7. fejezet Vissza a gyökerekhez II.

7. fejezet
Jégre fel!

Lucas-ék lakásától a Jégcsarnok csak pár 100 méterre volt.
- Őszintén Luka! Őrület, hogy a Bond Streeten laksz! – ámuldozott Kathy, lépéseit Lucas-hoz igazítva.
- Csak 10 percnyire van az Egyetem, a jégpálya, a táncklub, és minden, ami 2 éve még jóformán a második otthonunk volt.
- Ez… Ez olyan REMEK!!!
- Én is teljes mértékben így gondolom, azért is itt vettem magunknak lakást.
- Egy valami azért van, ami a mai napig nem fér a fejembe. Hogy voltál képes feleségül venni egy olyan nőt, mint Alison Presscott? És még az esküvőre sem hívtál meg, sőt a húgaidat sem!
- Olive, kérlek, menj előre a kicsivel a többiek után, és jelentsd be, hogy jövünk!
- És, Liv, Köszönöm! – a lány zavartan rámosolygott munkaadójára, majd a babakocsit maga előtt tolva elsietett.
- Ez egy hosszú történet Kath. Az egész az egyetem után kezdődött, akkor ismerkedtem meg Olivia-val. Titkárnőnek jelentkezett az irodámba. Épp elbeszélgetésem volt vele, amikor berontott a nővére, Alison és hatalmas patáliát csapott.
- A nővére? – szólt közbe elképedve Kathy, miközben letelepedtek a sportcsarnok előtti padra.
- Várj, ez még nem minden!
- Utána Alison folyamatosan a nyakamra járt, zaklatott és minden alkalmat megragadott, hogy előttem alázza meg az apja második házasságából született, húgát. Addig-addig folytatódott ez a helyzet, míg egyszer Olive eljött hozzám vigaszt keresni, én meghallgattam, és megígértem neki, hogy megpróbálok segíteni rajta. Csak hogy másnap este egy fogadáson ahol Alison is ott volt, apja képviseletében, elég rendesen sikerült eláztatnom magam. Állítólag ő szedett össze, és csupán csak „felebaráti szeretetből” haza hozott, és sajnos lefeküdtünk egymással. Másnap riadtan tapasztaltam, hogy megszegtem az Olivia-nak tett ígéretemet, miszerint szeretem, és feleségül veszem, mihelyt a nővérét kiiktatom valahogy az életéből. Utána több mint két hónapig nem is hallottam egyikkőjükről sem. Pedig Livy-t kerestem a lakásán is. Egyszerűen eltűntek. Azt hittem belepusztulok. Be kell, hogy valljam rajtad kívül senki nem dobogtatta még meg a szívemet úgy, mint Olive. – Kathy könnyes szemmel akart közbe szólni, de Lucas annyira bele volt merülve saját gondolataiba, hogy észre sem vette, zavartalanul folytatta.
- Amikor újra felbukkantak Ali azt állította el kell vennem feleségül, mert terhes. Nem volt okom kételkedni abban, amit mondott, mert hozta az orvosától az igazoló papírokat. Nem tehettem mást, rá következő héten polgári szertartás keretében a feleségem lett, majd hozzám költözött Livvel együtt. Aki az óta a cselédünk, még azt is megköveteli szegénytől, hogy magázzon minket. Undorító, tudom, de nem tehetek semmit, mert akkor elveszi tőlem a gyereket, és elintézi, hogy soha többé ne lássam. Képzeld, még azt is volt pofája kifejteni milyen jól járnánk, ha a két reklámcéget, a Presscott Manegment-et és az enyémet egyesítenénk. Na, abból nem eszik! – paprikázódott fel elkeseredésében Luke a monológ végére. Térdére könyökölve arcát tehetetlenségében a kezeibe temette.
- Atya Isten, ez nem egy egyszerű ügy. De nem félj, együtt kitalálunk valamit. Mindig jó csapat voltunk mi ketten! Ha még Mary húgodat is bevonjuk a harcba, csak nyerhetünk. – szorította meg biztatóan mosolyogva Kathy, Lucas bal kezét.

