Olvasóimnak!

Kedves megmaradt olvasóim!

Hatalmas bocsánat kéréssel tartozom, mert jó ideje nem jönnek a fejezetek, és ezek után sem tudok ebben az ügyben gyors javulást ígérni. Ne haragudjatok nagyon rám kérlek benneteket! Augusztus óta 3 műszakban dolgozom, és igazán sem időm, sem ihletem nincs az íráshoz, de nagyon rajta leszek, hogy ez változzon. Kérem további türelmeteket, és szorítsatok!
Addig is mindenkinek jó szórakozást a Twilight Saga Hajnalhasadás I. részéhez!

Sok-sok pusz nektek továbbra is, Fly!

24. fejezet

24. Romantikus érzelmek alakulása

            A szobára már sötétség borult, mire Gillian-nek sikerült a Kristin-től kapott nyugtatótól elaludnia. De sajnos ez a nyugalom nem tartott sokáig. Alig 10 perc után Gil mozgolódni kezdett az ölelő karok között. Fészkelődött és megpróbálta lefejteni magáról az óvó kezeket.
- Engedj el! Hagyj békén! – motyogott félálomban.
- Cssss, kicsikém, csak én vagyok. Nincs semmi baj. – próbálta lefogni a kapálózó végtagokat lágyan suttogva Daniel.
- Buthy? – nézett fel kikerekedett szemekkel a lány.
- Én vagyok. – nyomott magától értetődő módon gyengéd csókot Gills homlokára.
- Nem hagytál egyedül? – ez inkább kijelentésnek hangzott, mint kérdésnek.
- Ez csak természetes. Megígértem, hogy itt leszek.
- Annyira jó, hogy velem vagy. Hogy köszönjem meg?
- Nem kell megköszönnöd, örömmel teszem.
- Apa? – kérdezett rá bizonytalan hangon Gil.
- Változatlanul aggódik. Volt itt benn, míg aludtál.
- Szeretnék beszélni vele, és természetesen Liv-vel, ha nem baj.
- Már hogy lenne baj, ők a szüleid.
- Azonnal szólok nekik. – pattant fel sietve Daniel. Pár perc múlva vissza is érkezett Gillian aggodalmas szüleivel.
- Kicsim, jól vagy? – kezdett bele Olivia mihelyt az ágyba mellé ért. Szeretetteljesen szorította a lány feléje nyújtott kezét.
- Nincs szükséged valamire? – folytatta sürgetően az apja.
- Megvagyok, ne aggódjatok.
- A húgaim?
- Mary és Chris velük vannak.
- Én most megyek, megnézem nem kell-e anyának valamit segíteni. – mentette ki magát Dany.
- De ugye visszajössz? – nézett rá kérlelően Gill.
- Természetesen. Sietek. – mosolygott kifelé menet a fiú. Amikor becsukódott utána az ajtó Gillian visszafordította figyelmét a családjára.
- Mary hogy van?
- Téged akart megerőszakolni az a bájgúnár, te mégis a nagynénéd miatt aggódsz. - szorultak önkénytelenül ökölbe hitetlenkedésében Luke kezei.
- Cssss. – csitította neje a rá jellemző gyengédséggel.
- A nénikéd jó van, csak kicsit sokkolták az események. – tért vissza az eredeti témához aztán.
- De remélem anyut nem értesítettétek a történtekről.
- Vagy igen? – bizonytalankodott el a lány.
- Nem. Úgy gondoltuk, ha te szükségesnek érzed, akkor beszélsz vele. – nyugtatta a pótmama.
- Köszönöm.

            Daniel nem szívesen hagyta ott Gillian-t, de tudta, hogy amíg a szülei mellette vannak, nem történhet semmi baj. Hangos gyermekkacaj hangja szakította ki elmélkedéséből. Követve a hangokat, meg is találta a játszószoba hatalmas szőnyegén a család legkisebb tagjait, akikre Mary, Chris, Jenny, Molly vigyáztak. Lara is velük volt, de ő inkább a játszadozó kicsikhez csatlakozott, mint rangidős.
- Sziasztok, Törpék! – lépett be széles mosollyal Daniel.
- Dan! – nyújtotta feléje azonnal apró karjait követelőzve Andy.
- Itt vagyok öcskös! – kapta fel a fiúcskát és magasba tartva megpörgette. Hatalmas boldog baba kacagás lett a jutalma.
- Engem is!
- Meg engem isz! – kontráztak a Radens kislányok. Dany azonnal készségesen teljesítette a kérésüket. Mikor annyira kifulladt, hogy le kellett ülnie Amy és Mandy azonnal az ölébe mászott, Andy pedig felcsimpaszkodott melléje a kanapéra, másik oldalára pedig Lara somfordált. Daniel szívből jövően felnevetett a kislány mesterkedésén, hogy közel kerüljön hozzá, és szorosan magához ölelte bal kezével a boldogan bújó Lara Abigail-t.
- Azt hittem, már nem is jössz ide hozzám. – nevetett rá még mindig, a leánykának csillogott a szeme örömében.
- Te aztán tudod, hogy kell levenni a lányomat a lábáról. – vélekedett szintén mosolyogva Christopher.
- Volt kitől tanulnom. – öltötte ki nyelvét kisfiúsan nagybátyjára.
- Daniel, viselkedj! Milyen példát mutatsz így a kicsiknek. – rótta meg az apja.
- Most nézd meg mit csináltál?! – somolygott fejcsóválva Kathy, az utánozó kicsit felé mutatva, akik most mind a hárman nyelvüket dugogatva csúfolódtak a többiek felé. Miután elhalt az újdonság varázsa mindenki csendesen letelepedett a széles kanapékra és a plazma tv felé fordították a tekintetüket, ahol a Molly új ajándék dvd-jének főcíme éppen kezdődött.
- Én is csatlakozhatom? – lépkedett hangtalanul Dany mellé Gil.
- Lian! Persze. Csak nem tudom hova. – nézett közbe a zsúfolt helyiségen Daniel a kétségbeesés határán. De mire visszanézett a számára legkedvesebb arcra, a lány már megoldotta a problémát. Ölébe kapta a kis Andrew-t és letelepedett Dany jobb oldalára.
- Csodás ötlet. – karolta át örömmel a fiú. A film végére mindannyian: Dany, Gil, Andy, Amber, Amanda és Lara elaludtak egymást ölelve.
- Hosszú napjuk volt. – suttogta feléjük pillantva Olive.
- Szép kis család. – paskolta meg mindentudóan Kathy a másik nő kezét.
- Valóban. De ez nem korai még egy kicsit? A lányom még csak 16 éves. – berzenkedett Lucas.
- Nyugalom apuci, még nem akarjuk férjhez adni a kicsi lányod. De ami késik, nem múlik. – veregette hátba barátságosan a riadozó édesapát Christopher.
- Azt nem is ajánlom. – nézett újra végig bizonytalankodva a Daniel köré gyűlt gyerekseregen Lucas.  Kathy az alvókhoz lépett és megpróbálta a lehető legóvatosabban leemelni Andrew-t Gillian mellkasáról.  Erre az akcióra természetesen minden gyerkőc felébredt.
- Gyerünk Andrew Buthler ideje fürödni, aztán ágyba bújni. – simogatta meg gyermeke álmos arcocskáját Kathy.
- Nem! – kezdett durcáskodni a fiúcska.
- De-de, így lesz.
- Én Dany-vel akajok! – dacolt az anyai szigorral Andy.
- Rendben öcskös, akkor ma én leszek a locsi felelős.
- Indulás! – vette ki anyja kezéből az öccsét Daniel, hatalmas csatakiáltással.
- De… - próbált közbe szólni Kate.
- Nyugi anya, majd mi ezt elintézzük. – nyugtatta Dan.
- Lara, Jen, ti is induljatok szépen az emeletre! Késő van! – terelte gyerekeit felfelé MaryAnn, Christopher kíséretében.
- Egy pillanat anya, mindjárt jövök. – szaladt vissza Jennifer.
- Kate!
- Igen, Jenny?
- Szeretnék kérni tőled egy szívességet.
- Mondjad!
- Hétfőre idegenvezetést kellett szerveznem, és én a Happy Dreams „nagy” irodát választottam. Megoldható lenne, hogy délelőtt 10 körül fogadjon ott bennünket valaki?
- Természetesen, de miért nem anyáddal beszéled ezt meg.
- Mert anya délelőtt a bíróságon lesz.
- Igaz. Ez teljesen ki ment a fejemből.
- Ebben az esetben, gyertek csak nyugodtan.  Amikor megérkeztek a portáról üzenj fel az irodába!
- Úgy lesz, és nagyon köszönöm! – Jennifer nagy örömében viharos puszit nyomott keresztanyja arcára, majd el is futott.
- Örülök, hogy néha ő is 15 éves kamaszként veselkedik, nem egy felnőttként. – jegyezte meg nagyot sóhajtva David.
- Ezzel én is így vagyok. Túl komoly ez a lány. – nézett utána Kathy is.
- Ez igaz. Talán még az anyjánál is megfontoltabb. – folytatta Dave.
- Molly Elen neked is ideje ágyba bújnod. –intette lányát Kate, anyai szigorát bevetve.
- Jaj, anya! Muszáj? Holnap vasárnap lesz, nem kell korán kelnem.
- Indíts, nincs vita! Már elmúlott 10 óra. A szobádban még nézheted a tv-t.
- Na, sipirc! – adta ki a végső utasítást a még mindig makacskodó Molly-nak az édesapja. 

23. fejezet

Születésnap - Vajon ki-kivel van?/avagy egy újabb buli Buthler módra

            Az elkövetkező négy nap villámgyorsan elrepült. Szépen lassan minden vendég-családtag megérkezett Miamiba. A nagyiék öten érkeztek, Mary szüleivel kiegészülve, Dorian viszont egyedül, mint mindig. Fabio és Annie magukkal hozták a lányaikat udvarlóikkal és a fiúk szüleivel együtt, akik nem mások, mint Nadin és Shane. Furcsa fintora az életnek, hogy még a birtokon is együtt élnek mindannyian. Lucas családja és bővült az elmúlt években Olive-val iker lányaik születtek 5 évvel ezelőtt, Amanda (Mandy) és Amber (Amy), és természetesen Gillian sem jött egyedül a bulira, kísérője: Michael Robinson egy szemtelenül jóképű fiatalember volt. Lucy, azóta elvált Thomas-tól, most új barátjával érkezett. Kristinék négyen tették tiszteletüket az ünnepségen, családjuk kiegészült Jeremy barátnőjével: Lyla Stone-nal.

            Amikor szinte utolsóként a „nagy” Radens család is befutott Kathy már tűkön ült.
- Mi a fene tartott ennyi ideig? Nem találtatok ide a szomszédos kerületből? – fogadta őket a házigazda tetetett felháborodással.
- Igazán vicces vagy, David, de mint tudjátok, két 5 éves lánnyal kell megküzdenünk minden indulás előtt, és az nem valami egyszerű. – válaszolt kifulladva Liv.
- Végre! Gyertek beljebb, már csak rátok vártunk. – köszöntötte őket Kate is kedvesen.
- Greg bácsi! – visította Lara átvágva a nappaliban lévő embertömegen repült nagybátyja várakozó karjaiba.
- Szia, Nagylány! – a lány a megszólítástól szinte a föld felett lebegett örömében.
- Sziasztok, keresztanyu és keresztapu! Szia, Gil és szia, neked is. – tekintett a már megérkezett ünnepelt Lucas lánya mellett vigyorogva álldogáló fiúra.
- Szép jó napot! Michael Robinson vagyok, Gillian barátja. – nyomta meg kelleténél jobban a kapcsolatukra utaló szót szemtelenül.
- Örvendünk! – vetette oda félvállról a köszöntést Daniel. Mérhetetlenül zavarta ez a fickó, de magában sem tudta volna megfogalmazni, hogy miért, de már attól is kiverte a víz, hogy milyen birtoklóan tette lapát kezeit Gilly törékeny vállára.
- Dany viselkedj! Ő is a vendégünk. – szólt rá fiára suttogós hangon Kathy, amikor észrevette hogyan méregeti Gil kísérőjét.
- Oké, jó leszek! – emelte fel megadóan a kezét a szólított.
- Ajánlom is, ez a húgod napja. – tette még hozzá Kate, majd sietve távozott a konyha felé.

