fejem ennyi az egész. – próbálta leszerelni sógorát rosszalló fejcsóválás közepette Kate.
- Na, de, miért ne lehetne! Május óta együtt vagytok és az óta, ahogy én tudom nem nagyon éltek éppen szűzies életet. – vigyorgott tovább Chris. Kathy erre a kijelentésre mélyen elpirult, és még közelebb bújt Dave-hez, arcát a vállgödrébe temette.
- Na, most már elég legyen öcsi! Törődj a magad dolgával! – rivallt rá a bátyja kicsit sem barátságosan. Minden tiltakozás ellenére Kathy-nek, Chris kijelentése, - habár csak poénnak szánta -, szöget ütött a fejébe. Elhatározta, hogy mihelyt Londonba érnek, a lehető leggyorsabban beszerez egy terhességi tesztet. Habár a kapcsolatuk alatt végig szedte a fogamzásgátlót, „az ördög soha nem alszik” szokták mondani. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy már csak arra figyelt fel, hogy a kocsi hátsó ülésén ül középen, Dany gyerekülése és David között. Az autó elindult. Mary kihajolt az utas oldali ablakon is még visszakiáltott integető bátyjának, és Liv-nek.
- Aztán csak okosan, míg újra nem találkozunk!
- Mint mindig! De ti is! – kiáltott vissza vidáman Lucas a távolodó autónak.
/LONDON/
- Csajok jártatok már az angol fővárosban? - érdeklődött a városhatárhoz érve Chris. A mindig szokásos borongós idő köszöntötte őket.
- Igen, természetesen. Bár csak üzleti úton, és átutazóban. De az időjárásától eltekintve mindig is lenyűgözött London eleganciája. – lelkesedett be Mary. Kate egész úton csak néha kapcsolódott be a beszélgetésbe. Gondolatiba mélyedve ült az ülésen maga elé révedve. Az autó 6 személyes volt, és egy kedves, Hugh nevű sofőr vezette. Mindkettőt Lucas bocsájtotta szolgálatukra. Dan mindenről hatalmas elánnal, és lelkesedéssel csacsogott, amit csak meglátott. Csak úgy szívta magába az újabb és újabb információkat. Az út összesen 5 órát vett igénybe. Mind az öten megkönnyebbülten fogadták, amikor a sofőr közölte, hogy 3 háztömbnyire és röpke 10 perc múlva elérik Dartford-ot, a Temze jobb oldalán, ahol Lucy Buthler lakik.
Amikor kicsit elgémberedve kiszálltak a kocsiból, a házigazdák összeölelkezve siettek eléjük. Mindenki izgatottan várta a találkozást, csak Kate érezte, úgy hogy a gyomra, ahogy közeledtek egymáshoz lépésről-lépésre összébb zsugorodik. Christopher valamit észrevehetett a feszültségéből, mert míg a bátyja Dany-vel volt elfoglalva, ő feltűnés nélkül a két barátnő közé lépett és a lehető legtermészetesebb módon tette mindkettőjük vállára a karját. Aztán a két csoport összetalálkozott. Amikor Kathy tekintete találkozott Toméval megmerevedett, de ekkor Chris bátorítólag megszorította a vállát, és ettől újra visszatért a lélekjelenléte.
- Húgocskám! Adj gyorsan két cuppanós puszikát öreg bátyádnak! – részesítette Lucy-t bordaropogtató ölelésben a fiatalabb mackó nagyságú báty.
Ekkor már Dave is csatlakozott fiával a társasághoz. Daniel egyszerre Kate mellé húzódott, mihelyt nagybátyja ellépett, és megfogta a pótmami nyirkos kezét.
- Fiúk! Úgy örülök, hogy itt vagytok! Jaj, de nagyon hiányoztatok!
A kötelező ölelések, és bemutatkozások után, Thomas bizalmasan közelebb lépett Kate-hez, aki ettől önkénytelenül hátra tántorodott két lépést.
- Szia, Kate! Micsoda meglepetés! Hol hagytad Scotty barátunkat a hőn szeretett, önjelölt védelmeződet, Radens-t?
- Szia, Tom! Őket természetesen nem hozhattam magammal, mert mind hárman külön életet élünk, ahogy ez eddig is így volt. A kedves feleséged idősebb bátyjával, Daviddel, jövő hónapban leszünk fél évesek. – lépett barátja oltalmazó ölelő karjaiba Kathy, közben még mindig görcsösen szorongatva Dany kezét, hogy elhessegesse magától a két éve elnyomott nyomasztó emlékeket. Őszintén csodálkozott rajta, hogy hangja milyen magabiztosan csengett, idegessége ellenére. Erősítésként még Mary is szorosan mellé állt, Chris pedig a háta mögé lépve mindkét kezét a lány vállaira helyezte. Thomas megvetően fintorogva nézte ezt a belsőséges jelenetet.
- Ezek szerint ti ismeritek egymást? – kérdezett rá a nyilvánvalóra furcsa arckifejezéssel David. Még mindig bosszantotta, hogy soha nem volt alkalmas pillanat, hogy kiderítse mi a nagy fájdalmas titok Kathy múltjában.