- Bocsássatok, hogy zavarok, de azt hiszem, mindenki hazamegy szégyenében, ha Mary-t hagyjuk, még sokáig szárnyalni a jégen. – jött ki a beszélgetőkhöz Dave, nagy vigyorogva.
- Jó ég! Már majdnem egy fél órája benn van. – kiáltott fel izgatottan Kate, miközben felpattant a padról, Lucast is magával rántva.
- Akkor indulás! Mentsük meg Christophert, a tesókám bemutatójától. – tért vissza Luke jókedve újra.
- Azt hiszem azzal már elkéstetek. – jött eléjük, most már Olive is mosolyogva, karján Gillian-nel.
- Sziasztok, tündérkéim! Ugye nem viselkedtél rosszul, és nem mentél a nagynéniid idegeire, míg nem voltam itt? – vette át lányát meleg szeretetteljes mosollyal Lucas. Követve Kate és David példáját összekulcsolta Olivia-val egymás mellett lévő kezüket. A lány kicsit meglepődött ezen a közvetlen gesztuson, de nem húzta el a kezét. Inkább bizalmasan közelebb húzódott a férfihoz.

- Látjátok mit művel? 20 perce már Dan-nek is úgy megy, mintha születésétől fogva ezt gyakorolná. De nekem? Még rendesen megállni sem tudok ezeken a vackokon! – mutatott Chris megvetően a lábain lévő korcsolyacipőkre.
- Kathy, Kathy! Látod, milyen jól megy? Mary megmutatta, hogy kell jég táncolni!  - siklott a jégen a befelé haladók felé újongva Daniel.
- Remek! Jövök én is, csak valaki adja már oda a korimat!  Te pedig Tophy-ka, ne játszd itt a sértődött 2 évest, inkább kérd meg Mary-t, hogy tanítson meg. Hidd el pár perc alatt neked is menni fog. – békítette Kathy sógorát.
- A korcsolyázás nem olyan nagy ördöngösség!
- Mondja ezt az, aki több évig hokizott! Remek mondhatom!- ripakodott bátyjára.
-Lepipálod még Dany-t is, pedig ő aztán mestere a hisztinek. – röhögött öccse nyomorúságos arckifejezésén David.
- Könnyű a kisebbet kigúnyolni!
- Irány a jég!!! – adta ki a parancsot Kathy, már felszerelkezve.
- Jó essünk túl rajta!
- Ne vágj már ilyen képet! Menni fog!
- Ti? – nézett még egyszer vissza a pálya széléről Kathy, Lucas-ék kis csoportja felé.
- Köszönjük, Ms.Kathy, mi most inkább maradnánk! – udvariaskodott Olivia.
- Úr Isten! Hagyjuk a hivatalos megszólítást! Így csak a diákjaim hívnak, az iskolában, és akkor sem nagyon vagyok elragadtatva tőle.
- Szólíts nyugodtan csak simán Kathy-nek, vagy Kate-nek, ahogy jobban tetszik.
- Köszönöm Kathy! – engedett fel egy kicsit állandó szorongásából Olive.
- Nyugodj meg, Liv! Itt barátok között vagy. – bátorította szerelmes pillantások közepette Oliva-t Lucas. Közben a jégen Chris megtette az első bizonytalan lépéseket. Vidám nevetések harsantak a kis társaság felöl.