            Már jócskán délután járt az idő, és az ajándékozás is megtörtént. Mindenki csendben beszélgetett, eszegetett, iszogatott. A torta még váratott magára. Kathy törekedett rá, hogy minden a lehető legcsodálatosabb legyen. Egy percre sem állt meg, annak ellenére, hogy már jócskán érezte, hogy fogytán az ereje.
- Mammma, mamma! – szólongatta Andrew szoknyája szélét szorongatva.
- Mi az, kicsim? – hajolt le a kis örökmozgóhoz.
- Mikoj ehetünk olyan nagy kejek sütit, ami a konyhában van?
- Nem sokára. Menj vissza játszani a többiekkel, anya pedig elmegy a konyhába, és behozza a sütit. Jó lesz?
- Igen, szupej! – viharzott el kacarászva a játszószoba felé a fiúcska.
- Hohó, fiatalember, lassan! – lépett el előle mosollyal az arcán édesapja.
- Jól vagy, bogaram? Olyan sápadt vagy. – intézte kérdését már a feleségéhez.
- Persze semmi probléma csak kicsit elfáradtam, hosszú ez a nap. – bújt az ölelő karok közé készségesen Kathy.
- Ebben az esetben, hagyd azt a tortát és pihenj le. – unszolta kedvesen David. Még egy gyengéd csókkal is megerősítette a meggyőzést.
- Szó sem lehet róla! Én vagyok a szülinapos anyukája, így csak én lehetek a tortafelelős.
- Ahogy akarod, édes. De beküldöm hozzád Mary-t, hogy segítsen. Rendben?
- Rendben.
Dave távozása után talán két perc sem telt el, és MaryAnn már meg is jelent széles mosollyal a konyhaajtóban.
- Neked meg mitől lett ilyen fene jó kedved? – bosszankodott egy kicsit Kate.
- Soha nem fogod elhinni, mit láttam az imént. – válaszolt sejtelmen Mary.
- Na, halljuk!
- Az öcséd kettesben üldögél a dolgozószobádban Lexy Collins-szal, és teljesen bele vannak feledkezve a beszélgetésbe.
- Az én öcsém? Dorian?
- Azt hiszem nem ártana, ha felvennéd a szemüvegedet, mert lefogadom, hogy akárkit is láttál a Collins lánnyal, az nem az én öcsikém volt.
- Higgy nekem, Fly! Láttam, amit láttam. És jól láttam.
- Na persze.
- Jó, ha úgysem tudlak meggyőzni, akkor essünk neki a torta előkészítésnek. Hol találom a gyertyákat és a tűzijátékot? – nézett barátnője felé segélykérően Mary.
- Vajon, hol? Hát a helyén, természetesen. – már vette is elő a fiókból az említett tárgyakat Kate és majd oda nyújtotta a barátnő várakozó kezébe.
- Remek. Akkor attrakció! – lelkesedett be MaryAnn.
- Mi van velünk? Ma valahogy teljesen olyan, mintha személyiséget cseréltünk volna. – ingatta a fejét hitetlenül Kate.
- Anya, anya! Mindenkit behívtunk a nappaliba, ahogy mondtad. – jelentette a konyhába lépő Lara jobb kezébe Mandy, míg a balba Amy kapaszkodott.
- Ügyes vagy. – nyugtázta Kathy nagynéni.
Miután meggyújtották a gyertyákat a Mary és Kate ünnepélyesen begurította azt egy zsúrkocsin a nappaliba, miközben a vendégek hangosan énekelték a „Happy Birthsday” kezdetű dalt a középen meghatódva álló születésnaposnak.
- Kívánj valamit! – szólította Molly-t egyöntetűen a vendégsereg.
A gyertya elfújás után következhetett a család ajándékának átadása. Pont a megfelelő pillanatban megszólalt a csengő.
- Nyiss ajtót, azt hiszem, téged keresnek. – vigyorodott el Daniel, de tekintetét nem vette le a tőle nem messze helyet foglaló Gillian-ék párosáról. Látszólag a lány érkezett „bájgúnár” nem tudott parancsolni magának, és megállás nélkül töltötte magába a különböző alkoholos italokat, és puncsokat. Aztán Molly Elen hangos sikkantása mégis elvonta a figyelmét.
- Nem hiszek a szememnek! Anya… ez… hogyan? Nekem? – meredt az ajtó előtt álló Kristen Stewart és Robert Pattinson kettősére a lány.
- Először is boldog születésnapot kívánunk! – szólalt meg először Kristen.
- És van itt még valami, amit a szüleid megbízásából át kell adnunk neked. – folytatta Rob, és meglobogtatta ez elképedt lány orra előtt a kisméretű slusszkulcsot.
- Köszönöm szépen, de ez mihez? – vette át a kulcsot értetlenül pislogva Molly a színész óriás kézéből.
- Ahhoz a járgányhoz tartozik. – mutatott hátuk mögé Kris, ahol egy márkás robogó állt a kocsi beálló betonján.
- Váóóóó!!! Az enyém? – ugrott hatalmasat, majd egy győzelem kiáltás kíséretében ajándéka felé vetette magát. Olyan vehemenciával, hogy majdnem feldöntötte a még mindig az ajtóban álldogáló új vendégeket.
- Bocsi. – szólt vissza csak úgy mellékesen a válla felett.
- Semmi baj. – mosolyogtak rá egyöntetűen a hírességek.
- Köszönjük, hogy itt vagytok!
- Kerüljetek beljebb! – kezdte az invitálást Kate, de ekkor már mindenki az új kétkerekű mellett állt.
Ez ment hosszú perceken keresztül. Majd mindenki egy emberként kapta fel a fejét, amikor a nappaliból kihallatszott Gil kétségbeesett hangja.
- Szállj le rólam! Hé, ez fáj! Hallod? Engedj el! – nyöszörgött a lány.
Dany nem nézett se istent - sem embert, átvágott virágágyások között és mindenre elszánt tekintettel kicsapva a bejárati ajtót elsőként érkezett a házba.  Gilliant a helyiség széles kanapéján találta, ahogy a rajta fekvő alkoholos mámorban lévő Michael éppen a nyitott blúza után a melltartóját készül lefejteni róla és közben erőszakosan csókolja az ellenálló ajkakat.
- Azonnal ereszd el te disznó! – ordította el magát a belépő Lucas elszörnyedve, de ekkor már Daniel cselekedett is. Inge gallérjánál fogva leemelte a molesztálót az eredménytelenül alatta küzdő lányról, és püfölni kezdte a támadót ahol csak érte. Kathy azonnal Gilly mellett termett és segített kicsit rendbe szednie magát, ami a keze remegésétől kicsit nehezen ment. Mary a sokktól, és a rá törő kellemetlen emlékektől lefagyva állt a nappali hatalmas, feldíszített boltíve alatt.
- Dany, elég!
- Hagyd abba, még a végén megölöd.
- Daniel! – záporoztak a figyelmeztetések, de Daniel ügyet sem vetett rájuk egészen addig, míg a vörös ködön át meg nem hallotta a síró Gillian imádott, de szívet tépően erőtlen hangját.
- Buthy, kérlek! – szipogta a lány. Dany gondolkodás nélkül engedte földre huppanni a részeg fiút, majd két lépéssel átszelte a hatalmas nappalit, és mindenki szeme láttára szorosan magához ölelte a már zokogó lányt.
- Lilly, kicsim, cssss! Nincs semmi baj, már itt vagyok, senki nem bánthat. – próbálta nyugtatni a karjai közt reszkető teremtést. Fel sem tűnt nekik, hogy mindketten az egymásnak adott titkos becenéven szólították a másikat. Lassan a népes nézőközönség is meglátta a pillanat meghittségét és szinte közös megegyezéssel hangtalanul elhagyták a helyiséget. Mindenki bevonult a hatalmas játszószobának kinevezett gyerekbirodalomba.
- Anya, miért sír Lil? – kérdezte Amanda anya mellé somfordálva.
- Miért bántotta az a fura bácsi? – tette hozzá saját kérdését Amber is.
- Nem tudom lányok! De apa, Dany, Chris- és Dave bácsi majd elintézik, ne izguljatok. – próbálta nyugtatni őket édesanyjuk, Olive, saját reményeit hangosan megfogalmazva.
- Meséljetek lányok, hogy megy sorotok a Pegazus Ranch-on? – kezdeményezett könnyed hangon beszélgetést Kate bátyja, Fabio lányaival.
- Remekül vagyunk. Imádok ott élni és azt hiszem, elmondhatom, hogy ezzel Beny is így van. – bújt az említett karjaiba lázasan csillogó szemmel mosolyogva Isabelle.
- Én egy kicsivel jobban szeretem, amikor itt benn lakunk a belvárosban, de a farmon se rossz. – csatlakozott a másik Flyer lány, Cath csábosan kacsintva barátja, Sebastian Filan felé.
A körülményekhez képest viszonylag kellemesen telt a társalgás a folytatásban. Miközben a nappaliból a házigazdák, és Lucas távolították el, nem éppen kedvesen a kellemetlenkedő részek alakot.
- Ha még egyszer a lányom közelébe mész, esküszöm, nem úszod meg ennyivel! – taszította ki az ajtón a felbőszült Radens apuka Michael Robinson-t fenyegető „útravalóval”.
- Nem mérj mégegyszer a családunk közelébe jönni! – toldotta meg David is.
- Én még kint maradok azért, hogy lássam a mi kis barátunk jó széles ívben elhagyja a házunkat. – szólt a befelé induló férfiak után Christopher.
- Oké, tesó, de ne ragadtasd el magad. Nem kell még egy bírósági per is nyakunkba. – intette óvatosságra józanabb gondolkodású bátyja.
- Nincs miért aggódnod, bratyó. A feleségem a partvidék legkeresettebb ügyvédje. Ilyen háttér mellett probléma egy szál se. – jelentette ki magabiztosan.
- Jó. De akkor is, csak okosan. Ahogy Randy, húgom mondaná. – szólalt meg Lucas is, majd eltűnt az ajtó mögött Daviddel együtt.
- Nem viselkedhettek velem így. Akár feljelentést is tehetnék. Én Gillian Maryvel
jöttem erre a harmadrendű babazsúrra, és vele is fogok távozni. – fenyegetőzött nagyszájúan a Robinson gyerek.
- Na, jól figyelj rám barátocskám, mert csak egyszer mondom el!
- Feljelentéssel itt csak nekünk van jogunk fenyegetőzni, de mivel mi jobban szeretjük Gil-t, mit, ahogy te valaha is fogsz bárkit is magadon kívül, ezért megkíméljük egy hosszan elhúzódó pertől. De ez nem azt jelenti, hogy én ennek ellenére igazságszolgáltatás címén nem verhetem ki belőled a szuszt.
- Számodra itt most véget ért a buli. Úgyhogy kapsz 3 percet, hogy elkotródj a házunktól, vagy esetleg rá is segíthetek egy kicsit. – tűrte fel ingujját Chris fenyegető nagy lépésekkel közelítette meg a járdán ülve szitkozódó ficsúrt.  – a nyápic nem sokat tétlenkedett. Fülét-farkát behúzva, autóját is hátrahagyva, futva sietett el.
- A bunkó eltávolítva. – tett jelentést, kezeit összedörzsölve a földszinti lakásba visszaérkező Chris.
- Hogy van a lányod? – érdeklődött aggodalmasan Lucas-tól Gillian állapotáról.
- Ugyanúgy.
- Dany bevitte a szobájába, hogy lepihenhessen egy kicsit. Ha nem lesz jobban, megkérjük Kristin-t, hogy nézze meg újra, és esetleg adjon neki még valami enyhe nyugtatót, hogy tudjon aludni. – folytatta David.
- Minden rendben lesz vele. Semmi szükség nyugtatóra. Daniel jó hatással van rá. – nyugtatta a még mindig idegesen járkáló férfiakat mindentudó mosollyal az említett szobából érkező doktornő, Kristin.
- Én is úgy látom, hogy több van itt annál, mint amit mi gondoltunk a kettőjük kapcsolatáról. – vélekedett somolyogva Mary.
- Úgy érted, hogy Gil és Dan? – nézett kétségbeesés határán MaryAnn-re, majd egymásra Kathy és Lucas.
- Mi az, ti nem láttátok, hogy nézetek egymásra egész este? És sajátos megszólításaik is vannak egymás között. Ez azért már jelenthet valamit! – szólalt meg Olive is, mialatt megérkezett a beszélgetőkhöz Lexy-vel is Dorian-nel az oldalán.
- Ti meg hol jártatok? – esett nekik Kate, hangjában nem tudta elrejteni a szemrehányás élét.
- Nem kell leharapnod a fejünket, csak a dolgozószobádban voltunk. Mutattam pár tervező programot  Alexa-nak az interneten. – felelte túlságosan közönyösen a kisöcs.
- Mióta tudod egyáltalán a gépem privát jelszavát?
- Kb. 15 éve, mert azóta is ugyanazt használod.
- Na, ez szép mondhatom.
- Kate, kérlek, ne haragudj Dorian-re, csak nekem akart segíteni.
- Fabio a tanítványod egy kis szakmai előnyre tett szert azt hiszem. – élcelődött Jenny, cserébe Kathy-től kapott egy nagyon szúrós pillantást.
- Dorian! Remélem az összes infót nem adtad ki. – nézett a szigorú tanár bácsis tekintetével öccsére Fabio.
- Jaj, hogy gondolod? Azt soha nem tenném, mivel én vagyok a tanársegéded az egyetemen, vagy mi fene. – hárított a „gyanúsított”.
- Kész szerencse.
- Na, most lóduljatok a szemem elől!
- Igen is, Tanár Úr! – kapta vigyáz állásba Lexy.
- Itthon, maradhatunk a Fabio-nál, de ha visszamegyünk, az iskolába ugyanúgy a tanárod leszek, mint eddig. Semmi személyeskedés. Érthető?
- Igen. Természetesen. – hunyászkodott meg teljesen a lány, majd sietősen elhagyta a helyiséget Dorian-nel.
- Ebből még lehetnek bonyodalmak az egyetemen. – vélekedett félhangosan Annabelle.
- Szerintem annyira tart a „nagy” Flyer professzortól, hogy még a legjobb barátnőinek sem meri megemlíteni, hogy személyesen ismeri. – vigyorgott Molly.