- Igen, ez így van! Én voltam a „Flyer-Diamond” versenytánc páros edzője. – válaszolta meg a kérdést a Buthler fiúk sógora talán túlságosan is bűbájos, barátságos arccal. Kate-nek hideg futkosott a hátán ettől a tenyérbe mászó modortól. Davidnek sehogy sem tetszett ez a bizalmaskodó fickó, pláne, hogy az ő kedvesével bizalmaskodik.
- Jaj, csak nem Scotty fiacskáját látják szemeim? – pillantott megvetően a Kate mellett álldogáló fiúcskára Tom.
- Szia, Dany! Hiányzott a nénikéd? – emelte fel a gyereket oltalmazóan Lucy. Nagyon furcsállta azt a néma párbeszédet, amit férje, a mindig kedves és előzékeny Tommy és Kate, a bátyja egekig magasztalt barátnője között zajlott. És nem értette mi köze van ehhez az ő két és fél éves unokaöccsének.
- Legjobb lesz, ha bemegyünk. Még a végén kihűl az uzsonna, és akkor Mirtill rettentően dühös lesz ránk. – terelte beljebb vendégeit, mosolyt erőltetve gondterhelt arcára a Buthler hugica.
Az uzsonna szinte végtelen hosszúnak tűnt az egész társaságnak a kötelező bájolgásokkal. Az étkezés után amilyen gyorsan csak lehetett a vendégek elhagyták Lucy-ék házát és elfoglalták a szállodát.
Másnap délután, amikor David már nem tudott mit kezdeni az szobában unatkozó fiával, levitte a halban található játszóházba. Ezt az időt Kat kihasználta és megvette a szálloda patikájában a terhességi tesztet. Nem merte tovább halogatni a dolgot, mert aznap reggel is émelygéssel és rossz közérzettel ébredt. Barátnőjét természetesen beavatta a bizalmába, és megegyeztek, hogy Mary-ék lakosztályának fürdőjében végzik el a tesztet.
- Na, mi a helyzet? – kérdezte izgatottan Mary barátnőjét, amikor kilépett a mosdóból.
- Olyan vagy, mint én szoktam lenni. De még ki kell bírnod 5 percet.
5 perc múlva mind a ketten az ágyon ültek. Kathy a terhességi tesztet szorongatta a kezében, és egyikük sem merte elhinni, hogy pozitív lett.
- De hiszen szeded a gyógyszert. Vagy nem?
- Nem gondolod, hogy ilyen felelőtlen lennék, persze, hogy szedem. – háborodott fel az igazságtalanságon Kathy.
- Jól van, most nyugodjunk meg, és próbáljunk meg józanul gondolkodni. – sóhajtott fel mártír módjára MaryAnn.
- A legfontosabb kérdés: Megtartod?
- Persze, hogy megtartom! – pattant fel hirtelen Kate kezét védelmezően lapos hasára helyezve. Nem volt valami jó ötlet ez a hirtelen mozdulat, mert megszédült és érezte, hogy elveszti az egyensúlyát. Már felkészült, hogy elterül a padlón, de két erős kar elkapta és ölbe véve a szoba közepén álló kanapéhoz vitte és óvatosan lette rá.
- Jól vagy? Mi a fene folyik itt? – kezdett bele Christopher, amikor már biztonságba helyezte Kate-tet. De tekintete hirtelen a szőnyegen heverő kis digitális hőmérőre emlékeztető valamire esett és mindent megértett.
- Te tényleg… ? A bátyám tudja már?
- Igen, és nem! Én is csak most tudtam meg. – felelte Kathy sógorának.
- Akkor azonnal el kell mesélnünk neki. Odáig lesz! – lódult meg az ajtó felé kisfiús lelkesedéssel Chris, de Mary még idejében utána vetette magát és a karjánál fogva vissza tartotta.
- Lassan a testtel! Előbb el kéne jutnom valahogyan egy orvoshoz. Ezek a gyorstesztek nem 100% biztosak. – csillapította a kedélyeket már tisztább fejjel Kate, és felemelkedett alkalmi fekhelyéről.
- Rendben! Ne izguljatok, mindent elintézek! – lett hirtelen határozott Chris, tekintetébe mindent elsöprő elszántság költözött. Mary felé hajította a vaskos londoni telefonkönyvet.
- Keresetek egy nőgyógyászt, és kérjetek időpontot! Én mindjárt itt leszek, csak eltérítem Davidet.
- De nyugi egy szót sem mondok neki. Lakat a számon. – dobott puszit az ajtóból még a lányoknak, majd eltűnt. …
1 óra múlva Kate már minden vizsgálaton túl volt. Mary és Chris a nőgyógyászati magán rendelő várótermében ücsörgött. amikor megpillantották Kathy-t kilépni a vizsgálóból, rögtön előtte teremtek.
- Azonnal ülj le és mesélj! – biztatta a Mary a kicsit megszeppent és sápatag barátnőjét egy székhez vezetve.