- Chrisy! Mivel már ilyen jól állsz a lábadon, talán párosban is megpróbálhatnánk. Mit gondolsz?
- Bemutatom az én kis barátommal, milyen mesés is a jégtánc! Neked majd csak utánoznod kell azt, amit én csinálok Dany-vel. – Mary felvetésére csak egy bátortalan-oké- volt a felelet.
- Valaki elárulná nekem valamikor, mi ez a jégtánc őrület? És ti tudtatok róla, hogy Mary hozott magával… hogy is mondta… kűr ruhát? – értetlenkedett a kisebb Buthler tesó.
- Én sejtettem. – vigyorgott mindentudóan a legjobb barátnő.
- Én is! – csatlakozott a kis társasághoz most már az említett bátyja is családjával együtt.
Kellemes telt el a délután a jégcsarnokban, de a kis Gil kezdett nyűgösködni. Úgy döntöttek, hogy betérnek a sport centrum kellemes büféjébe, ahol annak idején Kate dolgozott az egyetem mellett.
- Ez a hely semmit sem változott, csak az én egyenruhám nem piros, hanem világoskék volt. – nézett körbe a helyiségbe Daviddel az oldalán belépve Kate.
- Én az óta is sokat járok ide, csak hiányzik, hogy nem az én csörfös barátnőm szolgál ki. – csiklandozta meg az említett lányt Luke.
- Ti jártatok egymással az egyetem alatt?
- Egyszer majdnem, de rájöttünk, mi barátként sokkal jobb csapat vagyunk. – válaszolta meg Livy bátortalan kérdését Luke.
- Csak arra kellettem, a nagy baseball csapatkapitánynak, hogy én legyek a villámhárító, ha megkörnyékezték a pompon csapat szőke bombázói.
- Mindenkinek azt mondtuk, hogy én vagyok a barátnője. Nem is kellett azokat az üresfejű libákat sokat győzködni, mindent elhittek, hiszen sülve-főve együtt voltunk. – folytatta Katie. De rögtön utána már fel is kiáltott, mert már valami, vagyis valaki vonta magára a figyelmét.
- Nem hiszek a szememnek, Scotty! Tényleg te vagy az, és még mindig itt? – a megszólított először zavartan nézett a mi tűzgolyó kisasszonyunkra, de aztán mindentudóan elmosolyodott.
- Hát erre nem igazán számítottam. Fly Flyer!!! Itt Cambrige-ben!
- Jaj, engedjétek meg, hogy bemutassam egykori versenytánc partneremet: Scott Diamond Deckmann-t.
- Versenytánc? – nézett szerelmére hitetlenkedve Dave.
- Tartsunk bemutatót? – kapott az alkalmon Scott.
- Nem, nem! Nem vagyok bár bugyuta egyetemista, aki meg akarja mutatni a nagyképű bandának, hogy ő is jó valamiben. – hárított Kathy.
- De igen, gyerünk! Most már én is látni akarom. – győzködte David.
- Gyejünk Kathy, én is akarom!!! – kontrázott Dany is.
- Na, jó, de csak azért, mert győzködtetek.
- Persze! És Fly, mi az a fölényes kifejezés az arcodon? – bosszantotta most már Mary is.
Mihelyt a páros beállt tánctartásban a placc közepére, mindenki köréjük gyűlt. 2 éve nem volt ilyenre példa, a „Lora”-ban.
- Hannah, Mambót! – kiáltott hátra a válla felett a zenegépet kezelő lánynak Scott. A második lépés tétova lépés után, Kathy visszatalált régi önmagához, és partnerével egy fergeteges mambo show-t hoztak össze. A szám végeztével fergeteges ováció fogadta a meghajlásukat.
- Mi a fene folyik itt?! A gyereknek már rég ágyban lenne a helye, és e helyett ti ketten itt parádéztok ezekkel! Olivia, indulás, haza megyünk! – fagyott meg a levegő a jelenlévők körül, Alison megjelenésével.
- A néni, haragszik valami miatt Kathy-re, vagy miért ilyen morcos ennyire mindig? –fordult feléje a megszeppent Dan érdeklődve.
- Csak nem értem, hogy a lányom mit keres itt, ebben a lebújban a hites urammal, a cselédemmel és ezzel a jenki bagázzal! – ordította magából kikelve.
- Lódulj, te haszontalan nőszemély, még ennyit sem lehet rád bízni?! – taszította meg felbőszülten Olive-ot az ajtó felé Alison.
Ordítozva tették meg a hazafelé vezető utat, de a kiabálás most már nem egyoldalú volt, beszállt a veszekedésbe Kate és Lucas is. Nem tűrhették el azt az igazságtalanságot, ahogy Alison viselkedett szegény húgával. A lány némán, lehajtott fejjel hallgatta végig nővére szidalmait. Valószínűleg megszokta már az ilyen kirohanásokat. Vajon mióta lehet elnyomva szegény lány? – ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal küzdött MaryAnn még akkor is, amikor beléptek a házba. Ő próbálta csillapítani a kedélyeket, több-kevesebb sikerrel. A nappaliba érve Alison utasította Oliviát, hogy azonnal fektesse le Gilliant és utána a nagy étkezőben tálalja a vacsorát.
- Ez nem Liv dolga. Erre is megvan a konyhai személyzet! Tudod, hogy ragaszkodom hozzá, hogy ő is velünk étkezezzen! – szól közbe felháborodottan Lucas.
- De ő ma később vacsorázik. Ma vendégeink vannak. – váltott nyájas modorra.
- Nekünk, igazán nincsen semmi kifogásunk ellene, hogy Olive, is velünk egyen. – próbálta menteni a helyzetet Mary.
- De nekem van, és ezzel a vita lezárva!
Kedvetlenül, de mindenki visszavonult a szobájába átöltözni a vacsorához.
Daniel hamar elhagyta „szülei” szobáját, és vacsora előtt Luke, Gill szobájában találta meg. Nem rosszalkodott csak csendesen nézte hogyan alszik a kislány.