22. fejezet

Rohan az idő

A 15 éves Molly

Az ajándék ruha

15 évvel később…
2027.ápr.25.

- Jaj, anya! Nem értem, miért nem vehetem fel a Húsvéti bálra az új koktélruhámat.

 Jenny már beszélt Maryvel és ő beleegyezett, akkor te miért nem?! – nyafogott Molly a 2 éves öccsével, Andrew Jason-nel foglalkozó anyjának…

Andrew Jason Buthler

 */Andy születési körülményei elég zűrzavarosak voltak két évvel ezelőtt és még jobban összekuszálhatták a rokoni szálakat Mary és Kate családjai között.  Ugyanis Lara születése után kiderült, hogy MaryAnn-nek nem lehet több gyereke, pedig szeretettek volna még egy kisfiút. Minden specialistát felkerestek, akit csak lehetett, de nem lehetett segíteni. A vágyuk elérése érdekében végső elkeseredésükben még a drasztikus megoldástól sem riadtak vissza. Hosszas megbeszélések és jogi procedúrák után Kathy vállalkozott rá, hogy megszüli Christopher-nek a hőn áhított fiút. Bár túl szép lett volna, ha ilyen egyszerűen meg tudták volna oldani ezt a problémát, de az élet nem adja meg ilyen könnyen magát. Ugyanis kétszer a sikeres beültetés után rövid időn belül megszakadt a terhesség, majd a további háromszori próbálkozás során pedig nem sikerült Kathy petesejtjét, Chris hímivarsejtjével megtermékenyíteni. Ahogy később kiderült összeférhetetlenség miatt. Ezek után a kudarcok után, ami mindnyájukat megviselte, úgy határoztak nem próbálkoznak újra és beletörődnek a sorsukba. Aztán legnagyobb meglepődésükre a Kathy-nek esedékes havi kontrollvizsgálatok kiderült, hogy babát vár. Bár nem is tervezték, mégis csak a jó öreg ősi módszer vált be. Természetesen így David lett a kicsi Andrew apukája, de Mary és Christopher is szinte sajátjaként szereti a kisfiút. Rengeteg időt töltenek vele. …/*

Jennifer Susan Buthler

- Van egy olyan sejtésem, hogy ebben a pillanatban Jenny is ugyanígy érvel az anyának az emeleten. – nézett fel a pelenkázásból túlságosan ártatlan képet vágó lányára Kathy. Ismerte már a Buthler lányok könyörgő tippjeit.
- Különben is azt a ruhát a születésnapi bulidra kaptad. – érvelt kérhetetlenül Kate.
- Sziasztok! – lépett a nappaliba a szokásosnál korábban hazaérkező családfő öccsével karöltve.
- Szia, Szívem! Milyen napod volt? – lépett hozzá Andy-t karján tartva a felesége.
- Remekül, de azért örülök, hogy hamarabb elszabadultunk. – ölelte magához 15 év után is változatlan szerelemmel feleségét és kisfiát Dave.
- Az én pereputtyom, hogy-hogy nem itt tölti a napot veletek a földszinten? – vette át mosolyogva unokaöccsét Chris, kérdését sógornőjéhez intézve. Majd szokásához híven nyakába ültette a boldogan viháncoló Andrew-t. - Apa, apa! Képzeld, Molly-nak hatalmas szülinapi bulit rendezünk. – rohant le a lépcsőn Lara Abigail Buthler, aki csupán 7 évvel volt fiatalabb Molly-nál és a nővérénél Jenny-nél.

Lara

- Lassan a testtel, kisasszony! Még a végén nem tudsz megállni! – intette óvatosságra kisebbik lányát az időközben szintén leérkező Mary, aki Jennifer-rel az oldalán lépett be a helyiségbe. Lars apja mellé érve megölelte és a szokásos puszi osztás után elégedetten hozzábújt.
 - Szia, apa!
- Szio, Jen! -Jenny is megpuszilta apját, de jóval, kevesebb vehemenciával, mint húga. Chris szokásához híven gyengéden megpaskolta elsőszülöttje hátsóját.
- De apa! Már nem vagyok óvodás, hogy ezt csináld velem, ráadásul mások előtt. – méltatlankodott Jennifer és leemelte unokaöcsikéjét apja nyakából.
- Szerintem tök vicces volt. Ugye, apa? – várta a megerősítést imádott édesapjától a még mindig rajta csüngő Lara Abigail.
- Ne nyaggasd apádat, biztosan fáradt. – szólalt meg fejcsóválva MaryAnn.

- Ez is bizonyítja, hogy nem kétséges melyik gyereketek, melyiketekre hasonlít jobban. – évődött Kate, lemondó sóhajjal próbálkozásait feladó Maryvel.

Dany "ilyen volt-ilyen lett" fényképe

Gillian Radens

            Az ajtó halkan nyitódott, de csak a szőnyegen Jenny-vel és a kutyákkal Patty-val és Whity-val játszó kis Drew kapta oda a tekintetét. Majd rögtön bájosan nyújtózkodni és gügyögni kezdett az érkezők felé.
- Dan, Dan, Dan! – kántálta vidáman kapálózva. 
- Kicsim, Dany suliban van, Cambridge-ben. –válaszolt anyja, mellé telepedve a szőnyegre.
- Üdv, Mindenkinek! – szólalt meg a hátuk mögött az ismerős bariton hang. Reagálni sem volt idejük, mert Molly már repült is az újonnan érkező bátyja karjaiba, aki mellett egy kissé megszeppent fiatal lányt álldogált.
- Bátyus! Dany! – visította önfeledten a hugica.
- Jézusom, te hogy kerülsz ide? És miért nem szóltál, hogy ma érkezel, kimentünk volna eléd a reptérre. – rótta meg legidősebb gyermekét Kate meghatódottan.
- Anya, csak nem képzeled, hogy kihagyom a kedvenc húgom…
- Az egyetlen húgod. – vette közbe Molls morcosan.
- Jó, szóval… az egyetlen szeretett húgom, Ellie, 15. születésnapját. – mosolygott most már Kathy-t ölelve a hazatérő fiú.
- Különben pedig nincs miért aggódnod, mert Luke bá hozott el Gilly-t és minket. - Gil? Az a Gil? – vágott hitetlen képet MaryAnn.

- Igen. Még Cambridge-ben találkoztunk vele. Az anyáéknál volt látogatóban.
Daniel ezután mindenki végig puszilt és ölelgetett a társaságban. Kezdve a közelében álló Maryvel.
- Mary néni, te semmit sem változtál mióta nem láttalak! – poénkodott szokásához híven a nagynénjével.
- Mióta is nem találkoztunk, kb. 4 hónapja? Mondhatom hatalmas idő arra, hogy megváltozzak. Különben meg, ha nem hagyod abba ezt a nénizést, én esküszöm, hogy nyakon váglak, te kölyök! – fedte meg nevetve MaryAnn a fiút, majd szeretetteljesen megölelgették egymást.
- Hé, öcskös, nehogy túlzásba ess. Mary még mindig az én feleségem. – veregette hátba unokaöccsét Christopher.
- Szia Dan, örülök, hogy itthon vagy! – csatlakozott Jenny is.
- Szia, Jen! Okos és gyönyörű vagy, mint mindig. – forgatta körbe unokahúgát Daniel, hogy jobban megnézhesse.
- És köszi, a meghívást! – súgta még cinkosan kacsintva.
- Te meg még mindig lökött vagy, nagy bratyó. – mosolyodott el Jennifer, és játékosan vállba bokszolta az unokatestvérét.
- Aby, hát te is itt vagy? Észre sem vettelek. – viccelődött az előtte ugrabugráló Lara-val a „nagytesó”.
- Jajjj, Dany! Nem vagy vicces. – nyafogott a lányka.
- Teljesen olyan vagy, mit Christopher. Viselkedj! – szólt rá Dany-re az apja.
- Ki vagy te, és mit csináltál az én félénk kisfiammal? – nevetett Kathy.
- Felnőttem, anya. Azt hiszem. – bújt anyához.
- Vagy csak hagytuk, hogy gyerekkorodban túl sok időt tölts kissé hibbant, Chris bácsikáddal. – folytatta szorosabban magához ölelve „kisfiát” Kate.
- Na, akkor készüljetek fel Andy sokkal rosszabb lesz. – vetette közbe Jenny, anyja mellette állva csak helyeslően bólintott erre a megjegyzésre.
- Fiacskám, nem szeretnéd nekünk bemutatni ezt a csendes leányzót? – mutatott David a fia mellett álldogáló fiatal hölgyre.
- Jaj, ne haragudjatok! Engedjétek meg, hogy bemutassam a barátnőmet: Alexa Collins-t. De mindenki csak, Lexy-nek szólítja. Csoporttársak vagyunk a Harvardon.

Lexy Collins

- Kedves, Lexy, örülünk, hogy megismerhetünk. A nevem: Kate, de szólíts nyugodtan Kathy-nek. Dany anyukája vagyok és ennek a másik kettő rosszcsontnak, Molly-nak és Andy-nek. – intett kedvesen a gyerekei felé kedvesen háziasszony.
- Azt hiszem épp itt az ideje egy kis szendvicsevésnek.
- Hogy te mindig csak a hasadra tudsz gondolni. – mosolyodott el Kathy sógorára tekintve.
- Irány az étkező! – adta ki a parancsot, megfogva Alexa könyökét és a szomszédos helyiség felé terelgette anyáskodva.
- Gyertek lányok, csináljuk meg azokat a szendvicseket, mielőtt apátok, vagy valaki más éhen hal. – hívta magához lányait és Molly-t Mary.
- Anya kérlek, ne sértődj meg, de én nyugodtabb lennék, ha Kathy néni csinálná a kaját. – pillantott reménykedve anyja, majd nagynénje felé Jenny, aki hosszú idő óta most szólalt meg először.
- Hoppá Jen! A cica mégsem vitte el a nyelvedet? – húzogatta meg játékosan Daniel a lány haját.
- Már tudhatnád, hogy csak akkor beszélek, ha nagyon muszáj. Veled ellentétben én feleslegesen nem járatom a számat. – vélekedett Jennifer.
- Szóval, Kathy néni csinálja a szendvicseket? – reménykedett Lara is.
- Nem lányok! Most Kathy pihen, és Dany-vel foglalkozik, mi pedig elkészítjük az uzsonnát. Nincs vita! – mondta Mary ellentmondást nem tűrően és lányoknak, mivel nem volt más választásuk engedelmeskedtek az anyai szigornak.
- Ezt egyszerűen nem tudom felfogni! Mihelyst Daniel megérkezik, hirtelen minden körülötte kezd forogni. Még arról is megfeledkezik mindenki, hogy elvileg nekem lesz születésnapom. De amint látom, ez senkit nem érdekel, ma még az uzsonnát sem anya csinálja, pedig azt mindig együtt szoktuk elkészíteni. Egyszerűen nem értem mi van az utóbbi napokban veletek! – hisztizett szülei felé ordítozva Molly, krokodilkönnyeket hullajtva. Majd se szó se beszéd nagy dirrel-dúrral elmasírozott a szobája felé.
- MOLLY ELEN BUTHLER! Azonnal gyere vissza, és kérj bocsánatot! Megértetted?! – kiabált utána idegesen vörösödő fejjel Dave.   
- Hagyd Dave! Majd megnyugszik. Hiszen ismerjük milyen.
- Igen ismerjük, de ez már akkor is több a soknál. Pár nap múlva 15 éves lesz a kisasszony és nem képes megérteni, hogy nem minden kizárólag róla szól. – bosszankodott tovább David.
- Majd én beszélek vele. Nyugi anya, ne izgasd fel magad. – állt fel könnyes szemű anyja mellől Daniel.
- Nem. Ezt nekem kell megoldanom. El kell mondanom neki. – kelt fel Kathy és megindult a gyerekszobák irányába.
- Biztos ezt szeretnéd tenni, édesem? – bizonytalankodott David és a többiek is kérdőn tekintettek a mindig magabiztos és vidám, most megtörten álldogáló Kate felé.
- Igen. Itt az ideje, hogy megtudja, még ha fájdalmas is lesz. – válaszolta lehangoltan. David óvó öleléséből kilépve kimérten, büszkén felszegett fejjel ellépkedett lánya szobájához. …

- Drágám, ez a szendvics isteni.  – dicsérte meg felesége kenyérből és felvágottakból készített fantáziadús és ízletes szendvics költeményeit Chris teli szájjal, hangosan nyammogva.
- Christopher, köszönöm! De, ha kérhetem, próbálj meg a kedvemért normálisan enni. Milyen példát mutatsz így Larának és Andrewnak? – folytatta a munkát csak egy pillanatra férjére tekintve MaryAnn.
- Ez a kaja verhetetlen, vetekszik anya uzsonnáival. – csatlakozott a dicsérő szavakhoz Dany is.
- Köszönöm a bókokat. Mióta Fly nem érzi jól magát én is próbálok főzőcskézni kisebb-nagyobb sikerrel, természetesen drága barátnőm szakértő felügyelete mellett. Ha éppen nem az irodában, vagy a bíróságon dolgozom. – felelt magyarázatot adva Mary kissé elpirulva. …

Hosszas kopogás és kérlelés után Molly végre beengedte édesanyját a birodalmába. Kate mellé telepedve a hatalmas baldachinos ágyra és elmesélte lányának, hogy miért viselkedik az utóbbi hetekben olyan furcsán.