- A teszt nem tévedett! Gyereket várok. – hajtotta le fáradtan a fejét Kate, szemében könnyek csillogtak.
- És ugye örülsz? – kérdezte bátortalanul Christopher.
- Már hogy ne örülnék, Tophy!
- Most még azt is megbocsájtom, hogy Tophy-nak neveztél. El sem hiszem, hogy újra nagybácsi leszek! – ugrott fel és össze-vissza ölelgette a kismamát.
- Úgy megfoghatom? – mutatott Katie hasa felé bizonytalanul Chris.
- Ha szeretnéd, de jó pár hónapig még nem fogsz érezni semmit. – vigyorgott Kate, most már ő is elmerte hinni, és határtalan öröm töltötte el.
- Az nem számít, akkor is meg akarom simogatni az unokaöcsémet. – simította hatalmas tenyerét Christopher olyan óvatosan Kathy hasára, mintha attól tartana eltörik, vagy elszalad. Mind a hármukat meghatotta ez a belsőséges jelenet.
- Lehet, hogy unokahúgod lesz. – világosította fel a fátyolos tekintetű óriást Mary.
- Az semmit sem számít, most akkor is ünnepelni fogunk. Meghívlak benneteket egy-egy hatalmas adag sütire a cukrászdába. Ne mozduljatok, hozom a kocsit. – a mondanivalója végén már szaladt is kifelé a rendelő ajtaján levakarhatatlan mosollyal az arcán.
- Jézusom! Mit fog, majd akkor csinálni, ha az ő gyerekéről lesz szó? – mosolygott sejtelmesen barátnőjére Kate.
- Az még kicsit odébb van. – hárított gyorsan MaryAnn, de Kate nem hagyta annyiban a dolgot.
- Én is ebben hitben voltam.
- Mi van kicsit odébb? – érkezett vissza Chris a lányokhoz.
- A… - kezdett bele Kathy, de Mary közbevágott.
- Semmi, nem érdekes! Indulhatunk?
Christopher egy kis családias hangulatú cukrászdába vitte a lányokat. Annyira fel volt dobodva, hogy be nem állt a szája. A lányok vidáman, és cinkosan egymásra tekingetve fogyasztották el a süteményüket. Közben a fiú elmesélte nekik, hogy mindig is csodálatos dolognak tartotta a gyermekvárást. De amikor a volt barátnője teherbe esett semmiben nem engedte, hogy részt vegyen a párja. Elzárkózott. Később kiderült, hogy a gyereknek nem is Chris volt az apja. Aztán amikor a sógornője Danielt várta többet volt kórházban, mint otthon, és belehalt a szülésbe. Most hogy Kathy állapotos szeretné kiélvezni, akkor is, ha ő csak a nagybácsi lesz. Kate teljes szívvel megígérte neki semmiből sem marad ki.
- Feltéve, ha a bátyád a közelükbe enged bárkit is, ha megtudja a nagy hírt. – vetette közbe mosolyogva Mary, és megszorította a párja kezét. Ez a gesztus lehetett akár a jövő ígérete is.
- Még szép, hogy a közelünkbe engedi, ha én azt mondom! – tette csípőre kezeit tetetett felháborodással Kate, de szája szegletében mosoly bujkált.
- De, ha megkérhetlek benneteket, Dave-nek, még egy szót se! Én akarom neki elmondani, ha alkalmas lesz rá az idő.
- Rendben. – hangzott az egybehangzó beleegyezés a lány két cinkosától.
Kate Flyer a délután folyamán olyan ideges volt, hogy azt hitte ez már nem is egészséges. Vacsorára szedte össze annyira a bátorságát, hogy elmerje mondani a nagy újságot Davidnek, és Dany-nek. A bejelentést feszült csend követte. Daniel előbb felocsúdott, mint az édes apukája.
- Apa, mit jelent az, hogy Kathy babát vár? – szegezte apjára érdeklődő tekintetét a fiú. A férfi valószínűleg ettől tért magához. Kate már attól tartott, hogy nem is örül a hírnek.
- Azt, hogy hamarosan lesz egy kistesód! – ugrott fel hatalmas győzelmi kiáltással a leendő kétszeres apuka.
- Úgymint neked Chris bácsi, és Lucy néni?
- Igen, úgy. – puszilta meg a gyereket, és felkapva szerelmét körbe-körbe kezdett vele forogni a szoba közepén. Ekkor lépett be a szobába Mary és Chris kézen fogva.
- Hé, bratyókám! Azt hiszem, jó lenne, ha nem törnéd össze Kátyát, és a születendő unokaöcsikémet. – nevetett a szerelmesek felé Chris.
- Nyugi, öcsi! Eddig is vigyáztam, az én Katicámra, most még jobban fogom óvni, még a széltől is mindkettőjüket. És miből gondolod, hogy fiú lesz? Tudsz valamit, amit én nem? – nézett öccsére levakarhatatlan boldog mosollyal az arcán.
- Fiúk! Ezen még korai lenne összeveszni. – próbált közbe vágni Kate.