- Hát itt bujkálsz! Mindenki téged keres, kisöreg. – kapta fel mosolyogva a fiúcskát Luca, majd a nyakába ültetve indultak le az étkezőbe.
- Hol találtad meg? – kérdezett rá Kate, amikor meglátta őket közeledni.
- Kathy, szívecském, az hiszem, bele kell húznotok a gyerekgyártásba Dave barátommal, mert a kiskölyök tesókára vágyik. – vigyorgott mindentudóan Lucas, miközben leemelte a magasból Dan-t.
- Miii??? – nyelte majdnem félre a gyümölcslevét Kathy.
- Arra egy kicsit még ráérünk. – válaszolt higgadtan Dave kifürkészhetetlen kifejezéssel az arcán, de mosolygott.
Az étkezőben, abban a pillanatban elhalt a könnyed hangulat, amikor Alison tökéletes, talán túl ünnepélyes toalettjében belépett. Mary és Chris, még nem voltak ott.
- Nem említetted a húgodnak, hogy nem szeretem, ha valaki késik. A vacsorát pontban 7-kor kezdjük, akár itt vannak, akár nem. – intézte szavait a ház úrnője a férjéhez hűvösen.
- Ez nem vall Randy-re. Ő legpontosabb, precízebb ember, akit valaha ismertem, apánkat is beleértve.
- Szerintem az öcsikém ludas ebben a dologban! – mosolygott el sokat sejtetően David.
- Jaj, ne haragudjatok, kicsit megcsúsztunk a készülődéssel. – mentegetőzött különös pírral az arcán MaryAnn, amikor lélekszakadva megérkezett a társasághoz nyomában Chrissel loholva.
- Na, ne vágjatok már ilyen megszeppent képet, nem is késtünk el, még csak 6 óra 58 van. – pillantott órájára Christopher elégedetten.
- Jó, hogy hátba nem veregeted magadat, ülj már le! – Chris kaján vigyorra nem lohadt le még akkor sem az arcáról, amikor elfoglalták a helyüket a megterített asztal mellett.
- Jaj, cica-mica! Az előbb odafenn, még nem nagyon volt ellenvetésed az ötletemmel kapcsolatban, hogy hogyan üssük el az időt. – kacérkodott.
- Fogd be! Tudod, hogy utálom, ha nyálasan becézgetsz! – vetett barátjára egy gyilkos pillantást Mary.
- A lökött öcsém, még itt sem vesztegeti az idejét. Javíthatatlan vagy! – nézett testvérére David fejét rosszallóan csóválva.
- Abba hagynátok végre! A kispolgári viselkedésetek jobban illik cirkuszba, mint egy elegáns vacsorához. Elmegy tőle az étvágyam. – fintorgott Alison.
- Olivia! Hozhatod az első fogást! Gyerünk, mire vársz!
- Igenis, asszonyom! Engedelmükkel. – hagyta el a helyiséget a konyha irányában rövid meghajlás után Olive.
- Végre tanult valamit ez a haszontalan lány! …
- Nem gondolod, hogy ez már igazán túlzás?! – fakadt ki a második, vagy harmadik fogás végén Lucas. Nem nézhette tétlenül, hogy a szívének olyan kedves lánnyal így bánjanak.
- Olivia leszedheted az asztalt, a kávét már a szalonban fogyasztjuk el. De te miután elvégezted a dolgodat idelenn visszavonulhatsz, ma már nincs rád szükségem. – lett személytelen a hangja a feleségnek.
Kathy és Dany követte Livy-t a konyhába segítettek neki lerámolni az asztalt, és elmosogatni.
- Nem tűröm el mégegyszer, hogy a cselédek, és vadidegen előtt kioktass! Megértetted? – fenyegette vészjóslóan férjét Alison.
- Nyugodjatok le mind a ketten! A család körében vagyunk, nem kell így egymásnak esnetek. – próbált békíteni Mary. A házaspár még mindig úgy állt egymással szemben, mintha párbajra készülnének.
- Te a húga vagy, de a kedves kis barátnőd és a bagázsotok, nem!
- A „kedves kis barátnőm” akit te így nevezted tervezte a lányod társadalmi eseménnyel felérő keresztelőjét, jobb, ha tőlem tudod! – vágott vissza most már MaryAnn is felpaprikázódva. A szavak hatására Alison ajkára forrt a szó meglepetésében.
- De én a neves Happy Dreams rendezvényszervező irodát bíztam meg a feladattal. – próbált újra fölényes lenni.
- Szeretettel tudatom Önnel, Mrs. Radens, hogy mi magunk vagyunk a Happy Dreams! Ügyvezető igazgató: dr. MaryAnn Radens, kreatív igazgató pedig jó magam: dr. Kate Flyer. Mi vagyunk a papírok fejlécén feltüntetett RF! – adta meg a kegyelemdöfést a konyhából visszaérkező Kathy.
- Ne haragudjatok rettenetesen megfájdult a fejem, biztos a migrénem lehet. Engedelmetekkel én visszavonulnék. További szép estét! – menekült fel az emeleti hálószoba irányába Alison fejét fogva.
- Migrén. Hogyne! Nem bírja megemészteni a tényeket! – volt elégedett Kate.
- Ha nem megy ki én magam téptem volna meg! Nagyon bökte már a bögyömet a felsőbbséges stílusa. – utánozta pipiskedve Kathy a nagyságát.
- Nyugi lányok!  Már nincs itt! – próbálta lecsillapítani a kedélyeket David, átölelve szerelmét.
Ezek után Luke vezetésével letelepedtek a nappaliba kávézni. Chris, hogy oldja a társaság feszültségét, könnyedebb témára terelte a beszélgetést.
- Marcsy! Tartozol még nekem, nekünk egy kis beszámolóval, a műkorcsolyával kapcsolatban. Elmeséled?
- Persze, de én soha nem műkorcsolyáztam.
- Akkor?
- Jégtáncos voltam.
- És az nem teljesen mindegy, hogy minek nevezzük?
- Nem teljesen. Úgyhogy figyelj csak!
...