Elmondta az egész tortúrát, amit orvostól-orvosig, különböző vizsgálatokon ki kellett állnia. Mégsem tudták, tudják megállapítani mi a probléma, csak annyi a biztos, hogy egy elhúzódó petefészek gyulladás indította el a betegséget. A szervezete egyre csak gyengül és senki sem tudja, hogy meg lehet-e állítani ezt a folyamatot, és ha sikerül is, akkor nem lesz-e már túl késő.

A történet végére már mind a ketten sírtak. Összeölelkezve, szótlanul vigasztalták egymást és magukat. Amikor valamelyest megnyugodva elhagyták Molly Elen hálószobáját, a nappaliba érve az egész társaság várakozásteljesen tekintett rájuk. Végül Molls törte meg a kínossá váló csendet.
- Szeretnék tőletek bocsánatot kérni a viselkedésemért. Nagyon sajnálom. – hajtotta le bűnbánóan a fejét, amikor befejezte.
- Jaj, te elkényeztetett kislányom! – ölelte meg apja megkönnyebbült mosollyal szorongatva a mellette álló felesége kezét. Nehéz időszak volt ez mindannyiuk számára, és még nem ért véget…
- Drága Hugicám, Ellie! Soha nem változol! – csóválta a fejét bátyja, majd ő is körbepuszilgatta Molly-t.
- Te ugye tudtad? Ezért is jöttél haza korábban. – ez nem is kérdésként hangzott el a lány szájából, egyszerűen tényközlés volt.
- Mindenki tudta rajtam kívül. Miért nem mondtátok el hamarabb? – tett szemrehányást fájdalmas arccal.
- Kicsim, hidd el csak meg akartunk kímélni téged. Olyan boldog voltál, hogy most lesz a születésnapod. Nem akartuk elrontani az örömöd. – mentegetőzött Kathy lánya sírós arcát simogatva.
- Meg kellett volna mondanotok.
- Nem tartok bulit! Jen, Lara, légy szíves segítsetek körbetelefonálni, hogy a buli elmarad. – adta ki az utasítást unokatestvéreinek, akik szó nélkül engedelmeskedtek, és már hozták is a vezeték nélküli telefonokat, és saját mobiljaikat a lakás különböző pontjairól és Lara magához vette a meghívottak listáját is.
- Nem kell ezt tenned. Nyugodtan megünnepelhetsz a barátaiddal, hiszen már majdnem teljesen készen vagyunk a szervezéssel. –vélekedett erőtlenül Kate.
- Nem anya. Döntöttem. Nem lesz nagy parti. Csak a család és tortát sem kérek. Ha feltétlenül ragaszkodtok ehhez a tradícióhoz, akkor rendeljünk cukrászdából.
- Jézus, ki vagy te, és mit csináltál a mi akaratos lányunkkal?- viccelte el a dolgot Dave, lánya felé hálásan mosolyogva. Majd a lányok elvonultak. Az uzsonna kellemes beszélgetéssel telt. Bár a társalgás középpontjában természetesen Daniel, és újdonsült barátnője álltak.
- Mami, alávetjük Lexy-t is a „Buthler barátnő próba”-nak?- kérdezte suttogósra fogva hangját somolyogva Molly.
- Szerintem erre a mostani esetben semmi szükség. Vagy te nem így látod?
- De igen. Képzeld ő is rajong Stephenie Meyer vámpírjaiért, mint mi.
- Akkor azt hiszem semmi akadálya, hogy próba nélkül magunkközé fogadjuk. –nevetett mindentudó fölényességgel lányára Kate gyengéden.
- Én is így gondolom. –helyeselt nagy bólogatva a lány is.
- Anya?
- Igen, kicsim!
- Az én fiúimat is vizsgáztatni fogod, ha hazahozom őket bemutatni?
- Meggyőződésem, hogy erre alkalmam sem lesz, mert apád már ajtóban, eldönti, hogy egyáltalán szóba állhatsz-e velük. –nevetett jóízűen lánya elképedésén Kathy.
- Komolyan? – vágott fancsali képet Molly.
- És mi van, ha senki sem lesz elég jó neki? – esett még jobban kétségbe.
- Emiatt még kár aggódnod.
- Vagy van valami, amit szeretnél velem megosztani?- szeletelte tovább a zöldségeket szeme sarkából Molly-t figyelve a szemfüles édesanya.
- Hát… szóval… van egy srác. Brandon Gradwood-nak hívják, és az iskolai úszócsapat tagja, 17 éves és ő a legjobbképűbb fiú a suliban.
- És érdeklődik irántad?
- Azt hiszem igen. Ő hívott meg a Húsvéti Jótékonysági Bálra.
- Miért nem szóltál előbb? Mielőtt bárhová is mennél a „fenomenális” Brandon-nal illene bemutatnod őt a szüleidnek. Nem gondolod?
- Jaj, anya! Ez nem régimódi egy kicsit?
- Egyáltalán nem. Tudni akarom, kivel tölti az idejét az egy szem lányom.
- De, anya!
- Semmi, de, kisasszony! – ezzel Kate befejezetnek tekintette a vitát, duzzogó lányát hátrahagyva megkezdte a vacsora tálalását. Lexy remekül érezte magát Buthleréknél. Dany anyukája igazán kitett magáért, mert a vacsora is kitűnő volt. 

Másnap reggel Daniel megmutatta Mary-ék emeleti különlakását barátnőjének, mert az elbeszélések alapján kicsit nehéz lehetett érteni, hogy van ez a külön- mégis együtt élés.
- Jenny, megmutatnád otthonunkat az uncsibátyádéknak? – kérte kamaszosan idősebb lányát Christopher.
- Rendben. Ebben az esetben én leszek az idegenvezetőtök.
- Kérlek, kövessetek!
- Jen, hugica idegenvezetőnek készül. – adott magyarázatot Daniel unokahúga lelkesedésére.
A szakmai követelményeknek megfelelően mutogatta végig otthonuk kisebb-nagyobb zúgait Jennifer. Kathy-ék nappalijából felvezető lépcsőtől- egészen a bejárati ajtó előtt levezető lépcsőig.
- Köszönjük a tárlatvezetést.
- Igazán gyönyörű ez a ház. Még soha nem láttam ilyet. – bókolt a nappaliba visszaérkezve Alexa az ott tartózkodóknak.
- Ha összeköltözünk bármikor tereztethetünk egy hasonló, vagy esetleg egy teljesen más otthont is. –incselkedett Dany.
- Amilyet csak szeretnénk, ugyanis ezt a házat is a nagybátyám, anya bátyja Fabio tervezte anyának és Mary-nek. 
- Fabio? Csak egy Fabio nevű építészt ismerek a szakmában.
- Azt hiszem ő lesz az. A legjobb: Fabio Flyer! – dicsekedett építészettel barátkozó kedvesének Daniel.
- Jézus! Ez nem lehet igaz! Neked Mr. Flyer, a nagybátyád?
- Jóságos Isten! – tottyant erőtlenül a kanapéra Lexy. Nehezen emésztette meg, hogy a nagyra becsült példaképe, és mestere a barátja családjának tagja.
- Kell még valami fontosat megtudnom a családodról?
- Azt hiszem, lenne itt még valami. – kezdett bele Molly, megmentve feszengő bátyját.
- Mi lenne az? Ne kíméljetek!
- Ismered a Happy Dreams Rendezvényszervező Irodát, és a Sweet Dreams Szállodaláncot?
- Igen. – bólintott bátortalanul Lexy a feltett kérdésre.
- Na, szóval, anyu és Mary vezetik őket, ők a tulajdonosok.
- Ó! Még szerencse, hogy ülök. – hüledezett erőtlenül a lány.
- Mrs. Buthler és Mrs. Radens-Buthler, ne haragudjanak, hogy már a legelején nem ismertem fel önöket, de… de… de itt olyan mások, és Daniel ezt az igen apró részletet elfelejtette közölni velem magukról. – szabadkozott zavartan Kathy és MaryAnn elé pattanva Alexa, nem hagyva kívül hagyva a szemtelenül vigyorgó Dany-t sem.
- Ne mentegetőzz! És maradjunk továbbra is a tegeződésnél. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint akárki más. – oldotta fel a feszültséget Mary mosolyogva.
- Ugye milyen szupi, hogy híresek anyuék? – kotyogott közbe a cserfes Lara lelkesen csillogó szemmel.
- Igen, szupi. – reagált Lexy motyogva, még mindig a hallottak hatása alatt.
- Nem tudom, miért vagy így megilletődve. Te vagy a híres kutatóorvos: Dr. Peter Collins lánya, aki hatalmas előrelépést tett a leukémia gyógyításában.
- A bátyád pedig – folytatta kíméletlenül Daniel – Dr. Dean Collins, aki a „Sky Andrews” Onkológia Klinika alapítója, a sógornőd pedig maga Sky Andrews. – sorolta Alexa családjának érdemeit diplomatikusan.
- Szerintem erre a hírre nekünk kellene hüledezve leülni. Sokkal nagyobb dolgokat vittek véghez a te rokonaid, mint amit mi valaha is fogunk. - elmélkedett hangosan Kate szavait a lányhoz intézve.