- Kicsim, te mit szólnál egy hugicához? – intézte a lány kérdését Danielhez, mert tudta a fiúkkal ez ügyben szócsatázni lehetetlen vállalkozás.
- A lányok mindig nyafognak, és nem lehet velük kisautósat játszani. – ráncolta össze az orrát Dany.
- Szerinted én és Mary is nyafkák vagyunk? – faggatta tovább a kicsit Kate.
- Nem ti, nem! Ti belevaló csajszik vagytok! – jelentette ki a kisfiú teljes meggyőződéssel. Mindenki megmosolyogta ezt a kijelentését.
- És, ha a hugicád olyan lesz, mint mi, akkor szeretni fogod? – érdeklődött tovább Mary.
- Igen, mert titeket is szeretlek! – ölelte meg Daniel szeretettel Kathy-t, majd mindenki meglepődésére Mary-t is.
- Szívecském, akkor szóval úgy gondolod, hogy a mi kis porontyunk lány lesz? – ölelgette még mindig üdvözült mosollyal párját Dave.
- Ez a megérzésem.
- Ha ez így lenne, akkor számíthattok rá, hogy Chris bácsikája, és Mary nénikéje az első perctől fogva el fogja kényeztetni.
- E felől, azt hiszem, egyikünknek sincs szemernyi kétsége sem. – harsant vidám kacajra a társaság David mondata után.
E váratlan fordulat segítettet Kathy figyelmét elterelni a keserű emlékről. Így talán könnyebb lesz túljutni a Sarah elvesztése okozta veszteségen. Csak akkor kezdett el újra szorongani, amikor a fiúk közölték, hogy Lucy és Tom várják őket másnap ebédre.
Október 25-én, kedden reggel Kate a már szokásos émelygéssel ébredt, amihez ezen a napon hányás is társult. Ettől David nem kicsit esett kétségbe. Azonnal orvoshoz akart rohanni a lánnyal, de Kathy megnyugtatta, hogy ez természetes a terhesség első szakaszában. Ő sejtette, hogy ez valószínűleg az idegesség miatt történt.
Gyorsan elérkezett az ebédidő. Gyalog tették meg az utat a Johnson házig. Kellemes séta volt a Temze partján. Lucy már ablakból leste mikor érkeznek meg és mihelyt felbukkantak az utcán, rögtön eléjük rohant és szélesre tárta előttük a bejárati ajtót.
- Sziasztok! Gyertek beljebb! – belépve kellemes illatok csapták meg őket. Ez Kate rendetlenkedő gyomrát alaposan megviselte. Hirtelen nagyon elsápadt, és amikor lépett egyet előre, meg is tántorodott kissé. Abban a pillanatban Chris és David már el is kapta két oldalról a karjait. A nappaliban lévő hófehér kanapéhoz vezették, és óvatosan leeresztették rá.
- Lucy, hozz egy pohár vizet, gyorsan! – adta ki az utasítást idegesen kiabálva Chris. David letérdelt barátnője lábai közé, kezét a térdeire téve.
- Ne felejtsd el becsukni a konyha ajtaját. – fűzte még hozzá sietve távolodó húgának Christopher, míg Mary az ablakot nyitotta ki, hogy jöjjön a helyiségbe egy kis friss levegő.
- Apa! Mi a baja Kathy-nek? – kérdezte sírós hangon az apja mögött tébláboló Daniel.
- Semmi baj, kicsikém! Gyere ide, látod, már jobban is vagyok. – Kate közben a víznek és a friss levegőnek köszönhetően visszanyerte valamelyest eredeti színét. Bátorítóan fordult a gyerek felé mosolyogva, és az ölébe ültette.
- Ne haragudj tesókám, de azt hiszem ezt az ebédet, valamikor máskorra kell halasztanunk, legjobb lesz, ha most visszavisszük Kathy-t a szállodába, hogy lepihenhessen.
- Persze, semmi gond! Majd megbeszélünk egy másik időpontot.
- Hívattam taxit. Pár perc múlva meg is érkezik. - jelentette be Mary.
- Akkor induljunk.
- Nem-nem, szó sem lehet róla! Neked itt kell maradnod, hogy segíts Lucy új vállalkozásának biztonsági előírásait átolvasni, és a rendszereket átnézni. Megígérted neki, hogy segítesz. – ellenkezett Kate.
- Veled megyek! – kontrázott erőtlenül David.
- Erre semmi szükség. Flanny és Tophy visszakísérnek a szállóba.
- És vele is maradunk, természetesen. Bármi történne, azonnal hívlak. – próbálta nyugtatni Dave-et öccse.
- Rendben, de Dany itt marad velünk. – mondta lemondó sóhajjal Dave. És már meg is indultak hárman, Lucy, David és Daniel a ház hátsó része felé, ahol Lucienne irodáját elhelyezték, miután mindenki elbúcsúzott a távozni készülőktől. David mégegyszer öccséék lelkére kötötte, hogy az életünknél is jobban vigyázzanak szerelmére. Hosszú szerelmesen gyengéd csókkal bocsájtotta útjára a lányt.