Képek a 6. fejezethez:

Kathy utazó kabátja

Kathy utazó ruhája

Mary utazó kabátja

MaryAnn utazó ruhája

Mrs. Alison Radens

Olivia Presscott

Daniel Kate-től kapott ajándéka

Gillian Mary Radens

6. fejezet

6. fejezet
Vissza a gyökerekhez

Eljött hát a nap, amikor a lányok elindulhatnak jóképű kísérőikkel Cambridge felé, Luke meghívására. Nagyon jeles alkalomból kell átszelniük az óceánt, mivel megszületett Lucas és Alison kislánya: Gillian Mary Radens; és Luke a lányokat kérte fel a két keresztanyának. A felesége nem igazán díjazta ezt az ötletet, de mivel ő egyke, és Kristinnel nem igazán kedvelik egymást, Fabio és Anabelle elválalta volna, de Ann-nek már csak két hónapja volt hátra a szülésig és kímélnie kell magát ikerterhessége miatt, ezért a választás Kathy-re esett.
Kristin küldött egy e-mailt bátyjának, amiben gratulált és kimentette magát az októberi Angliába utazás alól, azzal, hogy fia: Jeremy Nathaniel még csak 3 hónapos és megerőltető lenne neki egy ilyen hosszú repülőút.
Maryvel és Kathyvel, már az utazás előtt egy nappal nem nagyon lehetet bírni, annyira izgatottak voltak az utazás miatt.
Az előzőekben eltervezettekkel ellentétben Dany is velük utazott Európába, mert nagymamája, a fiúk édesanyja, Sylvia megbetegedett. A fiúk sem kevésbe lelkesedtek az utazás miatt, mert így a cambridge-i utat összeköthetik egy londoni látogatással is, hogy találkozzanak a húgukkal, aki ott él férjével, egy versenytánc oktatóval.

Előzőleg megbeszélték, hogy a jegyeket a lányok, vagyis pontosabban az hűséges irodai titkárnőik elintézik. Az anyagi helyzetük megengedte volna, de elutasították a lehetőséget, hogy VIP jeggyel, magángépen utazzanak Angliába, sőt a menetrendszeri Air Atlantic 210 járatán is csak a másod osztályra kértek jegyet. Csak annyi volt a kikötésük, hogy gyerek barát gép legyen, hogy Dan is kényelmesen érezze magát első repülő útja során.  Természetesen magával hozta azt a játék kisautót, amit a hétvégén kapott Kathytől.  De nagy harcot kellett vele vívnia Dave-nek és Kathy-nek, mert a felfújható kamiont, ami még a játékhoz tartozott otthon kellett hagynia.

A lányok nem igazgatták magukat a Happy Dreams iroda működése miatt, mert távollétükben a 4 kiváló asszisztensük: Emily, Eric, Gabriella és Patrick minden fennakadás nélkül el tudja vezetni 2 hétig a céget.