            Molly a vacsora után elveszett kiskutyaszemeket meresztve lépett nagybátyához a nappaliba.
- Chris bácsi!
- Miért érzem úgy, hogy nem fogok örülni a mondandódnak?  - évődött szeretett unokahúgával a családi mókamester.
- Na, mond el szépen öreg bácsikádnak, mit szeretnél!
- Nem is vagy olyan öreg. – tiltakozott mintegy mellékesen a lány.
- Mi a kérés?
- Szóval… Chris bácsi… Oda tudnád adni nekünk valamelyik autódat, hogy a lányokkal be tudjunk menni a városba? – kezdte a meggyőzést félően Molly Elen minden lehetséges fegyverét bevetve Christopher józan ítélőképessége ellen.
- Ez egyszerű, nem kell odaadnom a kocsit, mivel holnap szabadnapos vagyok és magam is be tudlak vinni benneteket a városba.
- Ez tényleg nagyon jó, de… nekünk fontos lenne még ma eljutnunk a plázába. – lendült lelkes magyarázkodásba hadarva a leányzó.
- Miért nem szólsz a szüleidnek? Biztos elvinnének, vagy odaadnák az Opelt, Daniel pedig biztosan szívesen elfuvaroz benneteket a plázába.
- De mi Dany nélkül akarunk menni. Majd én vezetek.
- Arról szó sem lehet! – csattant David hangja a konyha felől.
- A számból vetted ki a szót, tesó. – helyeselt Christopher is.
- Na, ne! Már te is olyan korlátolt leszel, mint anyuék. – nézett rá unokahúga árulóknak kijáró szemrehányással a tekintetében.
- Sem az őseid, sem én nem vagyunk korlátoltak! Csak, hogy te még 15 éves sem vagy, ezért nem vezethetsz felnőtt felügyelet nélkül. Ráadásul már be is sötétedett. – magyarázott birkatürelemmel a nagybáty.
- Kizárt dolog, hogy ilyenkor bemenjetek a belvárosba. És különben is holnap iskola. – háborgott Dave lánya elé állva kérhetetlenül.
- Jaj, ne! Olyanok vagytok! Áááá!!! – kiáltott lemondóan apja arcába Molly, majd vérig sértve elmasírozott a szobája felé.
- Ma már ez a második hisztije. Nem hiszem el! – nézett lánya után fejét csóválva Kate a konyhából kilépve.
- Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de néha azt kívánom, bárcsak két hétre cserélhetnénk és megkaphatnánk a mi makacs, hisztis Molly-nk helyett a ti nyugodt és megfontolt Jenny-teket. – törölgette már száraz kezét egy konyharuhába Kate.
- Én is ilyen kibírhatatlan kamasz voltam?
- Most komolyan akarod, hogy erre válaszoljak? – kacagott fel a barátnő.
- Különben, nyugi, Fly! Nekünk is lesz elég gondunk, majd Larával, ha kicsit idősebb lesz. – próbálta bátorítani újra komollyá válva sógornőjét Mary.
- Igaz. Lars eleven és cserfes kislány, de nem hiszem, hogy valaha is ilyen akaratos lesz majd, mint Ellie. – kapcsolódott a beszélgetésbe Daniel a nappaliba érkezve. Oldalán Jenny-vel, Larával, és barátnőjével miután végeztek a konyha romeltakarításával.
- Lányok, mit tudtok arról, miért akart Molly ilyen nagyon a városba menni? – szegezte lányainak kemény kérdését MaryAnn.
- Én nem tudom. Nekem soha nem mondanak el semmit! – kezdett duzzogni szemrehányóan nővérére nézve Lara.
- Szóval Jenny, mi ez a nagy titkolózás?
- Ne legyetek nagyon kiakadva, de Molly-nak a plázában volt találkozója Brandon-nal.
- Mi féle Brandon? – paprikázódott fel David.
- Ő az-az úszóbajnok? – kérdezett rá férje rosszalló pillantásával nem törődve Kathy.
- Igen, ő az. – tette meg a beismerő vallomást Jennifer bűntudatosan lehajtott fejjel.
- Na, szép! A lányom holmi úszókkal találkozgat én meg még nem is tudok róla.
- Még csak ez lett volna az első hivatalos randijuk. – vetette közbe Jen, még mindig lehorgasztott fejjel.
- Semmi baj Jenny, te nem tettél semmi rosszat. – szólította meg kedvesen Kathy.
- Legalábbis nagyon reméljük. – szólt közbe Chris.
- De, apa!
- Jó-jó, menj a szobádba, és reggelig ne is lássalak. Te is indulj Lara, későre jár, és holnap korán kell kelnetek. – vetette be minden anyai tekintélyét MaryAnn, és elköszönés után ágyba parancsolta őket.
- Ez egy mozgalmas nap volt, de holnap munka van. Én el is köszönök, ha nem baj. Jó éjszakát! – állt fel férje mellől Mary.
- Mi is visszavonulnánk, engedelmetekkel. Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát! – köszönt el Daniel és Alexa is.
- Hú, de nagyon angol lettél a Harvardon öcsi! – rötyögött idétlenül Chris, míg maga is feltápászkodott a kanapéról.
- Ne idétlenkedj Christopher! – csapta vállon Mary a férjét.
- Jó éjszakát mindenkinek! – köszöntek el Kathy-ék is, majd párosával mindenki elhagyta a nappalit és a hálószobája felé vette az irányt. MaryAnn és Christopher, majd Kate és David is bekukkantottak Andy szobájába, aki ebből semmit sem vett észre. Édesdeden aludt hasán fekve az ágyikójában. 

21. fejezet

21. Keserédes mézeshetek lóháton

            Egy hónappal az álomesküvő után Kate, David, MaryAnn és Christopher nászútra indulnak Fabio lovas farmjára, ahova természetesen Daniel-t is magukkal viszik. Kate 26. születésnapján 2012. július 3-án. A birtok nem esett messze a lányok floridai otthonától. Csupán másfél órás autóútra volt.  A férjek rövid meggyőzés után belegyeztek ebbe a szinte ingyenes pihentető nászútba, pedig ők több ezer dolláros luxus utat terveztek.

            Az ötlet jóváhagyása után Chris azt a lehetetlen vállalkozás megvalósítását vette a fejébe, hogy megtanítja lovagolni újdonsült feleségét.
- Ugyan Tophy, gondolod, hogy neked két hét alatt sikerülni fog az, ami nekünk a bátyámmal és a családdal éveken át nem sikerült. – hitetlenkedett Kathy közel az úti cél felé a kocsiban, vezető férje mellett ülve.
- Hidd el sikerülni fog! – jelentette ki magabiztosan magához ölelve zavartan nevetgélő feleségét.
- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? – lesett hátra a visszapillantó tükörben Dave.
- Nem tagadhatom, hogy imádom a lovakat, de azt hogy felüljek egy több 100 kilós lóra, az kiskorom óta lehetetlen. – merengett el Mary.
- Chris bácsi, ugye engem is megtanítasz lovagolni? – lelkesedett be a kis Buthler, Dany, észre sem véve a hirtelen támadt feszültséget az autóban, amit Mary mondata idézett elő. …

- Kedves Sógor! Isten hozott benneteket a „Pegazus Ranch”-on. – üdvözölte a leparkoló autóból kiszálló utasokat lelkesen Fabio Flyer mondatát David felé intézve.
- Hello Haver! Remélem a paripáink menetkészek. Amilyen hamar csak lehet, ki szeretnénk lovagolni a birtok határáig.
- Csak a magad nevében beszélj! Én inkább megnézném a híres Honey-t, mindig is odavoltam a kiscsikókért. És Kathy-nek is el kell látnia Molly-t mielőtt elindulnátok világot látni. – hűtötte sietve férje kedélyeit MaryAnn.
- Na, ezt megkaptad. Annie-nek nagy tehetsége van hozzá, hogyan forrázza le az ember lelkesedését. – vélekedett Fabio hátba veregetve Christophert.
- Túl komolyan veszed az életet, Szívecském. – folytatta. - Kit becézgetsz olyan lelkesen, amikor én még a közelben sem vagyok? – jelent meg az ajtóban szélesen mosolyogva a ház úrnője, Annabelle, karján egyik lányával. Mögötte egy kedves tekintetű szőke skandináv szépség érkezett az udvarra a másik kislányt két kezénél fogva sétáltatva.

Nadin

- Nehogy most féltékenykedni kezdj nekem! Tudod, hogy Flanny különleges helyet foglal el a szívemben.
- Igaz, tündéreim? – nézett meghatódottan lányaira a büszke házigazda.
- Látod Molly, kicsikém? Ez a te lökött Fabio bácsikád, Annabelle nénikéd, és az unokatestvéreid, Lizzy és Bella.

Fabio kislányai

 Kész kis hölgyek már. – vette át a szót Kathy oldalra pillantva a fidres-fodros ruhácskában tipegő unokahúgai felé.
- És kit tisztelhetünk a hölgyben? – fordult az ismeretlen leányzóhoz mosolyogva.
- Ő itt a „jobb kezem”. Segít a lányok ellátásában. Nem tudom, mihez kezdenék nélküle, főleg így nyáron itt kinn a birtokon. A neve: Nadin Ingeborg és Svédországból érkezett Amerikába. Már találkoztatok az esküvőn, csak nem volt alkalmunk bemutatni.
- Üdvözöljük! Én Kate vagyok, barátoknak csak Kathy, Fabio húga. Ő a férjem itt mellettem, David. Az öccse, Chris, és az ő felesége, aki egyben a legjobb barátnőm, és most már a sógornőm is, MaryAnn. – intézte a bemutatást rutinosan Kathy.
- Örülök, hogy megismerhetlek benneteket. Már sok szépet és jót hallottam rólatok a családtól. Szólítsatok nyugodtan Nady-nek, mindenki így hív.
- És ki ez a csöpp szépség? – fordult a kis társaság új ismerőse Molly baba felé.
- A lányunk Molly Elen. – felelte büszkeségtől dagadó mellel David, átvéve kislányát felesége karjaiból.
- Jut eszembe, hol van a kedvenc öcsikém? – kapott a fejéhez felszabadult jobb kezével Kate.
- Dorian még a nagyiéknál van, majd vacsorára érkeznek meg. – válaszolt az idősebb Buthler feleségnek Annabelle.
- Bocsánat, hogy közbe szólok. De ugye jól látom, hogy gratulálhatok kedves MaryAnn? – lépett előbbre, már a kisebb növésű Flyer kislány nélkül, akit apja vett magához.
- Igen jól látod, és szólíts nyugodtam Marynek. – mosolygott cinkosan Nadin-ra Mary körbepillantva vendéglátóik értetlen arcán.
- Mikorra várjátok?
- Decemberi baba lesz. – húzta ki magát magabiztosan Chris, hatalmas tenyerét birtoklóan párja még lapos hasára téve.
- Ez nagyszerű! – kiáltott fel megvilágosodva Annabelle.
- Ez esetben, had gratuláljak, Flanny drágám! – csatlakozott Fabio. A háziak gyorsan minden vendéget betereltek a házba. A vacsoráig tartó órákat beszélgetéssel, és a lovarda körbejárásával töltötték. MaryAnn-t mint mindig most is legjobban a kiscsikók nyűgözték le, hatalmas egyetértésben Daniel-lel, bár nála valószínűleg ez a csikók méretéből adódhatott. - Apa, hazavihetjük majd Honey-t, vagy Littleboy-t? – mutatott izgatottan az említett kislovak felé a fiúcska.

Honey

Littleboy a kis Dany-vel

- Nem hiszem, édes fiam, hogy bármelyikük is örülne neki, ha Miamiban kellene élnie egy tengerparti luxuslakásban. Például, hol aludnának? – próbálta jobb belátásra bírni karjába kapva az apuka.
- A régi szobámban. – jelentette ki magától értendő módon.
- Na-na, kiskrapek! Azt hiszem azoknak a lovaknak jobb lesz, ha a Pegazuson maradnak. Majd sokszor meglátogathatod őket. Oké? – kapcsolódott a beszélgetésbe Fabio is.
- Na, jó! – egyezett bele ebbe a lehetőségbe lemondó sóhajjal Dany.
A délután és az este további része is hasonlóan kellemesen telt. A Kate szüleivel eltöltött vacsora remekül sikerült.

            Másnap már szinte pirkadatkor a csapat már az istállók előtt gyülekezett, hogy a lehető leghamarabb nyeregbe pattanhasson.

- 1 hónapja feleségül veszek egy floridai üzletasszonyt, akiről kiderül, hogy vérbeli farmerlány? – kérdezte David, bár mondata inkább kijelentésnek tűnt.
- Emiatt ne aggódj, mihelyt visszatértek a városba, hugica azonnal visszavedlik könyvelőbe. Sőt úgy tudom, a következő tanévtől újra tanít a Roosevelt középiskolában is. – felelte Fabio.
- Nem igazán tudom, hogy ennek most örüljek, vagy bosszankodjak miatta. Jobban szeretem volna, ha Molly 3 éves koráig otthon marad. De nincs mit tenni.
- Ne búslakodj, bátyó! Inkább irány lovagolni! A feleséged már nyeregben van. – kacsintott pajzánul bátyjára Christopher. - Ez így van. Indulhatunk végre?! – lépett ki Spirit hátán Kate az istállók árnyékából, maga mellett kantárszáron vezetve Dawn-t, David lovát.
- Váóóó! Egy igazi Cowgirl lett a nejed tesó! – füttyentett Kathy öltözékét meglátva Chris.
- Nahát, húgi ez nem semmi! – hüledezett Fabio is. – Hol szerezted ezt a szerelést? Kölcsön kérted Ann-től?
- Ugyan, dehogy! Az túl egyszerű lett volna a mi Fly-unknak. Több száz dollárt fizetett érte egy miami divatáruházban. – szólalt meg szemét rosszallóan forgatva MaryAnn.
- Jó, ezt inkább meg sem hallottam. Most menjetek! Mindenki nyeregbe! – vezényelt Fabio. Erre David is felpattant Kate és Spirit mellett lévő lovára. Fabio pedig intett Fred-nek, az istállófiúnak, hogy hozza ki Chris és Mary rendelkezésére bocsájtott lovakat.  Pár pillanat múlva meg is érkezett a két menetkész paripával, Phoenix-szel és Kingfisher-rel, a hófehér csődörrel.
- Te, felnyergeltetted a sógoromnak, Kingfisher-t? – mondta Kathy félig hitetlenkedve, félig felháborodva bátyjának.
- Miért is ne! King remek ló. – érvelt az idősebb Flyer testvér.
- Jó, legyen, ahogy akarod. Te vagy a lótenyésztő, nem én. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek! – nyugodott bele a döntésbe végül, majd Dave-el az oldalán elvágtattak a birtok nyugati határa felé.
- Én is megyek. Megígértem az unokaöcsémnek, hogy ma soron kívüli lovas oktatást tartok neki. Itt leszek a szomszédos futtató karámban, ha szükségetek van rám, csak kiáltsatok. – hagyta ott az egyes számú kifutó mellett álldogáló párost és lovaikat. …

- Ugye nem gondolod komolyan, hogy felüljek Phoenix hátára? – nézett bizalmatlanul a ló felé Mary a negyedik nap verőfényes délutánján.
- Hidd el, Manócska, nem lesz semmi baj. Itt vagyok melletted. – simogatta meg biztatóan felesége arcát Chris, majd bakot tartva lépett a nyugodt kanca mellé.