- Elnézést, Ms. Radens! A taxi, amit rendelni tetszett, megérkezett. – jelentette be Johnson-ék egyik szobalánya, majd miután Mary megköszönte, elhagyta a szobát. El is indultak, de bejáratnál legnagyobb pech-ükre összefutottak Thomas-szal.
- Hová-hová? Úgy tudtam, hogy ma munka után együtt ebédelhetek drága kedves KatFly- jommal és a feleségem pereputtyával. – vetett a hazaérő házigazda lekicsinylő pillantást az éppen távozó félben lévő kis társaságra.
- Mi… mi csak… - próbált Kathy mentegőtézni, de idegességében csak dadogásra volt képes, amit Thomas nagy önelégült vigyorral a képén, nyugtázott. A régi, csak Tom áltál használt beceneve sem segített az idegállapotán.
- Nekünk sürgősen el kell mennünk, engedelmeddel! Fontos elintézni valónk van a városban. Viszlát! – mentette meg a helyzetet Chris, és kifelé terelte a lányokat a ház előtt várakozó taxi felé. Gyilkos pillantást vetve sógorára.
Felérve a szállodai 364-es lakosztályba Kate erőtlenül rogyott le az első közelébe kerülő ülőalkalmatosságra.
- Most pedig szépen lefekszel, és elmeséled, mi nem stimmel, ezzel a Johnson ürgével. – nyomta le fekvő helyzetbe gyengéden a lányt Christopher, és Mary-vel együtt leültek a kanapé mellett elhelyezett fotelba. Vagyis csak MaryAnn ült a fotelba, Chris szorosan mellé, a karfára telepedett le. Kate nagy levegővétel után belekezdett a történet elmesélésébe.
/… Annak idején Thomas és Kate 5 és fél évig voltak együtt, abból az utolsó 2 évben már jegyben jártak. Igazi mesébe illő szerelmi történet volt az övék. Leszámítva Tom állandó féltékenységi jeleneteit. Az egész csak Kathy utolsó egyetemi évében lett maga a rémálom, amikor egy délután határtalan örömmel érkezett meg az edzőterembe, azzal a hírrel, hogy gyermeket vár. De a kívánt hatás elmaradt. Thomas szentül meg volt róla győződve, hogy a Scott a gyerek apja. Az edzést a közelgő bajnokság miatt, - ami a vőlegénye rögeszméje volt- nem hagyhatta abba. A versenyen nagyon rossz eredménnyel végeztek, mert Scotty a baba miatt kímélni akarta partnernőjét. A verseny után Tom elhagyta menyasszonyát, és felbontotta az eljegyzést. A fájdalmas szakítás után 2 héttel a lány elvetélt. Az orvosa szerint a sok megerőltetés és a lelki trauma volt a kiváltó ok. Kathy még nagyon szerette akkoriban Tomot. Az eset után visszaköltözött a szüleihez az Egyesült Államokba. Az utolsó félévet levelezőn végezte. Kate terhességéről, és a baba elvesztéséről csak páran tudtak: Scotty, Mary és Lucas. Még Kathy szülei és bátyja sem. Valószínűleg, ha Fabio tudomást szerzett volna erről, Tom már nem élne. Kate és Tom kislánya: Sarah már 2 éves lenne, ha megszülethetett volna. Csupán másfél évvel lenne fiatalabb, mint Dany./
A történet után sokáig némaságba burkolóztak mind hárman csak Kathy szipogását lehetett hallani néha . Aztán Chris megszorította Kathy közelebb eső kezét, és amíg csendesen sírdogálva el nem nyomta az álom, nem is engedte el. Utána Mary-vel nagyon halkan arrébb osontak, hogy barátjuk nyugodtan pihenhessen.
- Én megölöm azt a rohadékot! – szorította ökölbe kezét tehetetlen dühében az Kathy önjelölt őrangyala.
- Nyugodj meg! Azzal nem segítesz Fly-nak, ha őrjöngsz. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a húgod szereti ezt a férfit. – próbálta nyugtatni suttogva élete párját Mary.
Kate akkor kezdett ébredezni, amikor David és Daniel visszaérkeztek a szobába késő délután. Dany szokatlanul sápadtan, csüggedten, és szótlanul pihent apja karjaiban, fejecskéjét a széles vállra hajtva. Kate nagyon kipihentnek, és frissnek érezte magát ébredése után. Gyorsan fel is ugrott és odasietett érkező családjához nem törődve a saját még mindig egy kicsit kóválygó fejével.
- Szent Habakuk! Mi történt a gyerekkel? – szegezte a kérdést sietősen párjának a lány és átvette a kezéből a bágyadt kisfiút.
- Az ördögbe is, Dave! Miért nem hoztad haza hamarabb! Ez a gyereknek szörnyen magas láza van, tűzforró a teste. – vetette még oda szemrehányóan, majd a kicsivel a karjában elindult a fürdőszoba felé. David lehajtott fejjel ballagott utánuk. Ő csak meg akarta kímélni Kathy-t egy esetleges fertőzéstől, de nem merte tovább halogatni a hazajövetelt, mert a fia egyre rosszabbul érezte magát. Valahol a szíve mélyén öröm töltötte el, hogy Kate úgy támadt rá a gyerek állapota miatt, mint egy anyatigris. Ez minden kétséget kizáróan azt jelentette, hogy Kat édesanyaként szereti Danielt.