A reptérre David autójával mentek ki.
- Ti aztán értetek a divatos utazáshoz! – füttyentett elégedettem Chris, amikor a lányok kiléptek a házuk ajtaján. A két gáláns fiatalember elvette a lányoktól a csomagokat, és betették a csomagtérbe, majd besegítették őket a kocsiba. Dave átadta a vezetést Chris-nek, ő pedig Kate-tel hátra ült Daniel gyerekülése mellé. Mary így előre került az anyósülésre.
- Szia, prücsök! – köszöntötte Kathy a kisfiút. Mosolyogva megsimította az arcocskáját.
- Sziasztok, csajszikáim! – vigyorgott elégedetten saját magán a legkisebb Buthler.
- Nahát! Ezt meg hol tanultad, kispajtás? – mosolyodott el Mary is. Közben már dinamikus tempóban haladtak Miami leghíresebb légikikötője felé.
- Sajnos az óvodának vannak, nem túl előnyös hatásai is. – mentegetőzött fejét rosszallóan fia felé csóválva David.
- Képzeld, Mary néni, apa és Kathy nem hagyta, hogy a „villám McQueen”-emhez, elhozzam a kamionomat is. – panaszkodott az autóját magasba tartva, az egyetlen személynek a fiúcska, aki még nem ismerte ezt a játék históriát.
- Miért nem hozhatta, a kiskamiont is?
- Csupán csak azért, mert a kamion nem is olyan kicsi. Olyan másfél méter X fél méteres, és felfújható. – magyarázta Kathy barátnőjének.
- Jó akkor már érthető. – értett egyet most már MaryAnn is.
A reptérre érve nem is kellett sokat a terminálban tartózkodniuk, pár perc várakozás után meg is kezdhették a be csekkolást. Dany-t lenyűgözte a sok különleges dolog, amit itt látott, így még kérdezősködni is elfelejtett a beszállás közben. Maga az út csak pár órás volt, a korai indulás miatt Daniel hamar elszenderedett apja ölében.
- Olyan édesen alszik. – hatódott meg a fiúcskát és apját nézve Kathy.
- Én őszintén megmondva, azt hittem előbb kidől, már reggel 6 óta talpon vagyunk, és éjszaka sem sokat aludt olyan izgatott volt, hogy velünk jöhet.
- Ezt meg is értem, én is nagyon fel vagyok villanyozódva tőle, hogy újra visszamehetek Cambridge-be. Ugyanis ott jártam, jártunk gimibe és egyetemre. És mondjuk, azt sem nagyon sajnálom, hogy 2 év után újra találkozhatom a „NAGY” Radens tesóval! – sugdolóztak a szerelmesek az alvó gyerek feje felett. Mary és Chris is jól elvoltak egymás mellett.
- Na, ezek se beszélgetésre vesztegetik az időt. – sandított vigyorogva David az öccséék felé.
- Csak nem irigykedünk, kedves Uram! – kacsintott Kathy barátjára pajkosan.
- De, egy kicsit… - a mondaton már nem tudta befejezni, mert hirtelen nagyon elfoglalt lett a szája.
- Különben visszatérve az előbbi beszélgetésünkhöz, én is nagyon örülök ennek, a nagy-britanniai útnak. Megismerhetem végre a híres Tom-ot, a húgom, Lucy férjét.
A továbbiakban még Kathy felvilágosította Davidet, hogy bármilyen különösen, és bensőségesen is beszélgetnek, érintkeznek majd Lucas-szal, semmiképpen ne értse félre. Nincs közöttük semmi, csak nagyon mély barátság.
 A gép landolása után a taxik felé vették az irányt, meg is találták azt, amelyet Luke küldött eléjük. A gépkocsivezető egy „Kathym és Randy Buthler-ék” feliratú táblát tartott a magasba.
- Atya Isten! Azt hiszem, ezek mi leszünk! – mutatott harsányan nevetve a transzparens felé Kate.
- Még mindig van humora a bátyámnak, de ezért majd még megkapja a magáét. – vigyorodott el a Randy-ként feltűntetett Mary is.