Ám ekkor váratlan dolog történt. Egyik pillanatról a másikra minden előzetes jel nélkül a karám kerítése mellett álldogáló Kingfisher nyugtalankodni kezdett ezzel magára vonva a férfi figyelmét. Nem is sejthette mekkora hibát követ el azzal, hogy oda lép az idegessé váló állathoz, mert így szemmel tévesztette az eddig az ő közelsége miatt higgadt maradó másik lovat. A következő pillanatban Phoenix szívet szaggatóan nyerített egyet, majd felágaskodva, hatalmasat lökött a mellette ijedségtől dermedten álló MaryAnn-en. Ez az eset felidézte benne a 12 éves korában történt balesetet, amikor akkori lova, a kedves Fancy megbokrosodott, mert darázs ment az orrába. Ez volt a lány utolsó gondolata mielőtt elájult és tompa puffanással esett arccal a porba. Chris úgy érezte mintha lassítva látta volna az eseményeket, de nem volt olyan gyors, hogy megakadályozhassa. Próbálta félre tessékelni a megvadult lovat, hogy nehogy még nagyobb kárt tegyen a már így eszméletlenül fekvő lányban. A nagykavarodásra futó lépésben érkezett a helyszínre az istállóból Fabio és Fred, és vágtatva a közeli legelőről a másik Buthler házaspár is.
- Uram Isten! Az én hibám, ha történik veletek valami, soha nem bocsájtom meg magamnak. Kérlek Mary, kicsim szólalj meg, nézz rám. Szeretlek! – fordította kétségbeesetten a hátára a még mindig eszméletlen MaryAnn-t férje. Mellé ülve felesége hátrahanyatló fejét ölébe téve, sírva ringatta. Úgy érezte a szíve szakad meg a szerelméért.
- Istenem! Jól van? – ugrott le a lováról Kathy.
- Fogalmam sincs. Nem ébred fel, és semmire sem reagál. Én tehetek mindenről. – nézett fel sógornőjére kétségbeeséstől eltorzult arccal Chris.
- Ne beszél hülyeségeket, öcsi, nem a te hibád. – próbálta jobb belátásra bírni bátyja.
- Ne is próbálj meg mentegetni! Én tehetek mindenről.
- Tophy, drágám, ezt most hagyd abba! Azzal nem segítünk Flanny-n, ha itt siránkozunk fölötte. Most inkább fogd és vidd be a napról, a végén még napszúrást is kap itt nekünk. – vette kezébe a dolgokat ellentmondást nem tűrő hangon Kate. Chris szinte magán kívül, tompa mozdulatokkal követte az utasításokat. Beérve a hálószobába szállította, majd az ágy közepére fektette, még mindig ájult kedvesét. Annabelle azonnal étesítette a Ranch orvosát Dr. Adam Johnson-t. Az doktor érkezésével szinte egy időben kezdett Mary ébredezni. Nem nagyon értette, miért fekszik délután az ágyában ráadásul lovaglóruhában, és miért áll körülötte mindenki gondterhelt arccal. Aztán a hasába, hátába nyilalló fájdalommal a gondolatai is kezdtek kitisztulni. Emlékezett a balesetre, de akárhogyan is szólongatta, becézgette Chris, a fájdalomtól, és a sokktól nem tudott neki válaszolni. Csak mereven nézete és próbált erőt meríteni az arcából.
- Jaj, neee! A babám! A babámat neee!!! – sikított fel hirtelen kezét hasogató hasára téve.
- Nyugodj meg, Manó! Itt van az orvos, nem lesz semmi baj. – próbált úrrá lenni felesége hisztériáján Christopher.
- Kérem, mindenki őrizze meg a nyugalmát és hagyjanak magamra a hölggyel. – lépett be a magas barnahajú kalapot viselő doki a szobába és mihelyt leült Mary mellé az ágyra, már adott is neki egy kis mennyiségű nyugtatót vénásan. Miután mindenki elhagyta a szobát, többnyire önszántából – bár Chris-t bátyja tuszkolta ki az ajtón – az orvos munkához látott és alaposan, mindenre kiterjedően megvizsgálta a sérültet. Körülbelül fél óra múlva gondterhelten hagyta el a szobát.
- Mi van a feleségemmel? Hogy van a gyerekünk? – zúdította rá azonnal ideges kérdéseit a Christopher.
- Kedves, Mr. Buthler!
- Chris.
- Rendben, akkor kedves, Chris! Nem akarlak hitegetni, a feleséged nincs valami jó állapotban. A sokk megviselte az idegeit, és az esés következtében hasát ért ütés miatt a baba is veszélybe kerülhet, ha nem vigyáz magára. – Chris a hallottakra egyre sápadtabb lett – De a kórházról hallani sem akar.
- Hogy érti… érted, hogy hallani sem akar a kórházról?
- Ez így van, és akarata ellenére nem szállíttathatom be.
- Akkor mi a fenét csinálunk! Nem veszíthetem el őket, nem érted! – ordítozott már az ideges férj.
- Chris, nyugodj meg! Kitalálunk valamit. – próbálta nyugtatni a kicsivel sem higgadtabb Kathy karját simogatva.
- Mit tehetünk? – próbált józanul gondolkodni, és tanácsért fordult a fiatal orvos felé.
- 3 napig semmiképpen nem kelhet fel az ágyból. Még Wc-re sem mehet ki. Értitek!
- Igen. – szólt az egybehangzó válasz, bólintásokkal kísérve.
- Ha a vérzés nem múlik el napokban vagy erősödne, akkor hívjatok azonnal.
- Rendben.
- Itt vannak a receptek, ezt minél hamarabb váltsátok ki és kezdjétek el a kúrát. Mindig legyen mellette valaki, a sok vérzéstől meglehetősen gyenge.
- Úgy lesz. Mindent köszönünk Johnson doktor! – udvariaskodott szívmelengetően az orvosra mosolyogva Kate.
- Adam.
- Akkor köszönjük, Adam.
- Nem tesz semmit, ez a munkám. De bármi változás történik MaryAnn állapotában ne habozzatok hívni. Minden jót! – búcsúzott, majd távozott Dr. Johnson.
- Jól láttam, hogy flörtöltél a doktorocskával? – gyanúsította David rosszallóan méregetve feleséget.
- Ne beszélj, zöldségeket, Dave! Épp csak kedves voltam. – mentegetőzött incselkedő mosollyal Kat.
- Szeretném, ha ezt az úgynevezett „csak-kedves voltam”-ot nekem tartogatnád. – ölelte meg szerelmesen a férje.
- Rendben. De most fontosabb dolgunk is van.
- Ti, az öcséddel intézzétek el a recepteket, én pedig bemegyek Flanny-hez. – nyomta a recepteket David kezébe a céltudatos neje.
- De… - kezdett volna ellenkezni Christopher, de Kate belé fojtotta a szót.
- Semmi de! Mostantól én vagyok a betegápolási főnök. – jelentette ki majd elviharzott Mary-ék hálószobája felé. Az ajtó előtt kicsit megtorpant, majd halkan kopogtatott.
- Gyere be, nem alszom. – szólt ki bágyadt hangon a beteg.
- Szia! Hogy vagy?
- Szia, hát… nem ez a legjobb formám. De örülök, hogy te jöttél be és nem Chris, mert segítened kéne lemosakodni. Egyedül nem hiszem, hogy menne.
- Nem is próbálkozz!
- Ha támogatsz, akkor azt hiszem, ki tudnék menni a fürdőszobába.
- Ezt nagyon gyorsan verd ki a fejedből! Én mindent elintézek, te csak maradj fekve. Értve vagyok?! Semmi meggondolatlanság, vagy el akarod veszíteni a babát?
- Dehogy akarom!
- Akkor szépen nyugton maradsz, és azt csinálod, amit én mondok!
- Igen is, őrmester! – szalutált fájdalmas grimasszal Mary.
- Fájdalmaid vannak? – aggodalmaskodott az ágyhoz ugorva Kate.
- Semmi komoly, csak kezd elmúlni a fájdalomcsillapító hatása, amit a doki nyomott belém. – próbálta nyugtatni gondterhelt barátnőjét MaryAnn.
- Nyugi. Elküldtem a fiúkat a patikába, hamarosan megérkeznek a gyógyszereiddel.
- Ketten mentek el, pár darab tablettáért?
- Valahogy el kellett távolítanom a férjedet a közeledből, míg valami emberi külsőt varázsolok neked. Ezek után úgy sem lehet majd elvontatni mellőled egy percre sem legalább három napig.
- Ez igaz. És köszönöm.
- Óh, igazán nincs mit, én vagyok a legjobb barátnőd, ha nem tévedek.
- Te vagy! A legeslegjobb. – pilledt el a mondandója végére Mary, feje erőtlenül hanyatlott vissza a párnára.
- Te most csak pihenj, aludj egy kicsit, addig én és Annie lemosdatunk, és adunk rád valami kényelmesebb ruhát.
Amikor a fiúk visszaértek a városból Mary már tisztán, és másik ruhában aludt a megvetett ágyban.
- Jobban van? – suttogta el a kérdés a szóbába halkan belépő Chris.
- Alszik. – jött a válasz hasonlóan halkan az ágy melletti széken üldögélő Kathy-től.
- Hoztam a városból tolószéket.
- Az még egy kicsit korai, hiszen tudod, hogy nem kelhet fel.
- Tudom, de remélem, ettől a sok gyógyszertől hamarosan jobban lesznek. – Chrisnek fel sem tűnt, hogy már legtöbbször többes számot használ, ha a feleségét említi. Kate nem tette szóvá, csak megmosolyogta magában ezt az új fejleményt.
- Biztosan így lesz. MaryAnn Radens-Buthler a legerősebb nő, akivel valaha találkoztam. Fel fog épülni! – ölelte meg sógorát Kathy, majd elhagyta a szobát.
Ez így ment három napig, de szerető gondoskodás, pihenés, és rengeteg orvosság ellenére Mary állapota nem javult a reményeknek megfelelően. Ezért a negyedik nap a reggeli órákban Adam újra kiment a farmra megvizsgálni.
- Hogy vagyunk, hogy vagyunk?
- Ugyanúgy! Bár azt hiszem a vérzésem egy kicsit alább hagyott, de ebben sem vagyok biztos. Lehet, hogy csak a reménykedés miatt látom így. – kedvetlenedett el Mary.
- Megvizsgálom, és utána majd okosabbak leszünk. …
- Valóban csökkent a vérzés, de sajnos nem javult az állapota olyan mértékben, ahogy reméltem.
- Ez akkor most mit is jelent pontosan?
- Azt hogy továbbra is marad a szigorú ágynyugalom. És a gyógykezelését kiegészítem egy injekció kúrával. Minden reggel eljövök és beadom a szúrikat. – azzal fel is szívta a fecskendőbe a nem túl bizalomgerjesztő színű folyadékot az ampullából.
- Kérem, forduljon oldalra. Na-na, csak lassan, majd én segítek. – fordította át gyengéden egyetlen szakszerű mozdulattal Mary-t az orvos. És szinte fájdalommentesen beadta az injekciót, majd segített a lánynak visszafordulni a hátára.
- Akkor holnap találkozunk. Pihenjen sokat!
- Mi mást is tehetnék, egésznap ebben az ágyban kell sínylődnöm.
- Ne bosszankodjon, csak arra gondoljon, ez segít, hogy gyorsabban jobban legyen.
- Rendben. Köszönök mindent!
- Akkor köszönje, ha majd teljesen meggyógyult, és a saját lábán jön be a rendelőmbe.
- Bár már ott tartanánk.
- Annak is eljön az ideje, higgye el nekem. Viszont látásra!
- Visz’ lát doktorúr!
A következő három napban ugyan úgy teltek Mary napjai, mint az előtte lévő 4 napban.
- Nem értem, miért láncoltok, még mindig az ágyamhoz, amikor az orvos is megmondta, hogy javult az állapotom, és járkálhatok. – bosszankodott egy hét ágyban töltött idő után.
- Én nem teljesen így emlékszem. – nyomta vissza a párnára izgő-mozgó sógornőjét David.
- Ez a nászutam, Dave! Őszintén, nem egészen így képzeltem el, a „sokat-leszünk-az-ágyban” részt. …
Ez így ment 2 napig. MaryAnn minden „börtönőrével” eljátszotta szinte ugyanezt a beszélgetést.
Aztán július 15-én, szombaton, a hivatalos nászút utolsó előtti napján Johnson doktor feloldotta az ágynyugalmat. Ennek örömére férje kivitte tolókocsival a kiscsikók istállójához Mary-t, hogy levegőn legyen, és megtette a nagy bejelentést.
- Ugye ez a nászutunk? – tette fel az első rávezető kérdést bizonytalan hangon Chris.
- Igen ez lett volna, ha egy hete nem romlott volna el minden. – szomorodott el Mary a vidáman szaladgáló lovacskákat nézve.
- Szeretsz itt lenni?
- Imádom ezt a helyet, de hiszen ez te is tudod. De sajnos holnap vissza kell utaznunk a városba. – tette hozzá csüggedten.
- Pont erről szerettem volna veled beszélgetni. – kezdett bele körülményesen Christopher.
- Mit szólnál hozzá, ha még két hétig itt maradnánk mind a négyen?
- Az remek lenne. De… ígérd meg, hogy nem próbálsz meg tanítani, lovagolni. – poénkodott határtalan örömmel Mary.
- Jézusom! Dehogy is! Soha többet nem engedlek derékmagasságnál nagyobb állatok közelébe. – heveskedett Chris.
- Jut eszembe a munkámmal mi lesz?
- E miatt sem kell aggódnod. Kátya elintézett mindent.
- Angyalok vagytok! Szeretlek! – pattant fel nevetve a tolószékből MaryAnn és férje karjaiba vetette magát.
Miután elmúltak a nászutasok feje fölül a viharfelhők, megkezdődhettetek az igazi mézeshetek. MaryAnn teljes titokban beszélt az orvosával és Fabio-val, hogy előkészíthesse Chrisnek szóló meglepetését. Minden délután, amikor férje kilovagolt Kathyékkel, vagy a városba ment, lázasan gyakorolt orvosi felügyelet mellett, hogy a nászút végére megtanuljon, lovagolni. A legjobb úton haladt, hogy ez sikerüljön is neki. A meghosszabbított nászút 4. hetében, szerdán, amikor már csak Cris nem volt beavatva a nagy titokba Mary lóháton fogadta a vágtából haza érő kis csapatot.
- Azt hiszem elkéstem. Pedig nekem is jól esett volna egy kis vágta veletek. – fordult az érkezők felé tettetett közönnyel a lány, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy fenn ül Hope nyergében.
- Te… a ló… hogyan? – éretlenkedett hüledezve Chris.
- Meglepetés, neked!
- Egyedül csináltad? De hiszen ez nem is Phoenix.
- De nem ám, ő itt Hope. – paskolta meg szeretetteljesen a ló nyakát, majd úja felegyenesedve folytatta - És természetesen nem egyedül csináltam ezt végig, segítségemre volt Fabio és Adam is.
- Adam?
- Azt akarod mondani, hogy Adam Johnson, az orvos, beleegyezett ebbe az őrültségbe. És ha leesel, és valami bajotok lesz? Nem lehetsz ennyire felelőtlen! A legutóbb majdnem elvetéltél, mert fellökött egy ló. – kelt ki magából teljesen Christopher.
- Nyugodj meg! Chrisy, Hope a legnyugodtabb ló a birtokon, és soha nem bántana.
- Phoenix-ről is ezt gondoltuk, és láttad mi lett belőle.
- Fabio rájött, hogy nem Phoenix a nekem való ló. Egy kicsit sem örülsz a meglepetésednek? – kérdezte Chris-t felesége már teljesen elkedvetlenedve.
- Dehogynem. Imádom nézni, ahogy ott ülsz fenn. De értsd meg, hogy féltelek benneteket.
- Nagyon jól vagyunk, és szeretnék minél előbb kettesben kilovagolni a férjemmel.
- Akkor induljunk, hölgyem. Menjen előre én követem ahová csak menni akar. – ügetett felesége mellé.
- Rendben Mr. Buthler, csak vigyázzon, nehogy nagyon lemaradjon. – nevetett felszabadultan Mers, majd vágtára ösztökélte lovát, és már ott sem volt. De Christophert sem kellett félteni, fél percen belül beérte és együtt lovagolta tovább a naplementébe. …