MaryAnn és Christopher hirtelen egyedül maradtak a lakosztály óriási nappalijában, míg a másik párocska éppen hűtőfürdővel próbálta csillapítani Dan lázát.
- Örülök, hogy Kátya így szereti az öcsikémet. Így talán könnyebben túlteszi majd magát a kislánya elvesztésén. – elmélkedett félhangosan Chris.
- Én is ebben reménykedem, Chrisy! Most Sarah helyett két gyereket is kap. Nem ér majd rá a múlton rágódni. – értett mélyen egyet barátjával Mary is.
- Na, és velünk mi lesz, Manóka? Nem szeretnék nagyon lemaradni a bátyámtól.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy amondó vagyok, hogy nekünk is bele kéne fognunk méghozzá minél hamarabb a Radens-Buthler babaprojekt-be. – ölelte magához szemléltetés céljából szorosan szerelmét Chris.
- Én meg azt gondolom, hogy arra még egy kicsit ráérünk. – próbálta lehűteni a magabiztosan vihorászó kedvesét Mary.
- Még össze sem házasodtuk. És az én nézeteim szerint szerencsésebb, ha tartjuk magunkat a hagyományos sorrendhez. Házasság, aztán gyerek, és nem fordítva. – próbálkozott lehűteni józanul Mary a férfit.
- Ezen könnyen segíthetünk. Gyere hozzám feleségül.
- Ezt neved te leánykérésnek? Mert akkor ki kell, hogy ábrándítsalak barátocskám, ez nálam nem jön be. – csóválta meg a fejét gondtalanul mosolyogva Mary még mindig Chris ölelő karjaiban.
- Jajj, ne légy ilyen kegyetlen hozzám. – biggyesztette le kisfiúsan a szája szélét, kiskutya tekintettel kisérve Chris. Erre MaryAnn nem bírta tovább és hangosan felkacagott.
- Gyere ide, te nagy pólyás! – húzta magához a férfit egy ártatlannak ígérkező puszira a lány. Christopher-nek erről azonban teljesen más véleménye volt, mihelyt szájuk összeért, még szorosabban ölelte szerelmesét, és szenvedélyesen, mégis gyengéden elmélyítette a csókot. Annyira belefeledkeztek a csókolózásba, hogy azt sem vették észre, hogy a többiek idő közben visszaérkeztek a helyiségbe. David mosolygósan megköszörülte a torkát, mire a szerelmesek idegesen rebbentek szét. Mary úgy érezte menten elsüllyed. Arca a fülétől kiindulva másodpercek alatt pipacs pirosra változott. Zavartan hajtotta le a fejét Chris széles vállára, hogy légzése visszatérjen a normálisra. Rettenetesen zavarba hozta, hogy ilyen belsőséges helyzetben rajta kapták őket. És ezen az sem segített, hogy Chris annyira hahotázott, hogy félő volt az egész emelet meghallja, és David kapva az alkalmon átvéve öccse stílusát rögtön cukkolni kezdte őket.
- Fiatalok, legjobb lenne, ha szobára mennétek, itt kiskorú is tartózkodik. – vigyorgott. Erre a kijelentésre, ha lehet Mary még jobban elvörösödött.
- Dave! Viselkedj! Csak szerelmesek, és Daniel különben is a gyerekszobában alszik, nem láthat semmit. – próbálta menteni a helyzetet, és enyhíteni barátnője zavarát Kathy, míg mosolyogva oldalba bökte az idősebb Buthler-t. Mikor Mary valamelyest visszanyerte eredeti, egészséges arcszínét, felemelte fejét barátja válláról, és hálás pillantást küldött Kate felé. Most már együtt nevettek a lehetetlen helyzeten, amibe keveredtek.
Egyik délután Chris elmesélte Kate történetét a bátyának, aki rögtön Thomas-ra rontott volna tehetetlen dühében, ha a fickó a közelben tartózkodik.
- Most pedig szépen lefekszel, és elmeséled, mi nem stimmel, ezzel a Johnson ürgével. – nyomta le fekvő helyzetbe gyengéden a lányt Christopher, és Mary-vel együtt leültek a kanapé mellett elhelyezett fotelba. Vagyis csak MaryAnn ült a fotelba, Chris szorosan mellé, a karfára telepedett le. Kate nagy levegővétel után belekezdett a történet elmesélésébe.