A kötelező formaságok után, már száguldottak is Luke Bond Street-i lakása felé.
Lucas már a lépcsőn várta az érkezőket. Mihelyst megállt az autó alattuk, Kathy fel is tépte az ajtót és repült Luke ölelésre tartott karjai közé. Lucas felkapta és kétszer megpördült a tengelye körül régi kedves barátjával a karjaiban, majd jókora puszikat is váltottak egymással, mire a többiek is kiszálltak a taxiból.
- Papi, Kathy miért ölelgeti, és puszilgatja azt a bácsit? – nézett értetlenül Dany hol apjára, hol az ölelkezőkre felváltva.
- Az én is szeretném tudni! – harsant a csendbe Lucas mögül a bejáraton most kilépő Alison hangja.
- Ó, Drágám, tudod róla már meséltem, ő Fly! – mondta majdnem mentegetőzve feleségének az vélhetőleg enyhítő információt Lucas.
- Jó napot! Kate Flyer vagyok, de szólítson nyugodtan Kathy-nek! – nyújtott kezet udvariasan Kat, de a ház asszonya csak egy kurta lekicsinylő biccentéssel fogadta ezt.
- Ő a feleségem, Alison. – folytatta feszengve Luke.
- De azt hiszem, kényelmesebb lesz a bemutatkozás, ha bejöttök.
- Fáradjatok beljebb!
Örült mindenki, hogy vége a kínvallatás felérő perceknek.
- Szia Greg! – köszöntötte átölelve már a nappaliban bátyját Mary.
- Szia Randy! Örülök, hogy végre itt vagytok. – sóhajtott fel megkönnyebbülten Lucas is.
- Oké, meg állhatnánk egy szóra? Drága Marcsym, miért szólítottad Lucas bátyádat Gregnek? Ez valahogy ne fér a fejembe.
- Ez még egy gyerekkori történet. Én Randy-nek hívtam a hugit csecsemő kora óta, de amikor 3 éves lett és óvodába kezdett járni volt egy Randy nevű csoporttársa, aki természetesen fiú volt. Kijelentette, hogy ő igen is kislány, mi több királylány és csak akkor hajlandó elfogadni, hogy Randynek hívjam, ha ő is szólíthat Gregory-nak, mint anya. Ugyanis a teljes nevem: Lucas Gregory Radens. Megmondtam neki, hogy Gregory-nak, csak a mami hívhat, de ha akar, ő szólíthat Gregnek, és ez lesz a mi közös titkunk. Ez az óta is így van. – adott magyarázatot Luke a kérdésre révetegen mosolyogva, miközben újra eszébe jutottak azok az évek, amikor még mindannyian együtt éltek a nagybirtokon.
- Alison? – tűnt fel a feleség távolléte először Kate-nek.
- Ő elment a barátnőivel a belvárosba, beülnek egy kis kávézóba, ahogy minden hétfőn délután. Ezt a szokást nem hajlandó megváltoztatni, csak azért mert nekem vendégeim érkeznek az Egyesült Államokból.
- Szép, nem? – fejezte be költői kérdéssel a magyarázatot a Radens fivér.
- Jaj, ugye nem haragszol? Nem akartam ilyen botrányt előidézni a kirohanásommal. – mentegetőzött Kate.
- Semmi baj, Fly! Ez így megy már hónapok óta, most éppen a te „heves” üdvözlésed, -amit megjegyzem nekem nagyon tetszett-, jött neki kapóra.
- Akkor megnyugodtam, engedd meg, hogy bemutassam neked a jóképű kísérőimet.
- Naaaa! – méltatlankodott halkan Mary.
- Nyugi, Flanny, csak Danyre és Dave-re gondoltam.
- Szóval a magasabb: David Buthler, róla már meséltem. És a kicsi itt: Daniel, Dave fia. – poénkodott Kate. Dan azóta nem engedte el a kezét amióta beléptek a házba.
- Randy, és a te őrző-védődben kit tisztelhetek? - humorizált húgával, közben Kathy-vel összekacsintva Lucas.
- Ő, Christopher!
- Csak, Chris! – javította ki automatikusan a bemutatott.
- Mint a másik húgom?
- Nem, te mafla, ez cé há-val van!!!
- És honnan tudod te, hogy az én Chris-em és Dave biztonsági őrök? – első alkalommal fordult elő, hogy Mary a leendő sógorát a becenevén szólította.
- Abban azt hiszem, én vagyok a ludas. – tette fel a kezét mondat közben Kate.
- Akkor halljuk!
- Szóval, azaz igazság, hogy Luke ajánlotta a Happy Dreams számára a fiúk biztonsági szolgálatát. – nagy csönd kerekedett. Olyan vihar előtti csend féle.
- Aha, remek! Ha szóltál volna, talán nem akadékoskodtam volna annyit a felvételüknél.
- Mi lett volna abban a kihívás?
- És különben, nekem azt említetted, drága Fly, hogy két éve nem láttad a bátyámat! – kérte számon barátnőjét.
- Drága, Randy-m, az nem azt jelenti, hogy telefonon, és e-mail sem érintkezünk. – tért vissza a nappaliba megrakodott tálcákkal, és egy kedves házi alkalmazott kíséretében Lucas. Ezzel egy időben hangzott fel az emeletről keserves csecsemősírás.
- Azt hiszem Gil is be akar már mutatkozni a keresztmamáinak. – mondta szélesen, szeret teljesen mosolyogva a házigazda az emelet felé pillantva.
- Óhajtja Mr. Radens, hogy lehozzam a kislányát?
- Nem, hagyd csak Olive, majd én érte megyek. És ő előttük nyugodtan szólíts továbbra is Lucas-nak. – intézte még a kedves lányhoz, majd el is tűnt a lépcső irányába.
- Úgy tűnik a bátyád sem híve, a formaságoknak. – állapította meg David Mary felé fordulva.
- Nem nagyon. – tért vissza az említett karján a csöppséggel.
- Engedjétek meg, hogy bemutassam nektek, Gillian Mary Radens-t! – mosolygott kislányára a büszke apa.
- Áúú, ugye… nem azt mondtad, hogy Mary??? – hitetlenkedett MaryAnn.
- De igen, az anyukámról és kedvenc húgomról akartam elnevezni, de Ali ragaszkodott valami angolos névhez így lett Gil is.
- Még szerencse! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Mary. Erre a kijelentésére mindenki jóízűen felnevetett, ráadásként Chris-től egy nagy cuppanós szájra puszit is kapott.
- Nem hittem volna, hogy valamikor is lesz ilyen felszabadult, és nagyon szerelmes az én kicsit talán túlságosan is merev kishúgom. – evvel a mondatával sikerült kellőképpen zavarba hoznia az említettet.
- Már lassan teljesen olyan vagy, mint Fabio, esküszöm! Ugye megfoghatom, ezt a kis csöppséget? – törte meg a beállt csendet Kathy.
- Ez csak természetes! – tette kislányát Kate helyes pózban tartott karjaiba Luke.
- Kathy! Kathy! Légyszi én is hadd lássam! – nyújtózkodott és ugrált Dany a lány lábánál.
- Gyere, lecsücsülünk ide a kanapéra, ha te is mellém ülsz, akkor láthatod. Jó lesz így?
- Igen, igen! – kiáltozott izgatottan a kisfiú.
- Csitt, nagyfiú! Felébreszted a törpillát! – intette le fiát Dave.
Mindannyian letelepedtek a nappaliban lévő ülőalkalmatosságokra és együtt csodálták a legfiatalabb Radens lányt…