 Az elkövetkező három nap szinte elrepült az ifjú párjainknak. A rengeteg programmal, és kellemesen együtt töltött idővel igazi nászutas hangulat lett úrrá a társaságon. Nehezen ment a búcsúzás a hónap utolsó napján. De egyik Buthler házaspár részéről sem csak udvarias ígérgetés volt, amit idejük engedi, újra ellátogatnak a Pegazus-ra.  …

Hope

Dawn

Kingfisher

Phoenix

Spirit

Kis Jenny baba

                  Decemberben a kiírtnál 5 nappal később 20-án makkegészségesen megszületett MaryAnn és Christopher első gyermeke, egy kislány, aki a Jennifer Susan Buthler nevet kapta.  Így a család már 7 főre kiegészülve ünnepelte 2012 karácsonyát.

20. fejezet

A megfelelő zenénél láthattok képeket is a Westlife együttesről.
Jó olvasást!
Pusz mindenkinek, Fly!


20. Kettős menyegző/ avagy a lányok nagy napja

Június 3-án ragyogóan sütött a nap, mintha tudta volna, milyen jeles ez a nap. A hagyomány betartása szerint a fiúk az utolsó éjszakát a saját legénylakásukban töltötték.

- Nem értem, miért nem maradhattak itt a vőlegények? – kérdezte a reggeli készülődés közben elmerengően mosolygó barátnőjét a másik menyasszony.
- Mindig szerettem a hagyományok szerint megtartott esküvőket. Annak valahogy megvan a varázsa.  – válaszolt Mary.
- Varázs ide, vagy oda, alig tudtam aludni a múlt éjszaka abban a hatalmas franciaágyban egyedül. – „kötötte az ebet a karóhoz” Kate továbbra is.
- Á, most már értem, miért vagy ilyen morcos a kedves menyasszony az esküvője napján. – vigyorgott a duzzogó Kathy-re mindentudóan Mary.
- Flanny, kélek! Ez egyáltalán nem vicces. Nézz rám! Az alváshiány miatt olyan karikák vannak a szemem alatt, hogy a világhírű sminkesednek is meggyűlik a baja az eltüntetésükkel.
- Túlságosan borúsan látod a helyzetet, drága Fly!
- Ez nem így van!- Te is csak azért nem vagy ideges, mert a terhességi hormonjaid csak boldogsággal töltenek fel. Még emlékszem, hogy hogyan van ez, és neked még reggeli rosszulléteid sincsenek, hogy elrontsák egy kicsit a kedved.
- Ne duzzogj! Pár órán belül mind ketten Mrs. Buthler-ek leszünk. – fejezte be MaryAnn boldogan.
- Azt hiszem, ebből még adódhat kisebb-nagyobb problémánk legalábbis eleinte a cégnél. – nevetett fel Kathy is, ahogy kezdett benne engedni a feszültség.
- Na, persze, még a névtáblámat is át kell íratni. – borult el újra Kathy hangulata.
- Emiatt ne följön a fejed, az enyémet is.
- A tieddel nem sok munka lesz, csak oda biggyesztenek egy kötő jelet és mögé írják, hogy Buthler. És kész. De az enyémeket, mind ki kell cseréltetni, mert el kell róluk távolítani a Flyer vezetéknevet, és helyette a Buthler-t kell ráírni.
- Nem értem miért panaszkodsz. Te ragaszkodtál, hozzá, hogy ne legyen egyforma a vezetéknevünk, és te teljesen fel akartad venni a férjed nevét.
- Ez így van, mert irtó hülyén hangzik, nehéz kimondani és ráadásul rettenetesen hosszú lenne az, hogy Kate Eve Flyer-Buthler. Így legalább lesz Mrs. Radens-Buthler, és Mrs. Buthler. …

A készülődés további részében nem volt idejük további beszélgetésre. Villámgyorsan elrepült a délelőtt. Rohamosan közeledett a délután 3 óra. A feldíszített autók is megérkeztek a sofőrökkel, amelyben majd a menyasszonyok, és a vőlegények fognak utazni. Sikerült szerezni, nagy kutató munka során, két teljesen egyforma Mercedes-t, egy hófehéret és egy feketét. Kathy már magára öltötte a fehér, lila rózsákkal díszített hosszú, uszályos ruháját, és Mary is felvette a lila „tanú-ruháját”. Már mindenki indulásra készen várt a nappaliban, vagy már a templomban várakoztak az „egyes-számú Buthler vőlegénnyel”. Halk kopogás után Kate apukája lépett be a várakozó szobába, ahol a felesége, Eve, már lányuk fátylát segítette feltűzni.
- Ugye mind kettőtöknek meg vannak, az elengedhetetlen esküvői kellékei? – kérdezte a Flyer anyuka.
- Természetesen. – válaszolt először Mary.
- Van kék, régi, új és kölcsönkapott dolgunk is. – folytatta Kate.
- A gyerekek? – nézett tanácstalanul apjára az ara.
- Nyugalom kicsim. A lehető legjobban vannak, már mind a ketten a templomban. Dany, az apjával ment el, már úgy fél órával ezelőtt. Molly pedig Sylviával van. Nincs miért aggódnod.
- Jaj, Elmer! El sem hiszem, hogy a mi kicsi lányunk férjhez megy. – pityeredett el Flyer mama meghatódottan végignézve menyasszonyként pompázó egyetlen lányán.
- Anya, ne sírj! Semmi nem fog változni. Ez után is a ti lányotok leszek, csak egy igazi Buthler feleség is egyben. – ölelte meg mamáját szeret teljesen Kathy.
- Fly! Azt hiszem, itt az ideje, hogy induljunk, ha csak nem akarod nagyon megvárakoztatni az oltár előtt várakozó vőlegényedet. – szúrta közbe, oldva a hangulatot Mary.
- Azt semmi esetre sem akarom. Induljunk! …

A hatalmas székesegyház széles kétszárnyú ajtaján belépve Kate teljesen elámult a Mary és Nicole által megálmodott díszítés láttán. De nem sokáig gyönyörködött a terem szépségében, tekintetét fogva tartotta David szerelmesen csillogó barna szeme. Apja karján lassan lépkedett egyre közelebb a Mendelssohn: Nászinduló dallamára. A pap elmondta szokásos szövegeit és a pár is elmondta fogadalmát egymás kezét fogva és szerelmesen elveszve a másik szemében.

Kathy kezdte: - „Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.” /Heltai Jenő/

Majd David folytatta: - „Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.” /Vörösmarty Mihály/

         Majd a pap vette ismét magához a szót.
- Először téged kérdezlek David Jason Buthler, akarod-e az itt megjelent Kate Eve Flyer-t hites feleségedül, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen. - hangzott a határozott válasz.
- És te Kate Eve Flyer, akarod-e az itt megjelent David Jason Buthler-t hites férjedül, kitartasz-e mellette jóban-rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
- Igen. - felelte Kate is.
A gyűrűcsere alatt egy népes gyerekkórus adta elő az „If you i can Dream” című dalt. Majd Dorian Flyer egy profit meghazudtoló módon szavalt részleteket a Szeretet himnuszából.

„Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek. …
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
Mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet soha el nem múlik…
Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük legnagyobb a szeretet.
Törekedjetek a szeretetre!”

            A hitvesi csók elcsattanása után, Kathy és Dave már, mint férj és feleség lépett ki a katedrális kapuján és együtt szálltak be a fekete Mercedesbe. Kate és Mary villámgyors átöltözése után, még szusszanásnyi idejük sem maradt, máris kezdetét vette a polgári esküvő, ahol az újdonsült Buthler házaspár csak megerősítette az isten színe előtt tett fogadalmukat. A szertartás menete, majdnem teljesen megegyezett az egyházi ceremóniáéval. Mary és Chris helyét a tanúk személyében, átvette Fabio és Lucy Kathy-ék mellett. MaryAnn és Christopher mellett pedig Kristin és Lucas Radens, Mary testvérei teljesítették ezt a nemes feladatot. A „kettes-számú Buthler” pár is elmondta a fogadalmát.

Mary: „ A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz, mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik, igazán hálás legyél érte.”

Majd Chris is meg tette jövendőbelije felé ezt a gesztust, ami a vendégsereg elismerését és meglepődést váltotta ki.