/… Annak idején Thomas és Kate 5 és fél évig voltak együtt, abból az utolsó 2 évben már jegyben jártak. Igazi mesébe illő szerelmi történet volt az övék. Leszámítva Tom állandó féltékenységi jeleneteit. Az egész csak Kathy utolsó egyetemi évében lett maga a rémálom, amikor egy délután határtalan örömmel érkezett meg az edzőterembe, azzal a hírrel, hogy gyermeket vár. De a kívánt hatás elmaradt. Thomas szentül meg volt róla győződve, hogy a Scott a gyerek apja. Az edzést a közelgő bajnokság miatt, - ami a vőlegénye rögeszméje volt- nem hagyhatta abba. A versenyen nagyon rossz eredménnyel végeztek, mert Scotty a baba miatt kímélni akarta partnernőjét. A verseny után Tom elhagyta menyasszonyát, és felbontotta az eljegyzést. A fájdalmas szakítás után 2 héttel a lány elvetélt. Az orvosa szerint a sok megerőltetés és a lelki trauma volt a kiváltó ok. Kathy még nagyon szerette akkoriban Tomot. Az eset után visszaköltözött a szüleihez az Egyesült Államokba. Az utolsó félévet levelezőn végezte. Kate terhességéről, és a baba elvesztéséről csak páran tudtak: Scotty, Mary és Lucas. Még Kathy szülei és bátyja sem. Valószínűleg, ha Fabio tudomást szerzett volna erről, Tom már nem élne. Kate és Tom kislánya: Sarah már 2 éves lenne, ha megszülethetett volna. Csupán másfél évvel lenne fiatalabb, mint Dany./
A történet után sokáig némaságba burkolóztak mind hárman csak Kathy szipogását lehetett hallani néha . Aztán Chris megszorította Kathy közelebb eső kezét, és amíg csendesen sírdogálva el nem nyomta az álom, nem is engedte el. Utána Mary-vel nagyon halkan arrébb osontak, hogy barátjuk nyugodtan pihenhessen.
- Én megölöm azt a rohadékot! – szorította ökölbe kezét tehetetlen dühében az Kathy önjelölt őrangyala.
- Nyugodj meg! Azzal nem segítesz Fly-nak, ha őrjöngsz. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a húgod szereti ezt a férfit. – próbálta nyugtatni suttogva élete párját Mary.
Kate akkor kezdett ébredezni, amikor David és Daniel visszaérkeztek a szobába késő délután. Dany szokatlanul sápadtan, csüggedten, és szótlanul pihent apja karjaiban, fejecskéjét a széles vállra hajtva. Kate nagyon kipihentnek, és frissnek érezte magát ébredése után. Gyorsan fel is ugrott és odasietett érkező családjához nem törődve a saját még mindig egy kicsit kóválygó fejével.
- Szent Habakuk! Mi történt a gyerekkel? – szegezte a kérdést sietősen párjának a lány és átvette a kezéből a bágyadt kisfiút.
- Az ördögbe is, Dave! Miért nem hoztad haza hamarabb! Ez a gyereknek szörnyen magas láza van, tűzforró a teste. – vetette még oda szemrehányóan, majd a kicsivel a karjában elindult a fürdőszoba felé. David lehajtott fejjel ballagott utánuk. Ő csak meg akarta kímélni Kathy-t egy esetleges fertőzéstől, de nem merte tovább halogatni a hazajövetelt, mert a fia egyre rosszabbul érezte magát. Valahol a szíve mélyén öröm töltötte el, hogy Kate úgy támadt rá a gyerek állapota miatt, mint egy anyatigris. Ez minden kétséget kizáróan azt jelentette, hogy Kat édesanyaként szereti Danielt.
MaryAnn és Christopher hirtelen egyedül maradtak a lakosztály óriási nappalijában, míg a másik párocska éppen hűtőfürdővel próbálta csillapítani Dan lázát.
- Örülök, hogy Kátya így szereti az öcsikémet. Így talán könnyebben túlteszi majd magát a kislánya elvesztésén. – elmélkedett félhangosan Chris.
- Én is ebben reménykedem, Chrisy! Most Sarah helyett két gyereket is kap. Nem ér majd rá a múlton rágódni. – értett mélyen egyet barátjával Mary is.
- Na, és velünk mi lesz, Manóka? Nem szeretnék nagyon lemaradni a bátyámtól.
- Ezt hogy érted?
- Úgy, hogy amondó vagyok, hogy nekünk is bele kéne fognunk méghozzá minél hamarabb a Radens-Buthler babaprojekt-be. – ölelte magához szemléltetés céljából szorosan szerelmét Chris.
- Én meg azt gondolom, hogy arra még egy kicsit ráérünk. – próbálta lehűteni a magabiztosan vihorászó kedvesét Mary.
- Még össze sem házasodtuk. És az én nézeteim szerint szerencsésebb, ha tartjuk magunkat a hagyományos sorrendhez. Házasság, aztán gyerek, és nem fordítva. – próbálkozott lehűteni józanul Mary a férfit.
- Ezen könnyen segíthetünk. Gyere hozzám feleségül.
- Ezt neved te leánykérésnek? Mert akkor ki kell, hogy ábrándítsalak barátocskám, ez nálam nem jön be. – csóválta meg a fejét gondtalanul mosolyogva Mary még mindig Chris ölelő karjaiban.