- Kimehetnénk a jégpályára? Októberhez képest nagyon szép idő van, és Gillian baba is túl van már a délutáni alvásán. Na, mit szóltok? – érdeklődött Luka a jelenlévőktől olyan 2 óra babagyönyörködés és beszélgetés után.
- Rendben én benne vagyok! – lelkesedett be egyből Kathy.
- Ezt egyből gondoltuk!
- De mi lesz a lányoddal addig? – vette fel aggályait MaryAnn.
- Miatta ne aggódj!
- Olive, szeretném, ha te is velünk jönnél. Olyan ritkán mozdulsz ki, és nekünk is jól jönne, ha valaki olyan lenne Gilly mellett, akit teljesen elfogad. És be kell vallanom lassan többet lát téged, meg engem, mint a saját anyját.
- Kérlek Lucas, ne hozz ilyen helyzetbe, te is tudod, hogy Mrs. Alison nem szereti, ha elmegyek munkaidőben, annak, meg pláne nem örülne, hogy a kicsi Gilly-t kivisszük a házból.
- Csak két rövidke kérdésemre válaszolj csak Liv.
- Jó.– egyezett be lemondóan a lány.
- 1. Kitől kapod a fizetésed?
- Tőled!
- 2. Szeretnél velünk, velem és Gill-lel mulatnia a műjégpályán?
- Igen. – adott választ halkan, lehajtott fejjel a megszólított.
- Akkor ezt meg is beszéltük, mindenki szedelőzködjön, indulunk! – fogta kedvesen kézen segítőjét Lucas Radens parancskiadás közben, és felszabadult mosollyal indultak el az emeletre.