 „Láttalak a múltkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt súgtad:
Édesem, szeretlek!” /Ady Endre/

         Miután a Daniel által őrzött gyűrűk átadásra is megtörtént, mikrofonhoz lépett a menyegző két vendégművésze: Lorna Want és Andrew Bevis, akik a Rómeó és Júlia musical turnéja keretében érkeztek Floridába, az angliai fővárosból. És előadták a darabban szintén az esküvőn elhangzó szerelmi duettet, ami a „These are my Rivers” címet viseli. Majd a szenvedélyes csókok elcsattanása és a gratulációk után a friss házasok Wagner nászindulójának zenéjére hagyták el vendégeikkel kisérve a városháza házasságkötő termét. Ki lépve az épületből hatalmas ováció és véget nem érő rizs, rózsaszirom eső fogadta a két párt. …

       4 óra körül járhatott az idő, amikor a kb. 100 fős vendégsereg megérkezett a Sunny Hotel-be. Ahol Lucas, mint Násznagy köszöntötte az egybegyűlteket. Majd miután minden jelenlévő megtalálta a helyét a pazarul megterített asztalok mellett, kezdetét vette az ünnepség. Először az örömszülőket köszöntötték egy kedves kis versikével és virágcsokorral a gyerekeik.
- „Minden Oscar díj átadáson kiderül, hogy még a legnagyobb sztároknak is vannak szüleik.
Szülők, akik ott izgulnak az első lépéseknél,
Szülők, akik halálfélelmüket legyőzve vesznek bringát a gyereknek,
Szülők, akik erőn felül segítenek, és akiket kamaszos lendülettel utasítanak vissza.
Szülők, akik a ballagáson, a díjkiosztón és a sporthírek alatt büszkén morzsolnak el egy könnyet.
És szülők, akik a színfalak mögé húzódva drukkolnak most itt is.
Legyen ennek a mai napnak néhány perce, amikor a színfalak mögül sztárokként léphetnek elő a szülők, néhány másodperc, amikor nekik szól az ováció, amikor őket ünnepeljük:
a mennyasszonyok szüleit Caroline- és Johnathan Radens-t, Eve-és Elmer Flyer-t, valamint vőlegények édesanyját, Sylviát és James Buthler-t, aki sajnos ma már nem lehet velünk. Szívből köszönünk mindent, amit értünk tettetek!” – szinte mindenki könnyekig meghatódott e szavak hallatán, még maguk a már házasságra lépő „gyerekek” is. A felemelő pillanatok csillapodása után újra Lucas vette magához a szót.
- Szeretném színpadra szólítani az este első vendég művészeit, akik floridai turnéjukat szakították meg a kedvünkért. Szóval nem is húzom tovább az időt, fogadjátok szeretettel, a londoni Rómeó és Júlia musical előadás főszereplőit: Lorna Want-tet és Andrew Bevis-t, akik már az esküvőn is hallott duettet adják elő, majd meghallgathatjátok, a darab másik sikerdalát, a „Kings of the World”-öt, Andrew, valamint Rachid Salitz és Matt Dempsey előadásában. Jó szórakozást! – adta át a helyét a színpadon a sztároknak Luke. Még szinte ki sem hűlt a taps, amikor másik népes csoport vette át a szórakoztató szerepet. Történetesen Kathy egyik kedvenc együttese a Westlife kiegészülve, egy hatalmas gyerekkórussal, vokalistákkal és táncosokkal.
- Köszöntök minden kedves vendéget, de legfőképpen a két ifjú párt! – lépett a mikrofonhoz a csapat frontembere, Shane.
- Kislányok, már ide sem jöttök megölelni! Megsértődöm ám. – poénkodott a lányok asztala felé tekintve. Majd egy szempillantás alatt mind a két ara a színpadon termett Shane Filan ölelő karjaiban.
- Na, jó azért ne fojtsatok meg, még rengeteg olyan dalt kell elénekelnem nektek, amik nagyon kedvesek számotokra.
- Nem is vagyunk már olyan kislányok, igaz? – nyomott cuppanós puszit a férfi arcára önelégülten vigyorogva Kathy.
- Nem-nem vagytok azok. Kár hogy ez nem előbb jutott eszembe, akkor a mai napom valamelyikkőtök hozzám jött volna feleségül. De erről sajna lecsúsztam. – szontyolodott el egy pillanatra a mindig vidám Shane.
- Ne bolondozz! Tudod, hogy szeretünk, bár gyakrabban is meglátogathatnál minket. – ölelte meg újra Mary szeretettel az együttes vezetőjét. …

- Legelőször is fogadjátok sok-sok szeretettel Kat kedvenc számát, a „You raise me up”–ot. – folytatta miután a lányok visszamentek a férjeik mellé.
-Majd elhangzik még:
Az Aladdin meséből „ A Whole new World” duett, amiben a csodálatos Magen  Collins lesz a partnerem, aki több éve Kat tanítványa a Rooseveltben, ezen kívül musical-ének szakos egy neves musical akadémián. – vezényelte tovább a műsort Shane.
- Aztán még mindig maradunk Disney-nél, egy teljes blokk erejéig, melynek dalai: „Open your eyes to love”, „The Day i fall in Love”, „Wonderful you”, „Love will find a way”, és a „If you i can Dream”. …

- Utána jön a saját, és kölcsönvett számainkból egy kis ízelítő: „I have a Dream”, „My love”, „If i let you go”, „Close your eyes”, „I lay my love on you”, „Evergreen”. …

- És végül, de nem utolsó sorban Mary kedvence: a „Right here Waiting  for  you”.  - a vendégek ilyen dallamok hallatán, nem nagyon tudtak és akartak a helyükön üldögélni, hanem maguk is a táncra perdültek. Az első tánc az ifjú pároké volt, majd ők is folytatták párt cserélve, majd már szinte mindenki táncolt.  És lelkesen tapsolt a műsorszámok végén.
- Evvel a dallal szeretnénk jó étvágyat a vacsorához és további jó szórakozást kívánni a társaságnak az est további részére. – köszönt el végül Shane.
- Rendben, köszönjük szépen! De ugye tudod, hogy nem mentek sehová. - lépett a csapat mellé MaryAnn.
- Teljesen úgy beszélsz, mint Kat. De természetesen maradunk, megkaptuk a meghívót és köszönjük!
- Igazán nincs mit. Mulassatok jól! - fejezte be mondandóját Mary.

A párjainkra vacsi előtt várt még egy átöltözés. Mire visszaérkeztek furcsa csend honolt a vendégek között, és mindenki egy emberként a hallt és a rendezvénytermet összekötő ajtóra meredt. Kathy oda intette az egyik kisegítő hostess-t, hogy érdeklődjön a rendzavarásról.
- Mondja, kedves... Karen, mi történik ott? - mutatott a vitatkozó társaság felé.
- Ne haragudjanak, de nem tudtuk megakadályozni, hogy egy bizonyos Stella Swenson nevű hölgy bejöjjön. Azt állítja... - szerencsétlen megszeppent lány nem tudta befejezni, mert David vöröslő fejjel ordítozva indult meg, hogy egymaga penderítse ki a betolakodót.
- Nem tudom elhinni, hogy a megnyitón történtek után, még van képe ide pofátlankodni az esküvőnkre. - bosszankodott Christopher fojtott hangon, míg Mary-t és Kathy-t visszakísérte az asztalukhoz, ahol Sylvia és Dany már nem nagyon tudott mit kezdeni a nyűgösködő Molly-val.
- Gyere, kicsim! Nincs semmi baj, apa is mindjárt visszajön. - ringatta kislányát pajzsként magához szorítva Kate. E közben a másik oldalon Fabio intett a zenészeknek, hogy folytassák a játékot, majd intézkedett, hogy kezdjék meg a vacsora tálalását. Lucas, Fabio és a helyzetet gyorsan felismerő kisegítő személyzetnek köszönhetően a hangulat hamarosan visszatért. …

            Az étkezés végeztével a megszokott mederben folytatódott tovább az ünnepség. A desszert felhozatala előtt, az ünnepélyes tortafelvágás következett. Amikor MaryAnn és Christopher közösen kezükbe fogták a tortavágó kést Mary hirtelen szörnyen megszédült és a következő másodpercben minden elsötétedett körülötte. A váratlan esemény mindenkit megdöbbentett, de hála az égnek MaryAnn hamar magához tért, és amikor férje orvost akart hívni akkor nagyon közel hajolt hozzá és súgott neki egy nagyon fontos dolgot.
- Nem kell orvos, semmi bajom. Jól vagyok. Persze meg akartam várni a nászajándékod leleplezésével a nászéjszakánkat, de nem birok tovább várni. Ez lesz a megfelelő pillanat.
- Akkor ne csigázz, mi lenne az a nagy titok? – tette le a kést Chris a kezéből, és kérdőn még mindig kicsit sápatag felesége felé fordult.
- Jó elmondom, de december előtt nem kaphatod meg. – titokzatoskodott tovább Mary már útban vissza az asztaluk felé.
- Ez nem igazság, akkor… - kezdett el duzzogni a férj, de MaryAnn beléfojtotta a szót.
- Gyereket várok!
- Hogy mondtad? – nézett rá Chris hitetlenkedve.
- Nem kevesebb, mint 5 hónap múlva gyerekünk fog születni. – nevetett Mary férje hitetlenkedő, döbbent arckifejezésén. Aztán lassan megvilágosodott, és mielőtt MaryAnn reagálhatott volna felkapta a levegőbe és körbe forgatta boldogan kacagó feleségét, majd kikapta Lucas kezéből a mikrofont és világgá kürtölte az örömhírt.
- Apa leszek!!! – ordította üdvözült mosollyal az arcán. Bejelentését hangos éljenzés és gratulációk követték. Az asztalnál családja körében üldögélő Kate csak mosolygott az események alakulásán.
- Te tudtál róla ugye? – mosolygott feleségére Dave.
- Hát persze, hogy tudtam, hiszen én vagyok a legjobb barátnője.  – mosolygott vissza az újasszony is.
- Apuci, most Mary és Chris bácsi babája az én kistestvérem lesz, mint Ellie? – kérdezte őszinte gyermeki érdeklődéssel Daniel.
- Nem, kicsim. Mary babája a te unokatestvéred lesz, úgymint Bella és Lizzy. – válaszolt nevetve Kate.
- Jó. – egyezett bele a magyarázatba Dany, majd el is futott a többi gyerekhez játszani.
- Te is észrevetted, hogy Dan szinte mindenben utánozni akarja az apukádat? A lányunkat is csak ők szólítják Ellie-nek a családból. – vélekedett fiát tekintetével kisérve David.
- Nekem is feltűnt. De szerinted ez baj? – kérdezett rá morcosan Kathy.
- Dehogy is, kicsim! Ez nagyon jó dolog. Az édesapádnál jobb nagyapát és példaképet keresve sem találhatnék a fiamnak. Ezért csak hálás lehetek. – hajolt csókra Kate-hez a férje.
- Nagy örömmel tölt el, hogy így gondolod. – fejezte éppen akkor mondandóját Kate, amikor Chris melléjük huppant.
- Hallottátok a nagy hírt? Apa leszek!
- Meggyőződésem, hogy az egész állam hallotta. – vigyorgott sógorára Kathy.
- Tudom, hogy altatod a mi kis tündérkénket, de nem foghatnám egy kicsit, csak míg Manóka vissza nem jön. – nézett Chris esdeklő kiskutya szemekkel a sógornője karjában laposakat pislogó unokahúga felé.
- Dehogynem, ha megígéred, hogy miután elaludt elviszed és lefekteted a kisszobába, amit a kicsiknek alakítottunk ki.
- Igenis Tábornok! – vette át nevetve a kislányt szakszerűen Christopher.
- Oda nézz! Mit látok kisfiam, csak nem gyakorolsz? – mosolygott mindentudóan a visszaérkező MaryAnn mellett anyósa, Sylvia.
- Jaj, anya! –nyafogott az óriásira nőtt fiú. – Tudod, hogy nem tudok ellenállni Mollyka csáberejének.
- Áh, szóval így állunk. Én már nem is vagyok elég jó neked, ezért kikezdtél a fiatalabbal? – incselkedett férje mellé kuporodva Mary.
- Hát persze ez csak természetes. – mosolygott kajánul Christopher.
- Bocsi, hogy beleszólok első házastársi vitátokba, de… Mary találkoztál már a Görögországból hazajött rokonokkal?
- Ja, és azt hiszem, a lányomra rá férne egy tiszta pelenka. – vetett véget a szócsatának Kathy.
- Igen, már váltottam is pár szót Mandy-vel és Alexis-szel. Szinte hihetetlen, hogy a kedvünkért mindannyian haza utaztak.
- Azt hiszem, ez a nagyszabású esküvő jó alkalom volt nekik, hogy hosszú idő óta először újra hazalátogathassanak.
- Igen valószínűleg igazad van. – vélekedett MaryAnn is.
- Ugye, amit a pelenkáról mondtál az csak egy vicc? – tartotta el magától a kicsit Chris, és úgy nézett rá, mintha egy időzített bombát tartana a kezében.
- Nyugi öcsi, nem robban. – vigyorgott a bátyja megszabadítva öccsét a traumától átvette a kislányt.  …
Később Mary átvette bátyja kezéből a mikrofont és további szavait középpontba kerülve a vendégekhez intézte.
- Gondolom többségetek, többségük tisztában van vele, hogy pontosan egy hónap múlva lesz a Kathy 26. születésnapja, ezért készültünk neki egy kis meglepetéssel.
- Kedves, Fly! Kérlek, fáradj ide mellém, mert a meglepetésed csak úgy teljes, ha te is dolgozol egy kicsit érte. – titokzatoskodott a barátnő.
- Tisztelt vendégeink! Fogadják szeretettel a színpadon, az újra összeállt „Dreamers” (Álmodozók) együttest! – jelentette be Mary, majd a függöny szétgördülése után már Kathy is látta a hangszerek mögé helyezkedett egyetemi zenekar tagjait.
- Engedjétek meg, hogy név szerint is bemutassam az együttes tagjait. – folytatta.
- A doboknál: Richard „Rich” Robinson, gitár és ének: a bátyám, Lucas, billentyűs hangszereken játszik és énekel: Trevor Miller, és végül, de nem utolsó sorban ének: Nicole White, és Kate Flyer.
            Ezek után a hangulat a tetőfokára hágott és hajnalig tartott a mulatozás.