- Jajj, ne légy ilyen kegyetlen hozzám. – biggyesztette le kisfiúsan a szája szélét, kiskutya tekintettel kisérve Chris. Erre MaryAnn nem bírta tovább és hangosan felkacagott.
- Gyere ide, te nagy pólyás! – húzta magához a férfit egy ártatlannak ígérkező puszira a lány. Christopher-nek erről azonban teljesen más véleménye volt, mihelyt szájuk összeért, még szorosabban ölelte szerelmesét, és szenvedélyesen, mégis gyengéden elmélyítette a csókot. Annyira belefeledkeztek a csókolózásba, hogy azt sem vették észre, hogy a többiek idő közben visszaérkeztek a helyiségbe. David mosolygósan megköszörülte a torkát, mire a szerelmesek idegesen rebbentek szét. Mary úgy érezte menten elsüllyed. Arca a fülétől kiindulva másodpercek alatt pipacs pirosra változott. Zavartan hajtotta le a fejét Chris széles vállára, hogy légzése visszatérjen a normálisra. Rettenetesen zavarba hozta, hogy ilyen belsőséges helyzetben rajta kapták őket. És ezen az sem segített, hogy Chris annyira hahotázott, hogy félő volt az egész emelet meghallja, és David kapva az alkalmon átvéve öccse stílusát rögtön cukkolni kezdte őket.
- Fiatalok, legjobb lenne, ha szobára mennétek, itt kiskorú is tartózkodik. – vigyorgott. Erre a kijelentésre, ha lehet Mary még jobban elvörösödött.
- Dave! Viselkedj! Csak szerelmesek, és Daniel különben is a gyerekszobában alszik, nem láthat semmit. – próbálta menteni a helyzetet, és enyhíteni barátnője zavarát Kathy, míg mosolyogva oldalba bökte az idősebb Buthler-t. Mikor Mary valamelyest visszanyerte eredeti, egészséges arcszínét, felemelte fejét barátja válláról, és hálás pillantást küldött Kate felé. Most már együtt nevettek a lehetetlen helyzeten, amibe keveredtek.
Egyik délután Chris elmesélte Kate történetét a bátyának, aki rögtön Thomas-ra rontott volna tehetetlen dühében, ha a fickó a közelben tartózkodik.
Kate-nek, még kapóra is jött Daniel betegsége, mert így a gyerek ápolására hivatkozva legtöbb idejét a szállodában tölthette, és nem kellett jópofiznia a fiúk sógorával.
Az utazás előtti napon váratlan látogatói érkeznek. Három határozatlan kopogás után Kathy Lucyval és férjével találta szemben magát az ajtóban. Ahogy az udvariasság megkívánta behívta, hellyel és frissítő itallal kínálta őket. Többnyire Lucy volt a szószóló. Thomas csak lehajtott fejjel ült mellette a kanapén és elmélyülten tanulmányozta a szőnyeg mintázatát. Lucienne Buthler végig nagyon kedvesen, és barátságosan beszélt Kate-tel. Elmondta, hogy Chris beszélt vele, és Tommy-val előző délután, és elmesélte az egész históriát. Lucy biztosította leendő sógornőjét együttérzéséről, és barátságáról. Thomas nem kezdett mentegetőzésbe, csak őszinte nyílt tekintettel bocsánatot kért egykori kedvesétől. Aztán a két látogató amilyen gyorsan jött, távozott is a 364-es szobából. Kathy pedig egyedül maradt a zavaros gondolataival, és mérhetetlen megkönnyebbülésével. Mire a többiek is megérkeztek, eldöntötte, hogy egyszer majd, ha Christopher nem is számít rá, valahogy meghálálja neki azt a sok segítséget, amit Londonban kapott tőle. …
Az utazás előtti napon váratlan látogatói érkeznek. Három határozatlan kopogás után Kathy Lucyval és férjével találta szemben magát az ajtóban. Ahogy az udvariasság megkívánta behívta, hellyel és frissítő itallal kínálta őket. Többnyire Lucy volt a szószóló. Thomas csak lehajtott fejjel ült mellette a kanapén és elmélyülten tanulmányozta a szőnyeg mintázatát. Lucienne Buthler végig nagyon kedvesen, és barátságosan beszélt Kate-tel. Elmondta, hogy Chris beszélt vele, és Tommy-val előző délután, és elmesélte az egész históriát. Lucy biztosította leendő sógornőjét együttérzéséről, és barátságáról. Thomas nem kezdett mentegetőzésbe, csak őszinte nyílt tekintettel bocsánatot kért egykori kedvesétől. Aztán a két látogató amilyen gyorsan jött, távozott is a 364-es szobából. Kathy pedig egyedül maradt a zavaros gondolataival, és mérhetetlen megkönnyebbülésével. Mire a többiek is megérkeztek, eldöntötte, hogy egyszer majd, ha Christopher nem is számít rá, valahogy meghálálja neki azt a sok segítséget, amit Londonban kapott tőle. …
 |
| Lucy Buthler |
 |
| Kathy&Scott Diamond Stevens |
 |
| Kathy&Thomas Johnson |
